Sie sind hier

Az 1956-os forradalom Bács-Kiskun megyében

kiállítás

 

Tisztelt Olvasók, Látogatók!

Az MNL Bács-Kiskun Megyei Levéltára nagyszabású, közel 350 dokumentumot felvonultató virtuális kiállítással emlékezik az 1956-os forradalom és szabadságharc, 60 évvel ezelőtti, Bács-Kiskun megyei eseményeire. A kiállítás anyagát 14 tematikus részre bontottuk, mely a fenti menüpontokra kattintva érhetőek el. Ezúton mondunk hálás köszönetet mindazon intézményeknek, gyűjtőknek melyek dokumentumaikkal hozzájárultak a kiállítás létrejöttéhez.

zászló

Bevezető a kiállításhoz

A második világháborút követően hazánk a többi közép- és kelet-európai államhoz hasonlóan a Szovjetunió érdekszférájába került. A szovjet hadseregre támaszkodó kommunista erők 1945-től kezdődően fokozatosan felszámolták Magyarországon a politikai és kulturális élet sokszínűségét, államosították a gazdasági szektort. A hatalmi szóval megindított társadalmi átalakítások, a nehézipar erőltetett fejlesztése, az erőszakos kollektivizálás, a mindennapokban jelen lévő hazugságok és megfélemlítés sok ezer emberi életet tettek tönkre ezekben az években. Az 1953-ban Sztálin halálát, majd 1956 nyarán az SZKP XX. kongresszusát követő enyhülési periódusok ellenére Magyarországon továbbra is érvényesültek a kommunista rendszer lényegét képező diktatórikus jellemzők. 1956 őszén azonban élénk szellemi élet bontakozott ki a fővárosban, az értelmiség, majd a diákság körében egyre több fórumon fogalmazódott meg a változtatások iránti igény. Bács-Kiskun megyében is a forradalom előzményeinek tekinthetők azok a vitaestek és ankétok, amelyekről a megyei lap októberi számai tudósítanak. Írók, művészek, pedagógusok vitáztak a dogmatizmus káros hatásairól és a véleménynyilvánítás szabadabb formáiról, a megyei DISZ-bizottság ülésén felmerült a Petőfi Körökhöz hasonló fiatal értelmiségi klubok létrehozásának gondolata, a hónap elején Baján megalakult Petőfi Kör október 24-i nagygyűlésére készült.

A megyében állomásozó magyar és szovjet alakulatok eközben a teljes riadókészültség állapotában várták a fejleményeket. A kormány – ellenforradalmi bandák provokációjának minősítve az október 23-i budapesti eseményeket – statáriumot rendelt el, a megyében megalakult a rögtönítélő bíróság, a forradalomellenes erők koncentrálódása során erőfitogtató csapatmozgások, letartóztatások kezdődtek, hogy elejét vegyék az esetleges megmozdulásoknak. Október 25–26-án azonban a megye két forradalmi központjában: Kecskeméten és Baján csaknem egy időben lezajlottak az első megmozdulások. A pár napos várakozás során a lakosság számára a fővárosból hazaérkező, az ottani tüntetéseken részt vett emberek beszámolói jelentették az egyedüli hiteles tájékoztatást, hiszen sem a rádió, sem a megyei lap nem közölték a valóságot. A forradalom vidéki első napjai alatt a gyárak, üzemek, hivatalok dolgozói először munkahelyeiken távolították el a kommunista jelképeket, majd leverték a középületek homlokzatáról a vörös csillagokat, ledöntötték, megrongálták a személyi kultusz szobrait és a szovjet emlékműveket. A járási központokban és a falvakban is hasonló események zajlottak, tömeggyűlések szerveződtek, a résztvevők követeléseket fogalmaztak meg, elfoglalták a helyi tanácsházát és a párthelyiséget, sok helyen elégették a begyűjtési és adóiratokat, illetve a könyvtárakban fellelhető marxista–leninista műveket. A nép haragja a kommunista párt funkcionáriusai ellen fordult, a megyében két településen lincselés is történt. Már ezekben a napokban megindult a nemzeti bizottságok szerveződése, a nagyobb gyárakban pedig megalakultak a munkás önigazgatás szervei: a munkástanácsok.

A kommunista reakció október 28–29-re kíméletlen katonai beavatkozás révén vérbe fojtotta a megyei forradalmat, az országos események azonban ellentétes irányban haladtak, s Budapesten október 28-a meghozta a forradalom jelentőségének teljes átértékelését. A Bács-Kiskun megyei kommunista vezetés így kénytelen volt utat engedni a forradalom kibontakozásának. Folytatódott a demokratikus önigazgatás helyi forradalmi szerveinek létrejötte, a feladatok meghatározása, illetve a célok, követelések megfogalmazása a kormány felé. A megyéből több alkalommal járt küldöttség Budapesten, a Parlamentben, hogy Nagy Imre elé terjessze Bács-Kiskun népének kívánságait. Október 29-én jelentették be a megyében az ÁVH feloszlatását, személyi állományát hamarosan letartóztatták. Az ún. veszélyeztetett kommunisták családjukkal együtt illegalitásba vonultak, miután a hadsereg csatlakozott a forradalomhoz. Megkezdődött a demokratikus pártok újjászerveződése, hangnemet váltott a sajtó, megkezdte működését a Szabad Katona József Rádió, Kiskunhalason demokratikus választásokat tartottak.

A forradalom november 1-je után kezdődő kibontakozásának a Kádár-kormány megalakulása és a szovjet katonai intervenció vetett véget. A forradalmi, nemzeti bizottságok fokozatosan beszüntették működésüket, az év végére a munkástanácsok váltak a forradalom eszméinek szinte kizárólagos képviselőivé az új kormánnyal szemben. Politikai ellenállásukat azonban az ún. „pufajkás” alakulatok bevetésével, a december 11–12-ei, a Központi Munkástanács betiltására reagáló munkássztrájkok idején sikerült teljesen megtörni. A megtorlás szinte az új kormány megalakulása pillanatában megkezdődött, hiszen jó néhány forradalmár vált a november 4-i szovjet invázió áldozatává. Az első letartóztatási hullám során számos forradalmi vezetőt elhurcoltak, sokan külföldre menekültek a restaurálódó kommunista hatalom bosszúja elől. A karhatalom folyamatos razziákkal tartotta rettegésben a lakosságot a megyében is. Ezek során több száz embert tartóztattak le, sokakat közülük forradalmi tevékenység, izgatás, fegyverrejtegetés stb. vádakkal bíróság elé állítottak. A vállalatoktól, munkahelyekről fegyelmi felülvizsgálatok útján távolították el a forradalom aktív szereplőit.

Az őszi napok emlékét sokáig borította makacs hallgatás. Nemzetünk nyilvánosan és szabadon csak a rendszerváltás óta emlékezhet meg a magyar nép 1956-os szabadságharcáról. Szimbolikus jelentőséggel bír, hogy a második Magyar Köztársaság kikiáltására 1989-ben a forradalom évfordulóján került sor. Az eseménynek hazánk legújabb kori történelmében játszott kiemelkedő szerepét jelzi az is, hogy az 1991. évi VIII. törvénycikk nemzeti ünnepeink sorába emelte október 23-át.

 

A kiállítás anyagát válogatta, a bevezetőt írta: Tánczos-Szabó Ágota