„A szocialista kultúráért” jelvény adományozása 1953 és 1956 között

Szerző: Keresztes Csaba
2023.12.04.
Az államszocialista időszakban számos díjat és kitüntetést adományoztak, főleg a kiemelkedő, példamutató jellegű munkatevékenység elismerésére, illetve propagálására. A központilag adományozott „méltatások” mellett hamarosan felmerült az igény az ágazati jelleggel, lényegében szakmánként, foglalkozásonként és egyben munkahelyenként adományozott kitüntetések alapítása iránt. Ezen a héten egy ilyen kitüntetés adományozásának történetét mutatjuk be.

Egy 1952 augusztusában kibocsátott minisztertanácsi határozat (1029/1952. (VIII. 30.) MT szám alatt) nyomán már lehetőség is nyílott arra, hogy a miniszterek a felügyeletük alá tartozó szervezetek (hivatalok, intézmények, vállalatok stb.) dolgozói részére az átlagon felüli teljesítmény jutalmazására kitüntető jelvényt adományozhassanak. A határozat ezt ekképpen indokolta: „A népgazdasági terv teljesítése és túlteljesítése, a munka termelékenységének fokozása terén elért eredményekben kifejezésre jut a dolgozók megváltozott viszonya a munkához: a munkakényszerből mindinkább becsület és dicsőség dolgává válik.” Az érdemes vagy kiváló szakmai munkáért adott miniszteri kitüntető jelvény elnevezésének utalni kellett arra, hogy a jelvény tulajdonosa az adott munkaterületen jó munkát végzett, és azt is kikötötték, hogy a jelvényeket a jobboldalon kell viselni.

A művelődési ügyeket felügyelő Népművelési Minisztérium is benyújtotta javaslatát a Minisztertanács felé. A testület a következő év elején az 1002/1953. (II. 1.) MT számú határozatával engedélyezte – a többi tárca számos egyéb, különféle megnevezésű kitüntető jelvényével egyetemben – a Népművelési Minisztérium részére „A szocialista kultúráért” kitüntető jelvény létesítését. A következő évben a 1022/1954. (III. 26.) Mt. h. számú határozattal a minisztériumok által létesített jelvények számát csökkentették, azonban „A szocialista kultúráért” kitüntető jelvény adhatósága fennmaradt.

A Népművelési Minisztérium meg is terveztette a jelvény formáját, méretét, anyagát: az Iparművészeti Főiskola ötvösműhelye vállalta, hogy a főiskola három ötvösművésze bevonásával, a stanca acélból, tombak lemezből és bécsi zománcból „elsőrendű művészi kivitelű” jelvényeket készítenek. Az aranyozást a Magyar Pénzverő Vállalatnál végeztették. (Egy jelvény előállítási költsége 35 forint lett.)

 

Jelzet: MNL OL, XIX-I-3-o-87713-5/1953. (Népművelési Minisztérium, Miniszterhelyettesi értekezletek)

 

Az első jelvénykontingens 1953. április végére készült el, a második adományozásra 1953. november 7-e alkalmából került sor. Ekkor már ezüstlemezt használtak a jelvények elkészítéséhez.

A kitüntető jelvény kinézetét Balogh István levéltárigazgató hagyatéka alapján vehetjük szemügyre.


Balogh István 1954-ben kapott jelvénye
Forrás: Balogh István hagyatékából

 

1953-ban 150 darab jelvényt készíttettek el, és javaslatokat kértek be az adományozottak személyére. A javasolt nevek kezdetben felkerültek a miniszterhelyettesi értekezlet nevű testület elé is, ekkor többnyire konkrét indokolások nélkül. Az egyik értekezlet döntése alapján a javaslatokat a személyügyi főosztállyal is egyeztetni kellett, és ezt követően az illetékes miniszterhelyettes elé kellett utalni. A továbbiakban rutinszerű adminisztrációja alakult ki az odaítélési eljárásnak.

A következő évtől mind többen részesültek az adományozott kitüntetésben. 1954 márciusában határozták meg, hogy a kitüntetések többségét, 150 darabot, április 4-e alkalmával kellett kiosztani, mégpedig zömmel a tömegkulturális terület dolgozói részére. Azonban e korabeli ünnepnapon túlmenően is – augusztus 20., november 7. alkalmával – sokan, még többféle indokkal megkapták.
 

Kik részesültek ezen elismerésben?

Az adományozási ügyiratok áttanulmányozása során kiderült, hogy bár sokféle foglalkozású személy megkapta, az elismerések többségét a (köz)művelődési szférában dolgozók kapták. Kultúrfelelősök, művelődési otthonok dolgozói és vezetői, települési vagy intézményi szervezők, valamint rajtuk kívül természetesen színházi dolgozók, vállalati és hivatásos könyvtárosok, muzeológusok, helyi, járási vagy esetleg megyei tanácsi dolgozók (főleg a népművelési osztály munkatársai). Rajtuk kívül részesültek a kitüntetésben orvosok, felsőoktatási oktatók, agronómusok, de akár természettudósok is vagy éppen már politikai poszton lévők (mint például Köpeczi Béla, a Kiadói Főigazgatóság munkatársa). A kitüntetést valamely esemény, mint például a Magyar Dráma Hete (1954) alkalmából is adományozták. Az egyik tanár a Móricz Zsigmond Népművelési Iskola működésének befejeztével kapta meg.

