Az óbudai épület bemutatása

Az első lépések

 

A két nemzeti levéltár, az Országos Levéltár és az Új Magyar Központi Levéltár vezetői először az 1980-as évek végén vetették fel a gondolatot, hogy szükséges egy új levéltárépület felépítése. Ebben az évtizedben az iratőrző intézmények megfelelő feladatvégzéséhez szükséges körülmények egyre kevésbé voltak adottak. Iratátvételi kötelezettségüknek a raktári férőhely hiánya miatt nem tudtak eleget tenni, az alkalmazottak munkáját pedig a szobák zsúfoltsága akadályozta.

A rendszerváltozás éveiben többszörösére emelkedett a levéltári anyaggá nyilvánított iratok mennyisége (az MDP [Magyar Dolgozók Pártja] és az MSZMP [Magyar Szocialista Munkáspárt] dokumentumai, felszámolt nagyvállalatok iratanyaga stb.), ami egyre sürgetőbbé tette a Levéltár problémáinak megoldását.

Az építkezést az első tájékozódó lépésektől egészen az új levéltárépület átadásáig komoly érdeklődés kísérte, hiszen hasonló beruházásra utoljára az első világháború idején került sor. 1924-re épült fel a Magyar Országos Levéltár Bécsi kapu téri palotája, azt követően pedig korábban más célt szolgáló épületek birtokba vételével biztosították a könyv- és levéltárak raktári kapacitásának növelését.

A kormányhatározattól az ünnepélyes átadásig

 

 

A Levéltár vezetői az 1990-es évek elején korábban szovjet használatban lévő laktanyákkal kapcsolatban tájékozódtak, ezek az épületek azonban csak komoly átalakítás után lettek volna alkalmasak levéltári célokra. Így született meg végül a döntés: a kormány 1032/1991. (VII. 9.) számú határozata értelmében az óbudai, volt Budai Nagy Antal laktanya területének egy részét levéltárépítés céljából átadta a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak. Mintegy három évnek kellett eltelnie, hogy a külföldi tapasztalatszerzések, a tanulmányterv elkészítése és szakmai vitája, majd az engedélyezési eljárás után megkezdődhessen annak a komplexumnak az építése, amelyet 1997-ben az immár újraegyesített nemzeti levéltár vett birtokba.

Az épületet 1997. február 28-án adta át ünnepélyes keretek között Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság akkori elnöke, és Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter. Ünnepi beszédükben emlékeztettek a központi adminisztráció 20. század végi bővülésére és a levéltári anyag mennyiségének folyamatos növekedésére. Göncz Árpád régi iratokkal kapcsolatos személyes élményeit idézte föl, míg Magyar Bálint a levéltáraknak és az ott őrzött dokumentumoknak az informatika korában betöltött szerepére hívta fel a figyelmet.

Az épület elrendezése

Az újonnan emelt létesítmény minden szempontból megfelel a kor, a környezet és az intézmény igényeinek. A komplexum tervezője, Tolnay Lajos Ybl-díjas építész a célszerűség mellett azt tartotta szem előtt, hogy az épület egyszerű formái klasszikus polgári stílusukkal is sugallják annak történelmi rangját. A létesítmény több mint egy hektárnyi telken (13 777 m2) fekszik, amelynek mintegy háromnegyede (9624 m2) parkosított. A hétszintes komplexum felét (magassága 27,69 m, ebből 14 m van a felszín fölött) a négy földalatti raktárszint teszi ki, aminek köszönhetően az épület nem üt el épített környezetétől, és klimatizálása is egyszerűbb.

A földszinten alakították ki az iratátvétel során elengedhetetlen helyiségeket és a hasonló célt szolgáló fedett gépkocsibeállót. Itt kapott helyet az épületfelügyeleti központ, a rendészeti szolgálat és a gondnokság, illetve a mikrofilmműhely és -raktár. Az emeletet a levéltári dolgozók közel félszáz munkaszobája, valamint a kutató-, illetve az előadó- és kiállítóterem foglalja el. A tetőtérben a felvonók gépházait, illetve a fűtő- és klímaberendezések központi egységeit helyezték el.

