Magyar utazók a 17–19. században

  1. I. Katona, kalandor, felfedező?
  2. II. Diplomaták utazása
  3. III. Postautak és személyszállítás
  4. IV. Mesterlegények tanulmányútjai
  5. V. Útlevéltípusok
  6. VI. Uralkodói országjárás
  7. VII. Művészek úton
  8. VIII. Rejtélyes, kalandos utazók
  9. IX. Kényszer vagy hivatás? – Emigránsok, tudósok, műgyűjtők
  10. X. Az utazások írott és képi emlékei – diplomaták, arisztokraták, egyházi személyek feljegyzései

Benyovszky Móric (1746–1786) magyar nemest Hrussó erőszakos elfoglalása miatt 1767-ben két hónap zárkára ítélték, aki a büntetés letöltése elől (engedély nélkül) Lengyelországba szökött. Az oroszok elleni harcokban fogságba került, és eljutott Kamcsatkáig, majd innen Kínába. Szökése utána belépett a francia hadseregbe, ott a tábornoki rangig jutott. 1774-ben francia gyarmattá tette Madagaszkárt, itt is halt meg. A Habsburg Monarchiában 1777-ben nyert kegyelmet, majd 1778-ban grófi rangot kapott. Kalandos életéről francia nyelven emlékiratot állított össze.

Virtuális kiállításunk – a Benyovszky Emlékév szellemében – gróf Benyovszky Móricnak, a 18. század nagy magyar utazójának, hajósának, földrajzi útleírójának, felfedezőjének, katonájának a munkásságát idéző néhány dokumentummal kezdődik. Többféle témát szeretnénk azonban bemutatni, hiszen már Benyovszky előtt és után különféle céllal sok magyar utazó járta Európa és a világ útjait, s a névtelen vagy kevéssé ismert személyek mellett többek érdekes életútja és története is ismert. A többféle céllal történő utazás divatját nem lehet a mai utazás, világjárás szokásaihoz hasonlítani, ám nem volt jelentéktelen a 17–19. században sem, már csak azért sem, mivel egy-egy út jóval tovább tartott, mint napjainkban. A közlekedési eszközök, az úti okmányok, az utazók nyilvántartása, a szálláshelyek intézése körülményesebb volt, mint ma, mégis nagy távolságokra jutottak el elődeink. Utaztak a mesterlegények, a diákok, az ügyes-bajos dolgaikat intéző polgárok, gazdák, birtokosok; tanulmányútra, körútra indultak a fiatal arisztokraták, főúri családok utaztak Európa nagyvárosaiba, esetleg fürdőhelyeire. A 17. században már a gyógyturizmus őse is jelentkezett; elsősorban a termálvízzel, gyógyvízzel rendelkező vidékekre irányult a vendégforgalom. 1666. április elején Wesselényi Ferenc nádor és Zrínyi Péter horvát bán például a Besztercebánya melletti stubnyai fürdőben találkoztak, s kötöttek szövetséget a Wesselényi-féle szervezkedés kezdetén.

A reformkor idején beköszöntött az utazás nagy divatja, ami elsősorban még mindig tanulmányi út, más kultúrák, országok megismerése volt. Utazásaikról feljegyzéseket készítettek, útinaplóikat többen később ki is adták nyomtatásban. Az uralkodók hivatalos országjáró körutakra vállalkoztak, így például I. Ferenc József is, akinek 1857-es magyarországi útját említi a kiállítás. Az utazók leveleikben, a küldött képeslapokkal, vagy éppen az élményekből született újságcikkekkel is beszámoltak tapasztalataikról. „Utazóink” között szerepelnek uralkodók, művészek (Zichy Mihály), tudósok (Vámbéry Ármin), vannak, akik missziós céllal járták be a távoli tájakat, hogy a kereszténység számára térítsenek, akadnak emigránsok, a felkelések és forradalmak következményei elől hazájukat kényszerből elhagyó utazók, és vannak kalandorok. Tanulságos a ma emberének is az a felismerés, hogy voltak, akik határozott céllal indultak (pl. diplomáciai küldetésbe), és voltak, akik menekülni kényszerültek, mégis sokszor ugyanarra az eredményre jutottak. A világ felfedezése, a bejárt vidékek érdekességei új és új tapasztalatokkal gazdagította a világot.

Láthatjuk, hogy az emberi kíváncsiságból, kaland- és tudásvágyból egyaránt motivált utazási vágy az elmúlt évszázadok embereit is élénken foglalkoztatta. Láthatjuk azt is, hogy a nagy felfedezők között – a teljesség igénye nélkül – voltak igazi tudósok, és kalandos életű személyek (Benyovszky Móric), mesteremberek (Pásztor József), arisztokraták és diplomaták.

A világ egyre szűkül, a középkorban és a kora újkorban még óriásinak tűnő távolságok napjainkra lerövidültek, és egyre közelebb kerülünk egymáshoz, miközben újabb és újabb lehetőségek nyílnak meg előttünk a környezetünk minél mélyebb és alaposabb megismerésére, és horizontunk kiszélesítésére. Ebben benne rejlik nemcsak az örök emberi kíváncsiság, hanem az innováció és az új feltalálásának, az életünk jobbításának igénye is.

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára gyűjteményeiben található iratok segítenek érzékeltetni számunkra mindazt a kulturális gazdagságot és forrásbőséget, amelyet e tárgyban levéltárunkban őrzünk, és egy igazi kalandra hívjuk virtuális kiállításunk látogatóinak.

Kellemes utazást, kellemes felfedezést kívánunk mindenki számára!


A kiállítást rendezte: Kovács Eleonóra és Garadnai Zoltán
Szövegek: Kovács Eleonóra, Künstlerné Virág Éva

Munkatársak:
Kovács Zsuzsanna
Kulcsár Krisztina
Künstlerné Virág Éva
Laczlavik György
Nemes L. Ágnes
Sallai Katalin
Simon Éva
Spolarich Miklós
Szlabey Dorottya
Tuza Csilla
Unoka Marianna