A rendeletekkel történő kormányzást II. Józsefnek, a „kalapos király”-nak a nevével szoktuk összekötni, de valójában már Mária Terézia is rendeletek útján, nem pedig országgyűléseken elfogadott törvényekkel uralkodott a Magyar Királyságban az 1764/1765. évi országgyűlést követően. A trónörökös uralkodása elé nagy várakozással tekintettek, de hamar kiderült, országainak és tartományainak jólétét a rendeleti kormányzással kívánja elérni, Magyarország törvényeit, szokásjogait is figyelmen kívül hagyta.

Dr. Gesztelyi Tamás

A mű 1815-ben írt első változata nem keltett figyelmet. A szerző ugyan 1819-ben átdolgozta a darabot, amikor a székesfehérvári színészek pesti játékukra készültek, és reménykedhetett, hogy előadják a színművet, ám a cenzúra nem engedélyezte a színielőadást, ellenben a mű kinyomtatását igen. Katona egy cikkében ekként vitatta az elutasítás jogosságát: „Királyné gyilkolás végett? Vagy, hogy hellyel-hellyel az érzőember keserűen felszólal! Nem! Csak azért, mivel Bánk bán nagysága meghomályosítja a királyi házét."

Az idegenforgalom tizenkilencedik század derekán megindult fejlődése a huszadik század elejére, miként másutt, Magyarországon is elvezetett az utasforgalom nemzetgazdasági, politikai előnyeinek felismeréséhez. Ugyanakkor hazánk a trianoni békeszerződés következtében nemzetközi vonzerejű természeti értékei jelentős részét elveszítve ellenséges államok gyűrűjében találta magát. 

Gundel (Gundl, Gundlin, Czelner, Zellerin, Zellerinn) Barbara Franz Gundl hadnagy és Barbara Reuterman lánya, Zeller Sebestyén nevelt lánya volt. Megözvegyült anyja, Barbara Gundlin 1747-ben Bécsben férjhez ment Zeller Sebestyénhez, aki rézmetszőként és rajzolóként 25 éven át (1748–1773) a Magyar Kamarának dolgozott.

Az 1945 és 1946 között történt könyvbegyűjtés és -bezúzás nem egyedülálló a 20. századi Magyarország történetében. Nem sokkal az ország német megszállása után, 1944. április 30-án jelent meg a 10.800/1944. számú rendelet a „magyar szellemi életnek a zsidó szerzők írói műveitől való megóvása" tárgyában.

A döntést előkészítő rajzok a tervezőtől, William Tierney Clark (1783-1852) angol mérnöktől származnak, és több kiviteli tervet is ő készített. A döntést előkészítő terveket W. T. Clark Sina György bécsi bankárnak, a hídépítéssel foglalkozó részvénytársaság alapítójának, illetve Széchenyi Istvánnak, a hídépítés megszervezésével megbízott Országos Küldöttség elnökének küldte meg. A tervrajzokhoz kapcsolódó angol nyelvű levelek részben megtalálhatók az N 67-es törzsszámon, az 1839-1840. évi országgyűlés anyagában.

A Batthyány család levéltárának rendezése során előkerült, magyar nyelvű, nyomtatott gyászjelentés olvasásakor megfigyelhetjük a nyelvújítás kezdetén alkalmazott – a mai használatból már eltűnt – szavakat, a hosszú mondatfűzést, a korabeli "helyesírást", az igekötők különírását, a betűkettőzést (lásd "szsz"), a rövid és hosszú magánhangzók használatát, a kis- és nagybetűk mai szemünkkel köv