IV. A. 10. Békés Vármegye Törvényszékének iratai 1715–1848

A nemesi megye legfőbb jogszolgáltató szerve a sedria (sedes judicaria) volt a 17–19. században. Szervezete és működése a II. József uralkodása alatt életbe léptetett Novus Ordo Judiciarius (Új Igazságszolgáltatási Rend) alkalmazásának időszakát kivéve a 19. század közepéig folyamatos és állandó volt. A sedriának már a 17. század első felében külön tagozata tárgyalta a polgári és büntetőügyeket. A bűnpereket tárgyaló törvényszék 1613-ban vált ki az egységes bírói szervezetből. A közbűntettek – a felségsértést és a hűtlenséget kivéve – a büntetőtörvényszék elé tartoztak. A fontos polgári perekben a polgári sedria ítélkezett. A hatásköröket a törvények nem határolták pontosan körül, nagy szerepük volt a vármegyei szabályrendeleteknek és a szokásjognak.

A sedriát az alispán hívta össze, és ő töltötte be az elnöki funkciót is. Tagjai a jegyző, az ügyész, a szolgabírák és az esküdtek voltak. A tárgyalásokon választás nélkül részt vehetett a vármegye bármely nemese. Az ülések lefolyását, tárgyát, a vallomásokat és a hozott határozatokat eleinte a közgyűlési jegyzőkönyvben rögzítették. A 18. század első negyedétől kezdve alakult ki az a gyakorlat, hogy a sedriális ügyek jegyzőkönyveit már külön kezelték. A sedria általában évente négyszer ülésezett.

Békés vármegye törvényszékének működéséről csak a megye 1715-ben történt újjászervezése óta vannak hiteles iratok és adatok.

A fond három állagra tagolódik. Az a) állagban a polgári peres iratok találhatók. Jegyzőkönyvi tisztázatok és fogalmazványok 1784–1847-ig terjedő sorozatával kezdődik az állag. A 18. században a polgári és büntető perek jegyzőkönyveit még nem különítették el egymástól, így a különböző perfajtákban hozott ítéleteket váltakozva foglalták a jegyzőkönyvekbe. Ennek következménye, hogy az első három jegyzőkönyv 1790–1820-ig mindkét fajta ügyeket tartalmazza. Az iratok (kapcsolódva a jegyzőkönyvekhez) kártérítési-, határ-, árenda-, birtok-, hagyatéki-, örökösödési-, váló- és még számos másféle pert tartalmaznak. A raktári jegyzékben az al- és felperes nevét és az ügy mineműségét pertestenként tüntették fel, és ez megkönnyíti az anyagban történő tájékozódást az 1734–1805-ig terjedő időszakban. Ezt követően a vonatkozó jegyzőkönyv és az iratjegyzék segítségével lehet tájékozódni.

A b) állagban a csődperek kerültek elhelyezésre. A csődtörvényszéket az 1840. évi 22. tc. hozta létre. A csődügyek korábban polgári vagy büntetőbírósági perként folytak. A jegyzőkönyvek 1841–1847-ig fennmaradtak, az iratok 1839–1848-ig. A pertestek számozása az előbbi időszakra vonatkozóan 1–47-ig folyamatos. A raktári jegyzék név szerint feltünteti a csődeljárás alá vont személyeket.

A c) állag a büntetőperek jegyzőkönyveit és iratait foglalja magában.

Összesen: 91 doboz, 10 kötet = 13,60 ifm