Nők az önkényuralom éveiben

Szerző: Tuza Csilla
2015.10.06.
Október 6-án országszerte az Aradon kivégzett vértanúkra emlékezünk. Őket név szerint is ismerjük, azonban ne feledkezzünk meg arról a több ezer névtelen személyről, akiket a szabadságharcban való részvételért bebörtönöztek, évekig megfigyeltek, azokról, akik jobb esetben csupán állásukat, megélhetésüket veszítették el. S ne feledkezzünk meg azokról az asszonyokról se, akik szintén résztvevői voltak a ’48-as eseményeknek, és a szabadságharc bukása után megtorlás áldozatai lettek.

Az Abszolutizmuskori Levéltár több ezer rendőrségi megfigyelési lapot őriz, melyet 1850 és 1860 között ismert és kevésbé ismert személyek tevékenységéről vezettek. A rendőrség feljegyzéseket készített a megfigyeltek közéleti tevékenységéről, politikai megnyilatkozásairól, munkahelyi és baráti kapcsolatairól stb.
A megfigyeltek közé tartozott például Semmelweis Ignác, Rómer Flóris, de Teleki Blanka, Leőwey Klára és Brunswick Teréz is.
Teleki Blanka grófnő (1806–1862) a Kővár vidékhez tartozó Hosszúfaluban született. Fiatal korában művészetet, festészetet, szobrászatot tanult, s maga is művészi pályára készült. Nagynénje, Brunswick Teréz hatására azonban a fiatal leányok nevelését választotta élethivatásául.
1846-ban Pesten leánynevelő intézetet állított fel főrangú leányok részére, melynek célja az volt, hogy az anyanyelvüket magas szinten beszélő, művelt, hazaszerető nőket adjon a nemzetnek. Az intézet vezető tanára a szabadságharc egyik ismert alakja, Vasvári Pál lett, a felügyelő tanár Teleki Blanka mellett Leőwey Klára volt. 1848 végén az intézet bezárt, s Teleki Blanka Leőwey Klárával együtt Debrecenbe költözött. A harcok idején sebesült honvédeket ápolt, a szabadságharc bukása után pedig a család Szatmár megyei birtokain bujdosókat rejtegetett. Kapcsolatot tartott a külföldi emigrációval, röplapokat terjesztett, kiterjedt levelezést folytatott a külföldi emigráció tagjaival.
A bécsi rendőrminisztérium 1851-ben szerzett tudomást tevékenységéről. Teleki Blankát letartóztatták, majd két éven át, a bírósági perig, a pesti Újépületben raboskodott. A bírósági vizsgálat során hazaárulással vádolták, mivel az 1849. április 14-i trónfosztás után tudatosan forradalmi, felforgató tevékenységet folytatott. Tettestársa Leőwey Klára volt, illetve a Párizsban élő Teleki Emma, aki „magyar emigráns és Ausztria ellensége”, s akivel a szabadságharc leverése után is „egy új, magyarországi forradalom megszervezésén munkálkodtak, fáradhatatlanul előmozdítván azt”.
Leánynevelő intézetének a célja a perirat szerint az volt, hogy „forradalmi nézeteket valló leányokat neveljen, akik anyaként majd gyermekeiket is erre nevelik”. A vádpontok között szerepelt az is, hogy „a népnek forradalmi szellemű könyveket és írásokat adott”, politikai információkat továbbított Emmának Párizsba, és a forradalom vezetőinek írásait terjesztette.
1853-ban vizsgálati fogsága beszámításával tíz évi várfogságra ítélték. Ebből öt évet töltött el Olmützben, Brünnben és Kufsteinban, majd 1857-ben amnesztiával szabadult. Egészségében megrendülten húgához költözött Párizsba, s itt halt meg 1862-ben.

