XIX. – Az államigazgatás felsőbb szervei 1.

XIX. fondfőcsoport

Évkör: 1944–2006
Terjedelem: 10912,88 ifm

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a fondfőcsoporthoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

 

XIX-A – Központi kormányzati szervek
XIX-B – Belügy
XIX-C – Egészségügy, Népjólét
XIX-E – Igazságügy
XIX-I – Kultúra
XIX-J – Külügy
 

 

XIX-A – Központi kormányzati szervek

Az 1944 és 1949 közötti időszak fontos, nagy forrásértékű fondja a Miniszterelnökség (XIX-A-1) iratanyaga. Az 56,96 fm-nyi iratanyag egyik felét a hivatal belső szervezeti egységeinek iratai, illetőleg töredékesen az egykori miniszterelnökök és más kormányzati tisztségviselők dokumentumai teszik ki. Másik fele az általános iratokat foglalja magában, mely sokoldalúan tükrözi az államigazgatás 1945 utáni újjászervezését, működését, a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal és más szervekkel való kapcsolatát. A Miniszterelnökség – mint a miniszterelnök hivatali szervezete – ezen a néven a 1949. évi XX. törvény hatálybalépéséig működött. Az 1945–1946. évi iratokhoz darabszintű elektronikus jegyzék készült, célunk, hogy az egész általános iratok állagot darabszinten feldolgozzuk. Addig is az iratanyagban való eligazodást a korabeli iktatókönyvek és mutatók segítik, de a tételrendszerben elhelyezett (tárgyilag rendezett) ügyiratokban raktári jegyzék alapján is lehet kutatni.

Az osztály iratállományának jelentős együttesét képezi a Minisztertanács ülésjegyzőkönyveit, előterjesztéseit és határozatait tartalmazó fond (XIX-A-83). Az 1944–1990 között keletkezett 284 fm-nyi iratanyag két állagra bomlik. Az a) állag a jegyzőkönyveket és azok mellékleteit, a b) állag az előterjesztéseket és határozatokat tartalmazza. Az a) állag 1944–1965 júliusa közötti üléseihez az Adatbazisok Online-on elektronikus napirendi jegyzék található, a későbbi ülésekhez az egykorúlag készített napirendi jegyzékek xerox másolatai állnak rendelkezésre. A b) állag 1955–1967 közötti időszakának 3000-es kormányhatározatai és azokhoz tartozó előterjesztések a Hungaricana Közgyűjteményi Portálon keresztül digitálisan elérhetőek, az állag többi része a korabeli segédletekkel és raktári jegyzék alapján kutatható.

A Minisztertanács Titkársága (XIX-A-2) a Minisztertanács hivatali szerveként szintén fontos forrásegyüttese a korszak kutatásának. A központilag kezelt TÜK iratok és egyes szakfőosztályok iratanyagai az államapparátus centralizált döntési mechanizmusát tükrözik. 1953 és 1970 között a tanácsok közvetlen felügyeletét a Titkárságon belül működő szervezeti egység (Tanácsszervek osztálya) látta el. A fond ezen kívül egyes minisztertanácsi tisztségviselők iratanyagát is tartalmazza. Ezek közül említést érdemel többek között Hegedűs András, Nagy Imre, Kádár János, Fock Jenő és Lázár György miniszterelnök, illetve Gerő Ernő, Apró Antal, Marosán György, Fehér Lajos, Marjai József, Aczél György miniszterelnök-helyettes iratanyaga. Az iratok általában raktári jegyzék alapján kutathatóak.

Az 1946–1987 közötti időszakban a Kormány gazdaságpolitikai döntéseinek előkészítésében jelentős szerepet játszottak az egymást váltó, különböző elnevezés alatt működő testületek. Ezek többnyire széleskörű felhatalmazással rendelkeztek, s így nem csupán előkészítették a Kormány döntéseit, de jogszabályok alkotásával, operatív intézkedésekkel jelentős mértékben alakították is a gazdasági folyamatokat. E szervek közül különösen az alábbi hármat kell kiemelni.

Az 1945-ben alapított Gazdasági Főtanács (XIX-A-10) a háború utáni gazdasági élet szükségleteinek és rendes menetének biztosítására jött létre. Elnöke a mindenkori miniszterelnök volt. Főtitkárát, aki egyben az adminisztratív tevékenységet is ellátó Titkárság vezetője volt, a Kormány nevezte ki. A tárgyi csoportokra osztott 1945–1949 közötti évkörű iratanyag fontos forrás a gazdaság újjáépítése és a pénzügyi stabilizáció kérdésének kutatásához. Egyben tükrözi a gazdasági élet szereplőinek egyre erőteljesebb állami ellenőrzését, a szocialista típusú centralizált gazdaságirányítás felé megtett lépéseket is (államosítások, hitelpolitika stb.). Áttekintő raktári jegyzék alapján lehet benne kutatni.

A Minisztertanács 1949 és 1952 között a népgazdaság tervszerű irányításáról az 1949. évi XVI. törvénnyel létrehozott Népgazdasági Tanács (XIX-A-19) útján kívánt gondoskodni. Az irategyüttes — hiányos volta ellenére is — igen jelentős, hiszen a Tanács feladatkörébe tartozott (többek között) a népgazdaság fejlesztése általános irányelveinek meghatározása, a népgazdasági tervek irányelveinek kiadása vagy az egyes gazdasági minisztériumok és az egyéb gazdasági szervek működésének összehangolása. A Népgazdasági Tanács felügyelete alá tartozott az Országos Tervhivatal, a Központi Statisztikai Hivatal és az Állami Ellenőrzési Központ is. Külön irategyüttest képez a fondon belül az 1949 decemberében végrehajtott széleskörű államosítás során keletkezett irategyüttes. Hatáskörébe tartozott az államosított ipar, kereskedelem és bankrendszer új intézményi struktúrájának kialakítása is. A Népgazdasági Tanácsot az 1952. évi 20. tvr. szüntette meg. Az iratok raktári jegyzék alapján kutathatóak.

A Gazdasági Bizottság (XIX-A-39) 1956-ban létesült, és néhány év megszakítással 1987-ig működött. A Gazdasági Bizottság ugyanúgy testületként fejtette ki tevékenységét, mint a Minisztertanács. Iratanyagának nagyobb részét az üléseiről felvett jegyzőkönyvek, illetve az ezekhez szerelt előterjesztések és határozatok sorozata képezi. Kutatni az egykorú mutatókönyvek, illetve a raktári jegyzék segítségével lehet.

Bár a honvédelem és hadtörténet elsődleges forrásai a Hadtörténelmi Levéltárban találhatóak, a korszak honvédelmi és katonapolitikai, a hadiipar és a belbiztonság legfontosabb magyarországi döntéshozó testületének a Minisztertanács Honvédelmi Bizottságának iratanyaga itt található (XIX-A-98).

A II. világháborút követő kényszerű népmozgások egyik forrása a Magyar-Csehszlovák Áttelepítési Kormánybiztosság (XIX-A-15) töredékes anyaga. Az áttelepítés magyarországi központi szervének iratanyagában az elnöki, általános jellegű iratokon felül fennmaradtak az egyes körzetek áttelepítés során felvett ikresítési és transzport névjegyzékei, melyek az egyes kitelepített családokra vonatkozóan tartalmaznak adatokat.

Az Országos Levéltár illetékességébe és ebbe a fondfőcsoportba tartoznak az 1990 utáni magyar kormányok által keletkeztetett irategyüttesek is. Kiemelt jelentőségűek a Magyar Köztársaság Kormányának iratai: a kormányülésekről készített összefoglalók és előterjesztések (XIX-A-127-a), illetve a kormányhatározatok és mellékleteik (XIX-A-127-b), illetve a Miniszterelnöki Hivatal (XIX-A-150) fondjában található miniszterelnöki, államtitkári, tárca nélküli miniszteri iratok. Az iratok az egykorú segédletekkel és raktári jegyzékek alapján kutathatóak a levéltári törvényben meghatározott feltételek szerint.

A tanácsrendszer működésének fontos szerve volt a harmadik tanácstörvény előkészítésének időszakában, az 1970-ben létrehozott Minisztertanács Tanácsi Hivatala (XIX-A-28). A hivatal 379,04 fm iratanyagának záróéve 1991. Megtalálhatóak az iratanyagban a tanácsok felügyeletével kapcsolatos, különböző egyedi ügyek dokumentumai, valamint (külön állagot képezve) a megyei, fővárosi tanácsok végrehajtó bizottsági ülésjegyzőkönyvei. Kutatni raktári jegyzék és egykorú segédletek alapján lehet.

 

Vissza a lap tetejére

 

XIX-B – Belügy

Az 1945 után működő Belügyminisztérium (XIX-B-1) fondja rendhagyó módon két levéltárba került: az egykori III-as főcsoportfőnökség és jogelőd szerveinek iratanyaga (többek között BM ÁVH) az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának állományát képezi, tehát az államvédelem működésével, az állambiztonsági jellegű megfigyelésekkel kapcsolatos ügyeket ott és nem Intézményünkben lehet kutatni. Részben ez az oka annak, hogy az Országos Levéltárban lévő belügyminisztériumi iratanyag viszonylag kis mennyiségű (528, 21 ifm). Az iratanyag mennyiségét hátrányosan befolyásolta az 1956-os – az irattári és a már levéltárba került anyagot egyaránt érintő – iratpusztulás is. Ekkor semmisült meg pl. a Városi és Megyei Osztály 30 ifm és a Népgondozási Osztály 81 ifm terjedelmű iratanyaga is; ami nagy veszteséget okozott a közigazgatás 1945–1950 közötti történetét, valamint a bukovinai székelyek és más magyar népcsoportok háború utáni letelepítésével, a német nemzetiségűek kitelepítésével foglalkozó kutatók számára. Sajnálatos módon a Belügyminisztérium Népgondozó Hivatalának (XIX-B-3; 1945-1948; 6,45 ifm) iratai közül csak a Telepítési osztály anyagának töredéke (jellemzően ingatlan-kiutalás iránti kérelmek) maradt fenn. Az 1945–1956 közötti belügyi igazgatásról kevés forrással rendelkezünk, ezek közül említést érdemel az Elnöki Főosztály (XIX-B-1-r), a Közrendészeti Főosztály (XIX-B-1-j) és a Helyi tanácsok főosztályának (XIX-B-1-m, TÜK: XIX-B-1-q) iratanyaga. Az 1952. évi 4. sz. tvr. alapján államosított ingatlanokról értékes adatokat tartalmaznak az Igazgatási osztály (XIX-B-1-a) anyagai. Ezt az időszakot tekintve megjegyezzük, hogy az Egyesületi Főosztály (XIX-B-1-h) dokumentumai helytörténeti kutatásokhoz nyújthatnak segítséget.

Az 1956 utáni időszakról viszonylag bővebb belügyminisztériumi forrásanyagot őrzünk. Ebben az időszakban a hagyományos belügyi igazgatásnak már nem volt része a közigazgatás felügyelete és irányítása (az a Minisztertanács alá került, illetve pártirányítás alatt volt), a rendészeti igazgatás kizárólagossá vált. Külön említést érdemelnek az Országos és főkapitányi értekezletek (XIX-B-1-x), a Miniszterhelyettesi értekezletek (XIX-B-1-y) és a Kollégiumi iratok (XIX-B-1-z), mivel ez a három irányító, elvi döntéseket hozó testület iratanyaga fontos információkkal szolgál rendészet-történeti kutatásokhoz.

A Belügyminisztérium fondjának állagai közül a fentieken túl ki kell emelni a Belső normák gyűjteményét (XIX-B-1-az), valamint az ˝M˝ és Szervezési Csoportfőnökség (XIX-B-1-au) iratait. Az előbbi egy gyűjtemény, amit a Belügyminisztérium Központi Irattárába került, különböző szintű és keletkeztetőjű normákból (parancsok, utasítások, intézkedések) képeztek, az utóbbi pedig a Belügyminisztérium szervezeti felépítéséről ad egyedülálló információkat.