Modern eszközök biztosítják az épület védelmét a levéltári anyagot fenyegető legjelentősebb veszélyek: a tűzkár és a lopás ellen. A tervek a tűzvédelmi követelményeknek megfelelően készültek, ha mégis tűz keletkezne, füst- és hőérzékelők, illetve tűzoltókészülékek segítik a mentést, az illetékteleneket pedig behatolás- és mozgásérzékelő berendezés, elektronikus beléptetőrendszer, valamint állandó rendészeti szolgálat tartja távol a nagy értékű iratanyagtól.

Az új épület egyik jelentősége, hogy felépítésével olyan telephelyhez jutott az intézmény, amelyben megteremthetők a levéltári anyag őrzéséhez szükséges körülmények. A klímaberendezés állandó 14-18oC-on tartja a hőmérsékletet, és biztosítja a 45-55%-os páratartalmat.

Részben biztonsági okokból különítették el a komplexum három zónáját. A látogatók kíséret nélkül csak az épület nyilvános zónájába juthatnak be. A földszinti önkiszolgáló rendszerű ruhatár értékmegőrző szekrényei egyszerre szolgálnak biztonsági és kényelmi célokat. Az emeleti előtérben társalgó-dohányzó kapott helyet.

Az épület bal szárnyában kialakított tágas kutatóteremben egyszerre hatvanan dolgozhatnak, illetve használhatják a nyolcezer kötetes segédkönyvtárat. A jobb szárny emeletét a háromszáz fő befogadására alkalmas, modern technikai eszközökkel felszerelt, nemzetközi viszonylatban is jelentős előadóterem foglalja el, amely könnyen kisebb tárgyalókká, illetve kiállítóteremmé alakítható át.

Az úgynevezett szolgálati zónát a fogadó részleg, a reprográfiai részleg helyiségei, a mikrofilm- és könyvraktár, illetve a műhelyek és a munkaszobák alkotják. Erre a területre csak az engedéllyel rendelkezők léphetnek be.

A létesítmény legnagyobb részét a raktárzóna helyiségei foglalják el. A földalatti négy szinten két-két raktártermet alakítottak ki az iratok tartós tárolására. A helyiségek viszonylag kis belmagassága az anyagmozgatást teszi egyszerűbbé, míg a föld hőmérséklettartása a klímaberendezés energiaigényét csökkenti.

Az épület levéltári használatban

Az új levéltárépület elsősorban a gazdaságtörténet iránt érdeklődő kutatókat és látogatókat várja, hiszen falai között a Magyar Országos Levéltár IV. (Gazdasági Szervek Osztálya), VI. (1945 utáni Gazdasági Kormányszervek Osztálya) osztálya kapott helyet. Itt alakították ki a VIII. (Reprográfiai Osztály) Osztály műhelyeit és raktárait is, így a mikrofilmen hozzáférhető iratanyagban is az óbudai kutatóteremben búvárkodhatnak az érdeklődők.

Az 1990-es évtized végéig a Magyar Országos Levéltár a város több pontján tartott fenn ideiglenes telephelyet, hiszen raktáraiban nem volt hely az újonnan átvett iratok tárolására. A 14 458 m2 összterületű óbudai létesítmény elkészülte tette lehetővé az Alkotmány utcai és a Szentkirályi utcai átmeneti raktárak felszámolását. A komplexum férőhelyeinek igénybevétele a Levéltár többi telephelyén fellépő átmeneti elhelyezési gondokat is enyhíteni tudja (így történt 2000 után is, amikor statikai problémák következtében egy raktár iratanyagát a Bécsi kapu téri épületből Óbudára kellett átköltöztetni).

Az épület jelene és jövője

A létesítmény 1997 vége óta fogadja látogatóit, de az átadással természetesen csak az építkezés ért véget. Az épület berendezését folyamatosan fejlesztik és bővítik, és hasonlóan komoly feladatot jelent a komplexum karbantartása, illetve néhány kivitelezési hiányosságának kijavítása is. Az új létesítmény szomszédságában az 1990-es évek végén használaton kívül lévő laktanyaépületek álltak, mára ezen a területen lakópark épült fel, és az ezzel kapcsolatos infrastrukturális fejlesztések a levéltári épületet is érintik.