A kitüntetést elnyertek nevei megjelentek a Népművelési Közlönyben is (kivéve az államvédelmi területen szolgálók nevei).

Milyen eredményért kapták a kitüntetettek az elismerést, vagy terjesztettek fel személyeket a kitüntetésre?

Mint a fentebbiekből kiderült, az „eredményesség” számított a leginkább, a (hivatalos) kultúra elvitele a szélesebb tömegek felé. Ide tartozott a színház, a színi előadások, a karének-mozgalom, a könyvolvasás népszerűsítése, amelyek által nagyobb tömegeket tudtak bevonni az állami művelődési rendezvények látogatói és résztvevői körébe. A komolyabb kikapcsolódási formák mellett az amatőr jellegű művelődési mozgalmakat, a hagyományőrzést, a nemzetiségi ügyek felkarolását is figyelemmel kísérték. Minden esetben sokra értékelték a lelkesedést, a „pártos” hozzáállást, szervezői képességek mellett a „politikai fejlettség” meglétét, a „tömegfelvilágostó és nevelőmunka” hatását. Az iratokból az is kiderült, hogy a kitüntetést akár már két-három éves munkáért is lehetett kapni!

1955-ben a „felszabadulás” (vagyis a második világháború befejeződésének és a Szovjetunió győzelmének) tizedik évfordulóra vagy ehhez hasonlóan az ekkor alakult intézmények, vállalatok fennállásának tizedik évfordulója alkalmából adományoztak több „A szocialista kultúráért” jelvényt. Ilyen esemény volt például megyei lapok vagy éppen a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának tízéves működésének megünneplése.

Minden adományozási alkalmat javaslat-bekérés előzött meg, amelynek során a minisztérium írásban kapta meg a felterjesztéseket. Ezek a javasolt személyekről hosszabb-rövidebb jellemzéseket, indokolásokat tartalmaztak. Sok javaslat érkezett a tanácsok népművelési osztályaitól, és az intézmények, vállalatok továbbra is benyújtották javaslataikat (Szikra Könyvkiadó, szakszervezetek). A párttagság meglétét mindig feltüntették, és természetesen a társadalmi származást is.

A szervezetek által javasoltak közül nem mindenki kapta meg a kitüntetést, hanem a felülvizsgálat során – úgy tűnik, kisebb mértékben, de – csökkentették az adományozottak számát (nyilván, az adott évi keretet is figyelembe véve). Igyekeztek elkerülni a kétszeres kitüntetéseket, más díjjal való kitüntetés esetén a jelen kitüntetést például nem adták meg.

A felülvizsgálathoz a társosztályok véleményét is kikérték, illetve a minisztériumi előadók maguk is utánanéztek bizonyos személyeknek, jellemzéseknek, és esetlegesen a helyi párszervezettel is megbeszélték a jelöléseket. A javaslatok felülvizsgálata esetében nem mindig tudni, mi alapján tettek javaslatot más jellegű kitüntetésre vagy miért vonták meg azt. Megfigyelhető, hogy a Népművelési Minisztérium a terv- és pénzügyi területen dolgozók részére inkább a kiváló dolgozó kitüntetés megadását javasolta.

Megtörtént az is, hogy a javaslatban található pozitív jellemzés ellenkezőjét tapasztalták az ellenőrzés során (például a II. kerületi XY-ról szóló javaslatban).

Az említett javaslatok szövege, az azokban olvasható jellemzések egyben korjellemzők is, hely- és művelődéstörténeti alapinformációk, nem szólva a gyakran bemutatott emberi sorsokról. E jellemzésekből, leírásokból – anonimizálva – összeállítottunk egy csokorra valót, az adott korszak, a híres-hírhedt „ötvenes évek” jobb megismerése céljából.

 

Jelzet: MNL-OL-XIX-I-3-a, 106. csoportszámainak anyaga (Népművelési Minisztérium, Általános iratok)
 

A kitüntető jelvény 1956. november 7-i adományozása elmaradt, azonban ezt követően, 1957-től újraindult a kiosztása 1989-ig, azonban már megváltozott politikai és társadalmi körülmények között.

 

Felhasznált források és irodalom:

MNL OL, XIX-I-3-o-87713-5/1953. (Népművelési Minisztérium, Miniszterhelyettesi értekezletek)

MNL OL, XIX-I-3-o-1954. március 20. (Népművelési Minisztérium, Miniszterhelyettesi értekezletek)

MNL OL, XIX-I-3-a állag 106. csoportszámainak anyaga, 1954 és 1957 között (Népművelési Minisztérium, Általános iratok)

Családi levelesládák - Dr. Balogh István levéltár-igazgató hagyatékából. https://mnl.gov.hu/mnl/szszbml/balogh_istvan_hagyatekabol_kituntetesek (Letöltés ideje: 2023. augusztus 1.)


 

 

Utolsó frissítés:

2023.12.14.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges