A Széchenyi lánchíd tervrajzai

Szerző: Török Enikő
2011.11.16.
A levéltár tervtárának gyűjteményében több mint 350 Lánchíddal kapcsolatos tervrajzot őrzünk, melyek segítségével végigkövethetjük a híd létrejöttét, hisz köztük döntést előkészítő és kiviteli tervek, valamint a hídépítés során használt gépek, szerszámok és eszközök rajzai egyaránt megtalálhatók.

A döntést előkészítő rajzok a tervezőtől, William Tierney Clark (1783-1852) angol mérnöktől származnak, és több kiviteli tervet is ő készített. A döntést előkészítő terveket W. T. Clark Sina György bécsi bankárnak, a hídépítéssel foglalkozó részvénytársaság alapítójának, illetve Széchenyi Istvánnak, a hídépítés megszervezésével megbízott Országos Küldöttség elnökének küldte meg. A tervrajzokhoz kapcsolódó angol nyelvű levelek részben megtalálhatók az N 67-es törzsszámon, az 1839-1840. évi országgyűlés anyagában.

William Tierney Clark: A lánchíd, a kőhíd és az öntöttvas híd összehasonlító rajzai, 1838
Tervtár – Kormányhatósági fondokból kiemelt tervek – Kereskedelemügyi minisztériumi tervek (T 14) – No 34/IV/32

 

Az Országos Küldöttség és Sina György döntött a tervező mérnök személyéről és az építendő híd típusáról. A fenti rajzon W. T. Clark a kőhidat, a vashidat és a háromnyílású lánchidat hasonlította össze. Piros szín jelöli a lánchíd két pillérét és az ívét. A rajzból kiderül, hogy a vas- és kőhidat több pillérrel, öt illetve hat pillérrel lehetett volna megoldani. Minél több pillért építettek volna, az annál inkább növelte volna az árvízveszélyt jégzajlás idején. Ezzel a rajzzal is azt igyekezett bizonyítani Clark, hogy a lánchíd a legmegfelelőbb megoldás Pest és Buda számára.

William Tierney Clark: Tervezett lánchidak helyei, 1838. 03. 14. (német nyelvű másolat)
Tervtár – Kormányhatósági fondokból kiemelt tervek – Kereskedelemügyi minisztériumi tervek (T 14) – No 34/IV/17

W. T. Clark összesen három lánchíd tervét nyújtotta be Sina Györgynek, illetve az Országos Küldöttségnek. A mai Lánchíd tervén kívül egy kétpillérű gyaloghíd tervét, mely a mai Erzsébet híd környékén állt volna, ezt a gh vonal jelöli. A harmadik egy egynyílású lánchíd lett volna, melyet lejjebb, a Gellérthegyi szorosnál építettek volna fel, az xy-nal jelölt vonalon. Ezeken a területeken a láncokat a Gellért-hegyben kellett volna megerősíteni, illetve a pesti oldalon magántelkeket kellett volna kisajátítani a parti pillér és a felhajtás kialakításához. Az Országos Küldöttség végül is a gyaloghíd és az egynyílású híd tervét elvetette.

Clark az 1838. szept. 12-én kelt, Széchenyi Istvánhoz címzett levelében clearfix">

Lánchíd - Tervezés

 

 

A pályaburkolatot tölgyfa pallókra helyezett fakockák alkották. A járdák andrás-keresztes fakorlátjai fából készültek, vas keretben. A tervrajzok között az építkezés során használt gépek, eszközök, szerszámok rajzai is megtalálhatók, pl. a cölöpveréshez használt gép, illetve a szivattyú - amivel a vizet a jászolgát belsejéből kiszivattyúzták - rajza. A szabadságharc és a lánchídi baleset is lassította az építkezést, így a hidat 1849. november 20-án adták át a forgalomnak.

 

Felhasznált irodalom:
Gáll Imre: A budapesti Duna-hidak. Budapest, 1984.
Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6.). Budapest, 2007.
Vajda Pál: A Lánchíd története. Budapest, 1947.

 

Fotó: Czikkelyné Nagy Erika

Utolsó frissítés:

2018.01.02.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges