Az alább közlésre kerülő forrás rapini Steöszel József (1754-1815) 1798 nyarán lezajlott beiktató ünnepségéről emlékezik meg. Steöszel Heves megyei katolikus nemes család leszármazottja, főkapitányi címe mellett császári-királyi tanácsosi és aranysarkantyús vitézi ranggal is rendelkezett.

A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára igazgatója bemutatta azt a folyamatot, melynek eredményeképpen kialakult a megyeszékhelyünk mai településstruktúrája, városképe, illetve beszélt ennek méltatlanul –politikai okokból – mellőzött megálmodójáról, vitéz Bajor Józsefről, aki 1936-1955-ig a város főmérnökeként tevékenykedett.

(A két intézmény közti távolság ugyanis 7,4 km, míg az MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára raktáraiban őrzött mennyiség már eléri a 8,5 iratfolyó-kilométert.)  Miután megbeszéltük, hogy a levéltárban őrzött és a mindennapokban használt íráshordozók zöme manapság papír alapú, áttekintettük ezek fejlődéstörténetét, különös tekintettel arra, milyen anyagok felhasználásával készültek elődeik. A foglalkozás kézműves részében könyvfaló-könyvjelzőt készíthettek a gyerekek.

A minden egyes érdeklődő látogatót megillető levéltári raktárbejáráson túl a kollégák olyan iratok kiemelésére és bemutatására koncentráltak, melyek tartalmaznak német nyelvű iratokat. A Jászkun Kerület iratanyaga bővelkedik ilyenekben, hisz egyrészt I. Lipót császár 1702-ben a Német Lovagrendnek adta el az egész kerületet; ebből az időszakból származnak adószedői összeírások. Másrészt a provizórium időszakában, az 1849.