Emléktábla került Fekete Lajos, a világhírű turkológus és levéltáros lakóházára

2019.06.17.
2019. június 14-én Fekete Lajos halálának 50. évfordulója alkalmából az MTA BTK, az ELTE és a XII. Kerületi Önkormányzat emléktáblát helyezett el a Budapest, Táltos utca 12. számú ház homlokzatán. Fekete Lajos, a világhírű turkológus, történész, paleográfus 1923 és 1948 között az Országos Levéltár munkatársa volt.

1891-ben a Komárom megyei Tardoson született. 1914 augusztusában bölcsészdoktori oklevelének megszerzését követően az általános mozgósítás értelmében rögtön katonai szolgálatba lépett. 1915-ben Przemyślnél fogságba esett, s öt évig elhúzódó szibériai fogsága alatt a táborban fogolytársaitól megtanult törökül. 1920 decemberében a hadifogságból hazatérve szerelt le. Ekkor költözött be a család tulajdonában lévő Táltos utcai házba. 1921-től Budapest Székesfőváros Levéltárában dolgozott mint ideiglenes hivatalnok, majd 1923-tól az Országos Levéltárban helyezkedett el országos allevéltárnokként. 1935-től levéltárnokként, 1941-től főlevéltárnokként folytatta működését, kezdetben a Magyar Kancellária Levéltár anyagában, majd a levéltár könyvtárában. 1939-től párhuzamosan már a Budapesti Tudományegyetem török filológiai intézetének előadója volt. 1948-ban véglegesítették a Pázmány Péter Tudományegyetemen intézeti tanárként. 1952 és 1966 között címzetes egyetemi tanárként tanított a Török Filológiai Tanszéken.

Levéltári szolgálata alatt feltárta a magyarországi levéltárakban őrzött oszmán iratokat, és több alkalommal kutatott az isztambuli és több nyugat-európai közgyűjtemény török anyagában is. Az Országos Levéltár számára általa gyűjtött oszmánli nyelvű hungarikaanyagok a törökországi kutatási korlátozások miatt elsősorban nem Törökországból, hanem főként Bécsből, Velencéből, Berlinből, Drezdából származnak. Ezek regesztáit 1924 és 1935 között a Levéltári Közleményekben publikálta. Idegen nyelven is megjelent paleográfiai és forrástani munkái a mai napig az oszmanisztika alapvető kézikönyvei. A Die Siyagat-Schrift in der türkischen Finanzverwaltung című munkájáért Kossuth-díjban részesült. A korszakban egyedülálló szakmai kvalitását bizonyítja az is, hogy 1936-ban őt hívta meg a török kormány, hogy dolgozza ki az oszmán kori levéltári anyag rendszerezési elveit. A török levéltárak munkatársai Fekete Lajos működése eredményeként ismerkedtek meg a proveniencia elvével.

Legfontosabb munkái:

Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába. Bp., 1926.

Türkische Schriften aus dem Archive des Palatins Nikolaus Esterházy, 1606–1645. Bp., 1932.

Török birtokrendszer a hódolt Magyarországon. Bp., 1940.

Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Bp., 1943.

Budapest a törökkorban. Bp., 1944.

Die Siyagat-Schrift in der türkischen Finanzverwaltung I–II: Beitrag zur türkischen Paläographie. Bp. 1955.

Budai török számadáskönyvek (1550–1580). Bp. 1962. (Káldy-Nagy Gyulával közösen)

Einführung in die persische Paläographie: 101 persische Dokumente. Hrsg. von György Hazai. Bp., 1976.

Utolsó frissítés:

2019.12.06.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges