Jelenlegi hely

Zöld Marci elfogásának néhány dokumentuma

2017.06.19.
Zöld Marci híres sárréti betyárvezér volt a 19. század elején. Emlékét a néphagyomány számos dal és ballada formájában őrizte meg, de alakja a magyar irodalomban is kedvelt témának számított. Többek között Petőfi Sándornak, Jókai Mórnak, Gaál Józsefnek és Körmendi Lajosnak is született műve Zöld Marciról.


MNL HML IV.11. 8. rsz.

 

Személyéről azonban csak kevés biztos adat áll a rendelkezésre. Az 1806. december 5-én a törökszentmiklósi rögtönítélő bíróság előtti vallomásában így beszél önmagáról: „Zöld Márton a nevem, 25 esztendős, tekintetes Bihar vármegyében fekvő Berettyó Újfalubul való születés, református, nőtelen, a Herceg Hessen Hamburg Nemes Regementbéli szökött katona, nemes személy vagyok.”

 


MNL HML IV.11. 8. rsz. 62.fol.

 

Már édesapja, Zöld Mihály is többször összeütközésbe került a törvénnyel és ült tömlöcben, vagy kényszerült bujdosásra. Marci az 1809-es nemesi felkelésből hazatérve lépett atyja nyomdokaiba. Az egymást követő kihágások (a berettyóújfalui bíró marháinak elhajtása, verekedés, káromkodás) nyomán összesen hat évet ült börtönben. A legtöbbször Nagyváradon raboskodott, ahol büntetésének egy részét a Hessen-Hamburg gyalogezrednél töltötte. A korszakban ugyanis bevált gyakorlat volt, hogy az elítélt választhatott a börtönbüntetés és a katonáskodás között. Zöld Marci azonban több alkalommal is dezertált, de mindig elkapták. Végül 1815. karácsonyán sikerült végleg elszöknie Kovács Imre nevű katonatársával, akivel több hónapon át közösen raboltak, fosztogattak a Sárréten, illetve Bihar, Szabolcs, Heves és Szolnok vármegyékben.

1816. augusztus elején, Bánházán a két haramia csatlakozott az akkor már országszerte elhíresült rablóvezér, Palatinszky Pista csapatához. A betyárok ezt követően Zöld Marci és Palatinszky vezetésével szinte a teljes Tiszántúlt végigfosztogatták. Olykor még a törvény embereivel is összetűzésbe keveredtek, így a pandúrok néhányukat megöltek vagy fogságba ejtettek, de a két vezérnek mindig sikerült elmenekülnie. 1816. novemberében, mikor már csak Marci és Palatinszky voltak szabadlábon, találkoztak a szintén útonálló Kapus Miskával, így hármasban folytatták a betyárkodást először Tiszaföldváron majd Fegyverneken.

Miként az 1816-os Recsky László, főszolgabíró jelentésben olvashatjuk: „…báró Orczy őnagyságának fegyverneki pusztájára vették útjokat, és ahol minekutána a korcsmába megittak három icce bort, egy vőfély érkezvén oda, aki ezen haramiákat is hívta a lakodalomba, akik minden tartózkodás nélkül meg is jelentek, de csakhamar eltávoztak onnét a gróf Szerdahelyi őnagysága hodályához, itt is lakodalom lévén. Palatinszky bement mulatni, Zöld Marci pedig és Kapus Miksa a másik szobában boroztak, bevivén magokkal két töltött, vágott puskájukat, és pisztolyaikat, fokosaikat. Ekkor Bulyovszky komisszárius úr, aki már tett rablásaik előtt szemes vigyázattal lévén irántok, de különben is állandó hat fegyveres hadnagyaival az imitt-amott tett rablásaik és Földváron elkövetett gyilkosságaikért Elek Mihály mezei biztos úrral egyetértőleg, nyomba űzte és kergette, aki, hogy az orgazda pásztorok hírt ne adhassanak nékiek, s ez által nyílást vévén magoknak, körmeik közül ki ne szabadulhassanak, cselt vetett, és éppen ellenkező oldalról, a Tiszán által evezvén kéjebb, azután estvefelé Fegyvernek alatt Tiszabőnél hirtelen, minden segedelem kirendelése nélkül, minekutána lovaikat is elhagyták volna magok után, és a setétségbe órányi földre csendesen gyalogoltak, minden zaj nélkül behúzódtak a nagy hodályba, ahol hirtelen, de mégis minden lárma nélkül az ott tüzelő pásztorokat felvont fegyverekkel meglepvén, azokat minden mozdulás és híradástól eltiltatta főben való lövések által. Ekkor a haramiák paripáit rakásra fűzvén egy hadnagyának kezére bízta, hogy álljon más helyre vélek, és minekutána a tűz mellett lévő pásztoroknál fegyvereseket hagyott volna, komisszárius úr, harmadmagával igen lassún léptetve, felvont fegyverekkel egyszerre berohant a táncos-házba, és rettenetes lármája által zavarodásba hozván mind a haramiákat, mind kiváltképpen az ezekkel a lakodalomba lévő, és egyetértő számos zsivány pásztorokat, akik ijedtükben dűlnek és bújnak kétfelé a házban annyira, hogy Palatinszky a mellette lévő két töltött fegyveréhöz, sem fokosához nem érkezett kapni, mivel komisszárius úr félrerántván a hadnagyok által leverettetett és elfogattatott november hónap 16. napján 1816-ik esztendőben. Zöld Marci és Kapus Mihály pedig, míg ezzel bajlódtak, és megkötözték, az ellenkező házbul észrevehetetlen kiugrottak, és lovaikat nem találván meg a maga helyén, de csakugyan több lövések is tétetvén reájok még nagyobb zavarba hozattatnak, és az éjnek rettenetes setétsége kedvezvén nékik, egy árokba megvonták magokat, és mikor már megcsendesednek és lövések sem történtek többé, elszaladtak a Nagykunsági földre…”

   


MNL HML IV.11. 8. rsz. 8-9.fol.