 


Teleki Blanka rendőrségi megfigyelési lapja
Jelzet: MNL OL, Abszolutizmus-kori levéltár, Bach-kori megfigyeltek rendőrségi lapjai, Gyanúsak (D 299), T. No. 58 – Teleki Blanka

 

* * *

 Leőwey Klára (1821–1897) Máramarosszigeten született. Apja rossz gazdálkodásának következtében vagyona elapadt, így halála után a családnak szerény körülmények között kellett folytatnia életét. Leőwey Klára 1836-tól a máramarosszigeti műkedvelő társulat színdarabjaiban lépett fel, s szépen énekelt is. 1846-ban Teleki Blanka leánynevelő intézetének tanára lett. A szabadságharc leverése után Pestre ment, ahol a Teleki Blankától kapott pénzen bujdosó és sebesült honvédeket segélyezett. 1851-ben Teleki Blankával együtt az Újépületbe hurcolták, majd 1853-ban állították bíróság elé.
Teleki Blanka tettestársaként indítottak ellene vizsgálatot, és nagyrészt a vádpontok is megegyeztek. Ugyanúgy bűnösnek találták a Teleki Emmával folytatott levelezésben, új forradalom szításának vétkében. A vizsgálat során elhangzott, hogy ő nem vezetője, csupán beszervezett résztvevője volt az összeesküvésnek, s mivel nem találtak nála olyan kompromittáló röplapokat és leveleket, mint Teleki Blankánál, őt vizsgálati fogságának beszámításával csak ötévi várfogságra ítélték, melyet Kufsteinban kellett letöltenie.
Szabadulása után hazatért, s ott nevelőnőként tevékenykedett tovább. 1862-ben Teleki Blankával együtt Párizsba utazott, s Blanka halála után is még egy ideig ott maradt, leánynevelő intézetet nyitott, majd 1865-ben visszatért Erdélybe. Ekkor kezdett nevelőnői tevékenysége mellett újságírással is foglalkozni. 1889-ben Budapestre költözött, ahol a szellemi és irodalmi élet vezető személyévé vált. 1897-ben balesetben hunyt el, egy omnibusz halálra gázolta.

 

Leőwey Klára rendőrségi megfigyelési lapja
Jelzet: MNL OL, Abszolutizmus-kori levéltár, MNL OL, Abszolutizmus-kori levéltár, Bach-kori megfigyeltek rendőrségi lapjai, Gyanúsak (D 299), L. No. 142 – Leőwey Klára

 

*.* *

Brunswick Teréz (1775–1861) Pozsonyban született. Keresztnevét keresztanyja, Mária Terézia királynő után kapta. Apja példája nyomán már kisgyermekként belenevelődött az adakozás, a nevelés iránti elkötelezettség, a műveltség iránti igény. A martonvásári Brunswick-kastély, ahol Beethoven is többször megfordult, a kor zenei központjának számított.
Brunswick Teréz tevékenységét már saját korában is Széchenyi Istvánhoz hasonlították. 1808-ban húgával európai körútra indultak, melynek célja az volt, hogy tanulmányozzák a nyugat-európai nevelési módszereket. Svájcban ismerkedett meg Johann Heinrich Pestalozzival, akinek nevelési módszereit ma is irányadónak tekintik. Hazatérése után minden erejét a hazai gyermeknevelés megteremtésének szentelte.
1828-ban alapította meg Közép-Európa első kisdedóvóját, majd ezt követte több nevelőintézet felállítása is. Nagy hatással volt unokahúgára, Teleki Blankára, aki az ő segítségével hozta létre 1846-ban nevelőintézetét.
A forradalom alatt Brunswick Teréz nyíltan hangoztatta radikális nézeteit, a forradalom ügyével való szimpatizálását. Teleki Blanka és Leőwey Klára elfogatása után ő is a rendőrség látóterébe került. A bírósági tárgyalás vádjai szerint részt vett Teleki Blanka államellenes tevékenységében, de mivel bizonyítékot nem találtak, megengedték az idős asszonynak, hogy a vizsgálat idején szabadlábon védekezzen, s végül nem ítélték börtönbüntetésre. 1853-tól megfigyelés alá került, melyet 1855-ben szüntettek meg. Haláláig, 1861-ig folytatta nevelői tevékenységét.

 

Brunswick Teréz rendőrségi megfigyelési lapja
Jelzet: MNL OL, Abszolutizmus-kori levéltár, MNL OL, Abszolutizmus-kori levéltár, Bach-kori megfigyeltek rendőrségi lapjai, Gyanúsak (D 299), B. No. 505 – Brunswick Teréz

 

Iratfotók: Czikkelyné Nagy Erika

Utolsó frissítés:

2016.05.03.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges