I. világháborús emlékművek (Székesfehérvár – Hősök tere)

Székesfehérvár – Hősök téri emlékmű

Avatás: 1930. május 25., 1989. szeptember 15.

Alkotó: Pásztor János szobrász, Hikisch Rezső építész, Gaál Mihály és Havranek Lajos kőfaragók

Az első világháborúban elesett hősökről Székesfehérvár városa is méltóan kívánt megemlékezni, ezért az elöljárók létrehoztak egy szoborbizottságot, és egyúttal 1926. október 31-i határidővel pályázatot hirdettek az emlékszoborra. Az emlékmű helyének a székesegyház hátfalát jelölték ki, amely döntés miatt már a pályázat elbírálása előtt élénk vita bontakozott ki a helyi sajtóban. Többen eldugottnak, kicsinek tartották a kiválasztott helyszínt, voltak, akik inkább a városháza előtti téren szerették volna látni az alkotást.[1] Az utóbbi hely sem volt mindenkinek megfelelő, a Városház térre már akkor is egy Szent István szobrot szántak,[2] vagy még szívesebben egy lovas szobrot.[3]

Székesfehérvár város Törvényhatósági Bizottsága a november havi közgyűlésén döntött a kiírt pályázatról. A bíráló bizottság a beérkezett pályamunkák közül Pásztor János szobrász és Hikisch Rezső építész pályaművét fogadta el, és az emlékmű helyének a székesegyház hátsó falát jelölte ki. A döntés előtt több hozzászólás is elhangzott az elhelyezéssel kapcsolatban, Bilkei Ferenc Székesfehérvár-Felsőváros esperes-plébánosa például az emlékmű helyét azért tartotta elfogadhatatlannak, mert a székesegyház mögötti tér szerinte egy sötét, nyirkos és piszkos terület, és tömegek befogadására sem alkalmas. Dr. Zavaros Aladár polgármester rámutatott arra, hogy a közgyűlésnek a művészekből álló zsűri határozatát kell tudomásul vennie, mert annak idején 500 millió korona kiadás keretein belül teljhatalmú felhatalmazást kapott a bizottság. A vita után a közgyűlés nagy többséggel a zsűri döntését is elfogadta.[4]

A Műcsarnokban rendezett „Hősi Emlékművek” kiállításon 1927 augusztusában bemutatásra került Pásztor János pályaműve, a rendezvényről filmhíradó is készült, amelyben elsőként látható az alkotás.[5]

Dr. Zavaros Aladár a Székesfehérvár város Törvényhatósági Bizottsága 1927. január 31-én tartott közgyűlésén Bilkei Ferenc kérdéseire ismertette a bizottsággal, hogy Pásztor János és Hikisch Rezső megkapták a megbízást a hősi emlékmű elkészítésére, melynek költségeire 550 millió koronát szavaztak meg. A kőfaragó és egyéb munkára Havranek Lajos székesfehérvári kőfaragó mestert kérték fel.[6] A törvényhatósági bizottság közgyűlése 1928. december 21-én arról döntött, hogy a hősi emlékmű bronzcsoportjának hátterét képző fülkét kőlapokkal képezzék ki, és erre célra 2400 pengőt szavazott meg.[7]

Pásztor János és Hikisch Rezső 1929 áprilisában arról tájékoztatták a polgármestert, hogy a hősi emlékmű elkészült, és azt május 10-ig le is szállítják. Havranek Lajost bízta meg a város az emlékmű hátterének haraszti kővel való kiképzésére, a szobrászművész azonban a bányától a szükséges követ a nagy hideg miatt nem kapta meg időben, ezért arról értesítette a várost, hogy a munkálatokkal csak június 5-re készül el. Mivel az emlékmű leleplezését a május 26-i hősök napján kívánták megtartani, ezért a város vezetősége akár éjszakai munka árán is kérte az emlékmű felállítását.[8]

A Fejérmegyei Naplóban néhány nap múlva már arról írtak, hogy az emlékmű ideiglenes átvételére a város egy bizottságot küldött Budapestre, és egy héttel későbbi időpontra tervezték a szállítását Székesfehérvárra. Ennek ellenére azonban az emlékmű leleplezési ünnepélyét a május 26-i hősök emléknapján nem tudták megtartani, mert a háttérkiképzés a hosszú tél miatt erre időpontra még nem lett kész. Mivel pedig a város a hősök emléknapját az emlékmű leleplezésével kívánta megünnepelni, azért a város vezetősége előterjesztést tett a belügyminiszternek, hogy az emléknapot kivételesen június 12-én tarthassa meg.[9] A szobor átvételénél a Székesfehérvári Friss Újság tudósítója is jelen volt, amely Rafael Vignali bronzöntödéjében történt. A lap fotót is közölt az átadásról, amelyen Sztankovits János városi tanácsos, Hoepfner Guidó építőművész, Tóth István szobrászművész, Hikisch Rezső, Pásztor János, Kertész K. Róbert kultuszminiszteri államtitkár, Schwab Gyula helyettes államtitkár és Rafael Vignali láthatóak.[10]

Az emlékmű átvételekor a költségekre a szükséges 3075 pengő még nem állt teljes egészében rendelkezésre, ezért a város közgyűlése a hiányzó 1711 pengőt az 1929. évi pótköltségvetés terhére szavazta meg.[11]

A szobor leleplezése az elhelyezés után azonban még mindig váratott magára. Nem csitultak a kedélyek, és ismét újságcikkek jelentek meg, most is elsősorban a helyszínnel kapcsolatban. A Fejérmegyei Napló cikkírója bírálta a választást, mivel a tér kibővítéséhez szóba került a Szigethy-féle házmegvétele és lebontása, és ennek magas költsége miatt egy új hely még mindig olcsóbbnak tűnt.[12] Néhány nap múlva egy következő írásban már több más helyszínt javasoltak, ahol a hozzászólók szerint szerencsésebb lett volna az emlékmű felállítása. Így került szóba a létesítendő Prohászka park a várfal előtt a Várkörúton.[13] A vita az 1930-as évre is áthúzódott, gróf Széchényi Viktor főispán például úgy vélte, hogy az emlékműnek a Szent Sebestyén templom előtti téren, a Szentháromság szobornál lenne méltó helye.[14] Időközben megindultak a Szent Imre emlékév előkészületei is, amely miatt szintén tisztázni kellett a szobor végleges helyét.[15] Végül bizottságot hoztak létre az ügy eldöntésére, és miután Lyka Károly a Képzőművészeti Főiskola tanára is „A művészi szobrok elhelyezése” című cikkében megfelelőnek találta a szobor jelenlegi helyét, a bizottság hasonlóan határozott.[16]

Ilyen előzmények után került sor 1930. május 25-én a szobor ünnepélyes leleplezésére. Ezen a napon tartották a hősök emléknapját is, az eseményekről részletes beszámoló olvasható a Székesfehérvári Friss Újságban. Reggel a különböző felekezetek istentiszteleteket tartottak templomukban, majd a városháza előtt gyülekeztek a résztvevők. Az ünnepségen megjelent gróf Széchényi Viktor főispán, Zavaros Aladár polgármester, illetve Havranek József alispán a polgári és a katonai hatóságok vezetőinek körében. A tábori misét Tower Vilmos tábori főesperes tartotta, majd a Hiszekegy előadása után Bilkei Ferenc esperes-plébános mondott ünnepi beszédet. Ezt követően Zavaros Aladár polgármester emlékezett meg a hősökről. A Himnusz elhangzása után a székesegyház hátsó falához illesztett emlékműhöz vonultak, és koszorúkat helyeztek el a megemlékezők. Az ünnepség végén díszelvonulás következett.[17] Hasonló rendben zajló, négy évvel későbbi hősök napi megemlékezés látható egy filmfelvétel elején is, amely a székesfehérvári 1934-1938. évi eseményekről készült.[18]

Kotsis Iván építész, aki az 1930-as években meghatározó szerepet játszott a városkép kialakításában, és akinek legismertebb munkája a városháza átalakítása, a munka kezdetén felhívta a figyelmet, mennyire fontos az emlékmű környezetének megoldása is. Mivel a Szigethy-féle ház miatt félig el volt rejtve az alkotás, ezért a ház megvásárlását, majd lebontását javasolta az 1936. május 27-én kelt írásában: „Legyen szabad megemlíteni, hogy a Szigethy-féle ház elbontásával kapcsolatban szükséges átalakítási munkálatok a városházán ez idő szerint folyó építkezések költségvetésében már elő vannak irányozva. (Ablakok törése a Hősök tere felé, a felszabaduló homlokzat kiképzése, stb.) A Hősök teréről a székesegyház oldala mentén lévő térségre egy monumentális széles mészkő lépcső vezet, amely a költségvetésben szintén elő van irányozva, sőt már el is van készítve, és le is van szállítva. Épp így annak kovácsoltvas korlátja, ezek csak elhelyezésre várnak. Mindezekre természetesen a fedezet is biztosítva van, mert hiszen ezek figyelembevételével lettek a munkák annak idején vállalatba adva.”[19]

Ezek után a polgármester előterjesztést tett a város pénz-, gazdasági- és építésügyi bizottságának a Szigethy-féle ház kisajátítására, hogy azt minél előbb lebontva a teret kibővíthessék.[20] 1936 novemberében Pásztor János a polgármester, valamint a műszaki tanácsos kíséretében megtekintette azokat a munkálatokat, amelyek a Szigethy-féle ház lebontásával és az így keletkező tér kialakításával voltak kapcsolatban. Az új téren ugyanis elhelyezhetővé vált az a szarkofág, ami a szobor tervezésekor annak már szerves része volt.[21] Pásztor János a szarkofág és 2 darab kandeláber elkészítésére 6000 pengős árajánlatot tett, amelyet a város a polgármester előterjesztésére elfogadott. A határidőt a megbízólevélben 1938. május 1-re jelölték meg.[22] A szarkofág időben el is készült, azonban amikor a fedőlapot a munkások rá akarták erősíteni rudakkal az alapzatra, az egyik rudat a fekvő katona fejénél feszítették meg, amire az letörött.[23] Pásztor János a balesetről értesülve kötelezettséget vállalt arra, hogy a szobrot november 1-ig kicseréli. A letört fejet ideiglenesen vissza tudták úgy illeszteni, hogy a sérülés nem volt feltűnő, így azt átvette a város, hogy az ünnepségeket ne kelljen elhalasztani.[24] A Székesfehérvár nevezetességeit, az 1938-as év eseményeit bemutató filmösszeállításban már látható a téren a fekvő katona.[25] A másodjára elkészült fedlapot, és az azon nyugvó, a fedlappal együtt egy kőből kifaragott névtelen katona szobrát Gaál Mihály kőszobrász 1939 májusára elkészítette és a töröttet pedig elszállította. Az átvételi bizottság a polgármesterrel és városi főmérnökkel úgy vélte, az új szobor kőanyaga szebb, egységesebb struktúrájú és a megmunkálása is kifejezőbb. A törött katonaszoborra is volt jelentkező, a Párkányi Hősök és Felszabadulási Emlékszobor Egyesület érdeklődött levélben Csitáry G. Emil polgármesternél a szobor sérüléséről, mert ők azt felállítanák. A polgármester határozottan visszautasította a kérést, mivel az emlékmű több példányban való felállítása veszélyeztette volna a székesfehérvári szobor művészi értékét.[26] Érdekes adalék a történethez, hogy Gaál Bertalan, a szobrász unokája közlése szerint 2019-ben még mindig a család tulajdonában volt az eredeti szobor.

