Abszolutizmuskori Levéltár

D szekció

 

Évkör: (1813) 1848–1867 (1870)
Terjedelem: 2169,64 ifm
Nyelv: főként német, kisebb részben magyar.

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson az „Elhelyezés a levéltári struktúrában” gombra!

Egyéb, nyomtatásban megjelent korábbi segédletek:
Tuza Csilla: Az abszolutizmuskori levéltár II. kötet (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 19. Budapest, 2005)
Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár: Repertórium (Levéltári leltárak 82. Budapest, 1984)
Sashegyi Oszkár: Abszolutizmuskori levéltárak (Levéltári alapleltárak I. Országos Levéltár 5. Budapest, 1952)

 

A D szekció a Magyar Kancelláriai Levéltár, az Erdélyi Kancelláriai Levéltár és a Helytartótanácsi Levéltár abszolutizmus kori részei mellett az 1849 és 1867 között működött egyéb magyarországi politikai kormányhatóságok és az azoknak közvetlenül alárendelt szakhivatalok iratanyagát foglalja magában. Az államigazgatás gyakori átszervezésével kapcsolatban a megszűnő hatóságok irataikat az utódhatóságnak adták át, így bonyolult, összetett provenienciájú fondok jöttek létre. Az Abszolutizmuskori Levéltár létrehozásakor arra törekedtek, hogy a történeti szempontok érvényesítésével szétválasszák az önálló hatóságoknak a jogutódnál együtt őrzött iratanyagát, illetve ismét egyesítsék azokat az irategyütteseket, amelyeket a behatárolt területi illetékességgel bíró jogutód hatóságok szétválasztottak.

Az 1849 és 1860 közötti időszakban, a birodalmi centralizmus korában működött politikai hatóságok iratainak első sorozatát a császári és királyi minisztériumok magyarországi és erdélyi vonatkozású iratai alkotják. Az Erdély abszolutizmuskori köz- és pénzügyigazgatásával kapcsolatos iratanyag az F szekcióban van elhelyezve. Az itt őrzött iratok a birodalmi minisztériumok irattáraiból kerültek ki. Az osztrák minisztériumok két ízben, 1860-ban az októberi diploma után, valamint az 1867. évi kiegyezést követően adták át általános iratanyagukból a Magyarországra és Erdélyre vonatkozó iratokat. Az elnökileg kezelt iratok átadására nem került sor, ezért az itt őrzött iratanyag csak a Bécsben maradt törzsanyaggal együtt ad teljes képet a kutató számára.

A Windischgrätz Alfréd által felállított, 1848 decembere és 1849 júniusa között működött polgári jellegű központi kormányszervek – a feloszlatott Helytartótanács mintájára szervezett polgári közigazgatás és a tartományi biztosságok főigazgatósága – iratai ugyancsak Bécsből kerültek vissza Magyarországra. A katonai kerületi parancsnokságok iratait a Hadtörténelmi Levéltár őrzi. A hadsereg-főparancsnok által az egyes törvényhatóságok élére kinevezett királyi biztosok iratai általában abban az esetben képeznek külön sorozatot, ha a biztos több megye kormányzatát is ellátta. A törvényhatóságokkal szorosan együttműködő katonai biztosok tevékenységére vonatkozó iratok – ha fennmaradtak – általában a megyei levéltárakban találhatók.

A Bach-rendszer (1849–1860) idején működött magyarországi politikai hatóságok iratanyaga hatósági szintek szerint – országos hatóságok, kerületi hatóságok, valamint megyei hatóságok és járási hivatalok – tagolódik. Az országos hatóságok közül itt találhatóak a Haynau-féle hadsereg-parancsnokság rendőri osztályának iratai – a polgári osztály iratait a Hadtörténelmi Levéltár őrzi –, valamint Geringer Károly teljhatalmú polgári biztos 1849–1851. évi, a magyarországi Helytartóság 1851–1853. évi, a „magyarországi katonai és polgári kormány” 1851–1856. évi és a „magyar főkormány” 1856–1860. évi iratai.

1860 júliusa és decembere között a decentralizáltan működő helytartósági osztályokat Benedek Lajos vezetésével Budán működő központi Helytartósággá vonták össze. Az e korszakból származó iratok elnöki és általános iratok csoportjára oszlanak. 1860 júliusától 1861 februárjáig a budai Helytartósággal párhuzamosan Kassán, Pozsonyban, Sopronban és Nagyváradon helytartósági kirendeltségek működtek, amelyek a megyei hatóságok és a községek újjászervezésével kapcsolatos feladatokat látták el.

Az 1860. évi októberi diploma az 1848 előtt működött központi kormányszervek visszaállítását rendelte el, az uralkodó és a magyarországi kormányhatóságok közötti közvetítésre tárca nélküli magyar miniszter kinevezéséről rendelkezett. A visszaállított Magyar Királyi Udvari Kancellária, az Erdélyi Udvari Kancellária és a Magyar Királyi Helytartótanács iratanyaga elnöki és általános részre tagolódik, a Helytartótanács általános iratai ügyosztályok szerint rendezettek.

A politikai hatóságok felügyelete alatt működött építészeti hatóságok és hivatalok középületek építési ügyei mellett út-, vasút- és hídépítési, valamint folyószabályozási ügyekkel foglalkoztak. Iratanyaguk rendje a politikai hatóságok ismertetett korszakok szerinti tagolódását tükrözi.

A számvevőségi hivatalok irataiból csak az adószámvevőségnek és az államszámvevőség egyházi osztályának töredékes iratanyaga található az Abszolutizmus kori Levéltárban.

A kutatást az ismertetőleltár és a repertórium mellett egykorú mutatók segíti.

Vissza a lap tetejére