IV. A. 17. A Csabai járás főszolgabírájának iratai 1815–1847

Az 1729. évi 25. tc. kötelezte a megyei tisztviselőket, hogy évente helyezzék el a megye levéltárában az általuk befejezett perek ügyeit. A törvény ellenére még a 19. század első felében is előfordult, hogy az igazságszolgáltatás dokumentumai, valamint a közigazgatási intézkedések is a szolgabíráknál maradtak (esetenként a családi levéltárba kerültek).

Békés megyének 1748-ig egy szolgabírája volt, ettől kezdve pedig kettő, a békési és a csabai, a kialakított két járásnak (processus) megfelelően. 1840-ben a békési járást kettő, a csabait három kerületre tagolták. A Csabai főszolgabírói kerülethez tartozott Békéscsaba, Mezőberény, Köröstarcsa, valamint Kamut, Nagy- és Kiskondoros. A Csabai járás fennmaradó területe két szolgabírói kerületre oszlott: az Orosházi és a Szarvasi szolgabírói kerületekre.  A járás élén a főszolgabíró (judex nobilium – judlium) állt, a kerületek (cirkulusok) élén a szolgabírák és alszolgabírák (vicejudlium).

A főszolgabíró feladata volt az egész járás ügyeinek intézése, a feljebbvalók leiratainak ügyében történő intézkedés. Hatáskörébe tartozott a katonaállítás (statutio militum) ellenőrzése, a lakosság összeírásának (popularis conscriptio) felügyelete, a helységek különféle kötelezettségei végrehajtásának (előfogat, portio kiállítása, közmunkák végzése) lebonyolítása. Intézkedett az insurrectios ügyekben (nemesség összeírása háború idején), felügyelte az utak, hidak, gátak rendben tartását. Végrehajtotta az alispán utasításait, meghallgatta a lakosság panaszait és intézkedett ügyeikben.

A szolgabírói ítélőszék (forum judlium) intézménye a járásokban a 18. században alakult ki. A főszolgabíró (szolgabíró) egy esküdttel egyetemben 3000 Ft-ig terjedő polgári peres ügyekben, valamint 12 Ft-ig (illetve nem nemesek esetében 12 botütésig) terjedő kihágási ügyekben ítélkezhetett.

A szolgabírák segítőtársa a közigazgatási és igazságszolgáltatási ügyekben egyaránt az esküdt (juratus assessores–jurassor) volt. A szolgabírák mellett egy rendes és több tiszteletbeli esküdt (honorarius jurassor) működött. A legfontosabb ügyekben a szolgabíró és az esküdt mint hiteles tanúbizonyság (testimonium legale) szerepelt.

Az iratanyag a következő főszolgabírák idejéből származik: Paulovitz József (1803–1818), Stummer János (1818–1834), Simai Kajetán (1834–1840) Kállay Ignác (1840–1843), Tomcsányi József (1843–1843), Kiss Péter (1846–1849).

Az iratokhoz nem tartozik segédlet, nagy részük nem is lett iktatva, ezért a raktári jegyzékben évkörönként darabszámuk van feltüntetve. A levéltári rendezés során időrendi sorrendben lettek elhelyezve. Az iratanyagban történő kutatás az  iratanyag darabonkénti átnézésével lehetséges.
 
3 doboz = 0,42 ifm

1–3. doboz     Iratok              1815–1847