Az emlékmű a korszak egyetlen olyan köztéri alkotása volt felállításakor, amelyen Ady-idézet szerepelt.[27] Sajnos a feliratot készítő pontatlanul idézte Ady Endre Nótázó, vén bakák című versének két sorát. Az eredeti így hangzik: „S be, szép ilyen végzetes néppel Ugyanaznak tudni magunkat”. Az emlékművön ez a felirat olvasható: „Be szép ilyen végzetes néppel Ugyanannak tudni magunkat”. Az 1977-1978-as évekbeli Magyarország című újság hasábjain három olvasói hozzászólás olvasható a versrészlet felkerüléséről. Az elsőből megtudható, hogy az 1929-es avatáskor még nem, de 1941-ben már fenn volt a felirat.[28] A második cikkben pedig tovább szűkült az időhatár, amennyiben a hozzászóló azt említette, egy 1936-os leporellón még mindig nem látható az idézet.[29] Végül a harmadik újságban megjelenő hozzászólás készítője, Baróti Géza írja le a felirat történetét. A város polgármestere fordult a 30-as évek közepe táján a Székesfehérvári Vörösmarty Irodalmi Társasághoz egy megfelelő idézetet, verssort kérve. A polgármester kívánságát Szarka Géza, a társaság akkori elnöke vezette elő egy irodalmi összejövetelen Baróti Géza emlékezete szerint, ahol, mint pályakezdő, ő is jelen volt. „Ezen az összejövetelen a polgármester kérésének tolmácsolása után György Oszkár a maga csöndes módján megjegyezte: egy szép Ady-idézet kellene, de hát … A „de hát” után egy fáradt mozdulat következett, kifejezve a költő véleményét a korról. Lehet, sőt valószínű, hogy a később mártírhalált halt költő halkan kimondott javaslata valósult meg, s így került a hősi halottak emlékművére az akkor szentségtörésnek számító Ady-idézet.”[30]

1945-ben a fekvő katona megsérült. Gaál Mihály felajánlotta 1949. január 29-én az eredeti, általa kijavított példányt a Székesfehérvári Újjáépítési Bizottságnak. A polgármester úgy látta, nincs elég pénz az emlékmű helyreállítására, és csak egyszerű módosításra adott utasítást. Eltávolították a kővázákat és kijavították a megsérült lépcsőket.[31]

Az 1950-es években tilos volt az I. világháborús katonák emlékének ápolása. 1956. november 1-jén azonban „rövid ünnepségen emlékeztek meg a világháború és a jelenlegi szabadságharc hősi halottairól a Kossuth utcai névtelen hősök emlékművénél. Az ünnepségen résztvevők elénekelték a Himnuszt, majd Vágó Károly, a városi tanács munkástanácsának tagja méltatta a hősi magyar helytállást. A lélekben felemelő ünnepség az emlékmű megkoszorúzásával és a Szózat eléneklésével fejeződött be.”[32]

Az 1960-as években az erősen megsérült fekvő katonát a Szentlélek katonai temetőbe száműzték.[33] 1989-ben a restaurálási munka után felállították a két fényképről azonosított kővázát, és a fekvő katonát is visszahelyezték a helyére.[34] 1989. szeptember 15-én került sor az ünnepélyes avatásra, amelyen Bóna István előadóművész szavalta el Ady Endre Nótázó vén bakák című versét, majd Balsay István Székesfehérvár tanácselnöke mondott avatóbeszédet. A leleplezés után Tölgyes Kálmán nagyprépost, püspöki helynök emlékezett a történelmi tanulságokra. Bobory Zoltán szavalatát követően a katolikus, az izraelita, az evangélikus, a református és a baptista egyház papjai, képviselői áldották meg az emlékművet. A koszorúzások után az ünnepség a katonák díszmenetével ért véget.[35]

Az újraavatás óta rendszeresen tartanak koszorúzásokat a különböző megemlékezéséken, így történt például az I. világháború befejezésének 100 évfordulóján 2018. novemberében is.[36]

Jegyzetek

[1] Fejérmegyei Napló. 1926. október 20. 2. p.

[2] Uo. 1926. október 28. 2. p.

[3] Uo. 1926. október 28. 5. p.

[4] Uo. 1926. december 1. 3. p.

[6] Városi Levéltár és Kutatóintézet IV. 1402a. Székesfehérvár város Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek 1927. 58-59. p.

[7] Fejérmegyei Napló. 1928. december 22. 1. p.

[8] Fejérmegyei Napló. 1929. április 13. 1. p.

[9] Fejérmegyei Napló. 1929. április 19. 1. p.

[10] Székesfehérvári Friss Újság. 1929. április 21. 1. p.

[11] Városi Levéltár és Kutatóintézet IV. 1402a. Székesfehérvár város Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek 1929. 515-516. p.

[12] Fejérmegyei Napló. 1929. június 20. 4. p.

[13] Uo. 1929. június 29. 5. p.

[14] Fejér Megyei Hírlap. 1991. március 2. 7. p.

[15] MNL FML IV. 401b. Fejér vármegye és Székesfehérvár törvényhatósági jogú város főispánjának iratai. Emlékművek, emlékbizottságok. 2/1930.

[16] Fejér Megyei Hírlap. 1991. március 2. 7. p.

[17] Székesfehérvári Friss Újság. 1930. május 27. 1. p.

[19] MNL FML XIV. 253. Balogh Péter iratai. 8871/1936.

[20] MNL FML XIV. 253. Balogh Péter iratai. Székesfehérvár szabad királyi város pénz- gazdasági- és építésügyi bizottságainak 1936. évi június 26-án tartott együttes üléséről készült jegyzőkönyv kivonata

[21] Fejérmegyei Napló 1936. november 3. 1. p.

[22]Városi Levéltár és Kutatóintézet IV. 1406a. Székesfehérvár város Polgármesteri Hivatalának iratai. Elnöki iratok. Emlékművek iratai.

[23] Fejérmegyei Napló 1938. május 12. 1. p.

[24] Városi Levéltár és Kutatóintézet IV. 1406a. Székesfehérvár város Polgármesteri Hivatalának iratai. Elnöki iratok. Emlékművek iratai.

[26] Városi Levéltár és Kutatóintézet IV. 1406a. Székesfehérvár város Polgármesteri Hivatalának iratai. Elnöki iratok. Emlékművek iratai.

[27] Demeter Zsófia–Gelencsér Ferenc 1990: Székesfehérvár Anno … Pillanatképek egy város életéből. Székesfehérvár 160. p.

[31] Magony Imre 2004: Székesfehérvár szobrai. Székesfehérvár 46. p.

[32] Új Fehérvár. 1956. november 1. 1. p.

[33] Magony Imre 2004: Székesfehérvár szobrai. Székesfehérvár 46. p.

[34] Fejér Megyei Hírlap. 1989. augusztus 18. 5. p.

[35] Uo. 1989. szeptember 16. 1. p.

Székesfehérvári Friss Újság. 1929. április 21. 1. p.

Székesfehérvári képeslap 1931. MNL FML XV. 24e. Képeslapok

Az Est Hármaskönyve. 1938. 372. p.

Gaál Mihály a fiával és az indulásra kész szoborral. Forrás: Gaál Bertalan

MNL FML Fotógyűjtemény._Felirat:_Hősi emlék a székesegyház falán teljesen kiképezve 1938.

Székesfehérvári képeslap. Országos Széchényi Könyvtár

Gonda Istvánné (szerk.) 1974: Székesfehérvár. Budapest 167. p.

Székesfehérvár Hősök tere, Szent István-székesegyház, az altemplom bejárata. I. világháborús hősi emlékmű 1975.Forrás: Fortepan/Balázs Lajos adományozó

Fejér Megyei Hírlap. 1989. augusztus 18. 5. p.

MNL FML XV. 24d. Meghívók

MNL FML XV. 24d. Meghívók

Fejér Megyei Hírlap. 1989. szeptember 16. 1. p.

MNL FML XV.33. 65.d. Székesfehérvár 2002.

Székesfehérvár Hősök tere, I. világháborús emlékmű. Fotó: Lovas Andrea 2012.

Meghívó a megemlékezésre az I. világháború befejezésének századik évfordulóján. 2018. november 3. https://www.szekesfehervar.hu/megemlekezes-az-elso-vilaghaboru-befejezodesenek-szazadik-evfordulojan

Székesfehérvár Hősök tere, I. világháborús emlékmű. Fotó: Kovács Attiláné 2019.  

Székesfehérvár Hősök tere, I. világháborús emlékmű. Fotó: Kovács Attiláné 2019.  

Székesfehérvár Hősök tere, I. világháborús emlékmű. Fotó: Kovács Attiláné 2019.  

Székesfehérvár Hősök tere, I. világháborús emlékmű. Fotó: Kovács Attiláné 2019.  

Székesfehérvár Hősök tere, I. világháborús emlékmű. Fotó: Kovács Attiláné 2019.  

Székesfehérvár Hősök tere, I. világháborús emlékmű. Fotó: Kovács Attiláné 2019.