Családok, testületek és intézmények levéltárai

P szekció

Évkör: 13. század–21. század
Terjedelem: 3720,94 ifm
Nyelv: latin, német és magyar

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

 

Családi levéltárak és személyi hagyatékok

Testületi, egyesületi, és intézményi fondok

 

 

 

Családi levéltárak és személyi hagyatékok

A múzeumi és az országos levéltári családi levéltárak, levéltártöredékek és személyi hagyatékok súlyos károkat szenvedtek 1945-ben. Az iratanyagot ért károk felmérésekor a korábbi jegyzékek segítségével összeállították az elégett anyagok jegyzékét. Ezek a jegyzékek az osztály kezelésében vannak, és referensi segítséggel kutathatók. Összességében ekkor 434,92 fm, az 1956-os pusztulásban 172,89 fm anyag enyészett el. Külön meg kell említenünk az elpusztult anyagok közül a Magyar Nemzeti Múzeum Bécsi kapu téren elhelyezett irattárának pusztulását. 1945 után az irattár további részét helyezték el itt, és ez 1956-ban égett el. Az 1945-ös tűzvészben megsemmisült a „Kisebb letétek” sorozatban elhelyezett családi levéltárak 1526 utáni része. A második tűz martaléka lett például az 1945–1955 között az Országos Levéltárba szállított, internáltak és „illegálisan külföldre távozottak” lakásán végzett házkutatás során lefoglalt iratok teljes sorozata. Ezekről mindössze egy, a lefoglalt iratok tulajdonosainak nevét feltüntető jegyzék maradt fenn. A nagyobb irategyüttesek közül az Abaffy család 3,10 fm, az Almássy család 4,20 fm, a roffi Borbély család 5,74 fm, a Darányi család 17,16 fm, a Malonyay család 18 fm, a Nyáry család 10,22 fm, a Rákóczi–Aspremont család 18,16 fm, az Apponyi család hőgyészi uradalmára vonatkozó kb. 10 fm, a Tahy család 12 fm, a Hódossy család 18 fm anyaga veszett el a történeti kutatás számára.

Igen jelentős volt az osztály iratgyarapodása 1945–1950 között. Ekkor helyezték itt el az államosított hitbizományi birtokokhoz tartozó hitbizományi levéltárak, továbbá a háború alatt és után gazdátlanná vált családi levéltárak zömét. Ez utóbbiak jelentős része iratmentés során került be az Országos Levéltárba, ami annyit jelent, hogy az anyag széthullott, egy részét széthordták, egy részét eltüzelték, és csak töredékét sikerült levéltári őrizetbe venni.

A családi levéltárak rendjének helyreállítása, a kisebb anyagok levéltári rendjének kialakítása az 1970-es évek közepéig nagy erőkkel folyt. A Balassa, a Batthyány, a Bethlen, a Csáky, a Dessewffy, a herceg Esterházy családok, az Eszterházy család tatai, csákvári és zólyomi ágainak, a Festetics család (keszthelyi), a Forgách, a Károlyi (nemzetségi és fóti), az Orczy, a Perényi, a Széchenyi, a Teleki, valamint a Zichy család levéltárának rendezésével párhuzamosan készültek az egyes családi levéltárak repertóriumai. A nagyobb, önálló kötetben megjelent repertóriumok mellett a kisebb anyagokról „Kisebb családi és személyi fondok” címmel ez idáig hat gyűjteményes kötet jelent meg, és jelenleg kiadás előtt áll a VI. kötet. Ezzel gyakorlatilag minden 1992-ig állományba vett családi anyag repertóriuma nyomtatásban hozzáférhető lesz. Meg kell jegyezni, hogy a III. kötetben szerepel a 19. század végén az Országos Levéltárban kialakított Ladula RRR, azaz családi iratsorozatok és az ún. Kisebb fond töredékek gyűjteménye, amely az Országos Levéltár 1945 utáni, egy csomót meg nem haladó gyarapodásait foglalja magában. Az „egy csomónál kisebb” kritérium azonban nem csak a családi iratokra vonatkozott, így fordulhatott elő, hogy közbirtokosságok, megyék, városok és községek, intézmények, egyesületek, társulatok, társaságok, alapítványok, gazdasági szervek, egyházi szervezetek és gyűjtemények is besorolásra, illetve itt ismertetésre kerültek. Ezek felsorolása a repertórium tartalomjegyzékében külön címszavak szerint, az említett fondképző típusok szerinti csoportosításban megtalálható.

A repertóriumok mellett rendkívül hasznos segítséget nyújt az a nyomtatásban megjelent családnévmutató, amely felhívja a figyelmet az egyes nagyobb családi levéltári anyagokban található rokon és idegen családok levéltári anyagára. Az Esterházy hercegi levéltárban például mintegy 150 családra vonatkozó, jelentős forrásértékű anyag található, ezenkívül a Magyar Országos Levéltár más szekcióiban, így pl. a Kamara Archívumában, az Országos Levéltár Levéltárában vagy a Mikrofilmtárban őrzött, rendeltetésszerűen oda került családi levéltári anyagokra is utal, megadva azok jelzeteit. A jegyzék természetesen tartalmazza az 1526 előtti és utáni gyűjteményben található családi levéltári anyagok jelzeteit is. Még egy nyomtatásban megjelent tematikus segédletet kell külön megemlíteni, amely az Országos Levéltár címeresleveleinek jelzettel ellátott jegyzékét adja.

A repertóriumok ismertetik az egyes anyagokhoz készült, az anyagban vagy az anyag végén található segédleteket (elenchus, lajstrom, mutató stb.). A repertóriumokon kívüli segédletek közül a Batthyány hercegi levéltár levélírói mutatóját kell külön megemlíteni. A Missiles sorozat a levéltár egyik legértékesebb, több mint 100 000 darabból álló levelezési anyaga, amely zömében Batthyány Ádám főkapitány levelezését tartalmazza. Az iratanyag a 17. századi magyar történelem, elsősorban a török elleni harcok vonatkozásában, elsődleges forrása.

A P szekcióban a legkorábbi eredeti irat 1527-ben kelt, ennek oka a korábban említett kiemelés, mely az 1526 előtti anyagokból külön gyűjteményt alakított ki. Az egyes anyagokat ismertető repertóriumok bevezetője megadja a kiemelt oklevelek darabszámát és Q szekcióbeli törzsszámát. Mint arról már szó volt, a kisebb családi irategyüttesek közül többnek nincs újkori folytatása, mert az sajnálatos módon tűzvész áldozata lett. Ahogy a középkori gyűjtemény az 1526 előtti királyi levéltár pusztulása után a magyar állam történetének alapvető forrása annak ellenére, hogy nem az eredeti hivatalok szervesen kialakult iratsorozatát őrzi, éppen úgy egyes családi levéltárak anyaga is több mint családtörténeti forrásbázis. A 19. század utolsó harmadáig a feudális állam vezető tisztségviselői, a nádorok, az országbírók, a törökök elleni harcok idején a kerületi főkapitányok nem csak félhivatalos, de hivatalos irataikat is családi levéltárukban helyezték el. Éppen ezért pl. az Esterházy család hercegi ágának levéltárában a 17–18. századból, vagy a Batthyány család levéltárában a 17. századból fennmaradt iratok messze túlmutatnak egy családi levéltár forrásbázisán azon kívül is, hogy e családi anyagok a hely- és gazdaságtörténet alapvető forrásai. A 19. század elejétől elsősorban a közéletben szerepet játszó személyek félhivatalos levelezése, személyi hagyatéka érdemel köztörténeti szempontból külön figyelmet. Példaként említhető a Károlyi nemzetségi levéltár, amelyet sokáig, 1998-ban történt Bécsi kapu térre való szállításáig – magyar viszonylatban egyedülálló módon – a család által berendezett levéltári helyiségekben őriztek. A helyileg elkülönülő levéltár anyagából a középkori okleveleket már korábban kiemelték.

A családi és személyi fondok közül egy-egy letétnél vagy a letét egy részénél a letevő engedélye szükséges a kutatáshoz és közléshez. Az ilyen korlátozás tényéről a repertórium tájékoztatást ad. Személyes adatot tartalmazó levéltári anyag kutatása a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. tv., valamint a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv. rendelkezéseinek betartása mellett lehetséges.

A családi levéltárak anyagához rendelkezésre álló repertóriumok általános vagy az egyes irategységek előtt lévő bevezetői minden esetben ismertetik az adott anyag kutatásához szükséges tudnivalókat. Általános tanácsként annyit kell megemlíteni, hogy a családi anyagok 17. századig terjedő része általában latin nyelvű, ezenkívül a „gótbetűs” német iratolvasás ismerete is szükséges az 1830-as évekig terjedő anyag kutatásához. Megjegyzendő, hogy a korai magyar nyelvű iratok olvasása és értelmezése is bizonyos fokú gyakorlatot igényel. Arisztokrata családok anyagában ezen túlmenően nem ritka a francia nyelvű irat. A legtöbb családi iratanyag tárgyi csoportokra tagolt, így a segédlet darab- vagy tételszintű eligazítást ad a kutató részére. Az egyes nagyobb családi levéltárak rendszere különböző, mert a családok maguk rendeztették anyagukat igényeik és elképzeléseik szerint. Az Országos Levéltár az egyes családok rendezési elveit tiszteletben tartva meghagyta, vagy a széthullott anyag esetén megkísérelte visszaállítani az eredeti rendet. Ezt a törekvést indokolja többek között az, hogy a fennmaradt segédletek így elősegíthetik a kutatást. Ahol a régi rend nem volt visszaállítható, vagy nem is volt segédlettel alátámasztott levéltári rend, ott a 10 csomót meg nem haladó anyagok esetében a levéltárban időrendezést végeztek, és ezek az egységek darabszintű átnézéssel kutathatóak. A 10 csomót meghaladó anyagok tárgyi csoportokba rendezettek. A repertóriumok és egyéb levéltári segédletek személy- és helynévmutatóval kiegészítve készülnek, és ez a kutathatóságot nagymértékben segíti.

Vissza a lap tetejére

 

Testületi, egyesületi, és intézményi fondok

Egyéb, nyomtatásban megjelent korábbi segédletek és szakirodalom:
Bakács István: P szekció: Kisebb testületi, egyesületi és intézményi fondok: Repertórium (Levéltári leltárak 51. Budapest, 1970)
Pataky Lajosné: Dzubay Lászlóné: A szabadkőműves szervezetek levéltára: Repertórium (Levéltári leltárak 39. Budapest, 1967)
 

Az egyesületi, testületi és intézményi fondok iratanyaga már a század elejétől a Magyar Országos Levéltár gyűjtőkörébe tartozott, és ebben a kérdésben nem is volt gyűjtőköri vita a Magyar Nemzeti Múzeum és a levéltár között. Az egyik legnagyobb összefüggő irategyüttes, a hazai szabadkőműves szervezetek iratanyaga 1920-ban került a levéltárba, amikor az 1550/res. BM rendelet feloszlatta a szabadkőműves páholyokat. A későbbiek során kiegészült az anyag az 1945-1950 között újra engedélyezett Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy irataival. A betiltás utáni időszakból néhány töredék képviseli az illegális működés alatt keletkezett iratokat.  Az iratanyag 1920-ig terjedő részéről repertórium jelent meg. Az 1945 előtt, és zömében utána keletkezett iratokról kéziratos jegyzék áll rendelkezésre.

A legnagyobb iratgyarapodás 1945–1964 között történt, amikor a megszűnt vagy feloszlatott pártok, egyesületek, egyletek, rendházak és egyéb magánjogi szervezetek anyagát iratmentés, iratátadás–átvétel vagy elkobzás után a levéltárban helyezték el. Iratmentés során került például néhány város, község, közbirtokosság gazdátlanná vált anyaga a Magyar Országos Levéltárba. Érdekességként meg kell említeni azt, hogy a Belügyminisztériumtól 1964-ben átvett Országos Vitézi Szék anyagának töredékét is itt helyezték el, holott 1926-tól folyamatosan átadták irattáruk levéltári megőrzésére szánt részét (a vitézzé avatási okmányok hiteles másolatait), és ez akkor a Regnicolaris Levéltárba (N szekció) került. 2000-ben az N szekcióban őrzött iratokat áthelyezték a P szekcióba, és egyesítették az ott őrzött vitézi rendi iratokkal.

Az iratanyag gerincét a már említett, rendkívül jelentős szabadkőműves anyag mellett az országos jelentőségű egyesületek, testületek, társulatok iratai képezik. Ezen túlmenően néhány, elsősorban szélsőjobboldali párt anyaga, egyházi egyletek, rendházak, iratai kerültek itt elhelyezésre. E csoportból az Irgalmasrendi Levéltár 16. századtól fennmaradt fondját kell kiemelni, amely számos kisebb egységre tagolódva tartalmazza a Magyarországon működött rendházai iratanyagát 1945-ig.
Információtartalmuk miatt külön kell említeni a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Vöröskereszt, továbbá az Országos Társadalombiztosító Intézet, az Országos Magyar Iparegyesület és a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége iratanyagát. Az egyesületi, testületi és intézményi fondok gyűjteménye folyamatosan gyarapszik országos jelentőségű társadalmi szervezetek irataival.

A kutatás elsősorban az 1967-ben megjelent Szabadkőműves szervezetek levéltára és az 1970-ben megjelent Kisebb testületi, egyesületi és intézményi fondok című repertóriumok, valamint a kéziratos jegyzékek alapján történhet. Az iratanyagba besorolt iktató-, mutató- és egyéb segédkönyveket a repertóriumok feltüntetik.

Vissza a lap tetejére