Érdekes iratok

1934 őszén neves vendéget fogadtak a jászberényi városháza falai között, Móricz Zsigmondot. Az akkor már méltán neves írót a polgármester Friedvalszky Ferenc köszöntötte. Kíséretül egy lelkes helytörténészt, Komáromy Józsefet – a későbbi múzeumigazgatót – rendelte mellé. Móricz két napot töltött a városban, élményeiről, megfigyeléseiről a fővárosi lapokban írt cikksorozatában számolt be. Bejárták a „Jászság fővárosának” nevezetes helyeit, de az író képzeletét azonnal megragadta az akkor még álló belső vízimalom a körülötte burjánzó fákkal, a háromnyílású malomcsatorna és a zúgó, ahogy csurgott benne a Zagyva vize. A molnár nem volt ott, de délután, amikor visszatértek már fogadni tudta őket. Móricz közben jegyzetelt, hiszen a malom és környéke a város élő történelmét mutatta meg neki.

Czinege Lajos, egykori honvédelmi miniszter a Kádár-korszak meghatározó és vitatott személyiségei közé tartozott. A honvédségnek, különösen a hivatásos állomány tagjainak számos kedvezményt járt ki. Ám a fényűző lakáskörülményeiről és mértéktelen vadászatairól országszerte mindenütt beszéltek. Czinege 1960 májusában a Szolnok megyei pártbizottság első titkári székéből került a honvédelmi tárca élére, de a kezdeti pártkarrierje is Karcaghoz, és Szolnokhoz fűződött.

Az olvasók közül talán még sokan emlékeznek a szolnoki Centrum Áruházra, mely az egykori Ságvári Endre körúti, ma is álló, modern épületében várta vásárlóit. Az idősebbek arra is emlékezhetnek, hogy eredetileg a Nerfeld-palotának nevezett, mára már elbontott Szapáry úti saroképület adott otthont az üzletnek. De azt már kevesen tudják, hogy hogyan élték mindennapjaikat az ott dolgozók és a két nevezetes helyszín között pontosan hol, mely épületekben működött rövid ideig az Áruház. Mert bizony nem is egy, hanem több „ideiglenes” épület volt a Centrum történetében!