Az egri Finomszerelvénygyár alapító tagjai által létrehozott baráti társaság naplója

2016.03.02.
A második világháborút követően, 1947-ben, újjáépítési célból elindult hároméves tervet 1949-re sikeresnek ítélte és lezárta a Magyar Dolgozók Pártja. Már ebben is kiemelt szerepet kapott a nehézipari létesítmények helyreállítása, fejlesztése, bővítése, valamint új ipari létesítmények létrehozása.

Az 1948-as politikai fordulatot kísérő gazdasági változásokban pedig különösen jelentős hangsúlyt kapott a nemzetgazdaság e szegmense. Gerő Ernő kijelentése, miszerint Magyarország „a vas és acél országa” lesz, szimbolikussá vált, s jól tükrözte azt az irányt, amelyet az 1949. évi XXV. törvénycikk tett hivatalossá: „(1) Magyarország iparosításának meggyorsítását, elsősorban a nehéz- és gépipar fejlesztését, mert ez a könnyűipar fejlesztésének, a mezőgazdaság gépesítésének és szocialista átszervezésének, a közlekedés korszerűsítésének feltétele. Ez a döntő belső feltétele népünk további gazdasági és kulturális felemelkedésének is, népi államunk és nemzeti függetlenségünk megszilárdításának és biztosításának, a szocializmus építésének hazánkban.” E folyamat egyik lépéseként kezdődött el 1949-ben, az Eger (Felnémet) melletti Berva-völgyben a Finomszerelvénygyár építése. Az új üzem (a földrajzi elhelyezkedéséből származtatott közkeletű nevén: a „Berva”) 1951-ben kezdte meg működését. Első szakembergárdáját az ország különböző ipari létesítményeiből irányították át, míg munkásait elsősorban a környékbeli falvak és Eger korábban mezőgazdasággal foglalkozó népességéből toborozták. A kezdeti nehézségek ellenére a gyár 1954-ben már „Élüzem” elismerésben részesült, s bár termékpalettája folyamatosan változott, átalakult, mégis hosszú évtizedeken át meghatározó szereplője maradt Heves megye iparának. Részese volt az ország hadiipari termelésének, de gyártottak itt irodagépeket, mezőgazdasági boronát, csillagszórót, méhkaptárat, kerékpáragyat, később kávéfőzőt, injekciós tűket, a Berva és a Panni mopedet, valamint, 1964-től, hűtőkompresszort, majd, még később Suzuki-alkatrészeket, busz-ajtóműködtetőket és több más terméket.

1981-ben a gyár 30 éves fennállását ünnepelte, s ennek apropóján, a vállalat alapító tagsága a következő évben „egyetértésben a vállalat gazdasági és politikai vezetőivel úgy döntött, hogy létrehozza a Finomszerelvénygyár Alapító Tagjainak Baráti Társaságát” (Részlet az alapító okmányból). Ebben az esztendőben még 86-an dolgoztak a gyárban az alapítók közül.

A rendszerváltás évei nyomot hagytak a gyáralapítók sorsában is, a megváltozott gazdasági helyzetben a létszámtöbbletet a Finomszerelvénygyár fokozatosan leépítette. Ennek a leépítésnek lettek áldozatai azok, akiket több, mint négy évtized után, de még a nyugdíjkorhatár elérése előtt előnyugdíjaztak. Az utolsó alapító tag, Kállai Sándor gyártásvezető, 1996-ban vonult nyugdíjba, ma már szinte elképzelhetetlennek tűnő, 45 évig egy munkahelyen töltött idő után.

A Finomszerelvénygyár Alapítóinak Baráti Társasága 31 éven keresztül szervezte rendes évi találkozóit, a gyár, majd a kivált utódüzemek vezetésének támogatásával. A találkozókról naplót vezettek, amelyben fotókkal, újságkivágásokkal illusztrálva megörökítették a legfontosabb eseményeket, a két találkozó között eltelt időszak változásait. Személyesebb hangvétele okán értékes kiegészítője a Finomszerelvénygyárhoz kapcsolódó dokumentumainknak.

 

Jelzet: XXIX.1127.495

Közzétette:     Gócza Gábor
                       levéltáros

Utolsó frissítés:

2017.04.12.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges