Polgári kori kormányhatóságok levéltárai

K szekció

 

Évkör: 1770-1953 (1973)
Terjedelem: 8377,44 ifm

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

Egyéb, nyomtatásban megjelent korábbi segédletek:
Bekény István: Polgári kori és tanácsköztársasági központi kormányhatóságok levéltárai: Kiegészítés a repertóriumokhoz: Fond- és állagjegyzék (Levéltári leltárak 27. Budapest, 1964)
Polgári kori és tanácsköztársasági központi kormányhatóságok levéltárai (Levéltári alapleltárak I. Országos Levéltár 12. Budapest, 1957)
 

A Polgári kori kormányhatósági levéltárak szekciója az 1867-1944 között működött államhatalmi, törvényhozási, központi kormányzati és legfelső jogszolgáltatási szerveknek, valamint az ezek közvetlen felügyelete és irányítása alá tartozó intézmények iratait tartalmazza. Kivételes esetekben az államigazgatás és jogszolgáltatás egyes regionális, elsősorban az ország jelenlegi határain kívül működött szerveinek iratai is megtalálhatók a szekcióban.

A Tanácsköztársaság központi kormányszerveinek iratai korábban egy külön álló, L betűvel jelzett szekciót alkottak. A szekciót megszüntették, és az idetartozó irategyütteseket – egyelőre megtartva L szekciós törzsszámaikat – visszahelyezték oda, ahonnan annak idején kiszakították: a Földművelésügyi Minisztériumi, illetve a Pénzügyminisztériumi Levéltárba.

A K szekción belül az egy területet, szakágazatot irányító főhatóságnak és az alárendelt hatóságoknak és hivataloknak, intézményeknek a fondjai szervezeti alapon alkotnak levéltárat. Például az Igazságügyminisztériumi Levéltár, az igazságügyi területet irányító főhatóságnak, az Igazságügy-minisztériumnak és az alárendelt kormányzati szerveknek, bíróságoknak, ügyészségeknek, a kincstár jogi képviseletét ellátó szerveknek a fondjait foglalja magába. Ha egy szerv működése során akár többször is felügyeleti szervet váltott, mindig annak a főhatóságnak a levéltárába soroljuk be, amely a fond záróévének idején a felügyeletet gyakorolta. Vannak olyan fondok, amelyek magukban nem alkotnak levéltárat, és nem sorolhatók egyik levéltárba sem, mert a fondképző (pl. Ő Felsége Személye Körüli Minisztérium, M. Kir. Közellátási Hivatal) mindig független, felügyelet nélkül működő szerv volt. A szekciót tizenhat levéltár és két levéltárba nem sorolható fond alkotja.

 

Országgyűlési Levéltár

Államfői Hivatali Levéltár

Miniszterelnökségi Levéltár

Ő Felsége Személye Körüli Minisztérium

Belügyminisztériumi Levéltár

Külügyminisztériumi Levéltár

Igazságügyminisztériumi Levéltár

Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumi Levéltár

Pénzügyminisztériumi Levéltár

Sajtó Levéltár

Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumi Levéltár

Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumi Levéltár

Földművelésügyi Minisztériumi Levéltár

Kereskedelemügyi Minisztériumi Levéltár

Iparügyi Minisztériumi Levéltár

Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztériumi Levéltár

Közélelmezési Minisztériumi Levéltár

M. Kir. Közellátási Hivatal

 


 

 

Országgyűlési Levéltár

Évkör: 1861–1944 (1949)
Terjedelem: 177,35 ifm
Nyelv: túlnyomórészt magyar.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

Egyéb, nyomtatásban megjelent korábbi segédletek:
Szűcs László: Országgyűlési Levéltár (1861) 1867–1945 (1948): Államfői Hivatalok Levéltára (1890) 1920–1948: Király Személye Körüli Minisztérium (1861) 1867–1918: Repertórium (Levéltári leltárak 13. Budapest, 1961)
 

Az Országgyűlési Levéltár az 1861-ben összehívott – és az alábbiakban részletezett megszakí-tásokkal – 1944-ig tevékenykedő országgyűlések iratait foglalja magába. A törvényhozási feladatokat 1861 és 1918 között a Képviselőház és a Főrendiház tagjai látták el. Az I. Magyar Köztársaság időszakában nem működött az országgyűlés, hatáskörét a Nemzeti Tanács vette át. A Tanácsköztársaság idején a Tanácsok Országos Gyűlése, 1920 és 1927 között a Nemzet-gyűlés, 1927-től 1944-ig pedig a Képviselőház és a Felsőház gyakorolta a törvényhozó hatalmat.

A Képviselőház és Nemzetgyűlés fondjában többek között a képviselőválasztásokkal, mandá-tumvizsgálattal, az országgyűlés és a delegáció összehívásával, interpellációkkal, felirati ja-vaslatokkal, mentelmi jogi ügyekkel, törvényjavaslatok előkészítésével, bizottságok alakítá-sával, miniszterek kinevezésével, valamint a bizottságok, az egyes miniszterek és a M. Kir. Legfőbb Állami Számvevőszék jelentéseivel kapcsolatos iratok és a Képviselőház dologi és személyi ügyei kutathatók.
 
A Főrendiház, illetve a Felsőház fondjai a főrendházi és felsőházi tagság elnyerésére vonatko-zó ügyekkel, valamint a felállított bizottságok működésével, törvényjavaslatok tárgyalásával és a miniszteri átiratok, képviselőházi üzenetek, kérvények, határozatok, jelentések ügyeivel kapcsolatosak.
 
A levéltár legjelentősebb és leginkább kutatott irategyüttese a Képviselőház és Nemzetgyűlés fond Elnöki és Általános iratok (K 2) állaga. Külön fondot képez a Nemzeti Tanács (K 440) rendkívül hiányos anyaga. A jelentősek között említhetők még az 1867-től 1917-ig működött, a közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar Országos Bizottság: a delegáció (K 8) és a két világháború közötti időszak két legfontosabb választott testületének, a gazdasági élet legfon-tosabb kérdéseinek megvitatására létrehozott 33-as Bizottság (K 513), valamint a 36 tagú Honvédelmi Bizottság (K 11) iratai is.
 
Az iratok egykorú mutatókönyvek, illetve raktári jegyzékek segítségével kutathatók.

 

 

Államfői Hivatali Levéltár

Évkör: 1890–1948
Terjedelem: 7,23 ifm
Nyelv: döntő részben magyar, kisebb részben német.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

Egyéb, nyomtatásban megjelent korábbi segédletek:
Szűcs László: Országgyűlési Levéltár (1861) 1867–1945 (1948): Államfői Hivatalok Levéltára (1890) 1920–1948: Király Személye Körüli Minisztérium (1861) 1867–1918: Repertórium (Levéltári leltárak 13. Budapest, 1961)

 

Az Államfői Hivatalok Levéltára különféle töredékben fennmaradt iratanyagot foglal magába. IV. Károly magyar király levelezéséből (K 606) megmaradt néhány levél az 1920/21-es visz-szatérési kísérlettel kapcsolatos, míg a Királyi Kabinetiroda (K 699) irataiban az 1911–1921 közötti időszak néhány protokolláris ügye kutatható.

A Horthy Miklós kormányzó munkáját segítő Kormányzói Kabinetiroda iratai gyakorlatilag megsemmisültek, csak a Gazdasági Hivatal (K 588) 1945–1946 között keletkeztetett – hitel-igénylésekkel, pénzkiutalások kezelésével, háborús károk felmérésével, romeltakarítással, belső személyi és gazdasági ügyekkel, nyugdíjazásokkal, B-listázással, valamint az iroda és a kormányzói hivatalok felszámolásával kapcsolatos – irataiból maradt fenn néhány. A kormányzó fellelhető félhivatalos, illetve személyes, családi vonatkozású gyűjtemény jellegű iratai – amelyek töredékes voltuk ellenére a fond legjelentősebb iratanyagának minősülnek – külön állagot (K 589) képeznek. A Kabinetirodának alárendelt szervként szintén e levéltárban találhatók a királyi várak és kastélyok – elsősorban a budai vár és a gödöllői kastély – ingatlan- és ingó javainak kezelését végző Várkapitányság (K 24), valamint a budai vár építésével foglalkozó Várépítési Bizottság (K 518) iratai.
 
Az iratanyag nagyrészt raktári jegyzékek segítségével kutatható, a kormányzó félhivatalos irataihoz darabszintű segédlet áll rendelkezésre.

 

 

Miniszterelnökségi Levéltár

Évkör: (1854) 1867–1950 (1973)
Terjedelem: 448,78 ifm
Nyelv: túlnyomórészt magyar, kis részben német, illetve francia.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

Egyéb, nyomtatásban megjelent korábbi segédletek:
Szücs László: A Miniszterelnökség levéltára 1867–1944 (Levéltári leltárak 8. Budapest, 1958)

Kapcsolódó online adatbázis:
Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867–1944

 

A Miniszterelnökség 1867. február 17-én kezdte meg tevékenységét és – a Tanácsköztársaság időszakának kivételével, amikor jogkörének gyakorlását a Forradalmi Kormányzótanács vette át – 1949-ig működött. A Miniszterelnökségnek ez a fondja az 1867–1944 között keletkezett iratanyagot tartalmazza.

A fond egyik legjelentősebb állaga, a Központilag iktatott és irattározott iratok (K 26) 1867-től az 1930-as évek elejéig keletkezett legfontosabb ügyiratai nagyrészt fennmaradtak, azonban az ezután keletkezett iratok szinte teljesen megsemmisültek.

Az iratanyagban nagyrészt az alábbi ügyek kutathatók: a király, később a kormányzó döntéseit tartalmazó kéziratok ügyei, a király magyarországi utazásaival, az országgyűlés összehívásával és feloszlatásával, illetve munkarendjének elkészítésével kapcsolatos ügyek, 1918-ig a kiegyezési törvény értelmében a közös miniszterekkel folytatott tárgyalásokra, a nemzetközi szerződések és megállapodások kötésére vonatkozó ügyek, konzuli ügyek, a határrendezéssel, a minisztertanácsi ülésekkel, az állami költségvetéssel, az országos méltóságok kinevezésével, nemességadományozásokkal, kitüntetésekkel, címadományozásokkal, címerhasználati engedélyekkel, valamint országos jellegű ünnepségek, kongresszusok rendezésével kapcsolatos ügyek. Ide tartoznak az egyes szakminisztériumok fontosabb politikai, illetve gazdasági jellegű ügyei – főként adóügyek, csendőrségi, folyamszabályozási, egyházi, hadsereg-szervezési, iparfejlesztési ügyek, iskolaügyek, külkereskedelmi ügyek, az országos jellegű építkezések ügyei, szobor- és emlékmű ügyek, illetve az 1848/49-es honvédek és hozzátartozóik ellátásának ügyei, melyeket döntés, vagy jóváhagyás céljából a Miniszterelnökséghez felterjesztettek. Jelentősek még a nemzetiségi és kisebbségi ügyek 1918-ig, a sajtóügyek, valamint 1919-től a szociálpolitikai, 1938–1941 között pedig a propagandaügyek is. Természetesen itt kutathatók a Miniszterelnökség szervezeti, személyi és dologi ügyei is.

A legértékesebb és legkutatottabb iratanyagok közé tartoznak még a Minisztertanácsi jegyző-könyvek (K 27), a Nemzetiségi és kisebbségi osztály (K 28) 1923-1944 évkörű, többször át-rendezett iratai, és egyes miniszterelnökök töredékesen fennmaradt félhivatalos iratai.

Az alárendelt szervek fondjai közül a legjelentősebb a Központi Statisztikai Hivatalé (K 471). A határmegállapításokra vonatkozó iratok több állagban kutathatók, ezek közül megemlítendő a Határmegállapító Központi Iroda Általános iratai (K 478).

Az iratanyag egykorú mutatókönyvek és raktári jegyzékek segítségével kutatható. A Miniszterelnökség Központilag iktatott és irattározott iratok (K 26) 1867–1910 közötti anyagához tartozó digitalizált mutatókönyvek, valamint a minisztertanácsi jegyzőkönyvek (K 27) teljes digitalizált képi anyaga online elérhető.

 

Ő Felsége Személye Körüli Minisztérium

Évkör: (1861) 1867–1918
Terjedelem: 108,44 ifm
Nyelv: magyar és német.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

Egyéb, nyomtatásban megjelent korábbi segédletek:
Szűcs László: Országgyűlési Levéltár (1861) 1867–1945 (1948): Államfői Hivatalok Levéltára (1890) 1920–1948: Király Személye Körüli Minisztérium (1861) 1867–1918: Repertórium (Levéltári leltárak 13. Budapest, 1961)

 

Az Ő Felsége Személye Körüli Minisztérium (Königlich Ungarisches Ministerium am Allerhöchsten Hoflager) 1867. február 20-tól 1918. október 30-ig működött. A bécsi székhelyű új Minisztérium az 1848–49 között működő elődjénél kisebb hatáskörrel rendelkezett. Fő feladata az uralkodó, az osztrák és közös minisztériumok, a külföldi osztrák magyar képviseletek, valamint a magyar királyi minisztériumok közötti közvetítés volt. A minisztérium ügyforgalma meglehetősen csekély volt. Az iratanyag Bécsben, 1883–1884 között irattári selejtezésen ment át, ekkor a korábbi évek iratanyagának jelentős részét megsemmisítették. Az 1918. évi forradalom idején az iratanyag további károkat szenvedett.

A fennmaradt iratanyagban a következő fontosabb ügykörökre lehet kutatni: cím-, nemesség- és kitüntetés adományozási ügyek, 1893-ig a magyar állampolgárok osztrák nemesség-adományozási ügyei, az Ausztriában tartózkodó magyar állampolgárok külföldre szóló útlevél ügyei, Bécsben tartózkodó szegény sorsú magyar állampolgárok segélyezési ügyei, a magyar állampolgárok külföldön kötött házasságának magyarországi kihirdetésére vonatkozó ügyiratok. Az útlevél- és házasságügyekkel kapcsolatos iratokat külön állagban helyezték el, ezek nagymértékben selejtezettek, a házassági ügyek állag esetében csupán egyetlen csomó maradt fenn.

A nemesség-, címadományozások és a kitüntetések ügyiratait tartalmazó Elnöki iratok (K 20), Általános iratok (K 21), valamint a Királyi Könyvek (K 19) a legkutatottabb állagok az iratanyagon belül. A Királyi Könyvek digitalizált formában elérhetők. A többi állag egykorú segédkönyvek használatával, valamint a minisztertanácsi jegyzőkönyvek adatbázis segítségével kutatható.

 

 

Belügyminisztériumi Levéltár

Évkör: 1857–1953
Terjedelem: 1173,74 ifm
Nyelv: magyar, kis részben német.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

Egyéb, nyomtatásban megjelent korábbi segédletek:
Szinai Miklós: A Belügyminisztériumi Levéltár 1867–1945 (1949): Repertórium (Levéltári leltárak 58. Budapest, 1973)
Szászi András: A Belügyminisztériumi Levéltár 1867–1945 1.: Repertórium (Levéltári leltárak 15. Budapest, 1961)
Szászi András: A Belügyminisztériumi Levéltár 1867–1945 2.: Repertórium (Levéltári leltárak 15. Budapest, 1961)
Szászi András: A Belügyminisztériumi Levéltár 1867–1945 3.: Repertórium (Levéltári leltárak 15. Budapest, 1961)

 

A Belügyminisztérium 1867 márciusában kezdte meg működését és a 2006. évi LV. törvény szűntette meg (2006. június 9.). A minisztériumnak ez a fondja az 1867–1945. március között keletkezett iratanyagot tartalmazza.

A minisztérium Általános iratainak 1867–1896 közötti része az eredeti irattári rendben fekszik, az 1897 utáni nagyon töredékesen fennmaradt iratanyag viszont tárgyi csoportokban van elhelyezve. Az állag 1896-ig terjedő része az egykorú segédkönyvek alapján, míg az 1897–1944 közötti időszak iktatott iratai a rendelkezésre álló raktári jegyzékek és ügyiratszintű segédletek alapján kutatható.

A fennmaradt iratanyagban elsősorban az ország közigazgatására, a vármegyék, városok szervezetére, költségvetésére, belkormányzatára, tisztségviselőikre, a közbiztonságra, a rendészetre, a határőrségre, a rendőrségre és a csendőrségre, a bevándorlásra és kivándorlásra, a közegészségügyre, nemességi ügyekre, névváltoztatásra, menekültügyre, állampolgársági ügyekre, internálásokra, anyakönyvezésre, sajtóügyekre, egyesületek, alapítványok felügyeletére, közjogi ügyekre, az Országos Levéltárra (1922-ig), színházakra (1908-ig) stb. vonatkozó iratokat lehet kutatni. A különböző neveken 1917. augusztus–1932. június között működött Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium (K 166) alapvetően a közegészségügy, a betegellátás, a közjótékonyság, az alapok és az alapítványok ügyeit intézte.

A Belügyminisztérium Elnöki iratok (K 148), a többi polgári kori minisztériumhoz képest tekintélyes mennyiségben fennmaradt titkosan kezelt, ún. Rezervált iratok (K 149), valamint az Általános iratok (K 150) állagok a polgári kori kormányhatósági levéltárak (K szekció), ill. a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának legkutatottabb irategyüttesei közé tartoznak.

A Belügyminisztérium fondjához rendelkezésre áll az egyesületek alapszabályainak véleményezésére, ill. a különféle alapítványok ügyeire vonatkozó iratokhoz készített adatbázis, amely részben on-line (http://old.mol.gov.hu/egyesulet/), részben levéltárunk kutatótermében kutatható.

Az alárendelt szervek fondjai közül a legértékesebbek és a legkutatottabbak az Államvédelmi Központ (különösen az Általános iratok állag: K 523), a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság (különösen az Általános iratok állag: K 492), az Országos Szociális Felügyelőség (különösen az Általános iratok állag: K 566), az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság (K 158-159), a Ráday Gedeon-féle (K 151) és a Tisza Lajos-féle (K 575-576) Szegeden működött királyi biztosságok, továbbá a Kihágási Tanács (K 154), a Házközösségi Tanács (K 155), az Országos Közegészségügyi Intézet (K 160), az Országos Községi Törzskönyvbizottság (K 156) iratai.

Az iratanyag elsősorban az 1973-ban megjelent repertórium, valamint kiegészítő raktári jegyzékek segítségével kutatható, mivel egykorú segédkönyvek csak néhány irategyüttes esetében maradtak fenn.

 

 

Külügyminisztériumi Levéltár

Évkör: (1834) 1918–1945 (1953)
Terjedelem: 1137,58 ifm
Nyelv: elsősorban francia, angol, német nyelvűek, de előfordulnak olasz, spanyol és latin nyelvű dokumentumok is.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

Egyéb, nyomtatásban megjelent korábbi segédletek:
Nagy Ferenc: Külügyminisztérium Levéltára I. Külügyminisztérium: Repertórium (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 12. Budapest, 2003)
Nagy Ferenc: Külügyminisztérium Levéltára (1918-1945) II.: Külügyminisztérium: Utazás- és útlevélügyi osztály : Egyéb szervek, irathagyatékok: Repertórium (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 12/2. Budapest, 2007)
B. Lőrincz Zsuzsa: A Magyar Külügyminisztérium Levéltára I. rész: Külügyminisztérium 1918–1945 (1912–1948): Repertórium (Levéltári leltárak sorozaton kívüli szám, Budapest, 1959)
B. Lőrincz Zsuzsa: Külügyminisztériumi Levéltár II. rész: Repertórium (Levéltári leltárak sorozaton kívüli szám Budapest, 1964)

 

A kiegyezéstől az első világháború végéig önálló magyar külügyi szolgálatról nem beszélhetünk, hiszen a Monarchia külügyét a Császári és Királyi Ház és a Külügyek Közös Minisztériuma látta el, Bécsben. (Az Osztrák-Magyar Monarchia „közös Külügyminisztériumának" iratai Bécsben, a Haus-, Hof- und Staatsarchiv őrizetében találhatók). Az önálló magyar Külügyminisztérium felállításáról az 1918. évi V. néptörvény (1918. december 15.) rendelkezett. Az első világháború után megalakult magyar Külügyminisztérium gyakorlatilag változatlan formában és ügykörrel napjainkig működik. A minisztériumnak ez a fondja az 1918. november–1945. március közötti időszakban keletkezett dokumentumokat tartalmazza.

A Külügyminisztériumi Levéltár három nagyobb egységet foglal magába: egyrészt a minisztérium iratanyagát, másrészt a külképviseletek, valamint a kevés dokumentummal rendelkező egyéb szervek, irathagyatékok gyűjteményét. A minisztérium ügyköre a következő főbb nagyobb szakterületekre tagolódott: a diplomáciai képviseletek szervezési, valamint a külügyi alkalmazottak személyi ügyei, a külügyi hivatalok elhelyezése, az ezzel kapcsolatos épületvásárlási, fenntartási és felszerelési ügyek, külföldi magyar képviseletek politikai tárgyú jelentései, az államfői kihallgatások megszervezése, a megbízólevél és kitüntetési ügyek, személyi, protokoll, gazdaságpolitikai, jogi, sajtó és kulturális, valamint útlevélügyek. Forrásérték szempontjából a Politikai Osztály (K 63), illetve a Politikai Osztály rezervált iratai (K 64) a leginkább figyelemre méltóak. Jelentős mennyiségű irat található a Sajtó és Kulturális osztály (K 66), továbbá a Gazdaságpolitikai osztály (K 69) állagaiban.

Már a minisztériumban megkezdték az iktatott iratok tárgyi csoportok szerinti átrendezését, amelyet a levéltárban több állag esetében az 1960-as évektől folytattak. Az egyes állagok kutatása legegyszerűbben a 2003-ban megjelent repertórium alapján történhet.

A külképviseleti szerveknek a levéltárba került iratanyaga mind mennyiségében, mind forrásértékét tekintve igen eltérő: vannak külképviseletek, amelyekre vonatkozóan csak segédkönyvek állnak rendelkezésre. Mind mennyiségében, mind információban meglehetősen gazdag a Bécsi Követség (K 81), a Berni Követség (K 84), a Népszövetségi Képviselet (K 107) és a Washingtoni Követség (K 106) iratanyaga. Az iratok zöme átrendezésre került, így csak néhány külképviselet esetében van lehetőség a segédkönyvekkel történő kutatásra. A külképviseleti és egyéb alárendelt szervek iratanyagai a 2007-ben megjelent repertórium segítségével kutathatóak.

A levéltár jellegéből adódóan viszonylag nagy számban találhatók idegen nyelvű iratok a különböző fondokban.

 

 

Igazságügyminisztériumi Levéltár

Évkör: (1770) 1867–1944 (1951)
Terjedelem: 553,68 ifm
Nyelv: magyar

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

Egyéb, nyomtatásban megjelent korábbi segédletek:
Kardos Kálmán: Az Igazságügyminisztériumi Levéltár: Repertórium (Levéltári leltárak 89. Budapest, 1993)

 

Az Igazságügyminisztérium (1919. márc. 21.–augusztus 1.: Igazságügyi Népbiztosság) 1867. március 10-től folyamatosan 2006. június 9-ig működött. A minisztériumnak ez a fondja az 1867–1945. március között keletkezett, töredékesen fennmaradt iratanyagot tartalmazza. Az 1956. évi levéltári tűzvész során az elnöki, az általános iratok, az építészeti és gazdasági, a törvényelőkészítési, a büntetéshalasztási, az örökbefogadási és törvényesítési, a házassági akadály alóli felmentési ügyek, a fiatalkorúak büntetőügyeinek iratai nagy részben megsemmisültek.

A fennmaradt dokumentumok zöme 1918–1944 között keletkezett.

Az iratanyagban elsősorban az igazságügyi szervezet személyi és nyugdíjügyei, a bíróságok, ügyészségek, közjegyzői és ügyvédi kamarák felügyeleti, szervezési és személyi ügyei, a börtönügyek, a fiatalokkal kapcsolatos ügyek, a jogi véleményezési és tájékoztatási, törvényelőkészítési, házassági, örökbefogadási, birtokrendezési és telekkönyvi, hitbizományi, büntetőtörvénykezési, kegyelmi, nemzetközi jogi ügyek és az igazságügyi épületek építési és költségvetési ügyei kutathatóak. A fond legnagyobb részét az Elnöki (K 577), az Elnöki bizalmas (K 578) és az Általános (K 579) iratok állagai alkotják.

Az alárendelt szervek fondjai négy csoportot alkotnak: kormányzati szervek, bíróságok, ügyészségek és a kincstár jogi képviseletét ellátó szervek.

Az Országos Bírósági Vegyészeti Intézet (K 793) hiányos iratanyagában érdekes bűnügyi, közegészségügyi és orvosrendőri vonatkozású vegyészeti elemzéseket találhatunk.

Az ország egész területére illetékes legmagasabb bírói szerv 1868-1949 között a Magyar Királyi Kúria volt. 1881-ig eljárásjogi kérdésekben a Semmítőszék (K 620–621), az ügyekben érdemlegesen döntő legfelsőbb bíróság, a Legfőbb Ítélőszék (K 622–624), mint a Kúria két egymástól elkülönülve működő osztálya járt el. 1882-től már az újjászervezett, egyetlen közös szervben egyesített Magyar Királyi Kúria (K 580–583) működött tovább. A Kúria iratanyagának túlnyomó része szintén megsemmisült. Az 1890-ig másodfokú országos bíróságként működő Budapesti Ítélőtábla (K 627, 632–635, 798) irataiból többnyire csak a tanácsülési jegyzőkönyvek maradtak meg.

Az ügyészségek iratanyagát az 1890-ig országos illetékességű Budapesti Főügyészség (K 799) mutatókönyvei, valamint az 1900-ban felállított Koronaügyészség csekély mennyiségű Elnöki (K 309) és Általános iratai (K 616) képviselik.

A kincstár jogi képviseletét ellátó szervek közül országos illetékességgel egyedül a Kincstári Jogügyigazgatóság rendelkezett. Az 1956. évi levéltári tűzvész során Elnöki iratai (K 722) alig, míg Általános iratai (K 311) nagyobb mennyiségben maradtak fenn.

Az iratanyag az 1993-ban megjelent repertórium alapján kutatható.

 

 

Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumi Levéltár

Évkör: (1771) 1838–1951 (1954)
Terjedelem: 841,78 ifm
Nyelv: magyar, ill. kis részben német és francia.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

Egyéb, nyomtatásban megjelent korábbi segédletek:
Bélay Vilmos: Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumi Levéltár (1867) 1916–1945 (1949): Repertórium (Levéltári leltárak 18. Budapest, 1963)

 

A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (1919. január 22.–március 21.: Közoktatásügyi Minisztérium, 1919. március 21.–augusztus 1.: Közoktatásügyi Népbiztosság) 1867. március 10-től 1951. május 19-ig működött. A minisztériumnak ez a fondja az 1867–1945. március 28. között keletkezett, töredékesen fennmaradt iratanyagot tartalmazza. Az 1944/45. majd 1956. évi levéltári tűzvész során az elnöki iratok, az egyházi, az alapítványi, a művészeti és tudományos, a testnevelési, a tankönyv, film- és iskolán kívüli népművelési, a népoktatási ügyek állagai és az 1916 előtti közoktatásügyi iratok teljesen vagy nagy részben megsemmisültek.

A fennmaradt dokumentumok zöme 1916–1944 között keletkezett.

Az iratanyagban elsősorban az egyetemek, főiskolák, középiskolák, polgári iskolák, tanár-, tanító- és óvóképző intézetek, kereskedelmi iskolák, iparostanonc- és iparszakiskolák, gazdasági és mezőgazdasági iskolák, gyógypedagógiai intézetek, a középfokú tanügyigazgatási hatóságok, külföldi magyar intézetek, tudományos intézetek szervezési, személyi és dologi ügyei, a külföldi és belföldi ösztöndíjak, külföldi kulturális és tudományos kapcsolatok, diákszociális ügyek, az iskola-egészségügy, a diák- és ifjúsági egyesületek ügyei kutathatóak.

A legértékesebb és legkutatottabb iratanyagok közé tartoznak az Egyetemek, főiskolák és tudományos intézetek (K 636), valamint a Középiskolák (K 592) és Polgári iskolák (K 501) állagai. A minisztérium vezető tisztségviselői közül csak Wlassics Gyula miniszter (K 721) és Szalay Béla miniszteri osztálytanácsos (K 690) félhivatalos iratai maradtak fenn.

Az alárendelt szervek fondjai közül jelentősek a nagy országos közgyűjteményeket összefogó önkormányzati szervezet, a Magyar Nemzeti Múzeum, ezelőtt Országos Magyar Gyűjteményegyetem (K 726–727), a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége (K 736), a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége (K 729), a Párizsi Magyar Intézet (K 757) és a Zsidók zár alá vett műtárgyainak számbavételére és megőrzésére kinevezett kormánybiztos (K 643) iratanyagai.

Az iratanyag egykorú mutatókönyvek és raktári jegyzékek segítségével kutatható.

 

 

Pénzügyminisztériumi Levéltár

Évkör: 1867–1949
Terjedelem: 553,23 ifm
Nyelv: magyar, ill. kis részben német.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

Egyéb, nyomtatásban megjelent korábbi segédletek:
Bélay Vilmos: A Pénzügyminisztérium Levéltára 1867–1944: Repertórium (Levéltári leltárak 10. Budapest, 1960)

 

A Pénzügyminisztérium (1919. március 21.–május 19.: Pénzügyi Népbiztosság, 1919. május 19.–augusztus 1.: Népgazdasági Tanács IV. Pénzügyi Főosztálya) 1867. március 10-től 2010. május 29-ig működött. A minisztériumnak ez a fondja az 1867–1944 között keletkezett, töredékesen fennmaradt iratanyagot tartalmazza. A drasztikus irattári selejtezések miatt az ügyosztályok iratai, az ún. Általános iratok – az Erdészeti (1867–1880) és Gazdászati osztályok (1867–1899) iratai kivételével – az 1867–1918 közti időszakból szinte teljesen megsemmisültek. Az 1919–1944 között keletkezett Általános iratokból lényegesen több áll rendelkezésre, de ezek közül is egész ügyosztályok és évfolyamok iratai hiányoznak. Viszonylag épen fennmaradt az Elnöki osztály iratanyaga 1869-től, de a segédkönyvek 1919-ig hiányoznak.

A fennmaradt iratanyagban elsősorban a pénzügyi közigazgatás, költségvetési és illetményügyek, a pénzügyigazgatóságok, adóhivatalok, állampénztárak, jószágigazgatóságok szervezési, személyi és dologi ügyei, közgazdaság, valutapolitika, bank- és hitelügyek, kereskedelem, vám- és osztrák-magyar közös ügyek, horvát-szlavón, fiumei és határőrvidéki ügyek, adó-, illeték-, jövedék, állami egyedárusági (dohány, lottó, szesz) és belső vámügyek, az állami földmérés ügyei, az államvagyon (kincstári erdők 1880-ig, só-, érc- és szénbányák, állami vasgyárak 1918-ig, korona- és kincstári uradalmak 1899-ig, épületek), állami alapok és alapítványok kezelése, a biztosítótársulatok felügyeletének ügyei, valamint a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kutathatóak.

A legértékesebb és legkutatottabb iratanyagok közé tartoznak az Elnöki (K 255), az Elnöki rezervált (K 256), az Általános (K 269) iratok és a Gazdászati osztály (K 271) állagai. A Tanácsköztársaság bukása utáni pénzügyi kormányzatok vezető tisztségviselői közül Kállay Tibor (K 275), Imrédy Béla (K 278), Fabinyi Tihamér (K 268), Reményi-Schneller Lajos (K 280) miniszterek és Szabóky Alajos (K 284), Szász Lajos (K 285) államtitkárok félhivatalos iratai szinte hiánytalanul megmaradtak.

Az alárendelt szervek fondjai közül jelentősek az 1925–1938 között zajló genfi (K 288), az 1929–1930 közötti hágai (K 289) és az 1929-ben tartott „nem német jóvátételi bizottság" párizsi (K 446) tárgyalásaira kiküldött pénzügyi delegációk, valamint a Zsidók anyagi és vagyonjogi ügyeinek megoldására kinevezett kormánybiztos (K 498) iratai.

 Az iratanyag elsősorban raktári jegyzékek segítségével kutatható, mivel egykorú segédkönyvek csak néhány irategyüttes esetében maradtak fenn.

 

 

 

Sajtó Levéltár

Évkör: 1914–1950
Terjedelem: 366,82 ifm
Nyelv: magyar, német, francia és angol.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

Egyéb, nyomtatásban megjelent korábbi segédletek:
Bekény István: Sajtó Levéltár (1897) 1920–1944 (1950): Repertórium (Levéltári leltárak 23. Budapest, 1964)

Kapcsolódó online adatbázisok:
Magyar Távirati Iroda
 

Az ún. Sajtó Levéltár két különböző jellegű irategyüttesből tevődik össze: egyrészt a Magyar Távirati Iroda Rt. és érdekköri vállalatainak szervesen kialakult levéltárából, másrészt az alapvetően lapkivágatokból álló Sajtóarchívum gyűjteményes fondból.

A hírszolgálati vállalatok – Magyar Távirati Iroda Rt. (alapítva: 1881), Magyar Rádió és Telefonhírmondó Rt. (1893), Magyar Országos Tudósító Rt. (1921), Magyar Filmiroda Rt. (1923) – töredékesen fennmaradt iratanyagaiban két fő iratfajtát különböztethetünk meg: az ügyviteli iratokat és a híranyagnak vagy műsoranyagnak nevezett iratokat. Az egyes fondokban zömmel a hagyományos levéltári iratok körén kívül eső dokumentumokat találunk: kőnyomatosokat, felolvasásra szánt kéziratokat, lapszemléket. A Magyar Távirati Iroda Rt., ill. a Magyar Rádió és Telefonhírmondó Rt. irattári anyagának csak az első világháború után keletkezett része maradt fenn.

A kutatók körében igen népszerű a Magyar Távirati Iroda Rt. kőnyomatosainak (K 428) és a Magyar Országos Tudósító Rt. híranyagainak (K 612) valamennyi jelentős sorozatából készült digitális adatbázis.

A Sajtóarchívum a Miniszterelnökség és a Külügyminisztérium sajtóosztályai által összegyűjtött bel- és külföldi újságokból származó lapkivágatokból áll. Az 1918-1919 közötti időszak decimális rendszerben (K 608), az 1930-1941 közötti évek országok szerint csoportosítva (K 609) állnak rendelkezésre, a magyaron kívül elsősorban német, francia és angol nyelven. Az Erdéllyel foglalkozó lapkivágatok, cikkgyűjtemények, kéziratok (K 610) túlnyomó része magyar, kisebb része román és német nyelvű.

Az iratanyag raktári jegyzékek segítségével kutatható.

 

 

Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumi Levéltár

Évkör: 1867–1888
Terjedelem: 190,42 ifm
Nyelv: túlnyomórészt magyar, kisebb részben német, illetve horvát.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

Egyéb, nyomtatásban megjelent korábbi segédletek:
Kiss Dezső: A Földművelés- Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium levéltára (Levéltári leltárak 4. Budapest, 1958)

 

A Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium 1867 márciusában kezdte meg működését és 1889 júniusában szűnt meg. Ügyköreit részben a Földművelésügyi Minisztérium, részben a Kereskedelemügyi Minisztérium vette át. A minisztérium általános osztályainak iratai nagyon jelentős selejtezésen estek át levéltárba adás előtt, ezért – különösen igaz ez az 1867–1880. közötti évekre – viszonylag kevés mennyiségű irat maradt fenn.

A kutató a három nagy gazdasági ágazat legtöbb szegmensét megismerheti a minisztérium általános osztályainak (K 168) fennmaradt iratanyagából, a legfontosabb ügykörök tehát: a földművelés minden ága, gazdasági szakoktatás, borászat, lótenyésztés, ménesek, állattenyésztés, állategészségügy, ipartestületek, ipartársulatok ügyei, kiállítások, bankok, részvénytársaságok, biztosító intézetek stb. alapszabályai és felügyelete, kereskedelmi és iparkamarák ügyei, külkereskedelem, tőzsde, zálogházak, vámügy és vámpolitika, a tengerészeti kormányzat és a Fiumei Tengerészeti Hatóság ügyei, vásártartás, súly- és mértékügyek, 1886-tól a vízjog. Az erdészeti ügyek tekintetében megjegyzendő, hogy a minisztérium 1867-től felügyelte az erdészeti szakigazgatást, a nem kincstári erdőket és az erdészeti szakoktatást, 1881-ben a Pénzügyminisztériumtól pedig átvette a kincstári erdők feletti felügyeletet és a kincstári erdők kezelését is. A bányászati, a statisztikai és a szabadalmi osztályok teljes iratanyaga viszont hiányzik, hiszen az egyes ügykörutódok (bányászat: Pénzügyminisztérium, statisztika: Országos Statisztikai Hivatal, szabadalom: Szabadalmi Hivatal) az irattárat is átvették!

A Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium felügyelte 1867–1880 között a magyarországi posta- és távírda-hálózat működését, amelyet 1881-től a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium vett át. A posta és a távírda osztály iratanyaga külön állagban (K 169, ill. K 170) található és gyakorlatilag selejtezés nélkül került levéltárba. A minisztérium teljes iratanyaga az egykorú mutatókönyvek és a raktári jegyzékek alapján kutatható. Ügyiratszintű segédlet áll rendelkezésre az ipartársulatok, részvénytársaságok alapszabályait tartalmazó tételekről.

 Vissza a lap tetejére

 

 

 

Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumi Levéltár

Évkör: 1866–1888
Terjedelem: 243,96 ifm
Nyelv: túlnyomórészt magyar, kisebb részben német, ill. horvát.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

Egyéb, nyomtatásban megjelent korábbi segédletek:
Kardos Kálmán: A Közmunka és Közlekedésügyi Mininsztérium levéltára (Levéltári leltárak 7. Budapest, 1958)

 

A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium 1867. március és 1889. június között működött. Ügyköreit részben a Földművelésügyi Minisztérium, részben a Kereskedelemügyi Minisztérium vette át. A minisztérium általános osztályainak iratai nagyon jelentős selejtezésen estek át levéltárba adás előtt, ezért – különösen igaz ez az 1867–1878. közötti évek vonatkozásában – viszonylag kevés mennyiségű irat maradt fenn. A minisztérium Elnöki osztályának iratanyaga 1945-ben teljes mértékben elpusztult.

A fennmaradt szakosztályi iratanyagban (K 173) a legfontosabb ügykörök a következők: útépítés, hídépítés, építkezési nyersanyagok szállítása, kikötőépítések és középítkezések felügyelete, árvíz és folyamszabályozási ügyek, vízszabályozó társulatok ügyei, a Duna és a Tisza folyó szabályozása, csatornaépítés és csatornafenntartás, hajózási és vasúti ügyek, vasútépítés és vasútfenntartás, közmunka ügyek, építészeti és folyammérnöki hivatalok kezelése és fenntartása, személyzeti ügyeik, belső vám és rév ügyek, statisztikai és térképészeti ügyek, malomügyek, kazánvizsgálat. Külön sorozatban vannak elhelyezve a kör- és szabályrendeletek, az iktatott iratanyag mellékletét képező műszaki dokumentáció és felülvizsgálati iratok, valamint a Margit-híd építésére vonatkozó iratok. A minisztérium teljes iratanyaga az egykorú mutatókönyvek és a raktári jegyzékek alapján kutatható. Ügyiratszintű jegyzék segíti a kutatást a vasúti ügyek (9. tétel) és a köz- és magasépítészeti ügyek (17. tétel) 1867–1879. évi iratai esetében.

1881-ben a minisztérium átvette a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumtól a magyarországi posta és távírda igazgatást. A két osztály iratanyaga (K 174, K 175) viszont csak 1885-ig van a levéltárban, mivel az 1886 utáni iratok nem kerültek beszállításra és 1945-ben elpusztultak.

A levéltárhoz tartoznak még a Műszaki Tanács (K 176), a Gyulafehérvári Folyammérnökség (K 177), a Margit-híd Építési Felügyelőség (K 463) és a Tiszaszabályozási Királyi Biztosság (K 199) töredékes iratai.

 Vissza a lap tetejére

 

 

 

Földművelésügyi Minisztériumi Levéltár

Évkör: 1867–1951 (1952)
Terjedelem: 1634,21 ifm
Nyelv: túlnyomórészt magyar.

Aktuális nyilvántartás:

    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

Egyéb, nyomtatásban megjelent korábbi segédletek:
Kiss Dezső: Földművelésügyi Minisztériumi Levéltár 1889–1945 I.: Repertórium (Levéltári leltárak 14. Budapest, 1961)
Kiss Dezső: Földművelésügyi Minisztériumi Levéltár 1889–1945 II.: Repertórium (Levéltári leltárak 14. 1961)
Kiss Dezső: Földművelésügyi Minisztériumi Levéltár 1889–1945 III.: Repertórium (Levéltári leltárak 14. Budapest, 1961)
 

A Földművelésügyi Minisztérium 1889 júniusától 1967 áprilisáig működött. A minisztérium általános iratainak K szekcióban őrzött része csak az 1889–1944/45 közötti iratanyagot tartalmazza. Amíg az 1889–1894 közötti évekből viszonylag több, addig a nagymértékű selejtezések miatt az 1895–1911 közötti időszakból minimális iratanyag maradt fenn. Az 1912–1944 közötti évek tekintetében pedig a minisztérium egyre növekvő iratforgalmával párhuzamosan viszonylag több irat került be a levéltárba. Szembeszökő viszont a hiány az 1938–1944 között ismét Magyarország részét képező területek földbirtok-politikai iratai tekintetében. A leírtak ellenére kijelenthető, hogy a Földművelésügyi Minisztérium iratanyaga a polgári kori minisztériumok közül a legteljesebben fennmaradt irategyüttes.

A Földművelésügyi Minisztérium fondja legnagyobb részét az Elnöki osztály (K 178) és az Általános iratok (K 184) állagai teszik ki. A minisztérium legfontosabb ügykörei a következők voltak: az erdészeti szakigazgatás minden ága, a kincstári erdőbirtokok felügyelete, a nem állami erdők nyilvántartása, erdei műszaki ügyek, állami ménesbirtokok, lótenyésztés, ménesek és méntelepek, állategészségügy, az Állatorvosi Akadémia felügyelete, mezőgazdasági szakoktatási intézmények, állattenyésztés, állatforgalom, tejgazdálkodás, vízügyek, a Duna és a Tisza, valamint a többi magyarországi folyó szabályozása, árvízvédelem, árvíz- és belvízszabályozó társulatok felügyelete, vízjogi ügyek, borászat és szőlészet, hegyközségek ügyei, állami mezőgazdasági birtokok, ingatlanforgalom, földbirtok-politika felügyelete, parcellázási ügyek, haszonbérletek, házhely juttatások, gazdasági cseléd és mezőgazdasági munkás ügyek, biztosítási ügyeik, telepítési ügyek, háziipar, fürdő- és nyaralótelepek ügyei, közgazdasági ügyek, szövetkezetek, mezőgazdasági kísérleti és tudományos ügyek, mezőgazdasági kamarák, gazdasági egyesületek, legelőügyek, tagosítás, kertészet, gyümölcs- és zöldségtermesztés, méhészet, mezőgazdasági statisztika, külkereskedelem, szaktudósítói jelentések egyes államok gazdaságáról, gazdasági szaktudósítók ügyei, növényvédelem, növényegészségügy, gyógynövények, meteorológia, vadászat és halászat, gazdasági népházak építése, gazdasági népkönyvtárak, falusi kislakásépítés támogatása, a kirendeltségek (erdélyi, felvidéki, hegyvidéki, marosvásárhelyi, kolozsvári, nagyváradi, eperjesi) különféle ügyei.

Az iratanyag az egykorú mutatókönyvek és a raktári jegyzékek alapján kutatható. Levéltárban készített segédletek állnak rendelkezésre a mezőgazdasági szakoktatási intézmények ügyihez (11. tétel), az erdőtörzskönyvi adatok helyesbítésére, erdőgazdasági üzemtervek jóváhagyására vonatkozó tételekhez az 1895–1918 közötti évekből (a/2. és a/4. tételek), a felvidéki, erdélyi földbirtok-politikai és tagosítási tételekhez az 1938–1944. évekből (26., 28. tétel). Jegyzék és személy-, ill. helynévmutató áll rendelkezésre a 27. tételről (évkör: 1939–1944), az ún. „zsidóbirtokok" földbirtok-politikai célokra történő felhasználására vonatkozó ügyiratokhoz.

Az alárendelt szervek fondjai közül ki kell emelni a Földművelésügyi Minisztérium kirendeltségeinek (pl. Erdélyi Kirendeltség – K 201), a minisztérium felügyelete alatt működő tudományos és kísérleti intézetek (Földtani Intézet – K 819, Országos Kémiai Intézet – K 455, K 209), vagy éppen Rába-szabályozási Társulat kormánybiztosa (K 198), és az Állami Lótenyésztő intézetek méneskari felügyelősége (K 552) iratanyagát. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság (K 310) tekintélyes mennyiségű iratanyaga 1956-ban elégett, ezért a földbirtok-politikára vonatkozó kutatásokat a – minisztérium vonatkozó tételei mellett – a Z szekcióban őrzött banki anyagban érdemes folytatni.

  Vissza a lap tetejére

 

 

 

Kereskedelemügyi Minisztériumi Levéltár

Évkör: 1867–1942
Terjedelem: 507,38 ifm
Nyelv: túlnyomórészt magyar, kisebb részben német, ill. horvát.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

A Kereskedelemügyi Minisztérium 1889. június 15-étől 1935. augusztusáig működött, ügyköreit a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumtól és a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumtól vette át. A minisztérium 1889–1899. közötti évek iktatott iratai maradtak mindössze fenn, hiszen az 1900–1935. közötti évek iratai és az Elnöki osztály 1889–1935. évi iratai 1945-ben a minisztérium épületében elpusztultak.

A minisztérium fennmaradt irataiban a következő fontosabb ügykörökre vonatkozóan lehet kutatni: állami és törvényhatósági utak építése, fenntartása, útépítészet és középítészet, állami építkezések, középületek felülvizsgálata, államépítészeti hivatalok fenntartása, személyi ügyei, az útfenntartáshoz szükséges nyersanyagok szállítása, hídépítés, hídfenntartás, közmunka, statisztika és térképészet, útépítéssel kapcsolatos kisajátítások, útrendészet, tengerészeti közigazgatás, hajózás és vízépítészet, az al-dunai Vaskapu építése, kazánvizsgálatok, a különböző vasutak építése, igazgatása és fenntartása, a Magyar Kir. Államvasutak felügyelete, vasúti tarifarendszer, díjszabás, kereskedelemi ügyek, konzulátusok kereskedelmi, gazdasági, egészségügyi jelentései, vámügyek, ipar és belkereskedelem, iparnak nyújtott állami kedvezmények, ipartestületek és ipartársulatok, ipari kihágások, kiállítások, vásár- és piactartási ügyek, kereskedelmi és iparkamarák működése, ipari és kereskedelmi oktatás, zálogházak és a Szabadalmi Hivatal működése. A legértékesebb és legkutatottabb iratanyagok a Vasúti és gyári szakosztály (K 229) és az Ipari és belkereskedelmi szakosztály (K 231) állagai. Az iratanyag az egykorú mutatókönyvek és a raktári jegyzékek segítségével kutatható.

A Kereskedelemügyi Minisztériumi Levéltárban további jelentősebb anyaggal rendelkező szervek az Országos Iparoktatási Főigazgató (K 236), a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara Magyar Nemzeti Bizottsága (K 237). 1956-ban elégett a M. Kir. Szabadalmi Hivatal (1867) 1896–1920 közötti iratanyaga, mindössze 3 doboz irat maradt meg (K 312).

  Vissza a lap tetejére

 

 

 

Iparügyi Minisztériumi Levéltár

Évkör: 1907–1949 (1950)
Terjedelem: 344,74 ifm
Nyelv: túlnyomórészt magyar.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

Egyéb, nyomtatásban megjelent korábbi segédletek:
Bélay Vilmos: Kereskedelemügyi Minisztériumi Levéltár 1889–1899 (1942): Kereskedelem és Közlekedésügyi Minisztériumi Levéltár 1935–1945: Iparügyi Minisztériumi Levéltár 1935–1944: Közélelmezési Minisztériumi Levéltár 1919–1924 (1933): Országos Közellátási Hivatal 1940–1945: Repertórium (Levéltári leltárak 12. Budapest, 1961)

 

Az Iparügyi Minisztérium, mint a Kereskedelemügyi Minisztérium egyik jogutódja 1935 augusztusában kezdte meg működését és 1949 júniusáig állt fenn. A minisztérium szinte teljes irattára 1945 januárjában Budapest ostromakor a minisztérium Lánchíd utcai épületében elpusztult. Hatáskörébe a következő ügyek tartoztak: az ipari és iparszerű termelés (iparfejlesztés, ipari érdekképviseletek, ipari szakoktatás), az ipari közigazgatás, a bányászati közigazgatás, az energiagazdálkodás, a szabadalmi jogvédelem, a védjegy- és mintaoltalom, a magasépítés, városrendezés, közműépítés, villamosítás, artézi fúrások műszaki ügyei, mérnöki rendtartás, iparfelügyelet stb. Összefüggően csak a bányászati kutatási szakosztály 1936–1943. évi iratai maradtak fenn (K 857), míg az Általános iratok állagba (K 239) egy-egy szakosztály töredék iratai és néhány tárgyilag csoportosított dokumentum került. A minisztérium fennmaradt pár doboznyi iratanyaga raktári jegyzékek segítségével kutatható.

A legjelentősebb dokumentum együttes az ebben a levéltárban található Szabadalmi Bíróság anyaga (K 603). Bár a Szabadalmi Bíróság irattárának (1867) 1896–1916 közötti része a háborús pusztítás áldozata lett, az 1920–1949 közötti évek kárpótolják a kutatót: gyakorlatilag hiánytalanul fennmaradtak a magyar iparjogvédelem dokumentumai ezekből az évekből. A bejelentett és kihirdetett szabadalmak között híres feltalálókra, tudósokra, fontos technikai újdonságra vonatkozóan lehet kutatásokat végezni. Egy-egy komplex szabadalmi ügyirat a szabadalmi bejelentés, a szabadalmi leírás mellett tervrajzokat, szakvéleményeket is tartalmaz.

  Vissza a lap tetejére

 

 

 

Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztériumi Levéltár

Évkör: (1903) 1933–1945
Terjedelem: 7,21 ifm
Nyelv: túlnyomórészt magyar.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

Egyéb, nyomtatásban megjelent korábbi segédletek:
Bélay Vilmos: Kereskedelemügyi Minisztériumi Levéltár 1889–1899 (1942): Kereskedelem és Közlekedésügyi Minisztériumi Levéltár 1935–1945: Iparügyi Minisztériumi Levéltár 1935–1944: Közélelmezési Minisztériumi Levéltár 1919–1924 (1933): Országos Közellátási Hivatal 1940–1945: Repertórium (Levéltári leltárak 12. Budapest, 1961)

 

A Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium, mint a Kereskedelemügyi Minisztérium egyik jogutódja 1935 augusztusában kezdte meg működését és 1945. december 15-ig állt fenn. A minisztérium teljes irattára Budapest ostromakor 1945 januárjában a minisztérium Lánchíd utcai épületében elpusztult. A minisztérium feladatköre a bel- és külkereskedelem, a közlekedés általános ügyeinek szabályozása, az ilyen jellegű ügyek ellátásának irányítása, valamint a szakigazgatási szervek ügyeinek intézése volt.

A levéltárhoz tartozik még az 1933-ban megszervezett és 1945 júniusáig működött Külkereskedelmi Hivatal fondja. Feladata a mezőgazdasági és ipari kivitel előmozdítása volt. Az általános iratok, valamint a Stockholmi és Vichy-i Kirendeltségek fennmaradt csekély anyaga csak áttekintést adhatnak, mélyebb kutatómunkára nem alkalmasak.

A Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztériumi Levéltárba kerültek beosztásra egyes erdélyi és kárpátaljai államépítészeti hivatalok töredékes iratai is.

A levéltár fennmaradt pár doboznyi iratanyaga raktári jegyzékek segítéségével kutatható.

  Vissza a lap tetejére

 

 

 

Közélelmezési Minisztériumi Levéltár

Évkör: 1919–1933
Terjedelem: 54,58 ifm
Nyelv: túlnyomórészt magyar.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

Egyéb, nyomtatásban megjelent korábbi segédletek:
Bélay Vilmos: Kereskedelemügyi Minisztériumi Levéltár 1889–1899 (1942): Kereskedelem és Közlekedésügyi Minisztériumi Levéltár 1935–1945: Iparügyi Minisztériumi Levéltár 1935–1944: Közélelmezési Minisztériumi Levéltár 1919–1924 (1933): Országos Közellátási Hivatal 1940–1945: Repertórium (Levéltári leltárak 12. Budapest, 1961)

 
Magyarország közélelmezése, közellátása céljából 1919. augusztus 1-jétől kezdte meg működését a Közélelmezési Minisztérium, élén tárca nélküli miniszterrel; a szerv 1924. június 30-án szűnt meg. A minisztérium iratanyagában (K 428) a terménybeszolgáltatásra, kereskedelmi malmok ügyeire, személyzeti, szervezési ügyekre, élelmiszerellátásra, liszt beszerzésre, gabona és egyéb élelmiszer felvásárlásra vonatkozóan lehet kutatni. Az iratanyag tartalmazza egyúttal a minisztérium felszámolásához kapcsolódó 1924–1931. évi különféle iratokat is.

  Vissza a lap tetejére

 

 

 

M. Kir. Közellátási Hivatal

Évkör: 1940–1945 (1949)
Terjedelem: 17,27 ifm
Nyelv: túlnyomórészt magyar.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

Egyéb, nyomtatásban megjelent korábbi segédletek:
Bélay Vilmos: Kereskedelemügyi Minisztériumi Levéltár 1889–1899 (1942): Kereskedelem és Közlekedésügyi Minisztériumi Levéltár 1935–1945: Iparügyi Minisztériumi Levéltár 1935–1944: Közélelmezési Minisztériumi Levéltár 1919–1924 (1933): Országos Közellátási Hivatal 1940–1945: Repertórium (Levéltári leltárak 12. Budapest, 1961)

 

A gazdasági élet megszervezése, az állami ellenőrzés gyakorlása, a hátország és a hadviselés érdekeit szolgáló külkereskedelmi szükségletek biztosítása, valamint a közélelmezés és általában a közszükségleti cikkekkel való ellátás egységes irányítása és intézése céljából 1940. december 17-én a kormány tárca nélküli közellátási minisztert nevezett ki. A miniszter hatáskörébe utalt ügyek intézésére Országos Közellátási Hivatalt szerveztek. A Hivatal iratai közül legteljesebben az Elnöki főosztály 1940-1944. évi iratai maradtak fenn (K 250), amely állag segédkönyvek segítségével kutatható. A főosztály hatáskörébe tartozott az elvi ügyek, a személyzeti ügyek intézése, nemzetközi kapcsolatok tartása, a közellátási kormánybiztosok felügyelete stb. A Bizalmas iratok állaga (K 251) a titkosan kezelt aktákat tartalmazza. Az Általános iratok (K 254) állagban a Hivatal főosztályainak rendkívül töredékes iratai vannak, mindenekelőtt az ellenőrzési, a rendészeti és az országmozgósítási főosztályok iratai maradtak fenn nagyobb számban. Az állag iktatott iratairól ügyirat szintű raktári jegyzék segíti a kutatást.