A hét dokumentuma

Különleges tartalma lehetett talán az oka, hogy a Batthyány család levéltárában nem a Missiles, hanem a köztörténet szempontjából fontosnak ítélt iratok számára létrehozott Memorabilia sorozatban tartották megőrzésre méltónak. A magyar nyelvemléknek minősülő levelet, hogy a nyelvtörténészek és nyelvtörténeti kutatás számára is hozzáférhetővé váljon, Iványi Béla 1947-ben a Magyar Nyelv 43. évfolyamában betűhív átírásban közölte.

1937. július 17-én egy előző nap Monte-Carlóban feladott küldemény érkezett a párizsi magyar követségre Binder-Kotrba Károly konzulnak címezve (a címzésben a konzul neve tévesen „Dinder”-ként szerepel). A borítékban egy kitöltött vízumigénylő, egy befizetési bizonylat és egy kísérőlevél volt – Salvador Dalítól.

A közel kétszáz versből álló lírai életművet hátra hagyó Kölcsey Ferenc huszonhat évesen, 1816. szeptember 30-án barátja, Gulácsy Gábor emlékkönyvébe feljegyzett egy költeményt (ugyanezen címen: Gulácsy Gábor emlékkönyvébe). A vers csak a 20. század elején vált közismertté.

Magyarországon 1850-ben vezették be a földadót. Az adó alapjául szolgáló földterület nagyságát, művelési ágát és tulajdonosát a kataszteri felmérés munkálatai során határozták meg. A műszaki felmérés időigényes volta miatt előbb ideiglenes földadót állapítottak meg. Ehhez egy gyorsan elkészíthető, de nem részletes, vagyis nem telkenkénti (ún. dűlőnkénti, konkretuális) felmérés készült. A munkálatokat a bécsi kataszteri főigazgatóság irányította a kerületi, illetve tartományi adóbizottmányokon keresztül.

Albert Edward walesi herceg (a későbbi VII. Edward) a 19. század utolsó harmadában összesen öt alkalommal töltött hosszabb-rövidebb időt Magyarországon. Az ugyancsak Edward nevet viselő unokája a múlt század harmincas éveiben mind a látogatások számában, mind a kalandok formáiban némileg elmaradt élvhajhász nagyapjától, de – Vadász Sándor szóhasználatát idézve – közös volt bennük, hogy a Duna két partján lebonyolított sűrű programjuk „séták, szórakozások és mulatozások fűzéréből állt”.

A középkori Arad mezőváros kedvező helyen alakult ki: a Maros partján feküdt, így fontos stratégiai helynek számított. A városkát az oszmán hódoltság időszakában megerősítették. A 16. század végén egy kisebb erődöt is építettek, amely köré cölöpsáncot emeltek. A zentai csatát (1697) követően a Habsburg hadvezetés ebből a négyszögletű palánkvárból alakította ki az újabb aradi várat, amelyet új sáncokkal vettek körül és új bástyákkal erősítettek meg, és falait egy vizesárok-rendszer fogta körbe.

A himlő, vagyis a fekete (öreg vagy hólyagos) himlő (latinul variola, variola vera) már több ezer éve megjelent az emberek között. Európába Ázsiából hurcolták be, és évszázadokon keresztül újra és újra pusztított. Akik megfertőződtek, azok magas lázban szenvedtek, majd a testükön hólyagos kiütések jelentek meg, amelyek helye a leszáradás után is megmaradt, így csúfítva el a beteg testét és az arcát.

Hentzi 1849-ben életének 64. évében járt, vezérőrnagyi rangot viselt, és mérnökkari képzettségének köszönhetően néhány hónap alatt képes volt az elavult védművekkel rendelkező budai várat egy hosszabb ostromnak ellenállni képes erősséggé változtatni.