„A tervezett Jász-megye a két szomszéd törvényhatóság területének térképe” című földabrosz egyetlen szelvényből áll, mérete pedig 80x58 cm.
Az előadás a Nagykunsági Református Egyházmegye 18. századi egyházfegyelmi gyakorlatát mutatja be az egyházmegyei, egyházközségi, presbiteri és magisztrátusi jegyzőkönyvek, valamint az anyakönyvek penitenciatartási jegyzékei alapján. Az előadás áttekinti az egyházfegyelem kálvini alapelveit, a magyarországi rendtartásokat, továbbá a penitenciatartás 18.
A megyei településekről és a vármegye határon túli intézményekből érkezett hallgatóságot dr. Fazekas Gábor Gyula vármegyei közgyűlési elnök köszöntötte. A másfél százados évfordulóról megemlékező és a levéltárosok munkáját méltató beszédét követően került sor a Pro Archivo oklevél átadására.
A megjelenteket Dr. Horváth László múzeumigazgató házigazdaként köszöntötte, majd Dr. Csönge Attila levéltár-igazgató beszélt röviden a kiállítás és a levéltári tablók létrejöttének körülményeiről, szakmai szempontjairól és a tárlat céljáról.
A konferencia ötletgazdáinak és főszervezőinek – Vincze János Farkasnak és Vincze Dánielnek – a szándéka egybecsengett a Gaál István Helytörténeti Kör legfontosabb feladatával: Jászladány múltjának, értékeinek és kiemelkedő személyiségeinek emlékét megőrizni és továbbadni a következő ne
A kitelepítések története
Aki figyelemmel kíséri Szolnok közművelődési rendezvényeit, bizonyára emlékszik még a Damjanich János Múzeumban idén februárban bemutatott „Ez ser!” című időszaki kiállításra, mely a Vendéglátóipari Múzeum és a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum közös vándorkiállításaként járja az országot. A tárlat e hűsítő élvezeti cikk gyártásának korai történetét terjedelmi okok miatt csak vázlatosan mutatta be és inkább az ipari sörgyártás időszakára koncentrált.
A 0,12 iratfolyóméternyi iratanyag három kötetet tartalmaz. Az egyik legfontosabb kötet az egyesület egységkönyve, amely az 1958 és 1967 közötti időszakot öleli fel. Az egységkönyv szabványos nyomtatványt jelent, amely tartalmazza az egyesület iratainak iktatókönyvét (ez utóbbi egyéb iratok hiányában igen értékes), a működési és oktatási naplókat, egyesületi tagok nyilvántartását, fegyelmi ügyeket, az egyesületi könyvtár könyveit, valamint a tárgyi leltárat.
Napjainkra az egykori Jászkunság településein a serházak és serfőző mesterek emlékét többnyire csupán helynevek és a helyi emlékezet őrzi. Az előadás a 18–19. századi serházak világát mutatja be, különös tekintettel azok létrejöttére, működésére és gazdasági-társadalmi szerepére. Kiemelt figyelmet kapnak azok a tényezők, amelyek a serházak alapítását és fejlődését elősegítették, valamint az azokat működtető mesterek személye és tevékenysége.
Az első rendszeres utcai világítást 1558-ban Párizsban vezették be, ahol olajlámpákkal hatoltak át az éjszaka sötétjén. Hazánkban csak jóval később, 1777. november 9-én jelent meg Budán az első utcai lámpa, ami egy primitív olajmécses volt. Újabb 13 évbe telt, hogy 1790. január elsején Pesten is elinduljon az olajlámpás közvilágítás. Szolnokon a 19. század utolsó harmadában vezették be a közvilágítást.
