Gazdasági Levéltár

Gazdasági Szervek Osztálya

Évkör: 1585-2004
Terjedelem: 16.550,31 ifm

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

 

Az osztály az országos jelentőségű ipari, kereskedelmi, közlekedési és mezőgazdasági vállalatok, valamint pénzintézetek, biztosítóintézetek, szövetkezetek, gazdasági érdekképviseleti szervek 16–20. századi iratait őrzi. A fennmaradt dokumentumok túlnyomó része a 20. században keletkezett. A vállalatok iratai általában hiányosan, töredékesen maradtak fenn, de összességükből mégis nyomon követhetők a magyarországi gazdasági élet főbb periódusai a kiegyezést követő gazdasági pezsgéstől az 1990-es években történt vállalati átalakulásokig, amelyek nem ritkán a gazdasági szerv csődjét és megszűnését vonták maguk után.

Az osztály iratanyaga az elmúlt tíz évben évenként mintegy 100-400 iratfolyóméterrel növekedett. A volt szocialista állami vállalatok még levéltárba nem adott iratainak levéltári átvétele a következő néhány évben várhatóan be fog fejeződni, ezt követően az éves növekedés jelentősen csökkenni fog.

Osztályunk iratanyaga 1211 fond, összesen 17783,12 ifm (2018. májusi állapot). Az iratanyag alapvetően két részre oszlik: az államosítás előtti iratok Z jelzet alatt találhatók, míg az államosítás után keletkezetteket római számos, többségükben XXIX (vállalatok) jelzet alatt. A Z-s fondokat – ha több állagot tartalmaznak – több jelzettel azonosítjuk, a XXIX-es, XXVIII-as, XXX-as és XXXII-es fondok azonosításához elegendő egy jelzet, az állagokat betűvel jelöljük.

A Z szekcióhoz tartozik 708 fond, 7256,38 ifm terjedelemben, a XXIX-es jelzetű, vagyis az államosítások után keletkezett vállalati iratanyag 483 fond, 10518,3 ifm, a XXX-as jelzetű 17 szövetkezet fondja, 5,1 ifm, és a XXVIII-es jelzeten mindösszesen egy egyesület 1,42 ifm terjedelmű iratait őrizzük. Két gyűjteményes fond (XXXII-es jelzet), 1,92 ifm is az osztály őrizetében található.

Az iratanyagot 23 gazdasági ágazatba soroltuk, 24.-ként kapcsolódik ide két gyűjteményes fond. Az államosítás utáni, római számmal jelzett iratanyagban egy fond általában egy vállalat (szövetkezet, testület, egyesület) iratait tartalmazza. Az államosítás előtti iratanyag fondbeosztása ettől jelentős mértékben különbözik. A 708 fond nem 708 vállalat iratait tartalmazza, hanem ennél jóval kevesebbét. Osztályunk „elődszervei” külön fondokat alakítottak ki a vállalatok által alapított nyugdíjpénztárak, továbbá a vállalatoknál 1945-ben létrehozott üzemi bizottságok irataiból. Egyes vállalatok mellett külön fondot alkotnak a hadiüzemi személyzeti parancsnok iratai, esetenként a pártszervezetek (MDP, MKP) iratai, a vállalati sportegyesületek iratai is. Ezek a fondok az adott vállalat anyaga mellett találhatók.

A pénzintézetek és vállalatok iratanyaga ágazatokra oszlik. Egy-egy ágazat alkot egy-egy fondfőcsoportot:

1) Pénzintézetek: 110 fond tartozik ide, összesen 2567,45 ifm terjedelemben.

2) Földhitelintézetek: 10 fond, 487,78 ifm

3) Hitelszövetkezetek: 7 fond, 362,05 ifm

4) Biztosító intézetek: 25 fond, 93,67 ifm

5) Érdekképviseletek: 24 fond, 549,42 ifm

6) Bányavállalatok: 169 fond, 2568,42 ifm

7) Vas-, fém- és gépipari vállalatok: 186 fond, 3173,49 ifm

8) Vegyipari vállalatok: 68 fond, 945,71 ifm

9) Villamosenergia-ipari és áramszolgáltató vállalatok: 20 fond, 289,45 ifm

10) Villamos-ipari vállalatok: 36 fond, 894,58 ifm

11) Finommechanikai vállalatok: 26 fond, 203,38 ifm

12) Építő- és építőanyag-ipari vállalatok: 32 fond, 454,53 ifm

13) Fa- és papíripari vállalatok: 14 fond, 40,31 ifm

14) Textilipari vállalatok: 35 fond, 236,36 ifm

15) Szőrme- és bőripari vállalatok: 10 fond, 48,91 ifm

16) Nyomdaipari és kiadóvállalatok: 37 fond, 211,24 ifm

17) Filmvállalatok és szórakoztatóipar: 13 fond, 228,71 ifm

18) Élelmiszeripari vállalatok: 57 fond, 795,21 ifm

19) Kereskedelmi vállalatok: 132 fond, 952,89 ifm

20) Szövetkezeti és mezőgazdasági vállalatok: 74 fond, 227,50 ifm

21) Közlekedési vállalatok: 99 fond, 1820,81 ifm

22) Tervező és beruházó vállalatok: 14 fond, 592,18 ifm

23) Számítástechnikai, informatikai és rendszerszervező vállalatok: 10 fond, 31,68 ifm

24) Gyűjtemények: 2 fond, 1,92 ifm

 

 

Pénzintézetek

1839–2015; 110 fond, 2567,45 ifm

A pénzintézetek 110 fondjába beletartoznak a bankok, a bankok vállalatai és intézményei, a takarékpénztárak, váltóüzletek, jelzálogintézetek, jegyintézetek és a Pénzjegynyomda iratai. A bankok, pénzintézetek – bár korábban is működtek már az országban – 1867-től játszottak rendkívül fontos szerepet a gazdasági élet szervezésében és fejlesztésében, a pénzgazdálkodás korszerűsítésében és a külföldi gazdasági kapcsolatok kiépítésében. Államosításuk (1947. 30. tv.) után többségük működése szünetelt, vagy beolvadt más intézménybe, a megmaradtak mozgástere lényegesen leszűkült, és elsősorban a központi gazdaságpolitikai akarat kiszolgálóivá váltak. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület Rt. az első önálló magyar pénzintézet, 1839. december 30-án alakult. Ezt követte 1842-ben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. megalapítása, amely a váltó- és jelzálog üzletág bevezetésével indult, de tevékenységi körét hamarosan kiterjesztette a betétüzletre, a hitelnyújtásra és a folyószámlákra. A Magyar Általános Hitelbank Rt. 1873-ban kapott megbízást a Pénzügyminisztérium bankári ügyleteinek bonyolítására, és ezzel hosszú időre a magyar állam bankjának feladatát is ellátta. A Pénzintézeti Központot először 1855-ben hozták létre. Fő feladata a külföldiek magyarországi és a magyarok külföldi érdekeltségeinek, tulajdonának kezelése volt. A kiegyezés után működése feleslegessé vált. 1916-ban felélesztették, azzal a céllal, hogy megakadályozza a tőkeszegény pénzintézetek létrejöttét, a válságos pénzügyi helyzetbe jutottakat támogassa, illetve fúziójukat elősegítse, részt vegyen a tönkrementek felszámolásának lebonyolításában, valamint elvégezze a pénzintézetek kötelező revízióját. Az első világháborút követő gazdasági összeomlásból történő kilábalás döntő mozzanata és a békeszerződés előírása volt az államtól független jegybank létrehozása, a fedezetlen jegykibocsátás megszüntetése és az új, stabil valuta megteremtése. Több más mellett ezeknek a feladatoknak a megoldására alapították 1924. évi V. törvénycikkel a Magyar Nemzeti Bankot, amely alakuló közgyűlését 1924. május 24-én tartotta, és amely az államosítás után a szakosított szocialista bankrendszer központja lett. A polgári kori pénzintézetek fondjai között több jelentős bank és takarékpénztár iratanyaga is megtalálható, így például az Angol–Magyar Bank Rt., a Magyar Jelzáloghitelbank Rt., a Magyar–Olasz Bank Rt., a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank Rt. a Magyar Országos Központi Takarékpénztár Rt. iratai. Az 1945 utáni iratanyagból említést érdemelnek még az Országos Takarékpénztár, a Magyar Beruházási Bank (Állami Fejlesztési Bank), a Pénzjegynyomda és a Reorg Gazdasági és Pénzügyi Zrt.fondjai.

Vissza a lap tetejére

 

Földhitelintézetek

1856–1985; 10 fond, 487,78 ifm

A kiegyezés után a magyar gazdasági élet fejlődésében kulcsszerepet töltöttek be a hitelintézetek. A Magyar Földhitelintézetet 1862-ben hozták létre azzal a céllal, hogy a "fekvő birtokok egyesületi úton, kölcsönös jótállás alapján, jelzálogértékének feléig terjedő kölcsönök nyújtásával" hitelképessé váljanak. A Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete és a Magyar Földhitelintézet először Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége, majd Országos Földhitelintézet néven egyesült. Iratanyaga a két háború közötti időszakban elvégzett telepítéseknek, parcellázásoknak, a vitézi telkek kijelölésének és kiosztásának fontos forrása.

Vissza a lap tetejére

 

Hitelszövetkezetek

1896–1957; 7 fond, 362,05 ifm

A gazdaság élénkítése szempontjából jelentős volt a hitelszövetkezetek megalakulása, amelyek közül az Országos Központi Hitelszövetkezet, a Földbirtokrendezés Pénzügyi Lebonyolítására Alakult Szövetkezet, az Országos Falusi Kislakásépítő Szövetkezet és az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezet fondjai rendelkeznek a legjelentősebb forrásértékkel. Az Országos Szövetkezeti Hitelintézetet 1947-ben hozták létre az Országos Központi Hitelszövetkezet és az Országos Földhitelintézet egyesítésével. A hitelfolyósítás mellett feladatává tették a kulákadósságok behajtását, valamint a földműves-szövetkezetek, egyéni gazdák hitel- és pénzgazdálkodásának ellenőrzését. A hitelintézet 1952-ben megszűnt.

Vissza a lap tetejére

 

Biztosítóintézetek

1868–1963; 25 fond, 93,67 ifm

Az 1860–1870-es éveket tekinthetjük a magyarországi biztosítási intézményrendszer kiépülése időszakának. A magyar alapításokkal egy időben a német–osztrák, olasz és francia tőke is részt vett a biztosítási üzletág beindításában. Példa erre az Adria Biztosító Társulat Magyarországi Igazgatósága, valamint a Fonciere Általános Biztosító Intézet iratanyaga.

Vissza a lap tetejére

 

Érdekképviseletek

1850–2003; 24 fond, 549,42 ifm

A Habsburg Birodalom területén 1850-ben hozták létre a kereskedelmi és iparkamarák intézményét, amely kerületi kamarákon keresztül valósította meg az ország kereskedőinek és iparosainak általános és kötelező érdekképviseletét. A kereskedelmi és iparkamarák, mint a kereskedelem és ipar fejlődését közvetlenül előmozdító közegek, véleményeket és javaslatokat készítettek a földművelési, ipar és kereskedelmi miniszternek és más szerveknek. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara országos hatáskörben is végzett kereskedelem- és iparigazgatási, hatósági tevékenységet, összefogta és irányította a vidéki kamarák szakmai munkáját. A Budapesti Áru- és Értéktőzsde 1864-ben alakult meg, mint testületi és önkormányzati joggal bíró intézmény, melynek feladata mindennemű kereskedelmi javaknak, veretlen aranynak és ezüstnek, pénznek és váltónak, hazai részvényeknek és kötvényeknek, majd zálogleveleknek és állami kötelezvényeknek adás-vétele, valamint a zálogbiztosítási és szállítási üzletnek megkönnyítése. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége nagy befolyásra tett szert a gazdasági élettel kapcsolatos törvények és rendeletek megalkotásában. 1945 előtt keletkezett iratai csaknem teljes egészükben elpusztultak. Az utolsó három év iratanyaga teljesebb, s éppen ez a rész tekinthető forrásérték szempontjából is jelentősebbnek. Ezek az iratok sok jellemző adatot szolgáltatnak a gyáripart ért háborús károkról, a szénbányák és üzemek háború utáni helyzetéről, az újjáépítésről, az állami kezelésbe vett szénbányák termelési eredményeiről. Az államosítás időszakának kiemelkedő fontosságú forrása az Iparművek Képviselete Állami Rt. Az IKART feladata volt – a vas- és fémipart terhelő jóvátételi szállítások szervezésével és bonyolításával összefüggésben is – az állami kezelés alatt álló és az állam tulajdonában lévő nehézipari vállalatok termeléséhez szükséges nyersanyagok, kész- és félkész-áruk, továbbá a munkavállalók ellátásához szükséges árucikkek beszerzése, a vállalatok termékeinek értékesítése, a racionális és egységes ipari termelés előmozdítása érdekében egyes ipari üzemek bérbevétele. Kereskedelmi tudakozólapjai egy-egy vállalatról adnak összefoglaló jelentést, amelyben a cég államosítására és vagyoni helyzetére vonatkozó adatok találhatók.

Vissza a lap tetejére

 

Bányavállalatok

(1800) 1805–2007; 169 fond, 2568,42 ifm

A bányavállalatok 169 fondjában a bányászat minden ága – szén-, bauxit-, érc- és kőolajbányásza – képviseltetve van, de szerepelnek benne a bányászat „melléktermékeit” feldolgozó tégla-, cement-, gipsz- és mészgyárak, a bányatelepeket kiszolgáló erőművek iratai is. A történeti Magyarország bányakincsei közül az első világháborút megelőzően a barnaszén volt a legjelentősebb. Ebben az időszakban az ország széntermelésének zömét két nagy monopólium adta, a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. és a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Ők rendelkeztek a felszínre hozott szén mintegy 70%-ával. A 19. század végére vezető szerephez jutó Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. szénterületeit elsősorban Salgótarján és a körülötte elterülő községek határában gyarapította, de 1891-től, illetve 1895-től kiterjesztette működését az ország északi és dél-keleti területeire is, majd az 1900-as évek elejétől nyugatra és a Dunántúl különböző részeire. Fokozatosan terjesztette ki érdekeltségi körét, és az 1920-as években nagyszabású villamosítási programot indított be. 1930-ban erre a tevékenységre már külön részvénytársaságot szervezett, a Hungária Villamossági Rt.-t. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. ifj. dr. Chorin Ferenc irányítása alatt fejlődött nagyvállalattá, és az ő nevéhez fűződött a vállalat ipari konszernné alakítása is. A konszern vállalatait 1946-ban, ill. 1948-ban államosították, tevékenységi köre ezután nagymértékben összeszűkült. A Magyar Általános Kőszénbánya Rt.-t 1891-ben hozták létre. A borsodi és a tatai szénmedencében kezdte meg a termelést, a két világháború között azonban már az ország minden táján voltak bányái. Borsod megye területén fekvő bányáiból 1910-ben külön vállalatot alapított Borsodi Szénbányák Rt. néven, amelynek részvényeit 100%-ban megtartotta a korszak végéig. Az Első Dunagőzhajózási Társaság 1829-ben alakult. Tevékenysége egymást kiegészítő három területen folyt: hajóépítés, folyami gőzhajózás és kőszénbányászat. Az általa alapított Óbudai Hajógyár az egész Duna-völgyben jelentős vállalkozásnak számított. 1850 és 1870 között Pécs környékén nyitotta meg szénbányáit. Az országban egyedül ezekben a bányákban termeltek ki igen magas kalóriaértékű feketekőszenet. Az Anschlusst követően, mint német állami vállalat, a Göring konszern érdekkörébe került. 1945 után a vállalatot – Pécs vidéki bányáival együtt – a Potsdami Egyezmény értelmében át kellett adni a Szovjetunió kormányának, és a bányák a MESZHART Magyar–Szovjet Hajózási Rt. tulajdonába kerültek. 1954-ben a MESZHART részvényeit – a többi magyar–szovjet vegyes vállalathoz hasonlóan – a magyar állam megvásárolta. A társaság iratai jelentős arányban német nyelvűek. Az 1946. évi 13. tv. 1946. január 1-jére visszanyúló hatállyal állami tulajdonba vette a részvénytársaságok szénbányaüzemeit, villamos erőtelepeit, brikettgyárait, szénlepárló telepeit és karbidgyárait. A részvénytársaságok közvetlen tulajdonában maradtak a cementgyárak és mészégető művek, téglagyárak, mészüzemek, amelyeket 1948-ban államosítottak. 1946 novemberében létrehozták a Magyar Állami Szénbányák Rt.-t. A bányákat a társaság központja, illetve a bányakerületi igazgatóságok irányították. 1948-ban a MÁSZ Rt.-t felszámolták, és az ágazat decentralizálása során életre hívták a szénbányászati ipari központokat, valamint a nemzeti vállalatokat. Az ipari központokból jöttek létre 1952 folyamán a szénbányászati trösztök. 1967-ben alakult meg az Egyesült Magyar Szénbányák, amelynek feladata a szénbányászat racionalizálását elősegítő beruházások közös intézése, a fejlesztési alapok felhasználása, a termelési tervek összehangolása volt. Az Egyesült Magyar Szénbányákhoz a következő vállalatok tartoztak: Borsodi Szénbányák, Dorogi Szénbányák, Középdunántúli Szénbányák (1952–1967 között Középdunántúli Szénbányászati Tröszt), Mátraaljai Szénbányák, Mecseki Szénbányák, Nógrádi Szénbányák (iratanyaga a Nógrád Megyei Levéltár őrizetében található), Oroszlányi Szénbányák, Ózdi Szénbányák (iratanyaga nem került levéltári őrizetbe), Tatabányai Szénbányák, Várpalotai Szénbányák (1954–1967 között Várpalotai Szénbányászati Tröszt). (Mindegyik bányavállalat a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. és a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. telepein alakult meg, a Mecseki Szénbányák a DGT Pécsi Bányaigazgatóságának, illetve a MESZHART-nak a bányáit vette át.) 1974-ben az Egyesült Magyar Szénbányák átszervezés folytán megszűnt, jogutóda a Magyar Szénbányászati Tröszt 1974. július 1-jétől 1980. december 31-ig fogta össze a szénbányászati tevékenységet. Megszűnése után, 1981. január 1-jétől 1982. december 31-ig a Szénbányászati Koordinációs Központ irányította a szénbányavállalatok működését, 1983. január 1-jétől 1990. szeptemberig pedig a Bányászati Egyesülés, amelynek iratai szintén fontos információkat tartalmaznak a magyarországi szénbányászat utolsó évtizedéről. A rendszerváltás évében megkezdődött a szénbányavállalatok felszámolása, amelynek menetét a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi 49. törvény határozta meg. A bányák felszámolója az 1990. szeptemberben alapított Szénbányászati Szerkezetátalakítási Központ (SZÉSZEK), amely 1994. január 1-jével megalapította a bányavagyon-hasznosító részvénytársaságokat: A Borsodi, Közép-dunántúli és Mecseki Bányavagyon-hasznosító Rt.-t. Ezek a részvénytársaságok adták levéltári őrizetbe a területükhöz tartozó felszámolás alatt álló bányák maradandó értékű iratanyagát.

A magyarországi bauxitbányászat kezdete a 20. század elejére nyúlik vissza. Első dokumentumai a Jádvölgyi Alumínium Bányatársulat és a Vaskohvidéki Vas- és Alumínium Bányatársulat töredékesen fennmaradt iratai között találhatók. A bauxitbányászatban a svájci érdekeltségű Bauxit Trust AG, illetve az azt ténylegesen irányító Alumíniumérc, Bánya és Ipar Rt. és a Magyar Bauxitipar Rt. jutott vezető szerephez, különösen a második világháború éveiben. 1946-ban a volt német érdekeltségek részvényei a bauxittermelő és feldolgozóiparban is a Szovjetunió tulajdonába mentek át. Így jött létre az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. Magyar–Szovjet Bauxit-Alumínium Rt., a Magyar Bauxitbánya Magyar-Szovjet Alumínium Rt. A két legnagyobb vállalat és más vállalatok timföld- és alumínium-feldolgozó üzemeinek fúziójával alakult meg 1950-ben a MASZOBAL, Magyar-Szovjet Bauxit-Alumínium Rt. Azokból a vállalatokból, amelyekben nem volt korábban német, majd orosz tulajdon, az 1948. évi 13. törvénnyel megalapították az ALBART Állami Bauxit-Alumínium Rt.-t, ezt azonban már 1949. január 1-jével felszámolták, és a MASZOBAL kezébe került gyakorlatilag az egész magyar bauxitbányászat és feldolgozóipar. 1954-ben – a többi magyar–szovjet vegyes vállalathoz hasonlóan – a magyar állam megvásárolta a szovjet tulajdoni részt.

