Források
1.
Sík Endre, külügyminiszter és Hollai Imre, az MSZP KB Külügyi Osztályának vezetője közös előterjesztése az MSZMP Központi Bizottságához a magyar emigránsok felé irányuló propagandamunkáról
1960. május 13.
MSZMP KB KÜLÜGYI OSZTÁLYA Szigorúan titkos!
99/SE/1960. Készült 14 példányban
00001. sz. példány
E l ő t e r j e s z t é s
az MSZMP KB Titkárságához
a magyar emigráció felé irányuló propaganda tevékenységre vonatkozó
Politikai Bizottsági határozatok végrehajtásáról.
I.
(…)
A nemzetközi erőviszonyok területén azóta tovább fokozódott kedvező változások, a különböző rendszerű országok békés egymás mellett élésére irányuló szovjet politikai kezdeményezések növekvő sikerei megkönnyítették propaganda munkánkban a Politikai Bizottság által megállapított irányelvek érvényesítését és a nemzetközi események fejlődése általában igazolta az emigráció rétegeződésére vonatkozó elemzést s a határozatokban kijelölt célok realitását.
Már akkor megállapította a Politika Bizottság elemzése, hogy az emigrációs szervezeteket és sajtótermékeket a következő három vonatkozásban bizonyos fokú pesszimizmus kezdi jellemezni:
Egyre nyilvánvalóbb előttük, hogy
1./ nem tudják megteremteni az emigráció egységes szervezetét;
2./ a nemzetközi helyzetnek a szocialista tábor javára történő fejlődése lehetetlenné teszi számukra hitelképes felszabadítási program kidolgozását és képviseletét;
3./ az ellenforradalmi disszidensek egyre kijózanodottabban települnek le, illetve térnek haza, vagy elzüllenek, – de mindenképpen elszakadnak az ellenforradalmi célkitűzésektől.
A Politikai Bizottság legutóbbi elemzése óta ez a folyamat – a nemzetközi élet ismert fejleményei, de jelentős mértékben a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány politikai és gazdasági sikerei következtében – tovább fokozódott. Ennek következtében az ellenforradalmi disszidens szervezetekben a./ további bomlási tünetek, b./ viszont az ellenforradalmi célkitűzések átmentésére irányuló új kísérletek, c./ a demokratikusabb jellegű és gazdasági régi emigráció területén pedig a Magyar Népköztársasághoz való pozitívebb viszonyulás jelei mutatkoznak.
(…)
A megnövekedett lehetőségek jobb kihasználása és a Politikai Bizottság által megállapított irányelvek eredményesebb alkalmazása érdekében a Titkárság szükségesnek tartja a következő feladatok megvalósítását:
1./ Országonként tanulmányozni, elemezni kell az emigráció helyzetét és terveket kidolgozni az egyes csoportok felé irányuló propaganda akciókra. Legsürgősebb ez a feladat azokkal a vezető kapitalista országokkal kapcsolatban, amelyekben kiemelkedő számban vannak ellenforradalmi disszidensek, így Ausztria, Franciaország, Nagy-Britannia, Svájc, Egyesült Államok és Kanada.
2./ Fokozni kell – direkt és indirekt úton – disszidens vezérek, különösképpen írói csoportok leleplezését mind az emigráció, mind a nyugati értelmiségi és munkáskörök előtt.
3./ A Politikai Bizottság vonatkozó határozata értelmében meg kell vizsgálni az emigráció számára lap megjelentetésének külföldi lehetőségeit s az eredményről a Titkárság elé jelentést kell terjeszteni.
4./ A Párizsban működő Kölcsönös Segítő Egylet mintájára javaslatot kell kidolgozni más nyugati országokban is – ahol erre törvényes lehetőség van – a régi és új emigráció egyes tagjainak bevonásával segélyegylet szervezésére, amely munkaközvetítés, jogi tanácsadás, egészségügyi gondozás, stb. formájában nyújt segítséget az egyesület tagjainak.
5./ A Külügyminisztérium irányítása alatt a Magyarok Világszövetsége keresse és mélyítse kapcsolatait, együttműködési lehetőségeit a baráti országok hasonló propaganda szerveivel, a közös sajátos adottságok miatt elsősorban a csehszlovák elvtársakkal.
