Online Múzeumok Éjszakája 2020 (1)

1.

1. Az ötvösök céhlevele (1557)

A Mohács előtti írásbeliség dokumentumai a Duna–Tisza közén elenyésző számban maradtak fenn. Kecskemét középkori iratai, oklevelei valószínűleg az 1703. április 3-i rác támadás idején pusztultak el. A Bács-Kiskun Megyei Levéltár legrégebbi irata egy 1557-ből származó, latin nyelvű céhlevél, amelynek alapjául egy korabeli debreceni céhszabályzat szolgált. E dokumentum birtokában gyakorolhatták szabadon iparukat a városban a Szegedről Kecskemétre települt ötvösmesterek. (A céhlevél magyar fordítása Hornyik János várostörténeti oklevéltárában olvasható.)

(MNL BKML IV. 1525.)

2. Céhek pecsétjei (16–18. század)

A dokumentumok hitelesítéséhez az elmúlt korokban gyakran használtak viaszpecsétet. Az uralkodókon, egyházi és világi elöljárókon, hiteles helyeken, településeken stb. kívül a céhek is rendelkeztek saját pecsétnyomóval. Levéltárunkban számos kecskeméti céh pecsétjének lenyomatát őrizzük (pl. a csizmadia, a kovács, a kőműves, a lakatos, a molnár, a takács, a tímár és a szabó céhekét), amelyeken a mesterségre utaló eszközökön kívül alakulási évszámok és a város címerállata is feltűnik.

(MNL BKML XV. 30.)

3.

3. IV. Murad szultán rendelete a budai kádihoz (1629)

Kecskemét, a budai vilajet részeként, a török hódoltság másfél évszázada alatt közvetlenül a kincstár kezelésébe tartozott, így némileg privilegizáltabb helyzetet élvezett. A 17. század első harmadából származó irat igazi kuriózumnak számít, a három városban (Cegléd–Nagykőrös–Kecskemét) előfordult, paráznasággal kapcsolatos bűnesetekkel szembeni fenyítő eljárásról rendelkezik. A dokumentum török nyelvű, középen a szultáni névjegy látható. (A szöveg magyar fordítása Hornyik János oklevéltárában megtalálható.)

(MNL BKML IV. 1525.)

4.

4. Tormássy Gergely nemesi adománylevele (1633)

A nemesség és a vele járó kiváltságok bizonyító erejű dokumentuma az uralkodótól elnyert „kutyabőr” volt. A pecséttel ellátott, díszes címeres levelekből jó néhányat őriz a Bács-Kiskun Megyei Levéltár is. A Vas megyei eredetű nemes Tormássy família Gergely nevű tagja és fivérei 1633-ban kapták az oklevelet Bécsben, II. Ferdinánd királytól. Egyik leszármazottjuk Kecskeméten telepedett le, így kerülhetett a városba, majd levéltárunkba a latin nyelvű, a család pelikánmadarat ábrázoló címerével, aranyfestékkel és függőpecséttel ékesített dokumentum.

(MNL BKML IV. 1525.)

5.

5. Kovács Ferencné Kata asszony testamentuma (1673)

Az életből távozók végső akaratát írásba foglaló hivatalos feljegyzések nagyon fontos forrásai az egykori mezőváros múltjának, mivel rendkívül sok adatot tartalmaznak a település birtok- és termelési viszonyaival, pénzgazdálkodásával, társadalmi rétegződésével kapcsolatban. A levéltár gazdag végrendelet-gyűjteményének legrégebbi példányai a 17. századból valók. A közzétett dokumentum magyar nyelvű, tartalmazza a hagyatékot tevő személy kintlévőségeinek, vagyontárgyainak felsorolását és elrendezését. Az iratot kézjegyek és pecsétek hitelesítik.

(MNL BKML IV. 1504. v.)

6. Koháry István rendelkezése a protestánsok számára templomépítésre alkalmas hely kijelölése iránt (1679) 

Koháry István az 1670-es évek végére vált Kecskemét legnagyobb földesurává. A füleki várkapitány a város szigorú, de igazságos földesura volt, aki mindenkor igyekezett szem előtt tartani az itt élők érdekeit is. A hithű katolikus főúr vallási egyetértés terén hozott rendelkezései igen jelentősek voltak, sokat tett a katolikusok és protestánsok közötti békesség fenntartásáért. 1679. augusztus 21-én kelt, a városi elöljáróságnak címzett levele a magyarországi reformáció egyik fontos emléke, amelyben „templomhely” kijelölését szorgalmazza a protestáns felekezet számára, hogy leégett templomukat újjáépíthessék.

(MNL BKML IV. 1528.)

7.

7. II. Rákóczi Ferenc védlevele a kecskeméti római katolikus és református parókiák részére (1705)

A Rákóczi-szabadságharc során nemcsak az osztrák, de a kuruc hadak is sok szenvedést okoztak Kecskemétnek, egy évszázaddal később azonban a vezérlő fejedelem alakja már a függetlenségért vívott küzdelem hőseként jelenik meg. Az 1705. október 12-én kelt fejedelmi levél védelméről biztosítja a kecskeméti felekezeteket minden ingó és ingatlan vagyonukkal együtt, és megtiltja tisztjeinek, hadi népeinek a „protekció” alatt állók háborgatását. A díszesen kalligrafált, a fejedelem aláírásával és pecsétjével is hitelesített dokumentum a levéltár gazdag Rákóczi-korabeli gyűjteményének szép darabja.

(MNL BKML IV. 1525.)

8.

8. A Mária-kápolna alapítólevele (1718)

A középkori romokon, Sarlós Boldogasszony tiszteletére felépült kápolna 1718-as keltezésű, latin nyelvű alapítólevelében az építtető kecskeméti hívek kötelességként meghagyták az utódok számára, hogy legalább évenként szentmiseáldozatot mutassanak be a kápolnában, illetve a kápolna kegytárgyakkal történő felszereléséről mindig gondoskodjanak.

(MNL BKML IV. 1528.)

9.

9. A Szentháromság-szobor (1741)

1739–1740-ben, a fekete halálnak is nevezett pestisjárvány idején az akkor húszezer lakosú Kecskemét népességének közel egyharmada vesztette életét. A város egykori piacterén helyet kapott Szentháromság-szobrot fogadalmi emlékképpen állíttatták az életben maradtak 1742-ben. A szobor tervezőjének, Conti Lipót Antalnak a neve nem szerepel a rajzon. A dokumentum bal oldalán olvasható szövegben a felállítás időpontjáról, helyszínéről (Kecskemét) és a foglalóként fizetett összegről olvashatunk.

(MNL BKML XV. 15. a.)

10.

10. Mária Terézia vásártartási oklevele (1746)

A városok gazdasági életében meghatározó szerepe volt a vásároknak. Korábban elnyert, majd 1622-ben és 1696-ban megerősített privilégiumai révén Kecskemét évente három országos vásár tartására volt jogosult: Szent Gergely (március 12.), Szent Lőrinc (augusztus 10.) és Szent Katalin (november 25.) napján. 1746-ban Mária Terézia oklevele engedélyezte a város számára egy újabb, Gordián napi (május 10.) vásár tartását is. A kereskedelem és a vásárok egyre növekvő bevételt jelentettek Kecskemét számára, és messze földön ismertté tették a település nevét.

(MNL BKML IV. 1504. d.)