Ordines Militares. Lovagrendek történetét bemutató konferencia a lengyelországi Toruńban

Kollégánk In Foreign Lands, in Foreign Hands: The Afterlife of Spoils of War in the Age of the Crusades című előadásának középpontjában azoknak a hadizsákmányoknak a későbbi sorsa és újbóli felhasználása állt, melyeket a keresztény, illetve a muszlim fél szerzett a katonai konfliktusok és fosztogatások során. A zsákmányok vizsgált köre az élelmiszerektől és a tábori felszerelésektől kezdve az ostromeszközökön át egészen az ereklyékig terjedt, melyeknek sorsa egyáltalán nem volt előre eldöntött. A háborús gépezetben való hasznosulásukon kívül szó esett arról is, hogyan szolgálhattak a zsákmányolt fegyverek, hadijelvények és felszerelések az ellenség megtévesztésére, illetve milyen szimbolikus többletjelentést nyerhettek a díszesebb tárgyak és hadifoglyok a győzelmi parádékon. Egyes esetekben a pragmatikus megfontolásokat felülírhatta az elrettentés és teátrális megoldásokban rejlő lehetőségek kiaknázásának szándéka. A foglyok nyilvános megalázása vagy akár kivégzése, az ellenségtől szerzett trófeák felvonultatása a győzelmi parádékon, vagy az egyébként értékes zsákmány megsemmisítése mind ebbe a kategóriába tartozott, és mindkét oldalon alkalmazták is ezeket.

A kimondottan a lovagrendek történetére specializálódott konferencia minden második évben, a toruńi Nikolausz Kopernikusz, illetve a hamburgi és a würzburgi egyetemek szervezésében kerül megrendezésre. Elsődleges célja, hogy összehozza a különböző országokban hasonló területen kutató történészeket. Az esemény több mint negyven éves múltra tekint vissza, s egy olyan időszakban vette kezdetét (1981), melyben a korabeli politikai viszonyok miatt az egyazon területen dolgozó lengyel és a német kutatóknak nem volt alkalmuk eredményeik közös megvitatására. Az esemény fő témáját ezúttal a lovagrendek hétköznapi élete szolgáltatta, s a konferencia sokszínűségének köszönhetően Portugáliától Japánig, Svédországtól Izraelig terjedt azon országok köre, ahonnan a kutatók a lengyel városba érkeztek. Az Ordines Militares konferenciának évek óta szerves részét képezi egy a lovagrendekkel foglalkozó doktoranduszok és fiatal kutatók számára szervezett találkozó, melyen lehetőségük nyílik a nyilvánosság elé tárni eredményeiket, valamint visszajelzéseket kapni eddigi munkájukról.

Az 1997-ben a világörökség részének nyilvánított toruńi óvárosban került sor az esemény zárónapjára, melyen Pósán László, a Debreceni Egyetem egyetemi tanára a magyarországi boroknak Poroszországba történő importjáról és felhasználásáról beszélt. A három nyelven (angol, német, lengyel) zajló, magas színvonalú szervezés mellett megtartott konferencia előadói között szerepeltek további olyan jeles történészek mint Helen Nicholson, Udo Arnold, Roman Czaja és Jürgen Sarnowsky. A számos előadás közül csak négyet emelnék ki részletesebben. A magyar középkorkutatás szempontjából sem volt jelentéktelen két doktorandusz, Emil Jakob Oras (Knighthood and Chivalry in the Livonian Rhymed Chronicle), és Carl Burnett (The Significance of Jerusalem and the Holy Land in the Chronicles of the Teutonic Order in 14th Century Prussia) előadása. A Nicolaus von Jeroschin rímes krónikája (Di Kronike von Pruzinlant), illetve a Livóniai Rímes Krónika kapcsán tett kutatásaik nagyszerű párhuzamot jelentenek a magyar fordításban frissen megjelent Stájer Rímes Krónika vizsgálatához, elsősorban azon kérdésekre vonatkozóan, amelyek az udvari kultúrát, a szerzői szándékot, s általában a keletkezési körülmények közelebbi megértését érintik.

Jochen Burgtorf a Fullerton Egyetem professzora a szentföldi lovagrendek hétköznapjaira helyezte a hangsúlyt: ezek közé sorolható a többnyelvűség, a szaracén írnokok alkalmazása és a mindennapokhoz tartozó fordítás, de az olyan „bűnös élvezetekre” és „egy elfajzott generáció szokására” is kitért mint a kifinomult fürdőkultúra, a keleties stílus és ízlés. A haifai egyetem régészprofesszora, Rabei G. Khamisy elsősorban arra figyelmeztetett, hogy nem szabad teljességgel elkülöníteni a lovagrendek tagjait a „hétköznapi” emberektől és a rendházakon kívüli világtól. Katonai és vallásos szerepükön kívül képet kaphattunk olyan gazdaságilag jövedelmező tevékenységükről, mint a cukornád termesztés, a bortermelés, az olajbogyó és más ültetvények kialakítása, melyek nagyban meghatározták birtokszerzési stratégiájukat is. Említést tett egy 1230–1250-re datált bécsi érméről is, melyet egy szőlőpréselő üzemben találtak Mi’lya nevű település (Izrael) közelében. Az érme talán az 1229 óta a Galilea térségében terjeszkedő, a borkereskedelmet és a szőlőtermesztést kezében tartó Német Lovagrend gazdasági tevékenységéhez köthető. Khamisy egy kérdésre válaszolva azt is kifejtette, hogy a korábban is meglévő, ellenben csak nagyon kezdetleges és primitív formában működő cukornádtermesztést elsősorban a frank uralom tökéletesítette.

A konferenciát követően a résztvevők egy egész napos buszos utazáson vehettek részt Chełmno/Kulmerland vidékén, ahol idegenvezetés kíséretében a Német Lovagrend poroszországi államának legfontosabb várait tekinthették meg, köztük Radzyń (Rehden) és Grudziądz (Graudenz) erősségeit.