Üvegnegatívok a II. világháborúból
BEVEZETŐ GONDOLATOK
Szolnokon a második világháború idején komoly katonai erő állomásozott. A repülő és szárazföldi alakulatok, valamint a vasúti csomópont miatt a város 1944. június 2-án szenvedte el az első tömeges légitámadást. A szövetséges repülőkről vetett bombák a település egyes részein olyan mértékű rombolást végeztek, amelyet sem a későbbi légicsapások, sem pedig a földi harcok nem tudtak felülmúlni. Korábban a halálesetek a távoli fronthoz voltak köthetőek, azonban ettől a naptól kezdve a helyi katonák és a lakosság is veszélyben élt. 1944. október 8-án érte el a front a szolnoki repülőteret. Szolnok olyan frontváros lett, melyet éjszaka és nappal is támadott a szovjet légierő. A napi szintű ágyúzás és bombázás miatt a lakosság jelentős része elmenekült. November 4-én szinte harc nélkül foglalták el Szolnokot a szovjet csapatok. Ezzel véget értek a civilek megpróbáltatásai, a front távolodásával pedig újra éledt a város.
A fegyveres szolgálat egyik alapvető emléke a katonai egyenruhában készült fénykép. A 20. század első felében a fotózás még nem volt mindennapos dolog, és csak azokról a katonákról készülhettek műtermi fotók, akik anyagilag megengedhették maguknak. Elterjedt szokás volt, hogy a frontra induló katona és a családja fényképet készíttetett, ami később segített a másik hiányát elviselni. Egy műteremben készült fénykép ezért nem csak a katonának, hanem a családoknak is kiemelt érték volt.
Sok szolnoki származású és itt állomásozó katona adott feladatot a fényképészeknek, amikor úgy döntött, hogy a lencse elé áll. A katonák arcán nem csak a fényképezéshez szükséges vidámság vagy komolyság jelenik meg, hanem az egyenruha iránt érzett tisztelet és a hazaszeretet is. Volt olyan időszak, amikor mindenki hitt a háború sikerében, és minden katona bízott abban, hogy a legnehezebb harcokból is karcolás nélkül tér haza. Évtizedekkel a harci események után már tudjuk, hogy nem így történt, mert sokan estek el az otthonuktól több ezer kilométerre és sokan haltak meg a hazánk területén vívott harcokban is. Ezeknek a fényképeknek akkor nőtt meg a jelentősége a család számára, ha a szeretett fiú, apa vagy férj nem tért vissza a harcmezőről. Róluk ez volt az egyetlen emlék, amit sok rokon a haláláig őrzött.
A katonák számára pedig a front megpróbáltatásainak elviselését segítette a családról vagy a kedvesről őrzött fotó. Az őrszolgálat magányát, a honvágy érzését enyhítették a lövészárok mélyén, vagy a szállás pislogó gyertyafényénél nézegetett fotók. Segítettek abban, hogy a hazától több ezer kilométerre legalább gondolatban együtt lehessen anya és fia, férj és feleség.
Minden fotó egy történet, egy emberi sors. Most már vannak arcok, a hozzá tartozó sorsokat kell kiderítenünk!
Magó Károly zászlós, MH 86. Szolnok Helikopter Bázis
A FÉNYKÉPEKRŐL
A Megyei Levéltár ezen virtuális galériájában összesen 412 db fényképet tesz közzé. A gyűjtemény több szempontból is különlegesnek számít:
Egyrészt azért, mert valamennyi Szolnokon készült, jórészt a negyvenes évek első felében. Azt is tudjuk, hogy a városon belül hol: a vasútállomástól a belvárosba vivő főúton az első útba eső fényképész műhely az „Aranka Fotó” névre hallgatott. Ide tértek be először a vonatról leszálló katonák és a környék lakói is, hogy a harcba indulók és az itthon maradottak egymásról legalább egy fényképet megőrizhessenek, enyhítve a távolság és bizonytalanság okozta fájdalmat.
A fényképeket azonban a technikai megoldás is különlegessé teszi, mivel mindegyik üvegnegatívra készült, és a kiszámíthatatlan sors szeszélyéből e törékeny üveglapok sértetlenül át is vészelték a háborús éveket. A fényképész műhely bezárása után, a ház elbontásakor kerültek csak elő annak padlásáról, egy vödörbe rejtve. A bontást végző munkások adták tovább a szolnoki származású és hazalátogató Dr. Somodi István részére, aki az elkövetkező évtizedekben megőrizte azokat és 2016 végén, több más érdekes dokumentummal egyetemben, önzetlenül Levéltárunknak ajándékozta. Nagylelkű felajánlásáért ezúton is köszönetet mondunk!
Szolnok város háborús bombázásainak és a front átvonulásának 75. évfordulója alkalmából az üvegnegatívokat Mészárosné Csók Zsuzsanna levéltári fotós digitalizálta, pozitív képpé alakította és aprólékos munkával a sérüléseket, kopásnyomokat, karcolásokat retusálva feljavította. A folyamat egyes fázisait és a képek sokféleségét az alábbi montázsok mutatják be:
A kész pozitív képeket Barabás Sarolta informatikus kolléganőnk töltötte fel honlapunkra.
A fényképeken láthatóak magyar katonák és civilek, fiatalok és idősek, de még az itt átvonuló német alakulatok tagjai közül is feltűnik olykor egy-egy személy. Azt azonban nem tudjuk, hogy név szerint kiket ábrázolnak a felvételek. A magyar katonák és civilek esetében még lehet esély beazonosításukra. Éppen ezért a galéria feltöltésekor nem pusztán emlékezni kívánunk a háború évfordulójára, de egyúttal felhívással is fordulunk a lakossághoz:
A Megyei Levéltár, a Szolnoki Reptár Nonprofit Kft. és a Damjanich János Múzeum közös felhívással fordul Szolnok lakosságához, hogy a város második világháborús éveiből származó fényképek, dokumentumok, tárgyi emlékek felajánlásával, vagy lemásolásának megengedésével ki-ki segítse a történészek munkáját, hogy Szolnok háborús éveinek történetét alaposabban feltárhassuk. Kérjük Önöket, hogy régi fényképeik és családi relikviáik bemutatásával járuljanak hozzá a város múltjának árnyaltabb megismeréséhez!
Másrészt kérjük a leszármazottakat, hogy ha a háború következtében elhunyt hozzátartozóról tudnak, akkor azt jelezzék valamelyik intézményben, mivel a velünk kapcsolatban álló Magó Károly kutató szeretné összeállítani a háborúban elesettek névsorát. Az adatok pontosítását nagyban segítheti, ha a hivatalos iratokból és anyakönyvekből kiolvasható neveket személyes adatközlésekkel is összevetheti, kiegészítheti.
Végezetül a most közzétett fényképek esetén is igaz, hogy ha bárki felismeri valamely felmenőjét, kérjük, hogy jelezze a jnszml@mnl.gov.hu e-mail címen, vagy az 56/421-404 telefonszámon, és az adott sorszámú fénykép alatt lehetőséget biztosítunk a személy megnevezésére!
Köszönettel:
A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár munkatársai
