A hónap dokumentuma 2018. december

„a fényes királyi napoknak Budapesten[1][2]

 

Kacskovics Ignác udvari ebéd[3]meghívója

A 2018. december hónap dokumentumának egy udvari ebédre szóló meghívást választottam, amely daruvári Kacskovics család[4] béndekpusztai ága[5] családi levéltárának iratanyagában található meg.

A család gyökerei a Trencsén vármegyei Bán[6] mezővárosból ered, ahonnan igazolást nyertek, hogy az állítólag a Mátyás királytól 1465-ban kapott nemesi levelük elveszett. 1814. szeptember 9-én megújított címeres levelet kaptak.[7]

A XIX. század elején Kacskovics József a kéthelyi uradalom számvevője volt. Nemességüket Kacskovics Mihály[8] hirdetette ki 1815. november 6-án Kaposváron.[9] Mihály jogászként tevékenykedett Somogy vármegyében. Több uradalomnak is ügyésze lett. Tevékeny munkásságával nagy vagyonra tett szert és több birtokot is vásárolt, például (Felső)Mocsoládon,[10] ahol később barokk kastélyt építtetett. 1808-ban feleségül vette Svastics Mária Juditot, házasságukból hat gyermek született.[11]

Az ifjú Ignác középiskolai éveit Kaposvárott, Pécsett illetve Bécsben töltötte, folyamatosan az eminens tanulók között szerepelt, később pedig jogi tanulmányokat folytatott.[12]Somogy vármegyében több fontosabb hivatalt is betöltött, mint például Kaposváron 1836-ban tiszteletbeli aljegyző, az Igali járásban alszolgabíró, 1843–1846 között a Kaposvári járásban táblabíró, egyszersmind főjegyző, majd 1875–1878 között a Lengyeltóti kerületből országgyűlési képviselő[13] (Deák-párt híve).[14] Felesége, Nettich Josefa volt, akitől négy gyermeke született. Gyugyi[15] birtokán, ahol 1865-ben klasszicista stílusban kastélyt építtetett, gazdálkodott, kiváló szőlészként és borászként jellemezték.[16] 1879. január 15-én 66 évesen hunyt el Budapesten, s január 17- én Gyugyon helyzeték örök nyugalomra.[17]

A hónap dokumentumának kiválasztását elsődlegesen a meghívott személye indokolta, másodsorban pedig az aranyozott szélű keménypapírra, kalligrafikusan írott meghívó tetszetős külleme.

A magyar politikai élet a XIX. század második felében sorsdöntő fordulathoz érkezett. A neoabszolutizmus időszaka,[18] a passzív ellenállás,[19] majd az abszolutizmus egy árnyaltabb formája a provizórium időszaka[20] hozta el azokat a változásokat, amelyek felvezetői voltak a kiegyezés[21] megkötésének. A Habsburg család hagyományai szerint a trónörökös és testvérei neveltetésének része volt, hogy a Monarchiát alkotó tartományokat beutazzák, így Ferenc József 1865-öt megelőzően is járt már hazánkban,[22] Az 1865-ös látogatás előzményei az elmaradt 1861-es országgyűlés, majd annak feloszlatása. 1864-től érlelődött a megszakadt tárgyalások folytatása, köszönhetően „az alkotmányos birodalmi centralizáció végső kudarcának”, valamint a Deák Ferenc által írott húsvéti cikknek (1865. április). Utóbbi megjelenése után volt megfigyelhető a bécsi udvar és a magyar politikai érdekek közeledése. A politikai életben bekövetkezett pozitív változásoknak köszönhetően Ferenc József 1865. december 10-re rendelte el az országgyűlés összehívását Pestre, melyet személyesen kívánt megnyitni.[23] Az uralkodó 1865. december 12-én érkezett Pest-Budára, az országgyűlés megnyitási ünnepségére december 14-én került sor.[24]

Az udvari ebéd szerves részét képezte a magyar királykoronázás ünnepi eseményeinek, nádorválasztáskor is szokásban volt. Az országgyűlés tagjainak megvendégelése több kisebb udvari ebéden történt, névsorrend szerint felosztva a főrendeket és a képviselőket. Az udvari ebédekre december 14-től 20-ig naponta került sor.

Az eseményekről a Pesti Hölgy Divatlap így írt:

„Szombaton, december 16-án Délelőtt közintézetek, a pesti lövölde megszemlélése, D. u. 5. órakor ebéd, melyre mágnások[25] és képviselők hivatalosak.”[26]

Csengery Antal[27] szavait idézve „Ebéd után ismét a mellék kisebb terembe vonultunk. Őfelsége is ide jött. Körbe álltunk. Őfelsége sorbajárt, s többekkel beszélt, németül, akiket már régebben ismert, magyarul a képviselőkkel, s azokkal, akik még nem voltak előtte bemutatva.”[28]

Az udvari ebédek meghatározott ceremoniális és protokolláris szabályokat követve zajlottak le. A meghívás névre szólt, a rendezvény pedig zártkörű volt. Az általam választott meghívón jól látható, hogy meghatározott szabálya volt a megjelenésnek[29] és az esetleges nem megjelenés értesítés módjának is. A megjelenés díszruhát írt elő és kardot. A magyar viselet- és divattörténetben a magyar nemzeti viselet reneszánszát élte a XIX. század második felében. Ez a viselet a magyar identitás szimbóluma volt. A korszakban ennek az öltözetnek a részeit képezte az atilla,[30] a szűk csizmanadrág, a kócsagtollas forgós föveg, a mente, alatta a dolmány, a díszkard, a kardkötő öv és a rámás csizma. A dolmány térd alatt ért, a mentét felette viselték. A XVII. században mindkettőt díszítették paszománnyal vagy hímzéssel. A kardot mindig a dolmány felett kellett megkötni. A mentét gyakran vállra vetve viselték. A kiegyezés után különválik a divatos és tradicionális öltözet. Utóbbit a későbbi időkben leginkább az állami, egyházi és az egyéni élet ünnepein viselték.[31]

E hónap dokumentuma által betekintést nyerhettünk a XIX. századi Magyarország politikai, társasági életébe, viselet- és divattörténetbe.

Az eredeti forrást betűhív átiratban közlöm.

A forrás jelzete:

MNL SML XIII. 16. Daruvári Kacskovics család béndekpusztai ágának levéltára

 

Meghivás

az 1865. deczember 16-kén adandó

udvari ebédre

T[32]. Kacskovics Ignátz úr számára

5. órakor

Megjelenés diszruhában, kardosan

Akadályozás esetén e meghivás el nem fogadhatása a cs. k.[33] Udvarnagygyal mielőbb udatni[34] kéretik.

 

 

Meiszterics Dorina

Felhasznált irodalom:

BARANYAI, é. n. = Baranyai Béla: Somogy vármegye nemes családai. Kölünlenyomat a Magyarország vármegyéi és városai „Somogy vármegye” czímű monográfiájából. Országos Monográfia Társaság, Budapest, é. n.

DIÓSZEGI, 1999 = Diószegi István: A Ferenc József- i kor. Magyarország története 1849-1918. Tudomány- Egyetem sorozat. Bp. 1999.

REISZIG, é. n. = Reiszig Ede: Somogy vármegye községei. In: Csánki Dezső (főszerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Bp., é. n. 30-179 p.

TOMPOS, 2010 = Tompos Lilla: A dísz- magyar öltözetről. In: Kovács Ferenc et al.: Fardagály és kámvás rokolya. Divat és illem a 19. században. Bp., 2010. 61-71 p.

MANHERCZ (a), 2017 = Manhercz Orsolya: Ferenc József főherceg/császár/király Magyarországon, 1843-1867. In: Aetas 3. évf. 2017. 4. szám. 98-103. p.

MANHERCZ (b), 2017 = Manhercz Orsolya: Trónbeszéd korona nélkül? In: Századok 151. évf. 2017. 6. szám. 1199-1223 p.

SOMOGY, 1879 = Somogy, 1879. január 21. 2-3. szám.

MNL SML IV. 1. i. Nemességi iratok (Nobilitaria). Kacskovics család, 232. sorszám = Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára IV. 1. i. Nemességi iratok (Nobilitaria). Kacskovics család, 232. sorszám

MNL SML XIII. 16. = Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára Daruvári Kacskovics család béndekpusztai ágának levéltára

Gőzsy Zoltán- Gőzsy Gáborné = Gőzsy Zoltán- Gőzsy Gáborné: A Somogyi Levéltár üvegablakai. Nemesi címerek a Somogy Megyei Levéltár üvegablakain. Kaposvár, 2000. 75.

 



[1] Budapest a korábban három részből (Buda a közigazgatási, Pest a kereskedelmi és ipari, Óbuda pedig a mezőgazdasági és kézműipari központ szerepét töltötte be) álló település egyesüléséből jött létre az Országgyűlés által elfogadott egyesülési törvény (1872. évi 36. tc.) értelmében. 1873. január 1-jével létrejött a 10 kerületből álló Budapest.

[2] A „fényes királyi napok” jelzővel a Magyarországon 1865 decemberében tett uralkodói látogatását illeték. Ennek egyik első állomása volt (az újságcikk alapján) a Magyar Tudományos Akadémia palotájának megnyitó ünnepsége (1865. december 11.). Erről, illetve a további napok eseményeiről érzékletes leírást olvashatunk a Vasárnapi Újság hasábjain. Vasárnapi Újság 51/1865. 648-653.

[3] Az uralkodói látogatások alkalmával megrendezett ünnepi események után tartották. Az étkezések alkalmával lehetőség nyílt a beszélgetésekre, hivatalos bemutatásokra- valamint a politikai és társadalmi elit megismerésére, kapcsolatok kialakítására.

[4] A család a „daruvári” előnevet akkor vette fel, amikor Kacskovics István (Szabolcs vármegye táblabírája és a Semsey család jószágigazgatója) 1836-ban Czinege (később Daruvári) Ferenccel és Hoffmann (később Daruvári Reményi) Ignáccal a kamarától Daruvárt megvételre kérte. Váratlan halála következtében a reáeső harmad vételárát a család nem tudta kifizetni, így a felkért harmadot özvegyének vissza kellett szolgáltatni a kincstár részére. Ebből az időleges daruvári birtoklásból ered ez az előnév. BARANYAI, é. n. 32.

[5] Béndekpuszta lakott településrész volt Hács külterületén, a település északi részén, Gyugy felé. A középkorban önálló település volt, az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzék említi Bennek néven. Kacskovics Mihály (1776–1855) 1854-ben vásárolta meg Béndekpusztát az addigi birtokos Pongrácz családtól. REISZIG, é. n. 73-74.

[6] Bán település a 19. században Trencsén vármegye Báni járásának székhelye volt. Ma Szlovákia területe.

[7]„József trencsénbáni jegyző, Bálint fiának, Jánosnak fia és fiai: János, József, Ferencz, Mihály és Benjámin kapnak címeres levelet.” BARANYAI, é. n. 32.

[8] Kacskovics Mihály (1776–1855)

[9] MNL SML IV. 1. i. Nemességi iratok (Nobilitaria). Kacskovics család, 232. sorszám

[10] A Felsőmocsoládon építtetett barokk kastély (1814) ma is családi tulajdonban van és kastélyszállóként működik Kacskovics - Bánó Mária Kastélyszálló néven. Tulajdonosai Mocsai Lajos és felesége, Mocsai Virginia, aki a Bánó család leszármazottja.

[11] Gyermekeik: Ignác (1817–1879), Sándor - Vince, Károly, Mihály (szül: 1826) és Mária (Felsőeőri Nagy Ferencné), Benjámin. BARANYAI, é. n. 32.

[12] MNL SML IV. 1. i. Nobilitaria 232. Kacskovics család irataiban, valamint a MNL SML XIII. 16. Daruvári Kacskovics család béndekpusztai ágának családi anyagában

[13] SOMOGY 15/1879. 3. szám

[14] MNL SML IV. 1. i. Nemességi iratok (Nobilitaria). Kacskovics család, 232. sorszám

[15] A település a 19. századi forrásokban Tóthgyugyként szerepel. A település mai neve Gyugy. A kastélyról bővebben az alábbi oldalon olvashatunk https://elherdaltorokseg.blog.hu/2017/01/05/kacskovics_kastely_gyugy megtekintés: 2018.12.06.

[16] SOMOGY 15./1879. 3. szám

[17] Szőlőskislakon a temető melletti bozótos részen található a regisztrált műemlék értékű Kacskovics- sírkápolna az alábbi felirattal: „Kis Jókai Ágoston József és neje Kacskovics Hermin szeretett és feledhetlen jó atyjuk Kacskovics Ignác emlékére”. http://www.muemlekem.hu/muemlek/show/11330 megtekintés: 2018.12.06.

[18] Neoabszolutizmus időszakának nevezték Magyarországon az 1849-1861 közötti éveket.

[19] A passzív ellenállási időszaka (1850-1859) válasz a bécsi udvar elnyomó politikájára. Deák Ferenc (1803–1876) volt a vezéralakja ennek a mozgalomnak, amely a kollektív adófizetés, az állami hivatalok és beosztások, a katonai szolgálat megtagadására, a választásoktól való távolmaradásra szólított fel.

[20] Provizórium: átmeneti vagy ideiglenes állapot, kormányzati rendszer. Magyarországon az 1861–1867 közötti időszakot jellemzik így, amikor is a bécsi udvar nem az önkényuralom további megerősítésére törekszik, hanem a Magyarországgal való viszony normalizálására, a kiegyezés megkötésére.

[21] Kiegyezést 1867. február 7-én kötötték Pesten. Az uralkodó Andrássy Gyulát nevezte ki miniszterelnöknek, majd megalakult február 20-án a felelős magyar minisztérium. Ferenc Józsefet 1867. június 8-án koronázták meg Pest-Budán magyar királlyá. Így a Habsburg-monarchia kétközpontú, dualista állammá alakult, Osztrák-Magyar Monarchia néven. DIÓSZEGI,1999. 35-40.

[22]Főhercegként 1843–1847 között, majd császárként 1857 után. 1861-ben személyesen kívánt részt venni a magyar országgyűlésen, amit ő szándékozott megnyitni. Ez azonban meghiúsult a kedvezőtlen magyarországi hangulat miatt. MANHERCZ (a), 2017 AETAS 3 évf. / 2017. 4. 98-103.

[23] MANHERCZ (b), 2017 SZÁZADOK 151 évf. / 2017. 6. 1211.

[24] Uo. 1214.

[25] Mágnás: latin eredetű szó, nagybirtokost, főnemest jelentett

[26] Az idézet a Pesti Hölgy divatlapból való, Ő Felsége Pestre utazása című cikkében, amely a „Wiener- Ztg”(Wiener Zeitung, azaz a Bécsi Újság – saját fordítás) közlése alapján írja le Őfelsége Pestre utazásának tervrajzát, vagyis napi programját.

[27] Csengery Antal (1812­1880): Reformpolitikus, publicista, közgazdász, történetíró, a MTA tagja. Tanulmányait Nagyváradon és a debreceni főiskolán végezte. Deák Ferenccel bizalmas barátjaként szerepe volt a kiegyezésben. Kezdeményezte a polgári iskolák intézményének bekerülését az 1868-i népoktatási törvénybe.

[28] Idézi: MANHERCZ (b), 2017 SZÁZADOK 151 évf. / 2017. 6. 1215.

[29] A viselet egyszerűségében drámai erő lakozik. A férfi öltözet minden darabját fekete posztóból varrták, egyetlen díszítő elemként a fekete gyapjú fonalból készített zsinórzatot használták. Ez a leírás a „nemzeti gyász”öltözetet jellemezte, melyet az 1848- 49- es szabadságharc bukása és később gr. Széchenyi István halála (1860. április. 8.) után viselték, mintegy az ellenállás és nemzeti gyász jeleként. A rendezvény szervezői ezért előre feltűntették a meghívók szövegében a viselhető, viselendő öltözetet. Jól megfigyelhető ez az 1857-ben a Nemzeti Színházban tartott díszelőadáson:„… férfiaknak pompás magyar díszöltönyben, vagy teljes díszegyenruhában kell megjelenniök, akik fekete polgári öltözetben jönnek, ahhoz fehér nyakkendőt válasszanak, a hölgyek kerek díszruhában ékszerekkel…” TOMPOS, 2010. 64-65.

[30] „atilla”: Eredetileg rövid díszes zsinóros kabát volt, Attila hun fejedelemről kapta a nevét. Később a magyar úri viselet részévé vált. A huszárok lovas ruhájából alakult ki, Oldalvonala karcsúsított, az alja kiszélesedik, a derékvonalig szűk utána „szoknyásan” bővül, ami megkönnyítette a lóról való le- és felszállást. A sújtás mellett vitézkötés díszítette. Az önkényuralom idején megtiltották viselését, ezért gyakran használták az ellenállás, tiltakozás jeleként bálokon vagy ünnepségeken.

[31] TOMPOS, 2010. 66.

[32] Tekintetes

[33] Császári királyi

[34] Értsd: tudatni. Elírás a forrásban.