A Belügyminisztérium irányítása alatt álló szervek közül elsősorban a Határőrség Országos Parancsnoksága (XIX-B-10), az Országos Rendőr-főkapitányság (XIX-B-14) és a Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal (XIX-B-12) iratanyagát emeljük ki. A Határőrség fondja a határrendészeti, illetve határőrzést irányító központi szerv tevékenységét, illetve ezen keresztül az ország politikai viszonyait és a környező országokkal való viszonyrendszert tükröző forrásanyag. Az egykor a Belügyminisztérium II. Főcsoportfőnökségét jelentő ORFK elsősorban a rendészeti vonatkozású témakörök kutatását segítheti, hangsúlyozzuk azonban, hogy adott bűnügyre vonatkozó komplett nyomozati anyagot jellemzően nem tartalmaz. Az 1989-ben megalkotott új választójogi törvény sajátos – a levéltári törvény általános rendelkezéseitől eltérő – intézkedése folytán az Országos Levéltár a választások, illetve népszavazások lebonyolítását követő három hónapon belül köteles átvenni az országgyűlési, az önkormányzati és az Európai Parlamenti választások, valamint a különböző kérdésekre vonatkozó népszavazások jegyzőkönyveinek egy-egy példányát. Kizárólag ezen jegyzőkönyvek eredeti példányai (évkörönként, terület szerinti bontásban) alkotják a KANYV iratanyagát. Megjegyezzük, hogy az 1990. évi önkormányzati választások jegyzőkönyvei a területileg illetékes levéltárakhoz kerültek.

Vissza a lap tetejére

 

XIX-C – Egészségügy, Népjólét

Az 1944 decemberében létrehozott Népjóléti Minisztériumnak (XIX-C-1) 149,11 fm iratanyaga van a levéltárban. (Sajnos 55 fm irat 1956-ban elpusztult.) A minisztérium feladatkörébe tartozott többek között a szociálpolitika, a lakásgazdálkodás, a társadalombiztosítás, az egészségügyi intézmények felügyelete, egészségvédelem és betegellátás, a gyermekvédelem, valamint a hadigondozás terén a Kormányra háruló feladatok ellátása. Iratanyaga a hiányosan fennmaradt eredeti segédletek, illetve áttekintő raktári jegyzékek alapján kutatható. Az 1950. évi IV. törvénnyel megszüntetett Népjóléti Minisztérium feladatainak többségét az Egészségügyi Minisztérium (XIX-C-2) vette át. Ennek 1987-ig terjedő irategyüttese 632,81 fm-t tesz ki. A minisztérium feladatkörébe tartozott többek között az orvosi tanintézetek, a gyógyító- megelőző intézmények, továbbá az állami közegészségügyi felügyelet és a gyógyszerellátást végző intézmények irányítása, továbbá az anya-, csecsemő- és gyermekvédelemmel kapcsolatos teendők ellátása. Az 1950-ben létrejött Munkaerőtartalékok Hivatalának iratanyaga (13,44 ifm), valamint jogutóda, az 1957-ben létrehozott Munkaügyi Minisztérium (XIX-C-5) 1981-ig levéltárban található iratai 194,41 fm terjedelműek. Az iratanyag a szocialista korszak foglalkoztatáspolitikájának és szociálpolitikájának fontos forrásbázisa. Az egészségügyet, népjólétet és a munkaügyet magában foglaló irategyüttesbe tartoznak a Debreceni Hadifogoly Átvevő Bizottság (XIX-C-11; 1945-1950; 2,24 fm) és az Országos Hadigondozó Hivatal (XIX-C-3; 1949-1950; 40,87 fm) iratai is. A Hadifogoly Átvevő Bizottság anyaga alapvetően nyilvántartókönyvekből, a Hadigondozó Hivatal anyagának zöme iktatott iratokból áll. A referenciához tartozó irategyüttesek a korabeli segédletek és raktári jegyzékek alapján kutathatóak.

Vissza a lap tetejére

 

XIX-E – Igazságügy

Az Igazságügyi Minisztérium (XIX-E-1) iratainak évköre 1945–2001, terjedelme 1206,84 fm. A korszak igazságügyi igazgatásának pótolhatatlan irat együttese magában foglalja például a minisztérium egyes magasabb vezetői után maradt – eredetileg külön kezelt – iratokat (Molnár Erik iratai 1951-1956 (XIX-E-1-u); 0,65 fm; Nezvál Ferenc iratai 1957-1966 (XIX-E-1-v); 3,69 fm; Korom Mihály iratai 1962-1979 (XIX-E-1-ab); 2,62 fm; Markója Imre iratai 1978-1987 (XIX-E-1-ac); 7,59 fm). A háborús viszonyok miatt Debrecenben működő Igazságügyminisztérium (1945; 1,18 fm) iratai a XIX-E-1-a állag tartalmazza. A minisztérium belső szervezetével és működésével kapcsolatos iratokat a XIX-E-1-b Elnöki Osztály (1945-1951; 77,13 fm) és a XIX-E-1-p Titkárság (1950-1999; 40,66 fm) állagok tartalmazzák. A XIX-E-1-d Családjogi Osztály (1945-1950; 8,64 fm) intézte az örökbefogadási ás házassági jogi ügyeket. A XIX-E-1-h Börtönügyi és Fiatalkorúak Ügyeit Intéző Osztály (1945-1951; 32,57 fm) a börtönök és a fiatalkorúak nevelő intézeteivel kapcsolatos személyi és igazgatási iratait tartalmazza. A XIX-E-1-i Nemzetközi Jogi Főosztály (1945-1995; 125,95 fm a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal való jogi érintkezéssel és a magyar háborús bűnösök kiadatásával, ill. Magyarországtól való kikérésével kapcsolatban tartalmaz fontos iratokat.  A korszak igazságszolgáltatására, illetve annak az államigazgatással és a politikával való szoros kapcsolatára utal a Büntető és Kegyelmi Ügyek Osztályának (XIX-E-1-f; 1945-1992; 139,51 fm) iratanyaga. Jelentős forrásértékű a Törvényelőkészítő Főosztály 1945-1979 (XIX-E-1-c; 136,41 fm), a Népbírósági Osztály 1945-1950 (XIX-E-1-l; 17,64 fm), a Visszaminősített TÜK iratok 1946-1989 (XIX-E-1-z; 31,89 fm) és a Bírósági Főosztály 1952-1988 (XIX-E-1-s; 197,39 fm) irat együttese. Amelyek a magyar joganyagnak az 1948 utáni politikai viszonyokhoz illeszkedő átalakítását, a bíróságok ítélkezési gyakorlatának politikai szempontok által vezérelt befolyásolását és a bírói önállóság súlyos korlátozását egyaránt tükrözik. Az iratok a korabeli segédletek és a levéltárban készített áttekintő raktári jegyzékek alapján kutathatók.

Vissza a lap tetejére

 

XIX-I – Kultúra

Az 1945 utáni korszak művelődésügyének (oktatás, kultúra, tudomány, múzeum-, könyvtár-, levéltárügy) megismeréséhez több irategyüttes áll rendelkezésre. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (XIX-I-1) 1945–1951 között keletkezett fondja 446,80 fm terjedelmű. A VKM Külföldi kulturális kapcsolatok osztálya (XIX-I-1-e; 1945–1949; 18,84 fm) feladatkörébe tartozott a külföldi tudományos, irodalmi és művészeti kapcsolatok kiépítése, ápolása; a tárca ügykörét érintő nemzetközi egyezmények előkészítése; az ENSZ kulturális szervezetével kapcsolatos ügyek, valamint a Duna-medence népei szellemi együttműködésének ápolása, vagy a magyarországi nemzetiségiek oktatásügye. Az Általános Iskolai Főosztály 1945–1951 közötti iratai (XIX-I-1-f), amelyeknek terjedelme 136,52 fm, a korszak alsó szintű oktatására vonatkozóan tartalmaznak értékes adatokat. A Középiskolai Főosztály irategyüttese (XIX-I-1-g; 57,78 fm) az 1945 és 1951 közötti középfokú oktatás elvi és szervezeti irányítására adhat felvilágosító adatokat. A Felsőoktatási és Tudományos Főosztály (XIX-I-1-h; 1945–1951) 50,78 fm-nyi anyaga a korszak felsőoktatási intézményeinek életébe és tudományszervezési, oktatáspolitikai gyakorlatába segít betekinteni. A Művészeti és szabadművelődési osztály iratanyaga (XIX-I-1-i; 1945–1949; 20,82 fm) a korszak forrongó kulturális életét és a későbbi „szocialista népművelés” kialakulását tükrözi. A VKM iratai a korabeli irattári segédletek és raktári jegyzékek alapján kutathatóak.

Az 1949-ben létrejött Népművelési Minisztérium (XIX-I-3) 1957-ig működött. 120,71 fm-nyi iratanyagából a legnagyobb részt (81,24 fm) az általános iratok teszik ki. Irányítása alá tartoztak a közgyűjtemények (a levéltárak kivételével), valamint a művészeti és közművelődési intézmények.

Az 1951 és 1953 között működött Közoktatásügyi Minisztérium (XIX-I-5) irataiból 34,25 fm, az 1953-tól 1957-ig működött Oktatásügyi Minisztérium (XIX-I-2) iratanyagából 96,66 fm maradt fenn. (A rövid ideig, 1953 első felében működött Felsőoktatási Minisztérium anyaga – XIX-I-6 – 0,84 fm terjedelmű.) A fenti fondok a korabeli irattári segédletek (általában iktatókartonok) és raktári jegyzékek alapján kutathatóak. Ugyancsak az eredeti irattári segédkönyvek és a levéltárban készült raktári jegyzékek alapján kutathatóak a Művelődésügyi Minisztérium (XIX-I-4; 1957–1974; 731,62 fm), a Kulturális Minisztérium (XIX-I-7; 1974–1980; 168,48 fm) és az Oktatási Minisztérium (XIX-I-8; 1974–1980; 249,98 fm) iratai. E két utóbbi minisztérium összevonásával keletkezett a Művelődési Minisztérium (XIX-I-9), amely 1980-tól működött, s irataiból jelenleg 323,39 fm-t őrzünk. E fondokban a művelődésügy egyes területeinek irányítását végző osztályok, valamint egyes miniszterek és miniszterhelyettesek iratai kínálnak széleskörű kutatási lehetőséget. A szocialista korszakra jellemző szerv volt a Kiadói Főigazgatóság (XIX-I-21) és a Filmfőigazgatóság (XIX-I-22). A Kiadói Főigazgatóság 1953–1989 évkörű iratai 75,64 fm-t, míg a Filmfőigazgatóság 1956 és 1989 között keletkezett iratai 33,93 fm-t tesznek ki. A kulturális cenzúra e két jellegzetes szervének iratai iktatókartonok és raktári jegyzékek alapján kutathatóak.

A sajtórendészeti és tájékoztatáspolitikai feladatokat 1945–1948 között a Tájékoztatásügyi Minisztérium (XIX-I-10; 8,61 fm), 1948-1956 között a Miniszterelnökség, illetve a Minisztertanács Titkársága, majd a Népművelési Minisztérium látta el. 1956-ban alakult meg a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala (XIX-A-24; 60,48 fm) melynek feladatkörébe tartozott az állami szervek tevékenységével kapcsolatos tájékoztatók összeállítása a sajtó részére, a sajtótermékek engedélyezése, továbbá a sajtó politikai jellegű irányítása és ideológiai befolyásolása. Közvetlen felügyeletet gyakorolt a Magyar Távirati Iroda, valamint a Magyar Rádió és Televízió felett.

A művelődési referencia részét képezi a magyar levéltárügy igazgatását végző szervek csoportja is. Az 1951-1978 évkörű, több mint 52 fm terjedelmű, irategyüttes magában foglalja a Levéltárak Országos Főfelügyelője (XIX-I-17, 1949–1950), a Levéltárak Országos Központja (XIX-I-18, 1950–1957), a Levéltárak Gazdasági Hivatala (XIX-I-29, 1951–1968) valamint a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Igazgatósága, illetve Levéltári Osztálya (XIX-I-4-ab, 1958-1972; XIX-I-7-o, 1973–1978) iratait.