6./ A Magyar hírek szerkesztősége révén fokozni kell nyugati haladó és pártlapok tájékoztató anyaggal való ellátását. A Külügyminisztérium kutassa fel magyar tájékoztató anyagok nyugati lapokban való elhelyezésének lehetőségeit.
7./ Fokozni és rendszeressé kell tenni a Külügyminisztérium, a Magyarok Világszövetsége, a SZOT, a KISZ, a Nőtanács és a Rádió együttműködését az emigráció felé irányuló propagandában.
(…)
Budapest, 1960. május 13.
Dr. Sik Endre Hollai Imre
külügyminiszter az MSZMP KB
Külügyi Osztályának vezetője
A 99/SE/1960 számú Szigorúan titkos!
előterjesztés Készült 14 példányban
m e l l é k l e t e
A magyar emigráció számszerű megoszlása országonként.
/Nem teljesen ellenőrizhető adatok alapján./
A hazatértek számát a fentieknél pontosabban nem lehet kimutatni, mivel a kezdeti időben a hazatérőktől nem kértek semmiféle papírt, későbben pedig a győri és szegedi szűrőállomásokon sok hazatérési okmányt megsemmisítettek. Becslések szerint ezeknek a száma öt-tízezer között van.
Az új emigráció országonkénti megoszlásánál állandó ingadozás van, mivel egyes európai országokból még most is folynak a kivándorlások, elsősorban Ausztrália területére.
Jelzet: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL), M–KS–288–7–78.ő.e. – A Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt iratai, Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Szervei (1945–2004), Titkárság, 1960. május 17.
2.
Az MSZMP Politikai Bizottságának határozata a Magyar Népköztársaság útlevél- és vízumrendszere tárgyában
1960. október 18.
KÖZPONTI BIZOTTSÁG SZIGORÚAN BIZALMAS!
ADMINISZTRATÍV OSZTÁLYA 1960. okt. 21.
Ad/1391/5/1960/PI/Schné
Készült: 3 példányban
A Politikai Bizottság 1960. október 18-i ülésének
h a t á r o z a t a
a Magyar Népköztársaság útlevél és vízumrendszerének néhány kérdéséről.
A Politikai Bizottság megvizsgálta a Magyar Népköztársaság útlevél és vízumügyek intézésének a jelenlegi rendszerét és az alábbi határozatot hozta:
1./ A jelenlegi nemzetközi helyzet, a békés egymás mellett élés elvének érvényesítése, hazánk belpolitikai és gazdasági érdekei lehetővé és egyben szükségessé teszik, hogy útlevél és vízumrendszerünkben még meglévő merevségeket feloldjuk, s ezáltal lehetővé tegyük – az állam biztonsági érdekeinek figyelembevétele mellett a be- és kiutazások szélesítését és az ezzel kapcsolatos ügyintézés gyorsítását.
(…)
2./ B./ c./ Azoknak, akik kivándorló útlevéllel hagyták el az országot és külföldi állampolgárságot szereztek, vízum csal akkor adható ki, ha a kivándorlás óta 3 év eltelt és a kérelmező igazolja, hogy a magyar állampolgárság kötelékéből elbocsátották.
d./ A Belügyminisztérium és a Külügyminisztérium nyilvántartási anyaga alapján olyan névjegyzéket kell összeállítani, melyben azok a külföldi állampolgárok, valamint emigráns és disszidens magyarok szerepeljenek, akiknek beutazása nem kívánatos. Ezt a nyilvántartást a kapitalista országokban működő követségek rendelkezésére kell bocsátani a vízumkérelmek elbírálásának meggyorsítása érdekében.
(…)
3./ Az emigráció között megindult bomlási folyamat további fokozása, a reakciós szervezetek befolyásának további csökkentése és mind nagyobb emigrációs csoportok lojalitásának biztosítása érdekében a velük kapcsolatos útlevél és vízumügyek intézésénél az alábbi elveket kell érvényesíteni:
a./ Az emigránsok kérelmei eldöntésénél aszerint kell differenciálni, hogy milyen időszakban, okból és körülmények között hagyták el az országot, lehetőleg megállapítva, hogy a kérelmező tagja-e valamelyik ellenséges emigráns csoportosulásnak, szervezetnek. Arra kell törekedni, hogy a lojális elemek kérelmét ne utasítsák el.
b./ Külpolitikailag alkalmas időpontban felhívást kell közzétenni, hogy az engedély nélkül külföldre távozott személyek – beleértve az ellenforradalmi események következtében disszidáltakat is, - amennyiben magyar állampolgárságukat fenntartani kívánják, 2 éven belül jelentkezzenek nyilvántartásba vétel végett külképviseleteinknél. A jelentkezőket, amennyiben nem követtek el bűncselekményt a Magyar Népköztársaság ellen, vagy kinntartózkodásuk óta nem tanúsítottak hazánk érdekeit súlyosan sértő magatartást, jegyzékbe kell venni és részükre az állandó külföldön tartózkodó magyar állampolgárok számára rendszeresített úti okmányt kell kiadni, mellyel a jelentkezés után egy év elteltével rokonlátogatás céljából hazautazhatnak.
c./ Azoknak a disszidált személyeknek, akik időközben külföldi állampolgárságot szereztek és magyar állampolgárságuk fenntartása végett nem jelentkeztek, beutazást egyéni elbírálás alapján lehet engedélyezni, amennyiben a Magyar Népköztársasággal szemben lojális magatartást tanúsítanak és kérték a magyar állampolgárok kötelékéből való elbocsátásukat.
d./ A Politikai Bizottság megbízza a külügyminiszter és belügyminiszter elvtársakat: 1960. december 31-ig dolgozzák ki és tegyenek további javaslatokat az emigráció /beleértve az 1956-ban disszidáltakat is/ – országunk számára értékes rétegei – hazatérésének elősegítésére.
Jelzet: MNL OL M–KS–288–5–205.ő.e. – A Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt iratai, MSZMP Központi Szervei (1945–2004), Politikai Bizottság (Intéző Bizottság), 1960. október 18.
3.
Biszku Béla, belügyminiszter és Sík Endre, külügyminiszter közös előterjesztése az MSZMP Politikai Bizottságához a magyar emigránsok helyzetéről és az emigráció felé irányuló propagandáról
1961. május 31.
BELÜGYMINISZTÉRIUM SZIGORÚAN TITKOS!
KÜLÜGYMINISZTÉRIUM Készült: 24 példányban
77/SE-1961. 0001. sz. példány
E l ő t e r j e s z t é s
az MSZMP KB Politikai Bizottságához.
Tárgy: Jelentés az emigráció életének főbb vonásairól és javaslatok az emigráció felé irányuló propaganda javítására.
(…)
I.
Főbb adatok az emigráció helyzetéről.
A régi magyar emigráció összlétszáma – beleértve a másod- és harmad-generáció tagjait is – meghaladja az 1,200,000-et. A jelenleg külföldön lévő 1956-os, 1957-es disszidensek száma 160,000-re tehető.
A régi emigráció több mint fele, 58.3%-a /700,000 fő/ az Amerikai Egyesült Államokban és kb. 65%-a az amerikai kontinensen él.
Mint ismeretes, a régi emigráció általában beleilleszkedett a befogadó országok társadalmi és gazdasági életbe, de ez a folyamat az 1956-os 1957-es disszidensek esetében is megindult.
A Központi Statisztikai Hivatal feldolgozta rendőri kijelentő lapok alapján 151,000 disszidens személyi adatait s ennek eredményéből is látható, hogy többségükben olyan kategóriák hagyták el az országot, amelyek a nyugati gazdasági életben jól felhasználhatók. A disszidálás idején a disszidenseknek mintegy fele 25 éven aluli /83,000 fő/, közel 1/3-a 25–29 éves /47,500 fő/, kevesebb, mint 12%-a 40–59 éves, a 60 évesek és idősebbek aránya pedig nem egészen 1% volt. A disszidensek nagy része szakmunkás, technikus, mérnök, orvos. /A statisztikai adatok részletezését a melléklet tartalmazza./
(…)
A hazatérések fő indoka továbbra is általában a honvágy, konkrétebben a család és régi környezet utáni vágyódás s ezzel együtt a nyelvtudás és az anyagi lehetőségek hiánya, sok esetben kiábrándulás a kapitalista világból.
