Veszprém megye kincsestára 2. – Gr. Esterházy Antal adománylevele Szabadi Jánosnak, 1703.

Fekete Tamás főlevéltáros
2020.03.26.
A levéltári raktárak mélyén – mint egy valódi kincsestárban – rengeteg fontos, érdekes és izgalmas, vagy épp gyönyörű kivitelezésű, némelykor humorral átitatott irat rejtőzködik. A levéltárosaink abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy ezekkel a dokumentumokkal nap mint nap dolgozhatnak. A nagyközönségnek viszont ritkán nyílik alkalma arra, hogy megcsodálhassa ezeket a kincseket. Ezért döntöttünk úgy, hogy rendszeresen jelentkező, új forrásközlő sorozatot indítunk útjára honlapunkon „Veszprém megye kincsestára” címmel. Második közlésünket Fekete Tamás főlevéltáros kollégánk készítette.

Gr. Esterházy Antal adománylevele Szabadi Jánosnak (Pápa, 1703. június 20.)

A köznapi eseménynek tűnő főúri ház- és földadományozást az adományozó gróf életútja, valamint adományozottjának közelmúltbéli szolgálata teszi figyelemre méltóvá. Ugyanis gróf Esterházy Antal volt az isztambuli Héttorony utolsó magyar rabja, ahol mellette volt későbbi adományozottja, Szabadi János, aki a sebesült grófot ápolta és szolgálta.

Galántai gróf Esterházy Antal 1676. február 3-án látta meg a napvilágot Galántán, Esterházy Ferenc (1641–1683) és Thököly Katalin (1655–1701) legidősebb fiaként, s édesanyja révén Thököly Imre fejedelem unokaöccse volt. Édesapja korai halála után, 8 éves korában elnyerte Pápa várának örökös főkapitányi címét, ám ifjúkorában herceg Esterházy Pál nádor udvarában nevelkedett. A török elleni felszabadító háborúk egyértelműen katonai pályára terelték az ifjú grófot, aki 1697-től már a Kollonics-huszárezred kapitányi rangjában szolgált a császári-királyi seregben. Azonban Temesvár ostrománál 1698. szeptember 19-én sebesülten török hadifogságba esett, és csak a karlócai béke 1699. január 26-i aláírását követően szabadult április 13-án. Esterházy Antal volt az isztambuli Héttorony utolsó magyar rabja, ahol bő fél éves fogsága idején Szabadi János katonája ápolta és hűen szolgálta a súlyosan sebesült grófot.

Esterházy Antal mindezért és még további néhány éves szolgálataiért ház- és földadománnyal jutalmazta meg Szabadi Jánost Devecserben. A Pápa várában, 1703. június 20-án kelt adománylevél Szabadi Jánosnak és feleségének, Kálosi Juliannának adományozott 400 rajnai forint zálogértékben Devecserben egy házat, hozzá 32 hold1 szántófölddel, két kis kaszáló réttel és egy kis veteményes kerttel, melyre épület építését is engedélyezte. A devecseri ház elhelyezkedését a szomszédokhoz viszonyítva jelölte ki, jobbról Molnár György, balról Légrádi Csizmazia György volt a szomszédja. Ezen adományokat azonban nem örök tulajdonba adományozta a gróf Szabadi Jánosnak és családjának, hanem csak 30 esztendőre. A 30 év letelte után a gróf vagy örökösei a fenti 400 forint kifizetése ellenében visszakaphatták az adományokat, ám Szabadi Jánosék még azt követően is mentesültek minden jobbágyi adó és kötelezettség, a török kiűzését követő súlyos terheket jelentő porció2 és forspont3, valamint a bor, juh és gabona utáni dézsma4 fizetése alól.

Mindez igen bőkezű adománynak számított Esterházy Antal részéről, hiszen lényegében egész életére biztosította hű katonája és családja megélhetését. Azt nem tudjuk, hogy Szabadi Jánosék meddig élvezhették az adományos javakat, mindössze egy 1756. július 5-én kelt adásvételt ismerünk Bek Sándor és Poór János devecseri nemesek között, akik kiváltották és elosztották az adományos ingatlanokat. Ebből a szerződésből az is kiderül, hogy Szabadi János vér szerinti utód nélkül hunyt el, mivel Bek Sándor csak mostohafiától, Kovács Farkas Lászlótól tudta megváltani őket.

Szabadi Jánosról hű szolgálatán kívül egyéb információt nem ismerünk, társadalmi jogállására vonatkozóan sem tudjuk, hogy nemesi vagy közrendű lehetett-e. Nemesi származása esetén Veszprém vármegyében Pápa városában volt honos ilyen nevű család, azonban Devecserben sem nemes, sem adózóként nem jelentek meg a XVIII. század eleji összeírásokban.

Az adományozó gróf Esterházy Antal további életpályája azonban mindenképpen említésre méltó az adomány szereplőinek és körülményeinek teljes megismeréséhez. A fenti adománylevél kelte előtt a spanyol örökösödési háború rajnai hadszínterein harcolt, ahonnét a Rákóczi-szabadságharc kitörése okán vezényelték haza, Magyarországra. A szabadságharc elején még egyértelműen labanc ezredesként harcolt a kuruc seregek ellen, s csak barátja, gróf Forgách Simon hatására állt át II. Rákóczi Ferenc hűségére, aki tábornoki rangra emelte. Ezt követően tehetséges hadvezérként folyamatos katonai sikereket tudhatott maga mögött, 1708-ban még maga József császár is alig tudott elmenekülni előle Laxenburgból. Azonban a kurucok vereségei és hátrálása hatására, a fejedelmet megelőzve már 1710 novemberében Lengyelországba menekült, majd az 1711-es szatmári béke után a bécsi udvar elutasította utólagos amnesztia-kérelmét. A szabadságharc felélesztése reményében Rákóczi tanácsára bekapcsolódott a török-osztrák háborúba 1717-ben. Az oszmán szultán segítségével siralmas kimenetelű katonai vállalkozásba fogott. Egy maroknyi megmaradt kuruccal Moldvából szervezett betörést Erdélybe, melyhez a szultán krími tatárokat és moldvaiakat rendelt segítségül. Utóbbi csapatok felett azonban tényleges parancsnokságot nem gyakorolt, melyek barbár módon pusztítottak Erdélyben és Máramarosban. Ezáltal a helyi lakosságot nem sikerült megnyerni a szabadságharc újrakezdésére, helyette az „utolsó tatárjárás” néven vonult be Esterházyék akciója a történelembe. Ezután a gróf az Oszmán Birodalomba menekült, s Rodostóba is követte a fejedelmet, ahol pestisjárvány következtében hunyt el 1722. augusztus 8-án.

Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra földi maradványait 1906. október 29-én, II. Rákóczi Ferenc, édesanyja, Zrínyi Ilona, a fejedelem idősebbik fia, Rákóczi József, udvarmestere, Sibrik Miklós ezredeskapitány, gróf Bercsényi Miklós és felesége, Csáky Krisztina grófnő hamvaival együtt.

Jegyzetek

1 hold (királyi): régi területmérték, egy királyi hold a XVI-XVII. században 2347 négyszögölnek, azaz 8440 m²-nek felelt meg, így az adomány tárgyát képező 32 hold szántóföld 27 hektárt jelentett.
2 porció (katonatartás): a jobbágyok természetbeni állami hadiadója, köteles volt a császári-királyi katonákat elszállásolni, lovaikkal együtt élelmezni.
3 forspont (előfogatadás): a jobbágyok egyik legsúlyosabb állami szolgáltatása, a katonák és felszereléseik ingyen szállítása, a katonatartás mellett a hadiadó másik, természetben lerótt része volt.
4 dézsma (lat. decima): a jobbágy terményei, illetve állatszaporulata tizedrészének az egyház javára való beszedése

Levéltári források

MNL VeML XI.602.a Cap. 3. No. 11. A gr. Esterházy-család pápa-ugod-devecseri uradalmának iratai. A devecseri uradalom iratai. Gr. Esterházy Antal adománylevele Szabadi Jánosnak (Pápa, 1703. június 20.) – Másolat, MNL VeML XI.602.a Cap. 3. No. 25–26. Bek Sándor és Poór János bizonyságlevelei Szabadi János adományának kiváltásáról és felosztásáról (Devecser, 1756. július 5.) – Eredeti

Szakirodalmi források

Esterházy Antal, gróf. In: Magyar életrajzi lexikon, Thaly Kálmán (szerk.): Gróf Eszterházy Antal kurucz generális tábori könyve 1706–1709. Budapest, 1901., Szabó István (szerk.): Galánthai és fraknói gróf Esterházy Antal levelei feleségéhez gróf Nigrelli Mária Annához 1701–1706. Budapest, 1940., Magyar néprajzi lexikon

Utolsó frissítés:

2020.04.23.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges