„A mai döntések helyességét az élet igazolja majd vissza hosszú-hosszú évtizedek múlva…” 40 éve város Dorog

A település első okleveles említése Dorogh formában 1181-ből származik. Területén bronzkori, római kori és Árpád-kori leleteket is találtak. Birtokosai között a Hont-Pázmány nemzetséget, az esztergomi káptalant, a margitszigeti apácákat találjuk. A középkori település (Ódorog) a Gete és Henrik-hegy között helyezkedett el és az esztergomi királyi palota szakácsai lakták. A tatárjárás idején elpusztult, majd újjáépült. Esztergom eleste (1543) után elnéptelenedett. A település 1699-től a mai helyén éledt újjá, elsősorban német telepesek beköltözésével. A 18. században híres volt a postakocsi lóváltó-állomása a Buda-Bécs útvonal mentén.

Dorog napjainkban
(https://www.facebook.com/354881608532019/photos/pb.100069210194185.-2207520000/765502187469957/?type=3)

Dorog országos hírét az 1851-ben megindult szénbányászatnak köszönheti. A 20. század elejére a dorogi szénmedence (Csolnok, Tokod, Sárisáp) központjává vált. Az alapvetően jó minőségű (10-20 MJ/kg) barnaszén mind háztartási, mind pedig ipari célokra alkalmas volt. A bányák tulajdon- vagy bérleti joga két nagy érdekcsoport, a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. (MÁK) és a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. kezében összpontosult. 1946-ban a dorogi bányákat is államosították, létrejött a Dorogi Kerületi Igazgatóság. 1948-ban megalakult a Dorogi Szénbányák Állami Vállalat, (1950-től Dorogi Szénbányák Nemzeti Vállalat, 1952-től Dorogi Szénbányászati Tröszt néven). A termelés az 1960-as évek közepén érte el a csúcsát évenkénti 2,1–2,2 millió tonnával, majd 1967-től csökkent. A Dorogi Szénbányák aknái a sorozatos vízbetörések következtében egyre nehezebben voltak művelhetők. Emellett a szénhidrogén-felhasználás elterjedése is csökkentette a kőszén iránti igényeket. Az 1980-as évektől kezdve a Dorogi Szénbányák a technológia megújításával, új szervezeti intézkedésekkel állami támogatás nélkül biztosította a vállalat talpon maradását,[1] de 2003. január 6-án bírósági végzéssel a megszűnt a vállalat és 2003. október 18-án a szénmedencében megszűnt a termelés.

A település alapvetően ipari jellegű volt már a 20. század első felében is, és ez a jelleg tovább erősödött a század második felében. Gyárai elsősorban a szénbányászathoz kapcsolódtak, részben kiszolgáló funkciókat láttak el, részben pedig szénfeldolgozást végeztek.

A Dorogi Hőerőmű 1916-ban létesült. 1925-től 35 kV-os távvezeték kötötte össze a Lábatlani Cementgyárral. Emellett 30 községet is ellátott elektromos árammal. 1948-ban államosították. Az erőmű 1950-től hőszolgáltató szerepet is ellát, fokozatosan kiépültek a gőz- és forróvíz-vezetékek, amelyek Dorogon kívül Esztergom és Tokodaltáró hőellátását is biztosítják.

A Dorogi Bányagépgyártó és Javító Vállalat, amely a bánya központi javítóműhelyeként szerveződött, 1951-től vált önálló egységgé, de 1956-ban ismét a Szénbányák Vállalathoz csatolták Dorogi Szénbányák Bányagépgyártó Üzeme néven. Tevékenysége a javításról az önálló termékek előállítására helyeződött át. A vállalat 1992-ben szűnt meg.

A Bányászati Aknamélyítő Vállalat dorogi körzetének elődje a Henrich, Frölich és Klüpfel Aknamélyítő és Bányászati Mélyépítő Vállalat volt. E céget is 1948-ban államosították, új neve Bányászati Mélyépítő Nemzeti Vállalat lett. Hol önálló üzemként működött, hol más vállalatok alá rendelték. A magyar szénbányászat szerkezet-átalakítása 1991-ben az Aknamélyítő felszámolásához vezetett.

Mészműve is volt Dorognak. Az 1906-ra felépült Hungária Mészipar Rt. 1925-ben beolvadt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-be. Az államosítás (1948) után 1952-ben új mészégető aknakemencék építése kezdődött az „alsó mészmű” területén a Szénfeldolgozó szomszédságában.

A Richter Gedeon Rt. dorogi gyára manapság már nem kapcsolódik a szénfeldolgozáshoz, de területén 1922-ben kezdte meg működését a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. lepárló telepe. Ennek neve a 2. világháború után Dorogi Szénfeldolgozó Vegyipari Nemzeti Vállalat, majd 1948-tól Dorogi Szénfeldolgozó Vegyipari Vállalat lett. A mai Richter Gedeon Rt. 1967-ben kezdte meg tevékenységét Kőbányai Gyógyszerárugyár Dorogi Gyáregysége néven.

1969-ban merült fel, hogy a budapesti székhelyű Magyar Hanglemezgyártó Vállalat présüzemét Dorogra szándékozott áttelepíteni. Az építkezés 1974-ben kezdődött el és hivatalosan 1976. november 3-án adták át. A hazai hanglemezgyártás befejezéséig itt készültek a hanghordozók, emellett műsoros kazettákat is készítettek itt.

Dorog másik jelentős „könnyűipari” üzeme a szintén fővárosi székhelyű Május 1. Ruhagyár helyi üzemegysége volt, amely 1967 januárjától termelt. Akárcsak a hanglemez-présüzemet, ezt is a bányák bezárásakor felszabaduló – részben női – munkaerő foglalkoztatása érdekében telepítették ide.[2]

Dorog község (1970-től nagyközség) lakossága 1949-ben 8855, 1970-ben 10744, 1980-ban pedig már 11844 fő volt. [3] A lakosság létszámának viszonylag gyors növekedését az 1970-es évek végéig csak vontatottan követte a lakások mennysége és minősége, az infrastruktúra (közművek, utak) is hiányos, elmaradott volt. Bár a kívülálló számára Dorog a szocialista kor nyertesének tűnhetett, valójában rengeteg problémával kellett megküzdeniük a település vezetőinek.

Dorog 1946-ban Esztergom vármegye esztergomi járásának községi rangú települése volt, majd 1950. június 1-jétől ide került a járási székhely, ez azonban a település jogállását nem befolyásolta, viszont (a megyeszékhely Tatabányára helyezésével együtt) Esztergom presztízsét rombolta.

Dorog lakosai a tanács végrehajtó bizottságával egyetemben már 1954 elején (vagy talán 1953 végén) – valószínűleg Oroszlány és Tata példáján is felbuzdulva[4] – kérelmezték a várossá nyilvánítást.

Az első kérelmet megfogalmazó vb-ülés jegyzőkönyve hiányzik, de a Dorogi Járási Tanács 1954. január 15-i ülésén azt elutasította, és 13/1954. számú határozatában felszólította a községi tanácsot, hogy „ezen javaslatot beszélje át az összes nagyüzemek vezetőivel és komolyabb alátámasztással azt ismét terjessze fel a Végrehajtó Bizottsághoz.”[5]

Előkészítésként a végrehajtó bizottság 1954. február 23-i ülésén Domokos Ede vb-elnökhelyettes bejelentette, hogy „az üzemek felé olyan határidős ügydarabot adott ki a vb, mely pontokban [Így! – K. L.] foglalva az üzemeket felhívja, hogy a várossá való nyilvánítás érdekében a megfelelő választ adják meg.”[6]

Az 1954. március 22-i ülés második napirendi pontjában Holop Gyuláné vb-elnök ismertette „az üzemek felől” a várossá nyilvánítással kapcsolatosan érkezett kérelmeket, véleményeket. Hivatkoztak a tömegszervezetek „városi jellegére”, a községi tanács apparátusának kicsinységére, az iskolák és a népművelés helyzetének javítására, amit „nem lehet megvalósítani, mert községünk nem városi jelleggel bír.”[7] A kérelmet felterjesztették a Dorogi Járási Tanács végrehajtó bizottságához, amely testület 1954. április 2-i ülésén azt elfogadta és a Komárom Megyei Tanácshoz való továbbítását is pártolta.[8] Viszont a megyei tanács – a napirendi jegyzékek szerint – nem foglalkozott a dorogi kérelemmel.

HU-MNL-KEML-XXIII.723.a. Végrehajtó bizottság jegyzőkönyve, 1954. március 22-i ülés, 5. oldal

15 évnek kellett eltelnie, hogy a település megkaphassa a nagyközségi rangot. Az 1016/1969. (IV. 29.) számú kormányhatározat lehetővé tette nagyközségek, illetve nagyközségi tanácsok szervezését. A jogszabály szerint nagyközséggé, illetve nagyközségi tanáccsá az ötezer lakosú vagy ennél népesebb községet lehetett átszervezni. Lakosságának számától függetlenül nagyközséggé válhattak a járási székhelyek, a városiasodó jellegű, jelentős ipari és bányaüzemmel rendelkező községek. A nagyközséggé szervezésről – az érintett tanács kérelmére – a megyei tanács dönthetett.[9] Így a Komárom Megyei Tanács 31/1969. (XII. 23.) határozata lehetővé tette Dorog (és vele együtt Ács, Kisbér és Tokod) nagyközséggé alakítását. Az átszervezett Komárom megyei községek közül Dorog volt legnagyobb népességű (10 218 fő) és a legkisebb területű (2009 katasztrális hold, azaz – kerekítve – 1 156 hektár) település.

HU-MNL-KEML-XXIII.10.a. Végrehajtó bizottság jegyzőkönyve, 1969. december 23. 141. és 304-305. oldal

Még Dorog nagyközséggé nyilvánításának évében, 1970-ben újból felvetődött Dorog várossá fejlesztésének az igénye. Ahogy Dr. Kovács József megfogalmazta „több éven keresztül az a törekvés nyilvánult meg a dorogi Községi Tanács tevékenységében, hogy Dorog várossá nyilvánításának feltételeit megteremtse. Ez a törekvés megértést és támogatást kapott Dorog társadalmi közönségétől. Jelen körülmények között a felettes tanácsi szervek kedvezően nyilatkoztak ás támogatásukról biztosították többször megismételt kérésünket.” Egy 1970. június 30-án megalakult szervezőbizottság felmérte a község helyzetét, majd „javasolta a Tisztelt Tanácsülésnek”, hogy határozatban kérje a „Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt[10]” a városi cím megadására, valamint a Megyei Tanácsot, hogy a község kérelmét „támogatóan terjessze a Minisztertanács elé.”[11]

HU-MNL-KEML-XXIII.723.a. Tanácsülés jegyzőkönyve, 1970. augusztus 14., 2-5. oldal

1971. július 31-én a végrehajtó bizottság 1970. augusztus 14-ülésén hozott 12/1970. számú határozatra hivatkozva a Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottsága a Komárom Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságához fordulva ismételten megfogalmazta Dorog várossá nyilvánítási kérelmét, de nem találtuk nyomát annak, hogy a Dorogi Járási Tanács, vagy a Komárom Megyei Tanács végrehajtó bizottsága foglalkozott volna azzal.

HU-MNL-KEML-XXIII.723.c.1. 2261/1971. 

1978-ban Dorog Nagyközségi Tanács végrehajtó bizottsága megyei tanács előtti beszámolójának vitájában egy különös elképzelés, mégpedig Esztergom és Dorog egyesülése merült fel. Mivel a két település között – többek között – a földrajzi közelség, a munkahelyek miatt már kialakult egyfajta szimbiózis, Steiner Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese javasolta, hogy „a tudatosságot fokozni kell a két település jövőjét illetően és törekedni kell a helyes szemlélet kialakítására.” Dr. Kiss György, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának főosztályvezetője szerint is „országosan egyedülálló Esztergom és Dorog helyzete, az együttműködés igénye. Véleménye szerint az … egyesülést még több együttműködési elemnek kell megelőznie.” Mérten Lajos, az MSZMP Komárom Megyei Bizottságának titkára úgy vélte, hogy „Dorog és Esztergom egyesítéséről a lakosság széleskörű tájékoztatása még nem időszerű.” Dr. Kiss István a megyei tanács elnöke kissé ködösen úgy fogalmazott, hogy a két település „jövőjét illetően … eljutottunk a jelenlegi helyzet adta lehetőség határáig. A két település együttműködése korrekt, a vezetés középpontjába már tudatosan kell a további lépéseket beépíteni. Az együttműködés szélesítése a közös ügy hasznát szolgálja.”[12]

Az 1980-as évek elejére – a községek szerepének fokozatos felértékelődésével – egyre csökkent a járások, mint közigazgatási egységek funkciója. Várható volt, hogy előbb-utóbb fel fogják számolni, amiről végül egy 1983 decemberi 28-i keltezésű jogszabály intézkedett.[13] „A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 23/1983. számú határozata a megyei irányításban közreműködő városok, városi jogú nagyközségek és a városkörnyéki községek kijelöléséről” címet viselő norma szerint „a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa - a járások megszüntetésére figyelemmel — az alábbiak szerint jelöli ki azokat a városi (megyei városi, városi jogú nagyközségi) tanácsokat, amelyek szervei a felsorolt községekre kiterjedően közreműködnek a megyei irányításban.” A járások helyét a város- vagy nagyközségkörnyékek vették át. Mivel Dorog is ilyen „környékközponttá” vált, a megnövekedett közigazgatási szerep immár megkívánta a település várossá nyilvánítását.[14]

Dolgozók Lapja, 1984. janár 3.  3. oldal

A Komárom Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának 1983. október 11-i ülésére nyújtotta be Dr. Magyar Henrik vb-titkár a „Dorog nagyközség várossá nyilvánítása” tárgyú előterjesztést a „Területszervezési intézkedések véleményezése (Dorog Nagyközség várossá nyilvánítása, Szend és Szák községek egyesülése, Bábolna, Lábatlan és Nyergesújfalu nagyközségek megyei irányítás alá tartozó városi jogú nagyközséggé nyilvánítása, Pilismarót és Dömös közös tanácsának megszüntetése) című napirendi ponthoz.[15]

A Dorogi Nagyközségi Tanács 1983. szeptember 30-án adta be– immár sokadszor – várossá nyilvánítási kérelmét a megyei tanácshoz. A megyei vb-titkár előterjesztésében, vázolva a település közigazgatási és ipari szerepét, infrastrukturális fejlődését, elfogadásra és a minisztériumhoz való felterjesztésre javasolta Dorog kérelmét, és a 76/1983. (X.11.) vb-határozattal azt el is fogadta. Ezzel kapcsolatban Varga Gyula megyei tanácselnök kiemelte „a pillanat ünnepélyességét, amikor egy új város … születését is jóváhagyja a testület. A mai döntések helyességét az élet igazolja majd vissza hosszú-hosszú évtizedek múlva.”[16]

HU-MNL-KEML-XXIII.10.a. Végrehajtó bizottság jegyzőkönyve, 1983. október 11., 265-255. és 325-328. oldal

Dolgozók Lapja, 1983. december 6.,  3. oldal

Magyar Közlöny, 1983. december 10., 960. oldal

Dolgozók Lapja, 1984. január 12., 1 oldal

Képes Újság, 1984. január 21., 7. oldal

Felhasznált jegyzőkönyvek, iratok forrása:
HU-MNL-KEML-XXIII.10.a.  Komárom Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának jegyzőkönyvei
HU-MNL-KEML-XXIII.723.a. Dorog Nagyközségi Tanács testületi jegyzőkönyvei
HU-MNL-KEML-XXIII.723.c.1. Dorog Nagyközségi Tanács VB. iktatott iratai

Kládek László levéltáros (MNL KEVL)