 

Miután a két betyár sikeresen elmenekült Fegyvernekről, útjaik különváltak. Kapus Miksát Várhelyen fogta el Bulyovszky csendbiztos, míg Zöld Marci egy öcsödi tanyán lelt menedéket, ahol november 26-án néhány helybéli adta a pandúrok kezére. Marci foglyul ejtői 1817. január 12-én Vidovich György alispánhoz intézett levelükben így számolnak be a betyár elfogásának körülményeiről:

„…Zöld Marci a mi határunk szomszédságába vonta magát, ki is a lovaitól Fegyverneken megfosztódván a gyalui gulyástól, Csökmei Istvántól arról tudakolódzott, hogy lehetne-é körül-belül valami jóféle paripára szert tenni? A gulyás egy részről bíztatta, de másrészről a Zöld Marcit nyomozó Tekintetes Nemes Heves Vármegyei biztos úr szorítására ígéretet tett, hogy Zöld Marcit kézbe adatja.

(…) Rédai Mihály Tanyáján volt egy jóféle paripa és ottan a béresnek, Herczeg Jánosnak felfedezte, hogy a következendő estve a Rédai Mihály nyerges lovának elorzására egy tolvaj elő fog jönni, azért jól vigyázzon, és több embereket összeszedvén, ha a zsivány előjön, fogják meg.

Ezen előrevalólag alattomoson tett felfedezésre a gulyásnak, Herczeg János béres velünk alólírtakkal a dolgot közölvén a tolvajnak oda érkezésére, s megfogására a készületeket megtettük, és még (…) Rédai Istvánnak tanyáján lévő istállóba lesben állottunk, amely tanyára esthajnal tájon a zsivány, a magát tettető Csökmei István gulyással el is jövén, a konyhában tüzelni kezdettek a Béres Herceg Jánossal együtt, ki is nemsokára azután Zöld Marcit és a gulyást bennhagyván (…) kifordult, és nékünk lesben állóknak a zsiványnak már ott, és minden fegyver nélkül való lévén megjelentette, s azzal ismét bément, mely jelzése után mi csakhamar öten követvén a konyhába, ahol tüzelgettek, egyszerre bérontottunk és Zöld Marcit, ki az ajtónak nyílásával már a kirohanáson vala, vasvillával vissza taszítván, a földre terítettük, megkötöztük, és ámbár a nála lévő 100 egynéhány forintnak nékünk való ajánlásával – csak hogy szabadon bocsátanánk – kínálkozott, de mi mind amellett is őtet el nem eresztettük, hanem inkább a gulyásnak előre tett utasítása szerint, megkötözve a magunk kocsiján, s három lovon Tiszaföldvárra bévittük és ottan a helység házánál – ahol már Palatinszky Pista fogva tartatott (…) – resignáltuk…”

 


MNL HML IV.1.b. 39/1817

 

Ezt követően a Törökszentmiklóson összeült statáriális bíróság mind három betyárt akasztófára ítélte. Az ítéletet 1816. december 6-án délután fél kettő órakor a fegyverneki pusztán hajtották végre.

 


Mángorló karcolt díszítésének részlete, Zöld Marci és társai elfogatását ábrázoló jelenettel
(Oroszi György műve, Alföld, 1833) Bp. Néprajzi Múzeum

 

Zöld Marcit, aki betyárvezérként jórészt Heves vármegyében tevékenykedett, végzete is itt érte utol. Emlékét egy napjainkig használatos szólás is megőrizte, melynek eredeti értelme szerint, a rövid ideig jól élő és nagy hírnévre szert tévő, de vélhetően rossz véget érő emberre mondták, hogy él, mint Marci Hevesen.

Közzétette: Somoskői Viktor, segédlevéltáros


Felhasznált források:

MNL HML IV.11. 8. rsz. Nr.12-14. Heves és Külső-Szolnok Rögtönítélő Bíróságának iratai
MNL HML IV.1.b. 39/1817 Heves és Külső-Szolnok Vármegye Nemesi Közgyűlésének jegyzőkönyvei és iratai

 

Felhasznált irodalom:

Seres István: Források Zöld Marci életéhez – A betyár első bűnperének iratai 1810-ből. In: Kállai Irén – Sándor Mária (szerk.): A Bihari Múzeum Évkönyve XII–XIV. Berettyóújfalu, 2009. 129–152. old.
Szántó Imre: Zöld Marci – Betyárvilág Heves és Külső-Szolnok megyében a 19. század első évtizedében. In: Az Egri Tanárképző Főiskola tudományos közleményei. Eger, 1956. 477-491. old.

Utolsó frissítés:

2017.06.19.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges