Egyházak és szekták tevékenységéről… Heves megye egyházpolitikai helyzete állambiztonsági nézőpontból

2023.02.10.
Lénárt József rendőr hadnagy, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztályának munkatársa 1959. március 27-i datálással jelentést készített a Heves megye területén működő egyházak tevékenységéről.

A dokumentum különösen érdekes, hiszen az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) referensei által 1956 után keletkeztetett megyei egyházpolitikai áttekintéseivel szemben az állambiztonság ilyen jellegű iratai nem maradtak fenn nagyobb számban. Az 1957-től „egyházi vonalon” működő operatív tiszt által készített 5 oldalas jelentés javarésze – figyelembe véve a megye adottságait – a római katolikus egyház 1956-os forradalom alatti és a kádári megtorlások időszakában kifejtett tevékenységével foglalkozik.

Különösen érdekes a Heves megyei katolikus békemozgalom szerepe. Lénárt információi szerint a stabil működéssel és aktív békemozgalmi papokkal rendelkező szervezet a forradalom idejére erősen kompromittálódott. Az állambiztonság adatai alapján még az egyébként lojális magatartásáról ismert Brezanóczy Pál káptalani helynök is több, a békemozgalomból ismert egyházi személyt egyházi büntetésben akart részesíteni. Az ilyen jellegű törekvések a forradalom eltiprásával hagytak alább. Beszédes, hogy a talaját vesztett szervezet Heves megyében már 1957-ben hamar támogatókra lelt. Más történeti kútfőkből kiderül, hogy a szervezés motorja az 1956 előtt közismert békepapok mellett Borai Emil az ÁEH megyei egyházügyi főelőadója volt. Borai 1953-tól dolgozott Heves megyében, jól ismerte az együttműködésre fogékonyabb lelkipásztorokat, akiket a forradalmat követő restauráció során újra mozgósíthatott. A munka intenzitását jól jellemzi, hogy országos szinten élenjáróként Heves megyében már 1958 tavaszán megalakulhatott a katolikus püspöki kar égisze alatt működő Opus Pacistól független, népfront jellegű katolikus békebizottság. A dokumentumban több utalást találunk arra, hogy az államhatalom erősen beavatkozva az egyházi autonómiába, esperesi kinevezéssel vagy jobb plébániákra történő áthelyezéssel honorálta a békeaktivistákat. Lénárt József rendőr hadnagy Borai Emil és saját szerepének fontosságát hangsúlyozva lényegében azt állította, hogy ő és az egyházügyi főelőadó döntötték el 1-1 fontosabb dispozíciók kimenetelét.

A lojalitás mellett természetszerűen az ellenállás is helyet kapott az összefoglalóban. Lénárt az állambiztonsági szóhasználatra jellemző bornírt megfogalmazással a „Vatikán hű szolgáinak”, egyenesen „fasisztáknak” nevezte a forradalommal valamilyen formában szimpatizáló papokat. Az állambiztonság által azonosított „hangadókat” retorzióval sújtották. A dokumentum a papság magatartása mellett utal a megyében lezajlott megtorlások jellegére is. Több „ellenséges” egyházi személyt vettek közbiztonsági őrizetbe, vagy vontak rendőri felügyelet alá, de a rosszabb helyen fekvő plébániákra történő áthelyeztetés is itt említendő. A megtorlásokkal egy időben Lénárt észrevételei szerint a „még megbúvó reakciós erők” illegális tevékenysége jellemzően a forradalom idején felpezsdülő hitéleti aktivitás fenntartásában és az egyház anyagi stabilitásának helyreállításában érhető tetten.


A jelentés úgy ítélte meg, hogy a katolikus egyház korábbi „fanatikus” hozzáállása szelídült, többen részt vállaltak az 1958-ban megindult tsz-szervezésben, illetve a választási kampányban. A katolikus klérus mentalitásáról szólva Lénárt igen erős túlzással azt állapította meg, hogy a papság „75%-a elhagyná plébánosi posztját abban az esetben, ha az állam kevés munkával járó, de nagyon jól jövedelmező állást biztosítana a számukra”.


Az állambiztonság a „református vonalat” megyei szinten egyáltalán nem tartotta érdekesnek. Az alacsony számú lelkész hozzáállását erősen befolyásolta Komjáthy Aladár esperes – a jelentés készítője szerint – „demokratikus” magatartása. A „szekták vonaláról” szólva az operatív tiszt egyedül a Jehova tanúi felekezetet tartotta veszélyesnek. Dacára Lénárt buzgalmának központilag mégsem engedélyezték végrehajtani a közösségek bomlasztására kidolgozott „züllesztési tervet”.

Közzétette:  Dr. Gál Máté
                   segédlevéltáros

Felhasznált források:

MNL HML XXXV. Az MSZMP Heves Megyei Bizottságának iratai. f. 22. Propaganda és Művelődési Osztály iratai. 6. Egyházpolitikai vonatkozású iratok. Összefoglaló jelentés egyházak és szekták tevékenységéről. 1959. március 27.
MNL HML XXIII. 3/b. Heves Megyei Tanács VB. visszaminősített Szigorúan Titkos és Titkos ügykezelésű iratok. 1239. Heves megye egyházi feltérképezése.
ÁBTL 2.8.1. BM Heves Megyei Fogyaték 0779 Lénárt József

Felhasznált irodalom:

Wirthné Diera Bernadett: Az egri „Fekete Hollók”. In: Mából a tegnapról. Képek Magyarország 19. és 20. századi történelméből. Szerk. Cúthné Gyóni Eszter–Szilágyi Adrienn–Wirthné Diera Bernadett. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Történelemtudományok Doktori Iskola, Új- és Jelenkori Magyar Történeti Program, Budapest, 2012. 227-238.

 

Utolsó frissítés:

2023.07.27.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges