Fortepan / Bojár Sándor
A Konkoly-Thege család tagjai évszázadokon keresztül különböző országos tisztségeket töltöttek be, és közöttük olyan jelentős személyeket találhatunk, mint például Konkoly-Thege Miklós (1842–1916) csillagász, meteorológus, az MTA tagja, zeneszerző, országgyűlési képviselő, az ógyallai csillagvizsgáló építtetője, vagy Konkoly-Thege Aladár (1919–1996) orvos, író.
Az előző évi járványügyi megszorításait idén szerencsére nem kellett alkalmazni, így nemcsak a maszkviselés nem volt kötelező zárt térben rendezett programjainkon, hanem visszatértek a raktárséták és ismét lehetséges volt a Bécsi kapu téri épület vezetés nélküli bejárása. Ezúttal is népszerűek voltak tematikus sétáink: az előzetes regisztráció során a szabad helyek gyorsan fogytak az épületsétánkra és a Magas élet a Várban című, a budai várnegyedben egykor élő elitet bemutató sétánkra is.
Felhívjuk tisztelt látogatóink figyelmét, hogy programjaink regisztrációkötelesek, amelyekre a kozmuvelodes@mnl.gov.hu e-email-címen lehet regisztrálni.
Amikor II. János Pál pápa megcsókolta hazánk földjét a ferihegyi repülőtéren, 1991. augusztus 16-án (Fotó: MTI/Soós Lajos)
A helyszínen megjelent nagyszámú érdeklődőt elsőként Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója köszöntötte, aki rámutatott: bár egyházi levéltárból származik a kötet alapját adó iratanyag, a Magyar Nemzeti Levéltár egyben a magyar nemzet levéltára is, ezért az intézmény ott kíván lenni minden határon túli magyar iratanyagnál. Példaként említette meg, hogy 2019-ben a szovjet fogolytáborokba hurcolt magyarok kartonjainak visszajuttatásakor szintén jelen volt az intézmény.
Köszöntőt mond:
Potápi Árpád
az Emlékév fővédnöke
L. Simon László
főigazgató, Magyar Nemzeti Múzeum
Szabó Csaba
főigazgató, Magyar Nemzeti Levéltár
Rózsa Dávid
főigazgató, Országos Széchényi Könyvtár
G. Németh György
elnök, Benyovszky Társaság
1938. február 3-án Szily Kálmán, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára leiratban fordult a Magyar Nemzeti Múzeum Igazgatótanácsához.
Az első világháború a magyarság számára meghatározó jelentőségű „Nagy Háború”, amelynek a végkimenetele sorsdöntően meghatározta egész XX. századi történelmét, s következményei a mai napig hatnak. 661ezer fős emberveszteségével a korabeli Magyarország több katonát vesztett ebben a háborúban, mint a magyarság a korábbi történelme során vívott háborúiban együttvéve.