A kőolaj- és földgázbányászat is a 20. század elején indult meg Magyarországon, de az 1910-es években feltárt telepek a trianoni békekötés után a határokon túlra kerültek. Több sikertelen kísérlet után amerikai tőkével indult meg kőolajbányászat. 1931. márciusban megalakult az USA-ban az European Gas and Electric Co., amelynek a magyar kormány 15 évre átadta a Dunántúl kőolaj- és földgázkutatási jogát. A vállalat 1936-ban a Standard Oil Co., New Jersey cég tulajdonába került. 1937. november 1-jén Budafapusztán (a mai Bázakerettyén) megindult a termelés. 1938. július 15-én megalakult a Magyar–Amerikai Olajipar Rt., a MAORT. Termelése 1939-től fedezte a hazai fogyasztást, 1940-től már exportra is termelt. 1946. április 8-án a Potsdami Szerződés értelmében a két kormány közötti egyezménnyel a Magyar–Német Ásványolajművek Kft. (iratanyaga nincs levéltári őrizetben) üzemeinek és koncesszióinak átvételére megalakult a Magyar–Szovjet Nyersolaj Rt., a MASZOVOL, amely folytatta a Duna–Tisza közi és tiszántúli kutatásokat, és amely átvette a Magyar Olajművek Rt.-t is. A 26/1950. M. T sz. rendelettel megalakult a Magyar–Szovjet Olaj Rt., a MASZOLAJ. Ebbe olvadt bele a MASZOVOL is. A MASZOLAJ megkapta a Kincstártól az olajkutatás és bányászat jogát a Dunától keletre eső területeken. 1951-ben folyamatosan átvette az államosított kőolaj-finomító vállalatokat, a dunántúli kőolaj-bányászati üzemeket és a hozzájuk kapcsolódó kőolaj-szállító és –gépgyártó vállalatokat, valamint a geofizikai-, kutató- és feltáró vállalatokat és központokat az egész ország területén. A magyar–szovjet vegyes vállalatokat – köztük a MASZOLAJ-t – 1954. december 31-vel felszámolták, a MASZOLAJ vállalatainak irányítását a Vegyipari és Energiaipari Minisztérium Kőolajipari Igazgatósága vette át. 1957. január 1-jével a magyar kőolajipar egységes szervezetbe tömörítésének céljából létrehozták a Kőolajipari Trösztöt, amelyhez 1960-ban a gázipar is csatlakozott. Ekkor alakult meg az OKGT Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, amely 1991-ig, a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Rt. megalakulásáig működött.

Vissza a lap tetejére

 

Vas-, fém- és gépipari vállalatok

1585, 1705–2012; 186 fond, 3173,49 ifm

Az irat-együttes reprezentálja a 19., de főleg a 20. század magyarországi vas-, acél- és színesfémkohászatát, valamint a nyerstermékek elsődleges feldolgozását hengerelt áruvá, lemezzé, rúddá. Értékes forrása a gépipar szinte valamennyi ágának. A Rimamurányvölgyi Vasművelő Egyesület Salgótarjáni Vasfinomító Társulat fúziójával alakult meg 1881-ben az ország egyik legnagyobb iparvállalata, a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű Rt. Az acéltermelést Ózdon, a vasáruk előállítását Salgótarjánban összpontosították. A vállalat üzemei az első világháború előtt 16 000 munkást foglalkoztattak. A trianoni békediktátum a céget rendkívül súlyos helyzetbe hozta, mert bányái, erdőbirtokai, egyes telephelyei idegen fennhatóság alá kerültek, piacainak jó részét elvesztette, feldolgozó üzemei viszont Magyarországon maradtak. A második világháború évei alatt az ország legfontosabb hadiipari üzemei közé tartozott. Az rt.-t és vállalatait, többek közt az Ózdi Vas- és Acélgyárat, az Ózdi Vasolvasztókat, a Salgótarjáni Acélgyárat 1946-ban államosították. A közgyűlési, igazgatósági és végrehajtó bizottsági iratok, valamint a vállalat okmánytára kiemelkedő forrásértékkel rendelkezik. Az 1844-ben alakult Ganz-gyár kezdetben kéregöntésű vasúti kerekeket és malomfelszereléseket gyártott. A század második felétől fejlesztette vagongyárát, és az 1870-es évek végétől intenzíven bekapcsolódott az elektrotechnikai iparba is. A Ganz Rt. villamossági gyára gyors ütemű fejlődésében nagy szerepet játszottak az olyan kiváló felkészültségű mérnökök, mint Déri Miksa, Bláthy Ottó, Zipernowsky Károly. Számos országban szereztek koncessziókat villanytelepek, erőátviteli központok létesítésére, villamosvasutak üzembe helyezésére. 1896-tól a Bánki–Csonka-féle négyütemű benzinmotorok sorozatgyártása is beindult, később pedig Kandó Kálmán villamos-, illetve Jendrassik György dízel motorja öregbítette tovább a gyár hírnevét. A Ganz Rt. az ország egyik legnagyobb, 6500 alkalmazottat foglalkoztató gépipari vállalataként lépte át a 20. század küszöbét, amelynek első évei jelentős átalakulást hoztak a részvénytársaság működésében. Egyrészt 1906-ban a nemzetközi piacon is jelentős pozíciókat szerzett villamossági gyár Ganz-féle Villamossági Rt. néven önálló társasággá alakult, a Ganz Rt. pedig 1911-ben magába olvasztotta a Danubius Hajó- és Gépgyár Rt.-t, majd 1927-ben a Schlick-Nicholson Gép-, Vagon- és Hajógyár Rt.-t, ezzel egy új húzó ágazattal, a hajóépítéssel bővült a Ganz konszern gyártmányprofilja. Ettől kezdve a hajóépítés is nagy szerepet kapott a cég életében. 1929-ben, a Ganz-féle Villamossági Rt. visszatérése után vette fel a Ganz és Társa Villamossági-, Gép-, Vagon- és Hajógyár Rt. nevet. Működése felölelte jóformán az egész mechanikai gépgyártást és erősáramú elektromos ipart. A részvénytársaság 1946-os államosítása után három évvel gyártmánycsoportok szerint szétválasztva szervezték meg a nemzeti vállalatokat, amelyek közül a Ganz Vagon- és Gépgyár Nemzeti Vállalatot jelölték ki a magáncég általános jogutódjának. A Ganz Vagon és Gépgyár mindössze tíz évig működött, 1959-ben egyesítették a MÁVAG Mozdony- és Gépgyárral. A Ganz–MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár a szocialista időszak egyik legnagyobb méretű, az 1970-es évek elején közel húszezer főt foglalkoztató, kiemelten kezelt vas- és gépipari vállalata volt. Fő gyártmányai: a Diesel-mozdonyok, motorvonatok, vízierőművek számára készült turbinák; személ- és teherfelvonók. A belföldi megrendelések mellett jelentős exporttevékenységet is kifejtett. A Szovjetunió és a többi KGST-ország mellett a Közel-Keletre és Indiába is szállított gépgyári termékeiből. Az államosított Ganz és Társa Rt. másik, hasonlóan fontos és világhírű termékcsoportjának, a hajó- és úszótesteknek a gyártása az 1962-ben létrehozott Magyar Hajó- és Darugyár (Ganz Danubius Hajó- és Darugyár) keretein belül folyt tovább. A centralizált hajógyártás legfontosabb termékei: úszódaruk, ún. duna-tengeri áruszállító hajók, belvízi személyszállító hajók és uszályok nem csak a hazai hajózási vállalat számára készültek. A KGST-piacon túl a dél-amerikai és arab országok is fontos megrendelői voltak az Magyar Hajó- és Darugyárnak. A Hofherr–Schrantz–Clayton–Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Rt. és jogelődei a Monarchia, később Magyarország legjelentősebb mezőgazdasági gépgyárai közé tartozott. Az 1930-as években új termékekkel jelentkeztek: mosógépek, textilgépek, ipari centrifugák, szivattyúk, vegytisztítógépek, kályhák kerültek ki a cég szerelőműhelyeiből. A vállalatot 1948-ban államosították, nevét 1951-ben változtatták Vörös Csillag Traktorgyárra. A második világháború közeledtével az állam óriási összegeket fektetett a gépgyártás fejlesztésébe és ezáltal a hadiipari termelés felfuttatásába. Az egyik legnagyobb hadiipari cégnek számított a Weiss Manfréd Konszern. A vállalatok egységes irányítását és a Weiss család érdekeinek érvényesítését biztosította a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt. vezető szerepe, amely a bel- és külföldi vállalatok igazgatására, ellenőrzésére egyaránt kiterjedt. Weiss Manfréd halála után a konszern egységes pénzügyi irányítására, a vagyon kezelésére megalapították a Labor Bizalmi Rt.-t. Töredékesen fennmaradt iratanyaga páratlanul értékes forrása a Weiss család, valamint a vállalatok és érdekeltségek értékpapír- és ingatlan vagyonának. A Weiss Manfréd Konszern Vállalatok Okmánytára a vállalatcsoport tevékenységének szintén kiemelkedő forrása. 1928-ban – a kormány felkérésére – létrehozták a Weiss Manfréd Repülőgép- és Motorgyár Rt.-t, majd 1941-ben a német–magyar repülőgép-gyártási egyezmény alapján a Dunai Repülőgépgyár Rt.-t, amely megkezdte a repülőgépmotorok tömeges gyártását. Az államosítás időszakának kiemelkedő fontosságú forrása az Iparművek Képviselete Állami Rt. fondja, korábbi nevén Magyar Királyi Állami Vasgyárak Kereskedelmi Képviselete Rt., amely 1948 előtt kizárólag a MÁVAG központi eladási vállalata volt. Kereskedelmi tudakozólapjai egy-egy vállalatról adnak összefoglaló jelentést, amelyben a cég államosítására és vagyoni helyzetére vonatkozó adatok találhatók. A szocialista nagyipar fellegvárának számított a Csepel Vas- és Fémművek, a Csepel Tröszthöz tartozó 13 gyáregység, a Dunai Vasmű, a Lenin Kohászati Művek, a Diósgyőri Gépgyár és a Magyar Gördülőcsapágy Művek, a December 4. Drótművek és a Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár Rt. jogutóda, a Fegyver-, és Gázkészülékgyár (FÉG), valamint a FÉG Fegyvergyártó Kft. Az államosítás, majd az erőltetett iparosítás a rendszerváltás kezdetéig fokozatosan tönkretette a nagy múltú iparágat.

