Emlékezés Higi Lászlóra, az Alföldi Porcelángyár alapító igazgatójára születésének 100. évfordulója kapcsán

Higi László (1924–2004) szerepe a hódmezővásárhelyi szocialista iparosítás időszakában azért volt fontos, mert őt bízták meg azzal a feladattal, hogy igazgatóként vezényelje le a város határába és a Hódgép gyáregységei szomszédságába, az Erzsébeti útra tervezett szanitergyár, edénygyár, tűzállóanyaggyártó üzem és csempegyár felépítését és bekapcsolását a hazai finomkerámia-ipari termelésbe. Ez irányú munkája végeredményben sikeresnek bizonyult, és vállalatvezetőként elérte azt, hogy az Alföldi Porcelángyár termékei nemcsak hazai, hanem külföldi viszonylatban is népszerűvé és keresettekké váltak.

Higi László 1975-ben (Kis Lászlóné Higi Mária tulajdona)

Higi László idén lenne 100 esztendős, és ebből az alkalomból a Hódmezővásárhelyi Levéltár megemlékezést hirdetett meg, amelyre invitáltuk a családtagokat, az egykori munkatársakat, valamint a Hódmezővásárhely szocialista iparosítása iránt érdeklődőket. A család részéről tucatnyian is eljöttek, és a rendezvény idejére kölcsönadták Higi László „obsitlevelét”, vagyis a nyugdíjazása alkalmából, 1981-ben kiállított díszoklevelet, amelyben munkatársai kifejezték jókívánságaikat a legendás gyárigazgatónak.

Az első előadó, Lőkös Györgyi levéltáros a hazai, és azon belül a hódmezővásárhelyi szocialista iparosítás előzményeiről és társadalmi hátteréről beszélt. A hallgatók megtudhatták, hogy a városban létesített vagy újjáalakított ipari üzemek milyen technológiai háttérrel rendelkeztek, illetve „a szocialista iparosítás emberi áráról” is pontosabb képet kaphattunk. Az előadás egyúttal bemutatta, hogy milyen körülmények között fogott Hozzá Higi László az Alföldi Porcelángyár megszervezéséhez.

 Lőkös Györgyi előadása (Kmetykóné Baráth Ildikó felvétele)

Higi László családjának tagjai, akik eljöttek rendezvényünkre (Lőkös Györgyi felvétele)

A következő előadó, Presztóczki Zoltán levéltárvezető már Higi László életútjáról és vásárhelyi működéséről szólt. Elöljáróban megemlítette, hogy tíz éve kapott felkérést az Alföldi Porcelángyár történetének megírására, és az anyaggyűjtés során Higi Lászlóra vonatkozó adatokhoz és fényképekhez is jutott.

Higi 1924. április 18-án született Szőnyben. Műszerésznek tanult, majd 1944-ben besorozták katonának. A háború vége felé szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. augusztus végén térhetett haza, Pesthidegkútra. Először esztergályosként dolgozott, majd megnősült: Marlen Hildát vette feleségül. Öt gyermekük született: Mária, László (ikertestvérek), György, István, valamint András. (Közülük László már 10 éve elhunyt, István és András jelen voltak.)

Higi László 1949-ben került kapcsolatba a finomkerámia-iparral. Ekkor került a fővárosi és nemrég államosított Drasche-gyár alkalmazásába, ahol lehetősége nyílt – munka mellett – elvégezni a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnök szakát. 1953-tól üzemmérnök: előbb a Budapesti, 1954-től a Kőbányai Porcelángyárban. Utóbbi helyen Habuda Ádám (1915–2000) igazgató lett a főnöke. 1963-ban Habuda magával vitte Higit, mint beruházási osztályvezetőt az akkor megalakuló Finomkerámia-ipari Országos Vállalatba (FOV).

