A lámpás (1894)

Jelenlegi hely

1 / 6

A lámpás Gárdonyi első jelentős kisregénye volt. Az 1840-es években kezdődő történetben egy falusi néptanító, Kovács Ágoston küzdelmes élete elevenedik meg. Az önéletrajzi ihletésű mű magját Gárdonyi saját küzdelmei szolgáltatták még azokból az évekből, amikor maga is néptanítóként kereste kenyerét. A kisregény sokszor vitatható megállapításokat is tartalmaz, s a mű némiképp egyenetlen, azonban az író szenvedélyesen foglalt állást az általa képviselt és elutasított eszmék mellett, illetve ellen. A mese szövése azonban kiválóan alkalmas arra, hogy levéltári dokumentumokkal alátámasszuk a novellában leírtakat. Az 1840-es években több tanítóképző intézetben folyt az oktatás. Jelentős részüket a király alapította, így állami oktatás része volt, míg több egyházi alapítású és fenntartású. A lámpás című regény főhőse a pécsi tanítóképző intézetben tanult. Itt hittan és más egyházi tárgyak mellett neveléstant és módszertant, helyesírást, szépírást, fogalmazást, számtant, földrajzot, gazdaságtant, jogi ismereteket, valamint éneket és orgonát tanítottak. Délelőtt és délután is folytak tanítási órák, hétfőtől szombatig. Vasárnap miselátogatásra, valamint egyházi szolgálatra voltak kötelezve. Forrásaink alátámasztják a műben írottakat.

A budai vár ostrománál és bevételénél megsebesült honvédek névlajstromát is kiállítjuk. A lámpás főhősét, Kovács Ágostont az ostrom során egy kartácsszilánk sebezte meg Krisztinavárosban.

A szabadságharc leverése után Ferenc József nem tekintette Magyarországot alkotmánnyal rendelkező királyságának, csupán birodalma egyik tartományának. A közigazgatási átszervezés természetesen érintette a törvényhatóságokat, hivatalokat is. Az osztrák törvények bevezetése, az osztrák mintájú közigazgatás kiépítése 1851–1853 között szilárdult meg. A korszakot Alexander Bach osztrák belügyminiszterről Bach-korszaknak nevezzük, a rendszert kiszolgáló hivatalnokokat Bach-huszároknak, akik a korszak negatív szimbólumaivá váltak, kigúnyolásuk, munkájuk szabotálása a passzív ellenállás egyik leggyakoribb formája volt. Gárdonyi kitér erre az időszakra is, amit dokumentumokkal demonstrálunk.

A győri tankerületi iskolai főigazgató jelentése a kerületében levő tanítóintézetekről, 1845. november 16.

Az 1840-es években egyre több tanítóképző intézetben („mesterképző intézetben”) folyt az oktatás. Jelentős részüket a király alapította, így állami fenntartású volt (Nagykanizsa, Érsekújvár, Pest, Nagyvárad, Nagykároly /áthelyezték Szatmárnémetibe/, Szeged, Kassa /megszűnt 1844-ben/, Miskolc és Ungvár, valamint Zágráb), a többi egyházi alapítású és fenntartású volt (Esztergom, Pécs,, Eger, Szepeskáptalan). Míg kezdetben rövid tanfolyamon (2, majd 5 hónap) vettek részt a tanítónak készülők, vagy a már segédtanítóként alkalmazottak, 1845-től 2 évben szabták meg a képzés idejét.

A lámpás című regény főhőse a pécsi tanítóképző intézetben tanult. Itt hittan és más egyházi tárgyak mellett neveléstant és módszertant, helyesírást, szépírást, fogalmazást, számtant, földrajzot, gazdaságtant, jogi simereteket, valamint éneket és orgonát tanítottak. Délelőtt és délután is folytak tanítási órák, hétfőtől szombatig. Vasárnap miselátogatásra, valamint egyházi szolgálatra voltak kötelezve. A telente végzett iskolai segédtanítói gyakorlat után működhettek a végzettek városi és falusi elemi iskolákban tanítóként.

ElőzőKövetkező

Jelzet: Helytartótanácsi Levéltár, Magyar Királyi Helytartótanács regisztratúrája, Departamentum scholarum nationalium (C 69) 1846. F. 19. p. 349.

