Európa legrettegettebb járványa évszázadokon keresztül a pestis volt. A kór terjedését a XVIII. század végére sikerült lelassítani, helyébe az 1800-as években új típusú betegség lépett, a pestises nyavalyaként is emlegetett kolera. Ázsiában már évszázadok óta szedte áldozatait, de világméretűvé először a XIX. század elején vált. A közlekedési viszonyok fejlődése nagy szerepet játszott abban, hogy a járvány kitört őshazájából és folyók, kereskedelmi, valamint zarándokútvonalak mentén, háborúban a hadsereg mozgásirányában burjánzott el. Európába Oroszország felől, katonák terjesztették lengyel területen, majd Galícián keresztül jelent meg a Kárpát-medencében. A helyi hatóságok a helytartótanácsi és nádori utasításoknak megfelelően jártak el a koleraveszély felbukkanásakor, de a preventív egészségügyi rendelkezések nem akadályozták meg a betegség terjedését. Hiába építették ki a vesztegzárakat először az ország, majd az egyes törvényhatóságok határainál, a kolera megjelent. Először a Felső-Tiszavidéken, majd az Alföldön, később a Dunántúlon bontakozott ki. Győr vármegyében 1831. augusztus elsején regisztrálták az első beteget Gönyűn. A járvány a hónap folyamán számos településen megjelent, kulminált, majd szeptembertől veszített erejéből.

Győr vármegyében 1831. december 27-ig 2164 fő halottról tájékoztatták a felsőbb hatóságokat. Ez a szám csupán jelzésértékű, hiszen a betegség ismeretlen kórként jelentkezett a XIX. század elején és sok esetben kétséges volt a halál okának megállapítása.