Zala megyei nemesi összeírások kutatása a hungaricana.hu oldalon

A nemesi famíliákkal kapcsolatos családtörténeti források fontos típusát jelentik a különböző vármegyei nemesi összeírások, amelyek egy-egy törvényhatóság kiváltságos népességét vették számba. Ezek közé tartoznak Zala vármegye 1790., 1829. és 1845. évi, különösen adatgazdag nemesi kataszterei, amelyek bárki számára hozzáférhetők az interneten. A következő néhány sorban erre az értékes forráscsoportra hívjuk fel a figyelmet, a használatukkal kapcsolatos néhány gyakorlati tudnivaló és érdekesség ismertetésével.

A nemesi összeírások, kataszterek mint kiemelkedő történeti értékű levéltári források közül néhánynak a tartalmát korábban is publikálták (kiemelendő Schneider Miklós levéltáros munkássága, aki a 2. világháború előtt Fejér és Vas vármegyei nemesi összeírásokat adott ki). A most ismertetendő zalai összeírások különlegessége, hogy azoknak nemcsak a tartalmát kutathatja (kereshető formában) az érdeklődő, hanem a digitalizálás eredményeként az eredeti dokumentumokról készült felvételeket is megtekintheti.

A zalai nemesi összeírásokat a hungaricana.hu oldalon, a Névtárak csoportjában lelhetjük fel.
https://archives.hungaricana.hu/hu/archontologia/
Az adatbázis mindhárom – tehát az 1790., 1829. és 1845. évi – összeírás vonatkozásában tartalmazza a nemesi összeírások család- és településnevek segítségével kereshető digitalizált oldalképeit, az 1845. évi esetében pedig lehetővé teszi az összeírás teljes anyagában való szövegszerű keresést is. Családtörténeti kutatók tehát egyes családnevekre, helytörténeti kutatók pedig akár egyes településekre is kereshetnek.

Bármelyik rekord, találat megnyitásakor egyrészt megjelennek az adatbázisba felvitt adatok (az 1845. évi összeírás esetében az ismert rokoni kapcsolatok, foglalkozás vagy más megjegyzés is), másrészt a jobboldalon egy kis kép látható az adott összeírásnak a rekord forrását jelentő konkrét oldaláról. Ez utóbbira kattintva megjelenik az adott nemesi kataszter teljes, digitalizált anyaga, így akár végig is „lapozhatjuk” ezeket a szép kézírással készült köteteket, ismerkedve Zala vármegye nemesi társadalmával.

Az összeírások különleges értéke, hogy az egyes személyek különböző rokonsági fokozatokkal együtt szerepelnek. Egy nemesnél nem csak az élő gyermekeit tüntették fel, hanem a felmenőit is (az 1790. évi összeírás esetében az apát, később gyakran a nagyapát, dédapát is), így egy-egy család vonatkozásában többgenerációs családfát is felvázolhatunk.

Deák Ferenc (1803–1876), a haza bölcse először értelemszerűen az 1829. évi összeírásban szerepel, ekkor mint tiszteletbeli vármegyei alügyészt vették lajstromba Kehidán bátyjával, Antallal együtt, mint néhai Ferencnek, Gábor fiának fiait. Az öccsénél jóval idősebb Deák Antalt (1789–1842) már az 1790. évi kataszterben megtalálhatjuk kisdedként Söjtörön, az ő halálát követően viszont már egyedül szerepel kehidai lakos nemesként az 1845. évi összeírásban az ekkor már országosan híres reformpolitikus, a Batthyány-kormány későbbi igazságügyi minisztere.

A leszármazási kapcsolatok ismerete természetesen jóval fontosabb lehet egy nem közismert család kutatásánál. Különösen így van ez a népes, elszaporodott nemesi famíliák esetében, ahol az anyakönyvi kutatást segíthetik a nemesi összeírásokban szereplő adatok. Például az 1845. évi összeírás idején a szentgyörgyölgyi Cseke nemzetségben kilenc Ferenc nevű férfi és fiúgyermek volt – az ilyen esetekben a különböző személyek elkülönítését is segítheti a forrás.

A rendi korszak személyi jogának sajátossága – a nemesség apáról fiúra történő öröklődése – következtében az összeírásokban csak férfiakat és fiúgyermeket találunk, tehát egy olyan nemes is gyermek nélkül szerepel, akinek akár több lánya is volt. (Az 1790. évi összeírásban kivételesen, árva nemesfiúk anyáiként szerepelhetnek nők, de ők is kizárólag férjük nevével – nem a lánykori nevükön –, mint a fiú apjának özvegyei.) Szintén fontos körülmény, hogy a nemességbe törvényes házasságból való származással lehetett születni; így egy nemes leány hajadonként szült fiát – aki bár az ő nevét viselte, de – természetesen nem vették számba.

Már az adatbázis méretéből is kitűnhet, hogy Zala jelentős létszámú nemesi jogállású népességgel rendelkezett a rendi korszakban, az 1845. évi nemesi összeírás 9875 kétségtelen nemest (férfit és fiúgyermeket) vett lajstromba. A zalai nemesek legnagyobb számban földműveléssel, gazdálkodással foglalkoztak. A vármegyei hivatalt viselő személyeknél mindig feltüntették a tisztséget, de más foglalkozásokról (ügyvéd, pap, gazdatiszt, iparos) is olvashatunk. A képen a teskándi Baranyai László táblabíró szerepel, akinek 1845-ben hat fia közül három tiszteletbeli esküdt, egy pedig ügyvéd volt.

A megjegyzések között szolgálatban álló vagy jobbágytelken gazdálkodó személyekre való utalásokat is találhatunk. Ezek jól illusztrálják a nemesség differenciálódását, a nemesség alsó rétegeinek a parasztságtól sokszor csak a jogi státusz alapján különböző társadalmi helyzetét. A képen látható Gombos Antal Zalatárnokról – ahol rokonai kisbirtokos nemesként gazdálkodtak – Hahótra költözött, ahol az 1845. évi összeírás idején egy jobbágyhelyet művelt.

Nagyon hasznosak lehetnek a kutatás szempontjából az adott személy vagy család más megyéből való beköltözésére, nemességüknek Zalában való kihirdetésére vagy akár nemességszerzésükre vonatkozó adatok, amelyek a további kutatást is segíthetik. Az 1829. évi összeírás által Nagykanizsán számba vett Radakovits Szaniszló például Kőrös vármegyéből származott, a nemességéről szóló bizonyságlevelet pedig Zala vármegye 1822. december 16-ai közgyűlésén hirdették ki.

Mindhárom összeírás a korabeli, nagy kiterjedésű Zala vármegye járásai szerint készült, a kötetek keletről nyugat felé haladnak: elsőként mindig a Tapolcai járás szerepelt, majd a Szántói járás (ebben feküdt Keszthely), ezt követően a Kapornaki járás (ennek területén volt Nagykanizsa), majd az Egerszegi járás, ezt követően a Lövői járás (ide tartozott Alsólendva is), végül a Muraközi járás (legjelentősebb települése Csáktornya) következett. A járásokon belül a települések, azokon belül pedig a családok – általában – betűrendben szerepelnek.

A nemesi összeírások datálásáról fontos tudni, hogy azok többéves munka során, hosszasabb adatfelvételi folyamatot követően készültek, így az adattartalmuk érthető módon nem tükrözhette teljesen naprakészen a keletkezési dátumként meghatározott esztendőt (1790, 1829 és 1845). Jó példa erre a gerátszegi Vörös család esete: az 1845. évi nemesi összeírásban még nem szerepel Vörös Pál 1843 májusában született fia, György, viszont az 1829. évi kataszterbe még felvették az említett Vörös Pál bátyját, Vörös Józsefet, aki azonban már 1828 novemberében meghalt.

Az 1790. évi összeírás még teljesen latin nyelvű, az 1829. évi kötetben a Tapolcai és a Szántói járások még latinul, de a nyugatabbra fekvő járások már magyar nyelven olvashatók, az 1845. évi összeírás pedig már teljesen magyar nyelven készült.

A zalai nemesi összeírásokból készített, elsőként 2008-ban közzétett adatbázis koncepciójának kialakítása és annak létrehozása Molnár András és Pintyőke Gábor munkája, az adatrögzítésben Elekesné Bíró Bernadett működött közre (az MNL Zala Vármegyei Levéltárának munkatársai). Az 1845. évi nemesi összeírás keletkezéstörténete és az abból készült adatbázis készítésének munkája – a korábbi nemesi kataszterek bemutatásával – Molnár András tanulmányából ismerhető meg:
Molnár András: Zala vármegye 1845. évi nemesi katasztere. Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám. 34–47. p.

dr. Kulcsár Bálint levéltáros
(MNL Zala Vármegyei Levéltára)