A járványok sötét árnya mindig is rávetült az emberiség történetére. A középkortól a 18. századig a pestis, a „fekete halál” volt az uralkodó a halált hozó ragályok között. A legnagyobb pestisjárványban, 1347 és 1352 között, Európa lakosságának 30–60 %-a veszett oda. Gyors terjedése a sűrűn lakott (rossz higiéniájú) területeken, gyomorforgató tünetei (a testet ellepő gennyes-véres kifakadó duzzanatok, „bubók”) és magas halandósága méltán tette rettegetté a nevét.

A 19. században azonban egy másik félelmetes betegség, a kolera („epés hányás”) taszította le a pestist trónjáról. Az új járvány immár a ritkábban lakott vidéki területeken is terjedt, tünetei szintén borzalmasak voltak (folyamatos, rizslé hígságú hasmenés és hányás a teljes kiszáradásig), a halál pedig garantált.

Tovább [2]