Vissza a lap tetejére

 

XIX-J – Külügy

A Külügyminisztérium (XIX-J-1) 1944 és 1995 közötti iratai 1723,44 fm terjedelműek.

A Külügyminisztérium szervezeti felépítését tekintve főosztályokra, osztályokra, illetőleg csoportokra tagolódott. 1945–47 között szervezetében lényegében megőrizte a két világháború között kialakult struktúrát, ugyanakkor azonban a fegyverszüneti egyezmény végrehajtásával, a jóvátétellel, a párizsi béketárgyalásokra való felkészüléssel, a hadifogoly ügyekkel, a lakosságcserékkel kapcsolatos (német, csehszlovák) megnövekedett iratforgalom okán új szervezeti egységek is létrejöttek.

Ezek a szervezeti egységek (Fegyverszüneti Osztály, Békeelőkészítő Osztály, Hadifogoly Osztály, Csehszlovák Különbizottsági Osztály stb.) az 1947. évi párizsi békeszerződés aláírása után fokozatosan megszűntek. Az 1940-es évek végén bekövetkezett politikai változások megkövetelték a Külügyminisztérium szervezeti felépítésének teljes átszervezését. A szovjet Külügyminisztérium mintájára területi elv alapján kezdődött meg az átszervezés. 1950-ben az időközben főosztállyá alakult Politikai osztályon belül két területi csoportot hoztak létre, melyhez 8 területi munkával foglalkozó osztály tartozott. A Külügyminisztériumban az 1950-es évek közepére kialakult az a szervezeti struktúra, mely a későbbi kisebb-nagyobb átszervezések ellenére ma is működésének alapját képezi.

A fond két legterjedelmesebb és forrásértékét tekintve is legjelentősebb állaga a XIX-J-1-k Adminisztratív 1945–1994 (611,04 ifm) illetve a XIX-J-1-j TÜK 1945–1995 (694,2 ifm) iratok sorozatai. Az iratok a magyar külkapcsolatok főbb relációi (szocialista országok, fejlett kapitalista országok, fejlődő országok stb.), azon belül pedig egyes országok szerint, tematikus rendben találhatók. Az 1945–1964 közötti anyagrész tétel- illetve darabszintű jegyzékek alapján kutatható. Az 1965–1990 között keletkezett Adminisztratív és TÜK iratokat a 2006-ban elkészült adatbázis segítségével lehet kutatni (adatbazisokonline.hu), az 1990 utáni iratok külügyminisztériumi engedéllyel hozzáférhetőek.

A külképviseletek (XIX-J-2-XIX-J-60) mintegy 140 ifm-t kitevő iratanyaga is a kutatók rendelkezésére áll, melyek az 1960 évek elejéig alkotnak önálló állagokat. 1965 után a követségek anyagait az Adminisztratív és a TÜK anyagokban helyezték el.

A békeelőkészítéssel kapcsolatos iratokat és tanulmányokat foglalja magában a Békeelőkészítő Osztály iratanyaga (XIX-J-1-a: 21,61 ifm), a Fegyverszüneti Osztály iratai (XIX-J-1-b; 0,36 ifm) a fegyverszüneti és jóvátételi tárgyalásokkal kapcsolatos levelezéseket tartalmazzák. Jelentős irategyüttest képeznek a magyar Békedelegáció iratai (XIX-J-1-c; 1945-1947; 6,00 fm), a Hadifogoly osztály anyaga (41,64 ifm), az 1945 és 1989 között keletkezett és már hatályukat vesztett Nemzetközi szerződések XIX-J-1-f (60,96 fm), a XIX-J-1-u (9,60 ifm) Miniszteri és miniszterhelyettesi iratok állaga, amely a külügyminiszterek, külügyminiszter-helyettesek, és felsővezetők iktatott iratait és magánlevelezéseit tartalmazza, valamint a XIX-J-1-w Humánpolitikai osztály anyaga 1862–1968 (4,44 ifm), Az irategyüttesek raktári jegyzékek (tétel- illetve darabszíntű), illetve az iratképző által keletkeztetett segédletek alapján kutathatóak.

Vissza a lap tetejére