Higi László és Habuda Ádám, 1975 (A Higi család tulajdona)

1965. február 1-jén Higi Lászlót nevezték ki az akkor még jórészt csak papíron működő Alföldi Porcelángyár igazgatójává, és gyakorlatilag nemcsak a hierarchia szerint, hanem a munkába állás időrendjében is a vállalat első emberének számított. Hatalmas feladat jutott neki osztályrészül: mezőgazdasági művelés alá tartozó területen, az Erzsébeti út mentén szanitergyárat létesíteni. Ehhez a munkához kellő körültekintéssel választotta ki munkatársait. Főmérnökként az első években Pálinkás Keresztély, gazdasági vezetőként Gulyás Ferenc segítette a vállalatalapítás valamennyi fázisában. A vállalat székhelye a kezdeti években a Deák Ferenc utca 11. szám alatt volt, csak az 1960-as évek végén, az új irodaház elkészülte után költözött ki az Erzsébeti útra. Nem túlzás állítani, hogy Higi László éjt nappallá téve dolgozott a gyár megvalósításán: gyermekei visszaemlékezése szerint – autó hiányában – számtalan alkalommal kerékpárral tekert ki az Erzsébeti útra, ha valami probléma adódott az építkezéseken.

Higi László 16 évig, 1981. március 31-ig irányította a Finomkerámia-ipari Vállalat Alföldi Porcelángyárát. Munkatársaival együtt a nulláról indulva nemzetközi hírű vállalatot hozott létre a Hódgép szomszédságában.  Egy évtized alatt – 1965 és 1974 között – elkészült a szaniterüzem, az edénygyár, a tűzállóanyaggyár, valamint a csempeüzem. 1971–1972-ben a Majolikagyár és a kalocsai kézifestő üzem is az Alföldi gyáregységévé vált. 1981-ben a gyár összes alkalmazottainak létszáma elérte a háromezer főt, és széles termékskálája nemcsak belföldön, hanem az export terén is nagy népszerűségnek örvendett. Higi László több minisztériumi elismerést is megkapott: 1968 és 1976 között hat alkalommal Kiváló Dolgozó, 1974-ben a Munka Érdemrend Arany Fokozata tulajdonosa.

Higi László nyugdíjba vonulása után is – amíg egészsége engedte – kapcsolatban maradt a porcelángyárral. Jó kapcsolatban volt egykori főmérnökével, helyettesével, majd utódával, Gál Istvánnal (1930–1992), aki több dologban is kikérte véleményét. Higi László azonban elfeledett emberként hunyt el, mert egykori munkatársain kívül a város nem igazán ismerte el érdemeit.

A megemlékezés résztvevői (Kmetykóné Baráth Ildikó felvétele)

A családtagok és munkatársak hozzászólásai során Higi István elmondta, hogy érettségi után két évig a porcelángyárban dolgozott, ahol alkalma volt szinte minden munkafolyamatot megismerni. Bádogos-, asztalos-, vagy éppen festőmunkákat végzett, a vállalati üdulő építésénél pedig a vasszerelést is kipróbálta. Tapasztalatai szerint ez az időszak többet jelentett számára, mint a négy év középiskola.

Hegyi Endre felidézte, hogy amikor Schleiffer Ervinnel, a tűzállóanyaggyár egykori vezetőjével első ízben találkozott, és Schleiffer megtudta, hogy az édesapja porcelángyári dolgozó, akkor hamarosan barátokká váltak, és a gyáregységvezető kifejtette Hegyi Endrének, hogy addig nem nyugszik, amíg Higi László érdemeit legalább egy Pro Urbéval el nem ismeri a város. Ennek keresztülvitelére azonban Higi halála miatt már nem kerülhetett sor.

Fülöp Lajos 1976 és 2000 között dolgozott a porcelángyárban. Visszaemlékezése szerint Higi László elismerte az általa megvalósított új csomagolástechnika eredményességét, melynek köszönhetően a holland partnerekhez szállított szaniteráruból jóval kevesebb tört el a szállítás során, mint korábban. Higi László az ő pályakezdését is segítette azzal, hogy az egyetem elvégzése után felvette az Alföldi Porcelángyárba, és részére a Szántó Kovács János utcai albérlők házában lakáshoz juttatta.

A család részéről Higi Andrásné megköszönte a rendezvényt, amely a család jelen lévő tagjai szerint is méltó módon emlékezett a porcelángyár alapító igazgatójára.

Presztóczki Zoltán