Őszirózsás forradalom Tolna megyében című kiállítás történeti háttere
A végkimerülés szélére sodródott központi hatalmak hadseregei nem tudtak érdemleges ellenállást tanúsítani az antant 1918 őszén meginduló támadásaival szemben. Az Osztrák-Magyar Monarchia 1918. november 3-án kötötte meg Padovában a fegyverszüneti egyezményt. Ekkor már Wilson amerikai elnök visszavonta januári programjának 10. pontját, mely a monarchia fennmaradását biztosította volna. Az antant elismerte az itteni szláv népek önálló államisághoz való jogát, Románia Erdély elcsatolására vonatkozó igényét. Ezzel megindult a monarchia felbomlása – ezt felgyorsította I. Károly (IV. Károly magyar király) elkésett nyilatkozata (1918. október 16.), mely a birodalom osztrák felének nemzeti jogokon alapuló föderatív átalakítását engedte meg ‒ nemzeti tanácsok alakulása, az utódállamok szerveződése. A monarchia felbomlásával a történelmi Magyarország határai is veszélybe kerültek. Ezek megőrzése lett az egyik legfontosabb feladata az ekkor hatalmat gyakorló kormányzatoknak.
A soknemzetiségű Magyarországon, 1918 őszén súlyos gazdasági és politikai válság volt. Az antant tengeri blokádja, az államilag irányított hadigazdaság, a folyamatosan növekvő terhek (pl. hadikölcsönök), az élelmiszerhiány miatt az életszínvonal drasztikusan csökkent, a lakosság egyre nagyobb része elszegényedett. A falvakban krónikussá vált a munkaerőhiány, a városokban az ínség. A nyersanyag-, elsősorban szénhiány miatt akadozott a vasúti közlekedés. Egyre nagyobb volt a munkanélküliség. Ennek következtében nőtt az elégedetlenség a fennálló politikai rendszerrel szemben. Az elégedetlenséget fokozták az 1917-es oroszországi forradalom hatására elterjedő szélsőbaloldali, illetve az ez ellen fellépő szélsőjobboldali (gyakran erősen antiszemita) ideológiák. Egyre több sztrájk, munkabeszüntetés volt a vidéki városokban is. Sok településen zavargások voltak ‒ különösen a forradalom győzelme utáni napokban ‒ a hazatérő katonák és helybéli lakosok részvételével. Veszélybe került a lét- és vagyonbiztonság. Ebben szerepet játszott az is, hogy a csendőrség meggyengült. Állománya lecsökkent a katonai behívások, a szolgálat elhagyása, a velük szembeni negatív hangulat miatt.
Magyarországon 1918. október 23-24-én Károlyi Mihály elnökletével megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, 25-én a Katonatanács. 28-án tüntetők fel akartak jutni a Várba, hogy követeljék Károlyi miniszterelnöki kinevezését, de ezt a katonai és rendőri erők megakadályozták. 30-án a spontán gyülekező katonák felesküdtek a Nemzeti Tanácsra, sapkájukra őszirózsát tűztek. 31-én az uralkodó miniszterelnöki megbízást adott a Nemzeti Tanács elnökének. A győztes forradalom a háború befejezését, a politikai rendszer demokratizálását, a földkérdés megoldását tűzte ki céljául. Feladata volt még Magyarország területi védelme, a független államiság megteremtése. November elsején megalakult a Károlyi-kormány. A miniszterek Károlyi Függetlenségi és 48-as Pártjából, a Polgári Radikális Pártból és a Magyarországi Szociáldemokrata Pártból választattak ki. Miután november 13-án IV. Károly lemondott uralkodói jogainak gyakorlásáról 16-án kikiáltották a köztársaságot.
Még a köztársaság kikiáltása előtt a Károlyi által vezetett küldöttség tárgyalásokat kezdett Franchet d’Esperey tábornokkal. November 5-én a francia-szerb csapatok átlépték a Szávát. Az antant nem tartotta érvényesnek Magyarországra vonatkozóan a padovai fegyverszünetet. A november 13-án megkötött belgrádi fegyverszünet már a Párizsban kidolgozott békefeltételek első változata volt. Az ekkor kijelölt demarkációs vonalat az aláírás pillanatában megsértette Csehszlovákia, december elejétől Románia is. Ezekben a napokban szállták meg a szerb csapatok Tolna megye két települését, Bátaszéket és Bátát is.
Sikeres magyar ellenakcióra csak elszigetelten került sor (pl. Balassagyarmat, Nagyszombat). Eredményesebb ellenállásra csak akkor lett volna a lehetőség, ha a népkormány hozzákezd a nemzeti hadsereg felállításához, illetve nem szereli le 2 hónap alatt az egész hadsereget (1 millió ember). Ebben szerepet játszott az, hogy Károlyi bízva abban, hogy az antant, illetve a békekonferencia figyelembe veszi az ország gyors demokratizálását, megakadályozza az ország egyes területeinek elcsatolását. Szinte kizárólagosan csak az ország belső rendjének védelmét tartotta fontosnak 1918 őszén. Linder Béla, a kormány első hadügyminiszterének szerencsétlen kijelentése („Nem kell hadsereg többé!”) is akkor hangzott el, amikor a belső rendet megteremtő nemzetőrségek szervezéséről beszélt. Károlyi naiv, a realitásokat figyelmen kívül hagyó politikáját csak 1919 tavaszán revideálta (március 2. szatmárnémeti beszéd). Ezzel ellenkező kormányzati tevékenység is azonban csak nagyon szűk, az antant hatalmak által megszabott mozgástérben érvényesülhetett volna.
Már november elején megkezdődött a földreformtörvény és a választójogi törvény kidolgozása. Elfogadásukra azonban csak 1919 elején került sor, a Berinkey-kormány megalakulása után. A kormányváltás hátterében Károlyi balratolódása, a szociáldemokrata pártnak tett mind több engedménye állt. Eközben a polgári kormány mind a szélsőjobb (MOVE megalakulása 1918. november 15.), mind a szélsőbal (KMP megalakulása 1918. november 24.) visszaszorítására törekedett.
A február 15-én elfogadott földreformtörvény 5-20 holdas kisparaszti birtokok kialakítását célozta, melyhez az 500 holdon felüli világi és a 200 holdon felüli egyházi birtokok kisajátítását írta elő. A választójogi törvény március 5-én került napvilágra. Szavazati jogot kaptak 21 év feletti férfiak és a 24 év feletti nők. Szociálpolitikai intézkedések: bevezették a munkanélküli-segélyt, megtiltották a 14 éven aluli gyermekek foglalkoztatását, emelték a béreket, elengedték a kisiparosok és kiskereskedők adóhátralékainak egy részét, s a hazatérő katonák szerény végkielégítésben részesültek. A második polgári kormány működését a Vix-jegyzék szakította félbe. Az újabb demarkációs vonalat már nem fogadta el Károlyi Mihály, aki 1919. január 11-e óta ideiglenes köztársasági elnök volt. Tiszta szociáldemokrata kormány kinevezését fontolgatta, miközben a háta mögött a szociáldemokrata és kommunista vezetők megegyeztek a közös kormányzásról, s egyfajta államcsínnyel kihirdették 1919. március 21-én, hogy a hatalmat a proletáriátus vette át.