.„Rövid sommája az öreg katekizmusnak kérdésekkel, és feleletekkel az ifiúságnak oktatására a tsászári, és királyi tartományokban”

Az elemi iskolások vagy kezdő tanulók számára kérdés–felelet formában megszerkesztett könyvecske a keresztény vallás alapelemeit magyarázta el egyszerűen, érthető módon. A katolikus káté főbb fejezeti a a hitvallás, a tízparancsolat, a szentségek és imák. Az 1789-ben Budán kiadott káté ezen kívül külön fejezetet szentelt az „utolsó dolgoknak”, vagyis a halálnak és az utána következő eseményeknek: az ítéletnek, a pokolnak és a mennyországnak.

Jelzet: Helytartótanácsi Levéltár, Magyar Királyi Helytartótanács regisztratúrája, Departamentum scholarum nationalium (C 69). Acclusa (tankönyvek) 1789. F. 7. p. 70. (28. szám).

Buda várának ostrománál és bevételénél megsebesült honvédek névlajstroma

A független magyar kormány hivatalos lapja, a Közlöny több, mint egy hónappal Budavár bevétele után, 1849. július 26-i számának mellékleteként közölte az ostrom idején megsebesült honvédek névsorát. A 676 nevet tartalmazó listán a katonák neve mellett rangjukat és egységüket tüntették fel. A lámpás főhősét, Kovács Ágostont saját elbeszélése szerint az ostrom során egy kartácsszilánk sebezte meg Krisztinavárosban. Ebből az irányból a Nagysándor József tábornok vezette I. hadtest katonái rohamozták a várat. Mivel az ostromágyúk ezen a szakaszon tudtak rést ütni a várfalon, ez lett a támadás fő iránya is.

Jelzete: 1848/1849-i minisztériumi levéltár, Közlöny (H 99), 2. kötet, – Melléklap a Közlöny 141. számához

Sándor fegyvergyárának leltára; 1849. február 27.

A kisregényben – mint valós történelmi alak – feltűnik Gárdonyi Géza édesapja, Ziegler Sándor is, aki a világosi fegyverletételt követően Kovács Ágoston bujdosótársa lesz egy rövid időre. Nevéhez a későbbi korok a „Kossuth fegyvergyárosa” állandó jelzőt kapcsolták, mivel az önvédelmi harcot támogatandó, saját költségén Pesten hadi üzemet hozott létre. A gyár az aktuális katonai helyzetnek megfelelően előbb Nagyváradra, majd később Aradra költözött. Ziegler Sándor a gyártási kapacitást heti 100 puskára szerette volna emelni, a fejlesztéshez azonban állami kölcsönre volt szüksége. A támogatás megadása előtt a Hadügyminisztérium felbecsültette az üzemet, összeírták az ott található eszközöket, nyersanyagokat, félkész és kész fegyvereket.

ElőzőKövetkező

Jelzet: 1848/1849-i minisztériumi levéltár, Miniszterelnökség, Országos Honvédelmi Bizottmány, Kormányzó-elnökség, Általános iratok (H 2) 1849:2789 (200. pag.)

Bach-huszárok egyenruha tervezete

A szabadságharc leverése után Ferenc József nem tekintette Magyarországot alkotmánnyal rendelkező királyságának, csupán birodalma egyik tartományának. Az ország nagy területe miatt a közigazgatást átszervezték, könnyebben kormányozhatóvá tették. A közigazatási átszervezés természetesen érintette a törvényhatóságokat, hivatalokat is. Az osztrák törvények bevezetése, az osztrák mintájú közigazgatás kiépítése 1851 és 1853 között szilárdult meg. A korszakot Alexander Bach osztrák belügyminiszterről Bach-korszaknak nevezzük, a rendszert kiszolgáló hivatalnokokat Bach-huszároknak. A huszár gúnynév magyaros stílusú egyenruhájukról ragadt rájuk, melyet azért szabattak „magyarosra”, hogy a lakosság hamarabb megbarátkozzon velük. A Bach-huszárok a korszak negatív szimbólumaivá váltak, kigúnyolásuk, munkájuk szabotálása a passzív ellenállás egyik leggyakoribb formája volt.

Jelzet: Abszolutizmuskori levéltár, K. K. Militär- und Civil-Gouvernement für Ungarn, Civil Section (D 46) 1854:10773.

sdfsdfsdf

Irat típusa:

fsdfsdfsdf

Jelzet:

fsdfsdfsd

Eredeti méret:

sfsdfsd

Szerző:

sdfsdff

Keletkezési hely:

fdsfdsfsd

Keletkezési idő:

fsdfsdfsdfsd

Megjegyzés:

fsdfsdfsd

Irat típusa:

sffsdfsd

Jelzet:

fsdfsd

Eredeti méret:

fsdfsd

Szerző:

sdffsdf

Keletkezési idő:

sdfsd

Megjegyzés:

fsdfsd