Bírósági levéltárak

O szekció

Évkör: 13. század–1869 (1979)
Terjedelem: 1055,13 ifm

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

Egyéb, nyomtatásban megjelent korábbi segédletek és szakirodalom:
Vass Előd: Bírósági levéltárak: Repertórium (Levéltári leltárak 84. Budapest, 1988)
Varga Endre–Veres Miklós: Bírósági levéltárak, 1526–1869 (Bp., 1989, Levéltári leltárak 6.)

Varga Endre: A Királyi Curia, 1780–1850 (Bp., 1974, A Magyar Országos Levéltár kiadványai III. Hatóság- és hivataltörténet 4)
Varga Endre: Bányabírósági eljárás a feudáliskori Magyarországon. A fennmaradt bírósági iratok bányászattörténeti forrásanyaga (Levéltári Közlemények, 1974, 593–613)
Veres Miklós: A tárnoki hatóság és a tárnoki szék, 1526–1849 (Bp., 1968, A Magyar Országos Levéltár kiadványai III. Hatóság- és hivataltörténet 2).
 

 

Az O szekció az 1526-tól 1869-ig terjedő időszakban Magyarországon és Erdélyben működött felső bírósági szervek iratanyagát tartalmazza, tizenkét levéltárat és néhány levéltárba nem sorolt irategyüttest foglal magában.

A bírósági levéltárak anyagából kiemelésre kerültek a középkori (Mohács előtti) oklevelek, amelyek a Mohács előtti gyűjteményben (Q szekció) találhatók. Hasonlóképpen külön őrzik a kúriai levéltár térképeket tartalmazó állagát (S szekció). A bírósági levéltárak igen súlyos kárt szenvedtek mind az 1945. évi hadiesemények során, mind az 1956. évi levéltári tűzvészben. Az elégett, károsodott iratokat kiselejtezték, azokról a málló töredékekről, amelyeken még olvasható szövegrészek voltak, mikrofilmfelvételek készültek, amelyeket ma a Mikrofilmtárban (X szekció) őriznek. Egy kisebb rész átadásra került a Polgári kori kormányhatóságok levéltáraiba (K szekció), valamint 1968-ban hat bíróság iratanyaga Csehszlovákiának.

 

Kúriai Levéltár

Személynöki Levéltár

Nádori Ítélőmesteri Levéltár

Országbírói Ítélőmesteri Levéltár

Tárnoki Levéltár

Erdélyi Királyi Tábla Levéltára

Dunáninneni Kerületi Tábla Levéltára

Dunántúli Kerületi Tábla Levéltára

Tiszáninneni Kerületi Tábla Levéltára

Tiszántúli Kerületi Tábla Levéltára

Abszolutizmuskori Levéltárak

Provizorium és dualizmus kori levéltárak

Levéltárba nem sorolt fondok

 

 

 

Kúriai Levéltár

Évkör: 14. század–19. század
Terjedelem: 625,98 ifm
Nyelv: latin és német, kis részben magyar.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

 

A rendszeres központi bíráskodás felújítására a 1723:XXIV. törvénycikk elrendelte az állandó bíráskodás bevezetését. A magyar bírósági szervezet legfelsőbb jogszolgáltatási fóruma ekkor a Királyi Kúria (Curia) volt, amelyet két felsőbíróság, a Hétszemélyes Tábla (tabula septemviralis) a nádor elnökletével és a Királyi Ítélőtábla (tabula regia), a személynök (personalis) elnökletével együttesen alkotott.

A Hétszemélyes Tábla fellebbviteli bíróságként működött, amely ülésjegyzőkönyveket csak 1790 utántól vezetett. A Királyi Tábla elsőfokú hatóságként járt el a kincstár által indított perekben, az ősiségi jogot érintő és hatalmaskodási perekben, valamint 1791 után a hűtlenségi és pénzhamisítási perekben, és fellebbviteli bíróságként a kerületi tábláktól fellebbezett polgári és büntetőperekben.

Az iratokat – az 1786 és 1790 között keletkezettek kivételével – irattípusok (bírói parancsok, tanúkihallgatási jegyzőkönyvek, jelentések, rendeletek, leiratok, felterjesztések stb.), valamint a per típusa szerint, azokon belül általában sorszámok szerint irattározták, amely nagyobbrészt tükrözi az időrendet. Külön sorozatba (állagba) kerültek a polgári perek, a fellebbezett polgári perek, bányaperek, büntetőperek, úrbéri perek, válóperek, pénzhamisítók elleni perek stb. II. József új jogszolgáltatási rendszerének értelmében az 1786–1790 között a polgári közigazgatásban használt tárgyi egységek, kútfők szerinti rendszert alkalmazták (Archivum Josephinum, O 61, O 62 törzsszám).

Fontos forrásértékkel bírnak a táblai perek (köztük a nem befejezett vagy fellebbezett perek is; O 18, O 20–O 24 törzsszám). Családtörténetileg is igen értékes iratanyag maradt fenn a kúria mellett működött ügyvédek irathagyatékában. Az iratgyűjtemény magában foglalja a peres felek által a királyi táblai ügyvédekre bízott, de azok elhunyta, vagy működésük befejezésével a Kúriai levéltárba beszállított iratokat (nem teljes a gyűjtemény; O 69 törzsszám). A hagyatékokban számos régi periratot, mellékletet (középkori oklevelek másolatát, eredeti levelezést, birtokos-összeírásokat, hagyatéki és vagyonleltárakat, leszármazási táblákat stb.) találunk. A II. József-kori központi levéltár tervezett felállítása következtében fontos mutatók és jegyzékek készültek az egyes vármegyei, káptalani és konventi levéltárak iratanyagáról, javarészt nemességi, birtokjogi és más peres ügyekről (O 64–68 törzsszám). A csak mikrofilmen kutatható állagok eredeti iratot nem tartalmaznak, csupán annak a felsorolását (az egykorú jelzettel együtt), mely vonatkozó iratok léteztek az adott levéltárban az 1780-as évek közepén.

 

Személynöki Levéltár

Évkör: (1449) 1652–1869 (1906)
Terjedelem: 34,82 ifm
Nyelv: latin és német, kis részben magyar.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

 

A Személynöki Levéltár a királyi személynök, a személynöki ítélőmester és a Személynöki Szék működése során keletkezett iratokat foglalja magában. A személynök mint az uralkodó személyének bírósági helytartója a király nevében és pecsétjével adott ki bírói természetű rendeleteket, és általános joghatósága alapján országos hatáskörű hiteleshelyi tevékenységet folytatott, azonkívül fontos szerepe volt a jogászképzés megszervezésében és lebonyolításában is. A személynök vezette a nemesség ügyeinek eldöntésére hivatott királyi táblát és a polgárság ügyeinek legmagasabb fórumát, a személynöki széket. A Személynöki Szék egyes szabad királyi városok (Székesfehérvár, Esztergom, Lőcse, Kisszeben, Bazin, Ruszt, Eszék, Pozsega, Várasd, Nagybánya, Felsőbánya, Breznóbánya, Késmárk, Zólyom és Trencsén, valamint az alsómagyarországi bányavárosok és a 16 szepesi város fellebbviteli bíróságaként működött. Hatásköre elsősorban polgári ügyekre terjedt ki, iratanyagában büntetőügyek csak kivételesen fordulnak elő. A Személynöki Szék rövid – 1786 és 1790 között bekövetkezett – megszakítással 1849-ig állt fenn. A személynöki ítélőmester a személynöki kancellária keretén belül működött, és bizonyos, határozottan nem körvonalazott önálló bírói jogkörrel is bírt.

A Személynöki Levéltár eredeti rendje ma már nem rekonstruálható. Úgy tűnik, hogy a személynöki bíráskodás során nem volt jellemző a rendszeres iktatás, a határozott profilú iratsorozatok elkülönítése vagy a megfelelő jelzetek alkalmazása. Külön sorozatot képez a személynök elnöki levelezése — a királyi tábla-elnöki és az országgyűlési iratokat is szétválasztva —, a továbbá a parancsfogalmazványok, valamint a hiteleshelyi iratok. Levéltári jelzetek szerint zárt egységet alkotnak a Személynöki Szék peres és ügyviteli iratai is. Az iratok az egyes állagokon belül jelenleg jobbára évenként és azon belül személynevek vagy sorszámok szerint rendezettek.

A fontosabb állagok közé tartoznak a 18. század végi– 19. századi felségsértési perek (a Martinovics-mozgalom pereire vonatkozó iratok, Wesselényi Miklós- és Lovassy-László periratai – O 73 törzsszám), az 1927. évi badeni osztrák-magyar levéltári egyezmény értelmében Magyarországnak átadott jakobinus periratok (O 225 törzsszám), valamint a Parlamenti Múzeumtól 1949-ben átvett, az Országgyűlési Ifjak Társalkodási Egyesületének iratai (O 86 törzsszám). Fontos forrásértékkel bírnak a jurátusok, ügyvédek vizsgáira, működésére vonatkozó sorozatok (O 77–81 törzsszámok).

 

Nádori Ítélőmesteri Levéltár

Évkör: 1650–1848
Terjedelem: 10,50 ifm
Nyelv: latin, kis részben magyar.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

 

A nádori ítélőmester széles körű, a legkülönfélébb magánjogi ügyletekre – mint például ingatlan-átruházás, szerződések, végrendeletek, ügyvédvallás, ellentmondás stb. – kiterjedő hiteleshelyi (és az iratok megőrzésére vonatkozó) tevékenységet folytatott a Magyar Királyság egész területére szóló illetékességgel, és emellett a 16. századtól egészen a bírósági szervezet 18. században bekövetkezett újjászervezéséig bizonyos önálló bírói jogkört is gyakorolt.

A Nádori Ítélőmesteri Levéltár iratanyagában a 18. századtól folyamatosan többrendbeli és nagyarányú selejtezés folyt. Az iratok jelenleg a nádori (királyi helytartói) ítélőmesterek hiteleshelyi irataiból és jegyzőkönyveiből, parancs-jegyzőkönyveiből és parancs-fogalmazványaiból állnak. A periratok a nádori ítélőmesterek 1724 előtti önálló bíráskodása során keletkeztek (O 89 törzsszám). Ebben az állagban az iratok sorszámok szerinti rendben fekszenek.

Vissza a lap tetejére

 

Országbírói Ítélőmesteri Levéltár

Évkör: 1663–1863
Terjedelem: 11,15 ifm

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

 

Az országbírói ítélőmester feladatköre és levéltárának felépítése megegyezik a nádori ítélőmesterével. A fond fennmaradt töredékes két állagában az országbírói ítélőmesterek parancskiadó és hiteleshelyi működéséből származó irat- és jegyzőkönyvanyagot találjuk. A periratok az országbírói ítélőmesterek 1724 előtti önálló bíráskodása során keletkeztek (O 91 törzsszám).

 

Tárnoki Levéltár

Évkör: 1559–1849
Terjedelem: 42,34 ifm
Nyelv: latin, kis részben magyar.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

 

A Tárnoki Levéltár a tárnoki szék és a vele szorosan egybekapcsolódó tárnoki hivatal működése során keletkezett iratokat tartalmazza. A tárnoki szék a szabad királyi városok polgárságának fellebbviteli bírói fóruma volt. A mohácsi csatát követő átmeneti szünetelés után a 16. század második felétől – az 1786 és 1790 közötti korszak kivételével – állandó intézményként működött. A tárnoki szék elé vitt perek jelentős része végrendelettel kapcsolatos, örökösödési vagy osztályper volt. A 18. századtól kezdve mindinkább növekedett az adóssági és csődperek száma.

A Tárnoki Levéltár ülésjegyzőkönyveinek (O 92 törzsszám) első kötete 1559-ig nyúlik vissza, de esetenként ennél korábbi, 15. századi adatokat is találunk benne. Az iratokat 1770 előtt laza időrendben, 1770-től a leveleskönyvekben feljegyzett sorszámok szerint, 1782 és 1785 között évenként újrakezdődő iktatószámok rendjében irattározták. 1791-től kezdve tárnokmesterenként külön fondokba osztották. Az iratok 1791 és 1797 között tárgyi sorozatokba rendezve, majd 1797 és 1849 között újrakezdődő sorszámok szerint fekszenek.

Vissza a lap tetejére

 

Erdélyi Királyi Tábla Levéltára

Évkör: 1725–1848
Terjedelem: 1,23 fm

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

 

A 18. században újjászerveződött „országos” törvényszék 1737-ben kapott a magyar Királyi Kúriához hasonlatos új szervezetet. Kezdetben Medgyesen, majd 1754-től Marosvásárhelyen volt a székhelye. II. József uralkodásának második felét (az 1786 és 1790 közötti időszakot) kivéve vegyesfokú bíróság volt.

Az Erdélyi Királyi Tábla Levéltára az 1945. évi levéltári tűzvészben csaknem teljesen megsemmisült. Az itt őrzött csekély töredék productionalis perek iratait, a helyükről tanulmányozás céljából kiemelt polgári és büntetőpereket, ügyvédek és ítélőmesterek után maradt utólag átvett iratokat, ítélőtáblai perbeadványokat és kiadványokat tartalmaz, továbbá vásárlás folytán különféle jogi kötetek kerültek be. A fondban található iratok javarészt minden irattári rendszer nélkül fekszenek, az Erdélyi Királyi Táblához fellebbezett büntetőperek, valamint a Marosszék, Udvarhelyszék és Marosvásárhely város előtt folytatott és fellebbezett büntetőperek sorszámok szerint.

Vissza a lap tetejére

 

Dunáninneni Kerületi Tábla Levéltára

Évkör: (1717) 1724–1870
Terjedelem: 115,88 fm
Nyelv: latin, kis részben magyar.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

 

1723-ban, a bírósági reform részeként négy kerületi táblát hoztak létre nagyszombati, kőszegi, eperjesi és nagyváradi székhellyel. A kerületi táblák elsőfokú hatóságok voltak, az előttük befejezett pereket a királyi táblához lehetett fellebbezni. Hatáskörük főként azokra az ügyekre – osztályos, örökségi és egyéb ősiségi jogot nem érintő birtokperek, gyámsági ügyek, ingóságokkal kapcsolatos ügyek – terjedt ki, amelyek korábban az ítélőmesterek hatáskörébe tartoztak. 1785 és 1790 között a kerületi táblák intézték az ősiséget érintő ügyeket, a házassági bontópereket és a büntetőügyeket is. 1790-től megszüntetésükig pedig ismét csak polgári peres ügyek elsőfokú bíróságaiként működtek.

A Dunáninneni Kerületi Tábla illetékessége fennállása egész időszakában kisebb változásokkal Pozsony, Nyitra, Trencsén, Bars, Nógrád, Hont, Pest, Esztergom, Zólyom, Túróc, Liptó és Árva megyékre terjedt ki. Központja Nagyszombat volt.

A kerületi tábla iratanyagának rendje változó. Külön állagba kerültek a tanácsülési jegyzőkönyvek, a királyi rendeletek, a levelezések, a polgári és csődperek, és külön állagot alkotnak a Justitia Josephina-kori (1786 és 1790 közötti) iratok. Az iratok elhelyezésénél leginkább a sorozatszámos és azon belül sorszámok szerinti rendszert alkalmazták, néhány irategyüttes időrendben vagy tárgyi rendben fekszik.

Vissza a lap tetejére

 

Dunántúli Kerületi Tábla Levéltára

Évkör: 1640–1724 (1870)
Terjedelem: 80,82 fm
Nyelv: többnyire latin, kis részben magyar.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

 

1723-ban, a bírósági reform részeként négy kerületi táblát hoztak létre nagyszombati, kőszegi, eperjesi és nagyváradi székhellyel. A kerületi táblák elsőfokú hatóságok voltak, az előttük befejezett pereket a királyi táblához lehetett fellebbezni. Hatáskörük főként azokra az ügyekre – osztályos, örökségi és egyéb ősiségi jogot nem érintő birtokperek, gyámsági ügyek, ingóságokkal kapcsolatos ügyek – terjedt ki, amelyek korábban az ítélőmesterek hatáskörébe tartoztak. 1785 és 1790 között a kerületi táblák intézték az ősiséget érintő ügyeket, a házassági bontópereket és a büntetőügyeket is. 1790-től megszüntetésükig pedig ismét csak polgári peres ügyek elsőfokú bíróságaiként működtek.

A Dunántúli Kerületi Tábla illetékessége fennállása egész időszakában kisebb változásokkal Sopron, Vas, Zala, Komárom, Somogy, Győr, Fejér, Veszprém Moson, Tolna és Baranya megyékre terjedt ki. Székhelye Kőszegen volt.