A hazatérések alacsony száma és folyamatos csökkenése a következőkkel magyarázható:
- a disszidensek nagy részét közvetlenül az ellenforradalom után távoli országokba, nagyrészt tengerentúlra szállították;
- a nyugati rágalmazó propaganda még mindig erősen hat, viszont a mi propagandánk nem kielégítő és a disszidensek nagy részéhez el sem ér;
- egy hosszabb időszakban mi magunk se nagyon szorgalmaztuk a hazatéréseket biztonsági fenntartások miatt;
- az a körülmény, hogy mintegy 2–3 ezer hazatérési kérelmet elutasítottunk, az elutasítottak környezetében gátlón hathatott;
- sok országban a hatóságok akadályozzák a visszatérést, egyes esetekben az útiköltség hiánya is gátló körülményként jelentkezik.
A felsorolt okokon túlmenően a hazatérések csökkenését általában az magyarázza, hogy az ellenforradalom óta eltelt évek alatt a disszidensek jelentős része úgy-ahogy elhelyezkedett és megtalálta számítását is. A mérnökök, műszaki értelmiségiek, szakmunkások, orvosok viszonylag gyorsan álláshoz jutottak. Jövedelmük az itthonit többnyire eléri vagy meg is haladja, még akkor is, ha idegen mivoltuk miatt hátrányos megkülönböztetésben részesülnek. Munkavállalási nehézségek – gazdasági visszaesések – esetén pedig a főbb nyugati országok kormányai, politikai és presztízs okokból, a hazatérések akadályozása céljából rendszeres segélyben részesítik a disszidenseket.
A hazatérések számának növelését bizonyos fokig elősegítheti ugyan propaganda munkánk javítása – s ezt megkönnyíti a nemzetközi helyzet kedvező alakulása, a szocialista tábor sokféle nemzetközi sikere, a Magyar Népköztársaság viszonyainak jó híre – de a hazatérések számának nagyobb arányú növekedését a befogadó országok gazdasági válságai idézhetik elő. Agitációs és propaganda munkánk terveiben tehát azzal kell számolnunk, hogy a jelenleg külföldön lévő 1956-os-1957-es disszidensek túlnyomó többsége végérvényesen külföldön telepszik le és fokozatosan olyan jellegűvé válik, mint a régi emigráció egyes rétegei.
(…)
Budapest, 1961. május 31.
Biszku Béla Dr. Sik Endre
belügyminiszter külügyminiszter
Jelzet: MNL OL M–KS–288–5–232.ő.e. – A Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt iratai, MSZMP Központi Szervei (1945–2004), Politikai Bizottság (Intéző Bizottság), 1961. június 6.
4.
Zádor Tibor, Magyarország washingtoni ideiglenes ügyvivője jelentése Hollai Imre külügyminiszter számára az 1956-os események következtében az Egyesült Államokba került magyar menekültek helyzetéről
1957. június 24.
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KÖVETSÉGE
LEGATION OF THE HUNGARIAN PEOPLE’S REPUBLIC
WASHINGTON
9/6/szig.titk.1957. SZIGORÚAN TITKOS
E: Varga Sándor Készült 3 pld
Központ 2 ”
Követség 1 ”
Gépelte: Vargáné.
Washington, 1957. június 24.
Tárgy: Magyar menekültek ügye
Hiv.sz.: 00701/2/szig.titk.1957 és
001977/szig.titk.57
Mell: 1 boriték.
Az 1956 októberi és novemberi magyarországi események következtében az Egyesült Államokba került több mint 32 ezer magyar disszidens nagymértékben megerősítette a jobboldali emigráció helyzetét. Ez a megerősödés azonban távolról sem jelenti a jobboldaliak egységét.
(…)
Június elején egy értekezletet tartottak New Yorkban a régi és új emigráns vezetők, annak érdekében, hogy eldöntsék a vezetés kérdését. Az értekezlet verekedéssel ért véget de a kérdést nem sikerült megoldani.
(…)
Olyan hírek is járnak, hogy magyar emigránsokból egy 12 ezres felszerelt hadsereget akarnak létrehozni Király Béla vezetésével és alkalom adtán ezek „felszabadítanák” Magyarországot. Szerintük ez nem vezetne nemzetközi konfliktushoz sem, mivel nemzeti csoport végezné a „felszabadítást”. A tények azt mutatják, hogy az emigrációnak nagy szerepet szánnak és igyekeznek tekintélyüket növelni.
(…)
A letelepített és munkához jutott menekültek – ez a döntő többség – általában elégedettek. Előfordul ugyan, hogy egy-egy menekült ugyanazon munkáért kevesebb bért kap, mint egy amerikai munkás – nyelv nem tudás és gyakorlat hiányára hivatkozva – ez azonban nem általános.
Mérnökök, orvosok, tudósok, vegyészek, stb. hasonló foglalkozású szakemberek különösebb nehézség nélkül elhelyezkedtek általában havi 400-700 dolláros fizetéssel. Természetes, hogy nem minden szakembernek sikerült még ilyen állást szerezni.
Megállapítható, hogy a disszidens szakmunkásokat általában szeretik és munkájukkal igen elégedettek.
(…)
Horváth Imre
külügyminiszter elvtársnak Z á d o r T i b o r
B u d a p e s t. id. ügyvivő
Jelzet: MNL OL XIX–J–1–j 112. tétel Az államigazgatás felsőbb szervei, Külügy (1862–1995), Külügyminisztérium, TÜK iratok, Amerikai Egyesült Államok (1945-1964), Magyar politikai emigráció és menekült kérdés (1947-1964), 1957. június 24.
5.
Kótai Géza, az MSZMP KB Külügyi osztálya vezetőjének javaslata az MSZMP Politikai Bizottsága számára a Magyar Népköztársaság emigrációs politikájának felülvizsgálatáról
1988. december 5.
MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZIGORÚAN BIZALMAS!
KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Készült: 2 példányban
KÜLÜGYI OSZTÁLY
JAVASLAT
a Politikai Bizottságnak a magyar emigráció helyzetéről, emigrációs politikánk
feladatairól
(…)
Számottevően módosult az emigráció nemzedéki összetétele. A nyugati magyarság körében meghatározóvá vált a Magyarországról 1956-ban és az azt követően eltávozott, ún. első generációsok részaránya. Közvetlen élményeik, kötődéseik miatt a hazánkkal szembeni magatartásuk hosszú ideig ellentmondásos, tartózkodó volt, amit azonban a magyarországi változások, illetékes szerveink tevékenységének rugalmasabbá válása fokozatosan oldott. A Magyarország iránti érdeklődés szempontjából ők tekinthetők a legjelentősebb erőnek. Növekszik a második és harmadik generációs magyarok hányada, akik számára a magyarsághoz kötődés gyengül. Nehezebben, vagy egyáltalán nem beszélik nyelvüket, kulturális értékeinket, hagyományainkat áttételesen örökölték, és magyarságtudatuk is eltér a szülőkétől. kevésbé terhelik őket Magyarországgal kapcsolatos előítéletek, de nem is rendelkeznek közvetlen, meghatározó élménnyel az óhazáról. Esetükben az összetartó közös nyelv fokozatosan elveszíti eddigi meghatározó szerepét és a történelmi-kulturális-etnikai közösségtudat, a származástudat kerül előtérbe.
(…)
Az elmúlt időszakban további kedvező módosulás történt az emigrációnak a magyarországi politikához való viszonyában. Ebben meghatározó szerepe van a magyar bel- és külpolitikai törekvéseknek. A gazdasági és politikai reformfolyamat néhány határozott lépése, az országos pártértekezlet után megindult demokratizálódás széles körű visszhangot váltott ki a nyugati magyarság körében is. Bár egy részük a magyarországi társadalmi-politikai rendszert még mindig nem tekinti legitimnek, létezését tudomásul veszi.
(…)
A nyugati magyarság körében igen kedvező fogadtatásra, rokonszenvre talált, hogy a magyar politika vállalja a határainkon túl élő magyar nemzetiségek ügyének képviseletét.
(…)
A Politikai Bizottság célszerűnek tartja, hogy a magyar állampolgárok, a hazánkban élő nemzetiségek, a szomszédos országok magyar nemzetisége és a határainkon kívül nem nemzeti kisebbségek tagjaiként élő valamennyi magyar egymáshoz és az anyanemzethez való viszonyát azonos alapelvek szerint értelmezzük.
Budapest, 1988. december 5.
Kótai Géza
Jelzet: MNL OL M–KS–288.–5–1046.ő.e. – A Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt iratai, MSZMP Központi Szervei (1945–2004), Politikai Bizottság (Intéző Bizottság), 1988. december 13.
