Jelen korunkban virágkorát éli az amatőr családfakutatás. Túlzás nélkül mondható, hogy az online térben megtalálható különféle ingyenes és előfizetéses anyakönyvi adatbázisoknak köszönhetően akár otthon a karosszékben ülve több száz évre visszamenően visszavezethetjük vérvonalunkat. A legszerencsésebbek a nemesi felmenőkkel rendelkezők, hiszen a genealógiai szakirodalom széles tárháza érhető el már szintén az interneten, így pár perc alatt, akár több száz évre visszamenő komplett családfát találhatnak a nemesi leszármazottak. 

A családfák azonban csak adatok: nevek, keresztelési-, házassági- és halálozási dátumok, melyek a száraz tényeken kívül semmi továbbit nem mesélnek el a felmenők életéről. Éppen emiatt kezdik el sokan megírni a családfakutatás mellett családjuk történetét a fellelhető otthoni és levéltári források segítségével. Ezzel közelebb hozva több száz éves sorsokat, akár tragédiákat a ma élő generációknak. 

Az egyházi- és állami anyakönyvek mellett széles tárháza áll rendelkezésre a kutatóknak genealógiai kutatásokhoz. Jelen írás szűk keretei miatt csak egy-két jelentősebb forrás bemutatására vállalkozhatok, melyek elengedhetetlenek egy családtörténet megírásához.

A kutatás alapvető forrásai a különféle összeírások, a török defter-, az egyházi tized összeírások, a megyei rovás (dikális - adó)-, szökött jobbágyok-, tanítók-, molnárok-, kézművesek-, görögök-, cigányok-, vakok-, siketek-, koldusok- etc. összeírásai, országos és urbariális konskripciók. 

A legkorábbi lakosság összeírások 16. századi török defterekben, valamint az egyházi tized összeírásokban maradtak fenn, melyekből tájékozódhatunk, hogy egy-egy család, mely településen élt a 16-17. század folyamán. Az oszmán megszállás alatt Nógrád vármegye községei öt szandzsák – budai-, nógrádi-, szécsényi-, füleki-, hatvani- - területéhez tartoztak, melyek mindegyikéről jelent már meg legalább egy defterösszeírás. A Nógrád vármegyei tizedösszeírások a 16. század közepétől kezdődően maradtak fenn, ezek némelyike szintén tartalmaz lakosság összeírásokat is, melyek a települések döntő részének legkorábbi lakosságnévsorait őrizte meg. Itt példaként hozható az 1551. évi bordézsma jegyzék. Lakosság összeírással rendelkező települések (a forrásban található sorrend szerint): Piliny, Felfalu, Dolány és Géc puszta, Mihálygerge, Nagykeresztúr, Kékkőalja, Szelc, Alsó-, Felsőesztergály, Szalatnya, Szakal, Megyer, Géc, Lóc, Rimóc, Varbó, Nagykér, Kiskér, Kovácsi, Kürt, Petőfalva, Busa, Kiszellő, Keszi, Kotrocó, Karancsalja, Lapujtő, Kutas, Etes, Csalár, Galábocs, Szklabonya, Zsély, Újfalu, Kispatak, Sóshartyán, Ság, Szécsény, Újváros, Farkasfalva, Óvár, Zobor, Romhány, Dorcsány, Bátka, Sipek, Zsúny, Kissztrácin, Sámsonháza, Verebély, Kisfalud.

Nógrád vármegyére vonatkozóan 1647-től kezdődően maradtak fenn rovás összeírások, ugyanakkor az első, családtörténethez használható, neveket (főként bíró és esküdtek) tartalmazó dokumentum az 1696. évi összeíráshoz készült községenkénti állapotleírás.