1848. március idusán a jászkiséri lakosságot vélhetően a Tisza szokásos áradása jobban érdekelte, mint a forradalom. A kisbíró március 12-én kidobolta: "A Tisza' vize ólly hirtelen árad hogy a' Felsöbb vidékeken minden réteket el öntött, azért szorossan meg hagyatik minden Lakosnak hogy a' Gátat minél elöbb még újjitani el ne múlassza, mert a' késedelmezö kár téritésbe fog el marasztaltatni.

Az italmérésből származó jövedelem a kocsmatulajdonos településeknek mindig jelentős hasznot hajtott, így a kocsmák fenntartásában maguk is érdekeltek voltak. A török kiűzése, valamint a Rákóczi-szabadságharcot követően a kocsmák mellett ugyanakkor megjelentek a zömmel településen kívül felépített csapszékek, illetve az átutazók elszállásolására is alkalmas vendégfogadók is. A kezdetben egyszerű kialakítású épületek jelentősége a normalizálódó hétköznapi életben egyre növekedett, hiszen például az Alföldön – ahol a jelentős mértékű pusztulás és elvándorlás miatt a megmaradó települések nagy távolságokra feküdtek egymástól – egy-egy ilyen csárda vagy vendégfogadó kis szigetet jelentett az utazóknak. Így közvetve a csárdák jelentőségének növekedését a belőlük származó jövedelem, valamint a tulajdonosok által fenntartásra és fejlesztésre fordított összegek gyarapodása is jelezte.