A kerületi tábla iratanyagának rendje változó. Külön állagba kerültek a tanácsülési jegyzőkönyvek, a királyi rendeletek, a levelezések, a polgári és csődperek, és külön állagot alkotnak a Justitia Josephina-kori (1786 és 1790 közötti) iratok. Az iratok elhelyezésénél leginkább a sorozatszámos és azon belül sorszámok szerinti rendszert alkalmazták, néhány irategyüttes időrendben vagy tárgyi rendben fekszik.

Vissza a lap tetejére

 

Tiszáninneni Kerületi Tábla Levéltára

Évkör: 1724–1861
Terjedelem: 1,16 ifm

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

 

1723-ban, a bírósági reform részeként négy kerületi táblát hoztak létre nagyszombati, kőszegi, eperjesi és nagyváradi székhellyel. A kerületi táblák elsőfokú hatóságok voltak, az előttük befejezett pereket a királyi táblához lehetett fellebbezni. Hatáskörük főként azokra az ügyekre – osztályos, örökségi és egyéb ősiségi jogot nem érintő birtokperek, gyámsági ügyek, ingóságokkal kapcsolatos ügyek – terjedt ki, amelyek korábban az ítélőmesterek hatáskörébe tartoztak. 1785 és 1790 között a kerületi táblák intézték az ősiséget érintő ügyeket, a házassági bontópereket és a büntetőügyeket is. 1790-től megszüntetésükig pedig ismét csak polgári peres ügyek elsőfokú bíróságaiként működtek.

A Tiszáninneni Kerületi Tábla illetékessége fennállása egész időszakában kisebb változásokkal Abaúj, Zemplén, Sáros, Ung, Szepes, Gömör, Heves és Külső-Szolnok, valamint Borsod és Tolna megyékre terjedt ki. Székhelye Eperjesen volt.

Az iratanyag az 1956. évi tűzvészben csaknem teljesen megsemmisült. A fennmaradt töredékek között 18. százdai leveleskönyv- és tanácsülési jegyzőkönyv-töredékek és égett, időrendben osztott iratok maradtak fenn.

Vissza a lap tetejére

 

Tiszántúli Kerületi Tábla Levéltára

Évkör: 18–19. század
Terjedelem: 102,72 ifm
Nyelv: többnyire latin, kis részben magyar.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

 

1723-ban, a bírósági reform részeként négy kerületi táblát hoztak létre nagyszombati, kőszegi, eperjesi és nagyváradi székhellyel. A kerületi táblák elsőfokú hatóságok voltak, az előttük befejezett pereket a királyi táblához lehetett fellebbezni. Hatáskörük főként azokra az ügyekre – osztályos, örökségi és egyéb ősiségi jogot nem érintő birtokperek, gyámsági ügyek, ingóságokkal kapcsolatos ügyek – terjedt ki, amelyek korábban az ítélőmesterek hatáskörébe tartoztak. 1785 és 1790 között a kerületi táblák intézték az ősiséget érintő ügyeket, a házassági bontópereket és a büntetőügyeket is. 1790-től megszüntetésükig pedig ismét csak polgári peres ügyek elsőfokú bíróságaiként működtek.

A Tiszántúli Kerületi Tábla illetékessége fennállása egész időszakában kisebb változásokkal Szatmár, Szabolcs, Bereg, Ugocsa, Bihar, Csanád és Csongrád megyékre terjedt ki. Székhelye Nagyváradon volt.

A kerületi tábla iratanyagának rendje változó. Külön állagba kerültek a tanácsülési jegyzőkönyvek, a királyi rendeletek, a levelezések, a polgári és csődperek, és külön állagot alkotnak a Justitia Josephina-kori (1786 és 1790 közötti) iratok. Az iratok elhelyezésénél leginkább a sorozatszámos és azon belül sorszámok szerinti rendszert alkalmazták, néhány irategyüttes időrendben vagy tárgyi rendben fekszik.

Vissza a lap tetejére

 

Abszolutizmuskori Levéltárak

Évkör: 1849–1864
Terjedelem: 9,92 ifm
Nyelv: német

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

 

A bírósági levéltárak abszolutizmuskori részét az 1850 és 1860 között működött Justizministerium (Császári és Királyi Igazságügy Minisztérium) töredékes iratanyaga, valamint az Oberster Gerichts- und Cassationshof (Legfőbb Ítélő- és Semmítőszék) iratai alkotják.

Az 1956. évi tűzvészben javarészt elpusztult és két selejtezés után fennmaradt Bach-kori iratanyag ránk maradt töredéke az egykori magyarországi (Erdély és a Vajdaság nélküli) jogszolgáltatási szerveknek a Császári és Királyi Igazságügy Minisztériummal mint felügyeleti hatósággal folytatott szervezeti, ügyviteli, személyzeti és anyagi jellegű levelezését, valamint a fellebbezés folytán az Igazságügy Minisztérium elé került polgári és büntetőperek iratait tartalmazza. Rendje az egykorú tárgyi rendet követi, az iratok nagyobb, azon belül szűkebb tárgyi csoportok szerint, azon belül pedig időrendben vagy személynevek betűrendjében rendezettek. Kutatás az 1956. évi tűzvészben elégett segédkönyvek hiányában csupán későbbi mutatójából és lajstromából lehetséges.

Az 1849 után bevezetett osztrák rendszerű bírósági szervezet legfelsőbb fellebbviteli fóruma az Oberster Gerichts- und Cassationshof volt. Az öt közigazgatási kerületben pesti, pozsonyi, soproni, eperjesi és nagyváradi székhellyel megszervezett országos főtörvényszékek – Oberlandesgericht-ek – ennek alárendeltségében működtek. Hatáskörük peres és peren kívüli, valamint büntetőügyekre egyaránt kiterjedt, az illetékességi területükön lévő törvényszékek – Landesgericht-ek – fellebbviteli fórumai voltak. A törvényszékek mellett államügyészségek – Staatsanwaltschaft-ok működtek. A jogszolgáltatási szervezethez kapcsolódva telekkönyvi hatóságokat is létrehoztak. A bírósági és ügyészségi iratanyag jelentős része elpusztult az 1956. évi tűzvészben. A megmaradt iratok vegyesen, rendezetlenül, gyakran csak az iratképző szervek szerint szétosztva fekszenek.

Vissza a lap tetejére

 

Provizorium és dualizmus kori levéltárak

Évkör: 1861–1869
Terjedelem: 14,14 ifm
Nyelv: magyar

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

 

Az 1861-ben visszaállított Országbírói Hivatal, Királyi Kúria és Erdélyi Legfőbb Törvényszék iratanyagának csak kis töredéke maradt fenn, az iratanyag csaknem teljesen megsemmisült az 1956. évi tűzvészben.

Az Országbírói Hivatal viszonylagos épségben megmaradt iratai eredeti rendjükben, elnöki és általános iratokra osztottan, évente újrakezdődő tárgyi csoportok és azon belül sorszámok szerint fekszenek.

A visszaállított Királyi Kúria egykori anyagából csupán vegyes, tűzből mentett iratok és néhány tanácsülési jegyzőkönyv, jegyzőkönyv-töredék, iktatókönyv-töredék maradt meg.

Hasonlóképpen töredékes és égett az Erdélyi főkormányszék és az Erdélyi Legfőbb Törvényszék iratanyaga, az iratok és kötettöredékek vegyesen, rendezetlenül, restaurálás előtti állapotban vannak.

 

Vissza a lap tetejére

 

Levéltárba nem sorolt fondok

A levéltárba nem sorolt fondok részben eredeti irattári rendjükből kiszakadt, az 1945. évi ostrom során megsemmisült irategyüttesekből származó darabokat, valamint különféle gyűjteményes jellegű iratsorozatokat, így például régi jogszolgáltatásra vonatkozó kézikönyveket és más összeállítást (O 138 törzsszám), és 19–20. századi irathagyatékokat (Kendelényi Ferenc – O 226 törzsszám; Varga Endre – O 227 törzsszám; Wenzel Gusztáv – O 228 törzsszám), bennük a bírósági levéltárakra vonatkozó feljegyzéseket tartalmaznak 1979-ig terjedően.

Az iratanyag javarészt rendezetlen. Az iratok nyelve latin, német és magyar.

A bírósági levéltárak iratanyagában ismertetőleltár, repertórium, kéziratos lajstromok és mutatók segítik a kutatást.

Vissza a lap tetejére