Ma egy köztiszteletben álló apácáról, Erdélyi Margit nővérről (másként Erdélyi M Eustella, vagy Erdélyi Eustella), a Ferenc József Nőnevelő Intézet egykori tanáráról és az intézet főnöknőjéről készültünk ismertetővel. (Az apácák gyakran nem használtak pontot a rövidített nevük után.)

Erdélyi Margit édesapja Erdélyi Imre főgimnáziumi tanár, édesanyja Novák Malvina (házasságkötés: 1876) volt, a család Szatmárnémetiben élt. Margit születésének pontos dátuma jelenleg nem ismert, feltehetően 1893-ban vagy 1894-ben történt.

„Vörösmartym bepakolva várja a küldendő fuvarost.” – írta Vay Miklós 1865. augusztus 10-én Bécsben keltezett levelében, amelyet a Székesfehérvári Vörösmarty Szoborbizottmánynak címzett. A szobortalapzat felállításának 160. évfordulóját 2025. augusztus 14-én, míg a szobor felavatásának 160. évfordulóját 2026. május 6-án ünnepeljük.
A műalkotás a bécsi Anton Fernkorn műhelyében készült.

A kaszinó szóról ma a szerencsejáték színterei ötlenek eszünkbe, azonban az első hazai kaszinók a társasélet és a magaskultúra központjainak számítottak. Ma Székesfehérvár 19. században létrejött nemesi és polgári kaszinójának történetét mutatjuk be (Fehérvárnak tiszti kaszinója is lett ebben az időszakban a helyi katonaság számára).

203 éve látta meg a napvilágot a gyermekágyi láz legyőzője, Semmelweis Ignác Fülöp.

A tudós 1818. július 1-jén született a tabáni Meindl-házban (Buda, a mai Apród utca 2-3.), Semmelweis József fűszer-kiskereskedő és Müller Terézia ötödik gyermekeként. 1823-ban a család átköltözött az Apród utca 6-ba, ahol az édesapa Fehér Elefánt nevű fűszerboltja működött.

Rendhagyó módon ma egy hazai tudományos felfedezésről adunk számot és részben ehhez kapcsolódóan a helyi „főreálról” és az iskola matematika és fizika köréről fogunk értekezni.

A kiállítás kurátora Mihály György hangszergyűjtő. A magángyűjtemény darabjain keresztül a látogatók megismerkedhetnek a zenetörténet főbb állomásaival és a hazai hangszerkészítés történetével. Bár Magyarország soha nem volt hangszerkészítő nagyhatalom, de az olasz, angol, német és francia készítők mellett a 19. század második felétől a II. világháborúig a magyar műhelyeket is számon tartották a világban. Voltak idők, amikor száznál is több hangszerkészítő műhely működött Magyarországon, sok ezer alkalmazottal, hatalmas exporttal.