Vissza a lap tetejére

 

Vegyipari vállalatok

1884, 1890–2003; 68 fond, 945,71 ifm

A vegyipari vállalatok közül ipartörténeti jelentőségű az 1890-ben alapított Magyar Ruggyantaárugyár Rt. Az első világháború után a vállalat világviszonylatban is a gumiipari szakma élvonalához tartozott. Kiterjedt hazai és nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett, ezért fennmaradt iratai jelentékeny részben német, illetve angol nyelvűek. A Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt. és a Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyára Rt. termékeit az egész világ megismerte. A gyógyszeripari kutatások szempontjából fontos dokumentumok találhatók a Chinoin tudományos és szabadalmi osztálya és a Richter ügyvezető igazgatósága állagaiban. A mai MOL Magyar Olaj- és Gázipari Rt. szinte valamennyi elődvállalatának iratanyaga az osztály őrizetében található: Shell Kőolaj Rt., Vacuum Oil Company Rt. és (a bányavállalatoknál szereplő) Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt tevékenységét viszi tovább a mai nagyvállalat. A vegyipar köréből említésre méltó a svéd gyufatröszt iratanyaga, továbbá az állami alapítású Péti Nitrogénművek, Nitrokémia Ipartelepek, Ipari Robbanóanyag Rt. és tevékenységének folytatója, a Peremartoni Vegyiművek iratanyaga.

Vissza a lap tetejére

 

Villamosenergia-ipari és áramszolgáltató vállalatok

1891–2013; 20 fond, 289,45 ifm

Ebbe a fondcsoportba olyan, az ország villamosítása szempontjából úttörő jelentőségű vállalatok tartoznak, mint a számos regionális vállalatot trösztszerűen tömörítő Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok számára nevű vállalat és a Hungária Villamossági Rt. Az államosítás utáni korszakból az osztály az ország villamos energia ellátása kulcsfontosságú vállalatainak iratanyagát őrzi. Ezek közé tartozik a Magyar Villamos Művek Tröszt, az Ajkai Hőerőmű, a Pécsi Hőerőmű és a Tatabányai Hőerőmű.

Vissza a lap tetejére

 

Villamosipari vállalatok

1876–2006; 36 fond, 894,58 ifm

Az iparág legkiemelkedőbb vállalata az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Az Izzó nemcsak itthon, hanem kiterjedt nemzetközi kapcsolatai révén külföldön is ismert és elismert villamos-ipari cégnek számított. Tungsram márkanév alatt váltak híressé olyan termékei, mint a különböző világítótestek, rádiócsövek, fotocellák. Foglalkozott még telefon- és távírógép-gyártással is, üzemeiben készült az első magyar automata telefonközpont. 1928-ban az Egyesült Izzóból vált ki, ill. annak telefonosztályából alakult meg a "Standard" Villamossági Rt. Az Izzó ezt követően izzólámpák és rádiócsövek gyártására specializálódott, és a világ élvonalába került. Kutatólaboratóriumában kísérletezték ki a kriptonlámpa előállítását, és az 1930-as évek végén a televízió gyártására irányuló kísérletek is sikert hoztak. 1941-től a gyár a hadiipar számára dolgozott, és csak az újjáépítést követően folytathatta a régi értelemben vett tudományos-kísérletező tevékenységét. 1946-ban az általuk készített radar segítségével felfogták a Holdról visszavert mikrohullámú jeleket, és a világon elsőként észlelték a Nap rádiósugárzását. Az anyagban nyomon követhetjük Aschner Lipót életpályáját, és számos világhírű mérnök-fizikus munkásságát, mint Pfeiffer Ignác, Bródy Imre, Szigethy György, Selényi Pál, Bay Zoltán. A szocializmus évtizedeiben a Ganz Villamossági Művek szerepét emelhetjük ki, amelynek prosperáló korszaka egészen az 1980-as évek elejéig tartott. Fő termékei: a villanymotorok, turbógenerátorok, transzformátorok. Így a villamos-meghajtású közlekedési eszközök gyártásában és a villamoserőmű-építésben az egyik legmeghatározóbb iparvállalati tényező volt a rendszerváltás idejéig. Hasonló nagyságrendű vállalat az Egyesült Villamos-gépgyár (EVIG), amely a Ganz Villamossági Művektől eltérően kifejezetten villamosgép-gyártással foglalkozott. Az 1970-es évektől a KGST-országokban felfutó mikroelektronikai gyárak nálunk is jelentős gazdasági tényezőkké váltak, így a VIDEOTON Elektronikai Vállalat és a VIDEOTON Computer Vállalat. A szocialista korszak legfontosabb elektronikai/elektrotechnikai húzóágazata a híradástechnika volt, vállalatai közül az ORION Rádió és Villamossági Vállalatot és a BHG Híradástechnikai Vállalatot, illetve a Magyar Híradástechnikai Egyesülést érdemes megemlíteni.

Vissza a lap tetejére

 

Finommechanikai vállalatok

1876, 1880–2000; 26 fond, 203,38 ifm

Magyarországon a finommechanika, mint önálló iparág, csak lassan bontakozott ki, de a gépgyártás, a repülőgépgyártás fellendülése, az elektrotechnikai ipar fejlődése, a rádiózás terjedése és nem utolsósorban a hadiipar szükségletei megteremtették az ágazat fejlődésének előfeltételeit. Legjelentősebb vállalkozása, a Magyar Optikai Művek Rt., az 1920-as években precíziós mechanikai készülékek, út- és vasútépítéshez szükséges műszerek, bányászati, katonai, tudományos, aviatikai és elektrotechnikai műszerek gyártásával, valamint optikai üvegcsiszolással foglalkozott. 1945 és 1952 között magyar–szovjet közös érdekeltségű vállalatként működött. Hadi szempontból a szocializmus idején is kiemelten kezeltek. A szocialista korszakban alapított műszeripari vállalatok közül a MIKI Méréstechnikai Fejlesztő Vállalat, a Magyar Műszeripari Egyesülés és a Mikroelektronikai Vállalat érdemel figyelmet.

Vissza a lap tetejére

 

Építő- és építőanyag-ipari vállalatok

1878–2001; 32 fond, 454,53 ifm

Az államosítás előtti időszakból számos építő- és építőanyag-ipari vállalat iratanyagát zömmel a bányavállalatok foncsoportjában találhatjuk meg; az iparág önálló vállalatai 1948 után fejlődtek ki. Az Útépítő Tröszt, a Betonútépítő Vállalat, a Hídépítő Vállalat, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat, az Üvegipari Művek, valamint a Cement és Mészművek rendelkezik számottevő forrásértékkel.

Vissza a lap tetejére

 

Fa- és papíripari vállalatok

1892–1999; 14 fond, 40,31 ifm

A fa- és papíripari vállalatok 16 fondjában a fakitermeléssel, fafeldolgozással, papírgyártással és kereskedelemmel kapcsolatos iratok találhatók. A faipari vállalatok túlnyomó többsége Erdélyben alakult, és iratanyaguk nagyobb része román nyelvű. A papíripar köréből két jelentős vállalat dokumentumai találhatók az osztályon: a Neményi Testvérek Papírgyár Rt és a Hazai Papírgyár Rt. (a fűzfői gyár) iratanyaga.

Vissza a lap tetejére

 

Textilipari vállalatok

1817–2003; 35 fond, 236,36 ifm

A kiegyezés után a könnyűipar, így a textilipar is csak szerény százalékban képviseltette magát az ipari termelésben, viszont a két világháború között a textilipar a leggyorsabban fejlődő iparágak közé tartozott. Legjelentősebb, évszázadokon át működött vállalata a Goldberger Sámuel F. és Fiai Rt. Goldberger Leó külön fondot alkotó iratanyagában a családi és üzleti vonatkozású iratok 1817-től megtalálhatók. A két fond dokumentumai nemcsak ipar- és technikatörténeti szempontból értékesek, hanem azért is, mert feltárják Goldberger Leó sokszínű politikai és közéleti tevékenységét, a korszak politikusaival, írókkal, tudósokkal, művészekkel tartott kapcsolatát. A nagy versenytárs, az 1887-ben alapított Magyar Pamutipar Rt. is az iparág nagyjai közé sorolható. A húszas években keletkezett vállalatok közül a legfigyelemreméltóbb a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár Rt. volt, amely tevékenységével új iparágat honosított meg Magyarországon., a különlegesen finom minőségű ún. fésült gyapjút állította elő. Az 1920-as évektől monopolhelyzetet foglalt el a fésűsfonalak és szövetek piacán. Mint korábban német érdekeltség, szintén a Szovjetunió tulajdonában volt 1953-ig. A kender-, len- és jutaipart reprezentálja a Magyar Kender-, Len- és Jutaipar Rt. és az osztrák alapítású Kender-, Juta- és Textilitipar Rt. iratanyaga. 1945 utáni korszak textiliparából a Budaprint Pamutnyomó-ipari Vállalat fondja érdemel említést. Ebben a vállalatban vonták össze – többszöri átszervezések után – a len- és kenderfeldolgozók kivételével az összes textilipari céget, amelyek még a rendszerváltás előtt sorra csődbe jutottak, majd felszámolták őket.

Vissza a lap tetejére

 

Szőrme- és bőripari vállalatok

1800–2000; 10 fond, 48,91 ifm

Ennek az iparágnak a nagyvállalatai – a textiliparéhoz hasonlóan – szintén 1867 és 1945 között élték virágkorukat. A bőr- és szőrmeiparban az 1880–1890-es években teremtődtek meg a gépi nagyipar kialakulásának feltételei. A Pannónia Báránybőr-nemesítő és Kereskedelmi Rt. 1921-ben alakult meg, de mint magáncég már 1866-tól fennállt. A gyár bárány-, juh-, vad- és nemes prémbőrök kikészítésével, festésével és nemesítésével foglalkozott. A Panofix márkanév az egész világon ismertté vált. A Wolfner Gyula és Társa közkereseti társaságot 1855-ben jegyezték be a cégbíróságon, de már korábban is működött. 1937-ben részvénytársasággá alakították. Gyapjúmosás, bőrcserzés és kikészítés, talp- és felsőbőr gyártás tartozott a profiljába, később gépszíj-, cipő-, gumi- és cserzőanyagokat készítő gyárat is üzemeltetett. A család kiemelkedő szerepet játszott Újpest város kulturális és sportéletének megteremtésében, fejlesztésében. Külön fondot alkotnak a Wolfner család iratai, amelyek között megtalálhatjuk a legnevesebb családtagok személyes jellegű dokumentumait is. A Wolfner Gyula és Társa Rt. jogutódának tekinthető Budapesti Bőripari Vállalat az iparág legjelentősebb képviselője volt a szocializmus évtizedeiben, de már az 1980-as évek közepén szétesett. Iratanyagának csak egy csekély töredéke került levéltári őrizetbe.

Vissza a lap tetejére

 

 

Nyomdaipari és kiadóvállalatok

1784–2007; 37 fond, 211,24 ifm

A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda történetét 1577-re, az ország első katolikus tipográfiájának alapítására vezeti vissza. Jogfolytonos működése 1648-ban indult meg Nagyszombatban, a Pázmány Péter alapította jezsuita egyetem nyomdájaként. Az 1777-ben Budára költöztetett nyomda a Helytartótanács közvetlen ellenőrzése alatt dolgozott tovább, és vált az ország valamennyi nemzete művelődésének közös műhelyévé. A 18. században Magyarország egész könyvtermésének több mint a felét állította elő, a 19. században tíz nyelven dolgozott, latin, gót, cirill, görög és héber betűvel. Átmeneti hanyatlás után az 1920-as évektől ismét jelentős kiadói és nyomdai munkát, főleg tankönyvkiadást folytatott. 1948-ban államosították, működését Egyetemi Nyomda néven folytatta, majd 1950-ben egyesült a Forrás Nyomdával, és a szocialista korszak legkorszerűbb nyomdai üzemévé vált. Szakterülete a rendkívül igényes műszaki-tudományos könyvgyártás volt. A magyar irodalmi műveltség terjesztésében jelentős szerepet játszottak az olyan magánvállalatok, mint az 1868-ban alakult Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. és a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt., Jókai műveinek kiadója és a Nagy Lexikon megalkotója. Az államosítások után a könyvszakma szocialista modellje a három szektor – kiadás, gyártás, terjesztés – egységes vertikumát felszámolta. 1950-ben alakult meg az Athenaeum, a Révai, a Franklin, a Hungária és az Új Magyar Könyvkiadók jogutódaként a Szépirodalmi Könyvkiadó. Feladata volt az élő és klasszikus magyar szépirodalom kiadása egyedi művekben és sorozatokban, tanulmányok és kritikai kötetek kiadása, az Olcsó Könyvtár sorozatban a magyar irodalom alkotásain kívül élő és klasszikus külföldi szerzők szépirodalmi műveinek megjelentetése, a közös könyvkiadás keretén belül a környező államokban élő magyar írók alkotásainak elbírálása, és a megfelelő művek átvétele. A Gondolat Könyvkiadó 1956-ban alakult a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat jogelődjének kiadóvállalataként, társadalom- és természettudományi könyvek, folyóiratok kiadására. A Nyomdaipari Tröszt és Egyesülés az ágazat szocialista gazdaságszervezésének és irányításának értékes forrása. A tröszt 1963-ban alakult, és 1968-ban az egyesülés létrejöttével szűnt meg. Az Egyesülésnek 38 tagvállalata volt, amelyekbe a nyomdákon kívül beletartoztak háttéripari és kereskedelmi vállalatok is.

Vissza a lap tetejére

 

Film- és szórakoztatóipari vállalatok

1922–2009; 13 fond, 228,71 ifm

Magyarországon 1899-től állandósultak a filmvetítések. 1912 és 1919 között már 32 filmvállalat működött az országban. 1916-ban Zuglóban megalakult a játékfilmeket készítő Corvin Filmgyár, amely, miután tönkrement, 1928-ban mint állami szolgáltató részvénytársaság a Filmipari Alap tulajdonába került Hunnia Filmgyár Rt. néven. Tevékenysége filmek gyártására, forgalomba hozatalára és előadására, valamint mozgófényképszínházak, vagy egyéb, ezekkel összefüggésben álló vállalatok megszerzésére, kibérlésére, vagy azokban való részvételre is kiterjedt. 1931-ben itt készült az első magyar hangosfilm. 1948-ban a Hunnia Filmgyár Rt. és több államosított filmvállalat egyesítésével jött létre a tröszt jellegű Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat. Majd a később ismét önállósult játékfilmgyártó Hunnia, valamint híradó- és dokumentumfilm-gyártó Budapest Filmstúdiók összevonásával 1963-ban a magyar filmek kizárólagos jogkörű gyártására megalakult a Magyar Filmgyártó Vállalat. A filmipar új szervezeti felépítése is szerepet játszott abban, hogy a hatvanas évek a magyar filmgyártás aranykora lett. A nyolcvanas évek második felére a romló gazdasági helyzet kedvezőtlenül hatott az állami támogatásra utalt magyar filmgyártásra is. 1987-ben a filmgyártás decentralizálásával az addigi közművelődési stúdiók Magyar Mozi- és Videó Vállalat néven a természet- és dokumentumfilm-gyártás műhelyévé alakultak. Itt készültek a filmhíradók is. A negatív gazdasági folyamatok hatására a Mafilm 1992, a MOVI 1994 végére felszámolás alá került. A filmipar államosítása után a filmforgalmazásra önálló vállalatokat hoztak létre. 1952-ben alakult meg a Mozgókép-forgalmazási Vállalat a hazai, illetve külföldi filmek magyarországi, valamint a magyar filmek külföldi forgalmazására. A Külkereskedelmi Főosztály 1956-ban történő kiválásával és önálló céggé alakulásával a MOKÉP már csak a belföldi forgalmazást végezte. A MOKÉP-ből kivált, 1956-ban alapított Hungarofilm Vállalat feladata a magyar mozgóképek és televíziós játékok forgalmazási jogának, valamint ezekkel kapcsolatos anyagoknak külföldi értékesítése, illetőleg terjesztése, külföldi mozgóképek és televíziós játékok magyarországi forgalmazási jogának és az ezekkel kapcsolatos anyagoknak a behozatala. Mindkét vállalat kapcsolt intézményeként működött 1989-ig a Filmátvételi Bizottság, amely a filmek „cenzúrázását” végezte, és akár egyes filmek forgalmazását is megtilthatta. 1949–1950-ben a népszórakoztató intézmények államosításával létrejött az állami artistastátusz. A Budapesten és vidéken működő, állandó és utazó cirkuszok, varieték üzemeltetésére 1954-ben Országos Cirkusz Vállalat alakult, amely nevét 1957-ben a tevékenységét jobban kifejező Magyar Cirkusz és Varieté Vállalatra változtatta. A MACIVA artisták közvetítését is végezte belföldre és külföldre egyaránt.

Vissza a lap tetejére

 

 

Élelmiszeripari vállalatok

1864–2005; 57 fond, 795,21 ifm

Az élelmiszeripar fondcsoportjában olyan ágazatok iratai találhatók, mint a malom-, cukor- és édesipar, a szeszipar, a hús- és konzervipar, valamint a tápszerkészítés. A kiegyezés utáni Magyarország gyors ütemű iparosodásában az élelmiszeripar meghatározó szerepet játszott. A nagy múltú magyarországi malom- és cukoripar egyes vállalatainak csak igen csekély terjedelmű, töredékesen fennmaradt iratai kerültek a Magyar Országos Levéltár őrizetébe. Ezek közül említésre méltó a Magyarországi Exportmalmok Szindikátusának iratanyaga, amely már a malomipar hanyatló korszakában, 1918–1944 között keletkezett. A híres budapesti és vidéki malmok iratanyagát az önkormányzati levéltárak őrizetében találhatjuk meg. Az iparág legjelentősebb vállalatának, a szerencsi és selypi cukorgyárak gazdájának, az 1889-ben alakult Magyar Cukoripar Rt.-nek iratanyagából csak töredékek maradtak fönn. Szerencsére, a Magyar Általános Hitelbank – amely közvetlenül a megalakulás után érdekkörébe vonta a vállalatot – megőrizte annak legértékesebb dokumentumait, amelyekből a vállalat működéséről átfogó képet kaphatunk. A cukorka- és csokoládégyártást kezdetben az egyes cukor-, szesz- és sörgyárak mintegy „melléküzemágként” folytatták. Édesipari termékek gyári előállításáról csak az 1920-as évektől beszélhetünk. Az első ipari nagyvállalat ezen a területen a Magyar Kakaó- és Csokoládégyár Rt. volt, amely 1924-ben felépítette a szerencsi gyárat. A másik komoly vállalkozást a Dreher–Maul Kakaó- és Csokoládégyár Rt. megalapítása jelentette, amely 1933-tól a Dreher Kőbányai Serfőzde és Csokoládégyár Rt. üzemeként működött tovább. A szeszgyártás, a nyers- és finomított szesz előállítása szintén jelentősen szerepet játszott a hazai iparfejlődésben. A számottevő cégek közé tartozott a Gschwindt-féle Szesz-, Élesztő-, Likőr- és Rumgyár Rt. és a Leipziger Vilmos Szesz- és Cukorgyár Rt. A neves Zwack J. és Fiai Likőr és Rumgyár iratai közül csak mutatóban maradt fönn néhány könyvelési könyv. Terjedelmét és forrásértékét tekintve az iparágon belül a söripar vállalataié a vezető szerep; a Kőbányai Sörgyár Rt. valamennyi jogelődének iratanyaga megtalálható a Z szekcióban: a Dreher Antal Serfőzdéi Rt., az Első Magyar Részvényserfőzde Rt., a Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Sörgyárak Rt., a három vállalat egyesülésével létrejött Dreher–Haggenmacher Első Magyar Részvény Serfőzde Rt. fondjai, valamint a Kőbányai Polgári Serfőző Rt. a Szent István Tápszerművek Rt. és az utóbbi kettő egyesülésével létrejött Kőbányai Polgári Serfőző és Szent István Tápszerművek Rt. fondjai. Az államosított élelmiszeripar egyik jellegzetes és a rendelkezésre álló iratok alapján viszonylag jól áttekinthető időszaka a tröszti időszak. Az osztály őrizetében a következő élelmiszeripari trösztök fondjai találhatók: Gabona Tröszt, Állatforgalmi és Húsipari Tröszt, Cukoripari Vállalatok Trösztje, Szeszipari Vállalatok Trösztje, Söripari Vállalatok Trösztje.

Vissza a lap tetejére

 

Kereskedelmi vállalatok

1779–2011; 132 fond, 952,89 ifm

A vállalkozások egy része valamely termék vagy termékcsoport értékesítésére és behozatalára, illetve kivitelére szakosodott, mint a Singer Varrógép Rt. A vállalatok másik csoportja egy-egy országgal lebonyolítandó kereskedelemre specializálódott, mint pl. Magyar Brazil Kereskedelmi Rt., Magyar–Etiópiai Kereskedelmi Kft., Magyar–Finn Kereskedelmi Rt. A jelentősebb kereskedelmi vállalatok a termékek széles körét forgalmazták. Ilyen volt a Közép-európai Kereskedelmi és Árucsere-forgalmi Rt. vagy a Nemzetközi Gépkereskedelmi Rt., amely a Magyar Királyi Állami Gépgyár vezérügynökségeként működött. Az 1940-es évek végén létrehozott állami külkereskedelmi vállalatok közül meg kell említeni az AGRIMPEX Magyar Mezőgazdasági Nemzeti Vállalat, a BUDAVOX Híradástechnikai Külkereskedelmi Rt., az ELEKTROIMPEX Villamossági és Finommechanikai Vállalat, a MOGÜRT Gépjármű Külkereskedelmi Vállalat, a TANNIMPEX Bőr- és Szőrme Külkereskedelmi Vállalat, valamint a MEDIMPEX Gyógyszer-külkereskedelmi Közös Vállalat fondját. A belkereskedelem 1945 utáni állami irányítás alá vétele a nemzeti vállalatok megszervezésével kezdődött. A később alapított belkereskedelmi vállalatok közül a Bútorértékesítő Vállalat, a MOBIL Jármű és Alkatrész-kereskedelmi Vállalat, a Magyar Filatélia Vállalat és a Szövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat rendelkezik számottevő iratanyaggal.

Vissza a lap tetejére

 

Szövetkezetek és mezőgazdasági vállalatok

1891–1994; 74 fond 227,50 ifm

Magyarországon a szövetkezeti mozgalom a 19. század utolsó évtizedében indult fejlődésnek. 1891-ben alapították a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetét, elsősorban a nagy- és középbirtokosok beszerzési és értékesítési gondjainak enyhítésére. 1898-ban alakult meg a Hangya Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet, gr. Károlyi Sándornak, az agrárius mozgalom vezéralakjának kezdeményezésére. Másfél évtized alatt szervezete behálózta szinte az egész országot. A két legnagyobb szövetkezet, valamint a Futura, a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Rt. hathatós állami támogatásban részesült. Vezetőik az ország gazdasági és politikai életében is kiemelkedő szerepet játszottak. A Hangya fondcsoportján belül külön fondot alkotnak Balogh Elemér vezérigazgató és (a később háborús bűnösséggel vádolt) Wünscher Frigyes vezérigazgató iratai. 1947-ben a szövetkezetek beolvadtak a Magyar Országos Szövetkezeti Központba. Mezőgazdasági vállalatok iratai közül viszonylag keveset őriz a Magyar Országos Levéltár, mivel azok többsége egy-egy vidékhez kapcsolódott, és iratanyagukat a területileg illetékes önkormányzati levéltár vette át. Ilyen típusú, országos jelentőségű vállalkozás volt a Mauthner Ödön Magtermelő és Magkereskedelmi Rt., amely különféle magvak termesztésével, nemesítésével és forgalmazásával foglakozott.

Vissza a lap tetejére

 

Közlekedési és hírközlési vállalatok

1836–2012; 99 fond, 1820,81 ifm

A közlekedési vállalatok fondcsoportjában megtalálhatók a vasúti közlekedés, a folyami és tengerhajózás, a közúti személy- és áruszállítás, a hírközlés valamint a légi forgalom fondjai. Legjelentősebbek közülük: a Magyar Királyi Államvasutak Igazgatósága és az 1895-ben létrehozott Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Rt. A MÁV 1869-ben három, már állami tulajdonban lévő vasútvonal összevonásával jött létre. A MÁV hálózata elsősorban a magántársaságok által épített és üzemben tartott vonalak államosítása, és csak kisebb részben állami építések révén alakult ki. Az 1880–1891 között lezajlott nagy államosítási hullám után a fővonalak nagyobb részét birtokba vette, majd a harmincas évekre a távolsági vonalaknak is kizárólagos kezelője lett. A közelmúltban került levéltári őrizetbe a Magyar Légi-közlekedési Vállalat, a MALÉV iratanyaga. Az 1945 utáni időszakot több közlekedési vállalat fondja is reprezentálja, a már említett MALÉV iratain kívül. A Magyar Államvasutak Autóközlekedési Vállalat, MÁVAUT tevékenysége kizárólag a helyközi személyszállításra korlátozódott. A Belkereskedelmi Szállítási Vállalat, a VOLÁN Tröszt, valamint a Hungarocamion Vállalat szintén a korszak jelentős közlekedési vállalatai közé tartoztak.

Vissza a lap tetejére

 

Tervező-beruházó vállalatok

1938–2002; 14 fond, 592,18 ifm

A tervező- és beruházási vállalatok fondjai kizárólag államosítás után keletkezett iratokat tartalmaznak. Legértékesebbek közülük a Kohó- és Gépipari Tervező Vállalat és Ipari Épülettervező Vállalat (IPARTERV) anyaga. Utóbbi – a tervekhez fűződő szerzői jogok miatt – csak a jogutód Iparterv Zrt. engedélyével kutatható.

Vissza a lap tetejére

 

Számítástechnikai, informatikai, rendszerszervező vállalatok

1956–2011; 10 fond, 31,68 ifm

Ezek közül a vállaltok közül a legrégebbi alapításúak a Prodinform Műszaki Tanácsadó Vállalat, a PRODUKTORG Szervezési Vállalat, az Élelmiszeripari, Ügyvitel-szervezési és Gépi Adatfeldolgozó Vállalat, valamint a Mezőgazdasági, Üzemszervezési, Számítástechnikai és Információs Intézet és jogutódjai (MÜSZI). Levéltárunkban őrizzük a NISZ Nemzeti Infokommunikációs Zrt. és jogelődei iratanyagait is.

Vissza a lap tetejére

 

 

Gyűjtemények

1974–1997; 2 fond, 1,92 ifm

A Vállalati ötéves tervek gyűjteménye kizárólag a Kohó- és Gépipari Minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatok V. ötéves (1976–1980) tervdokumentációit tartalmazza.

A másik 1945 utáni gyűjteményes fondunk a privatizált vállalatok értékpapírjait tartalmazza.

Vissza a lap tetejére