Múltbanéző 15. (10)

A RÁKOSI-DIKTATÚRA IRRACIONALIZMUSA
EGY KÓRHÁZI OSZTÁLY MEGNYITÁSA ÜGYÉBEN

(Forrásközlés)

Aligha vitatható az a tény, hogy az 1940-es és 1950-es évtizedek voltak a 20. századi Magyarország történetének legrosszabb évtizedei. A II. világháború, majd a német megszállás, és ezzel az ország függetlenségének elvesztése semmiképpen sem nevezhető pozitív fejleménynek. Mindez kiegészül a Magyarországon élő magyar állampolgárságú zsidóság táborokba és gettókba zárásával, majd deportálásával, amelyhez hozzáadódik az elképesztő szegénység, amelyet az elhúzódó háborúnak és a németeknek kiszolgáltatott ország lakossága szenvedett el. Ezt az időszakot követte a választási csalással hatalomra jutott kommunista baloldal, majd egy rendkívül barátságtalan elnyomó rendszer kiépülése az 1950-es évek elején. Ezt a rendszert nevezhetjük szovjet típusú rendszernek éppúgy, mint színlelt szocializmusnak.[1] Az újonnan kialakult rendszer a megfélemlítés és a terror bázisán át egyengette az utat az erőltetett iparosítás irányába, mindent alárendelve a politikai vezetés szűklátókörű ideáinak. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez a szűklátókörűség nem egyszer totális irracionalizmusba csapott át. Ezek az irracionális elemek lényegében minden gazdasági-társadalmi alrendszerben megtalálhatók voltak, és rövidke dolgozatom, illetve a bemutatott levéltári forrás erre mutat kiváló példát. Az irracionalizmust abban a fogalomban értelmezem, amit Mannheim Károly[2] alkotott meg a kommunista társadalmakra. Ebben a fogalomkörben értelmezésem szerint a marxista filozófia politikai színtéren való megjelenése egy erőltetetett modernizációs kísérlet volt. Olyan társadalmi kísérlet, amely a terrorra, illetve elnyomásra épült, fel nem ismert irracionális elemekkel vegyült, és amelynek fővédnöke – ha szabad így fogalmazni – a Szovjetunió volt.

Az egészségügyi ágazat rendkívül elmaradott volt az 1950-es években. Ez az elmaradottság több tényezőre volt visszavezethető, nyilván a háború, az elmaradt fejlesztések, az alapesetben is gyenge minőségű és fejlettségű egészségügyi intézményrendszer állapota, valamint az erőltetett iparfejlesztés érdekében a többi ágazatból kivont összegekből adódó forráshiány mind-mind elősegítette. Mindezek mellett azt is gondolhatnánk, hogy az egészségügyi rendszer kívül állt mindenfajta erőszakos politikai vagy ideológiai behatástól. Ez a gondolat természetesen nem igaz az 1950-es évek elejére, ahol az orvosok, egyáltalán az egészségügyi dolgozók ideológiai képzettsége gyakran többet nyomott a latban, mint a szakmai rátermettség.

Az 1950-es évek irracionalizmusa mindenhol jelen volt[3], és kiválóan kitapintható az alábbi eseménysorban. A helyszín Kalocsa 1952-ben. Az előzmény mindösszesen annyi, hogy a megyei tanács egészségügyi osztálya utasította a kalocsai kórház vezetését, hogy nyissa meg az új 30 ágyas gyermekosztályt. A kórház helyettes igazgatója azonban azt közölte, hogy ezt nem tudja megtenni, mivel az osztály, (tehát az épületrész) befejezetlen állapota, valamint a felszerelés teljességgel hiányos volta ezt nem teszi lehetővé.

Nézzük a helyettes kórházigazgató levelét, miért nem tudta megnyitni az új kórházi osztályt.

„A Bács-Kiskun Megyei Tanács VB. XI. Egészségügyi Osztálya szóban utasította a Kalocsai Járási Tanács VB. X. eü. csoportját, nyissa meg 1952. november 15-én a Járási Kórház újonnan létesített 30 ágyas gyermek osztályát. A megnyitást a fenti időre eszközölni nem lehetett s ennek okait alább részletezzük.

Kívánatos volna egy mikroszkóp, és kurzív laboratóriumi munkák végzéséhez szükséges más műszerek beszerzése is. A fentieken kívül számos felszerelési tárgyat megrendeltünk, illetve készíttettünk, leszállításukat november hó végére, illetve december elejére ígérték. A szükséges hat ápolónő közül kettőt már alkalmaztunk, a másik négy alkalmazása nehézségekbe ütközik, mert amíg az osztály nem nyílik meg, addig a gazdasági hivatal véleménye szerint őket alkalmazni és fizetést adni számukra kiadni nem lehet. Tudomásunkra jutott, hogy a Beruházási Bank felé a felszerelés megvásárlásához szükséges összeget a megyei VB. XI. Eü. Osztálya csak november 11-én szabadította fel, valamint hogy valaki 2500 Ft. értékben a gyermekosztály részére árnyékmentes műtőlámpát rendelt, ami súlyosan kifogásolható, mert: 1./ nincsen rá szükség, 2./ ezzel a fenti felszerelésekre fordítandó összeg rövidül meg. A gyermekosztály megindítása elsőrendű fontosságú egészségügyi feladat. Kalocsán a rendelkezésünkre álló lehetőségeket igénybe vettük, hogy az építést, felszerelést, beindítást elősegítsük. A kórház segédgondnoka, valamint a gyermekgyógyász rendelő főorvos az ősz folyamán eddig kilenc alkalommal jártak Budapesten, illetve Kecskeméten a felszerelés bevásárlását szorgalmazni és segíteni. Az Egészségügyi Csoport részéről tanácson és útmutatáson kívül hathatós támogatást kérünk a Tatarozó Vállalat és a beruházási vállalat felé, hogy az osztályt időben megindíthassuk.

Kalocsa, 1952. november 17.                       

                                                                                              Dr. Péterfia János

                                                                                                  h. igazgató”[4]

Az iratot átolvasva egészen döbbenetes kép tárul elénk. Arról van szó ugyanis, hogy egy olyan épületet kellett volna átadni gyógyítás céljára, amely gyakorlatilag félkész állapotban volt. Az iratból nyilvánvalóvá válik ez a tény, hiszen a villany és a telefon még nem volt bevezetve, a fűtés lényegében alkalmatlan volt funkciója ellátására, hiszen a 8-10 fokos hőmérséklet azt jelenti, hogy lényegében nincs fűtés. Mindezek mellett látható, hogy a felszerelés is erősen hiányos, hogy finoman fogalmazzunk. Nem volt elég ágy, nem voltak matracok, amikre a gyerekeket fektetni lehetett volna. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy az épület, illetve kórházi osztály semmilyen tekintetben sem felelt meg a gyógyítás céljára, arra, hogy beteg gyermekeket felelősen el tudjanak látni, arról nem is szólva, hogy sem az orvosok, sem az ápolók száma nem volt elégséges. Az igazgatóhelyettes szakmai kompetenciáját mutatja, hogy nem volt hajlandó ilyen körülmények között engedni a politikai nyomásnak, és a gyermekosztályt nem nyitotta meg. Az irracionalizmusra kiváló példa még az irat vége felé olvasható műszerbeszerzés esete. 2500 forint értékben vettek árnyékmentes műtőlámpákat, amire semmi szükség sem volt, miközben az alapfelszereltség rendkívül hiányosnak mutatkozott.

Két héttel később, 1952. december 3. napján végül megtörtént az épület műszaki átadása. A hiányosságokat felírták, és kötelezték a kivitelezőt, hogy december 31. napjára oldja meg a kifogásolt problémákat.[5] Hogy ez mennyire sikerült nem tudjuk.

Az mindenesetre bizonyos, hogy a műszaki átadás után pár nappal a Kalocsai Járási Tanács VB. Egészségügyi Csoportja szűkszavú jelentésben rögzíti, hogy az osztály megkezdte működését. Annyit azért hozzátettek, hogy amíg „a teljes felszerelés nem érkezik meg, addig csak azokat a betegeket veszi fel, akiket felelősséggel el tud látni.”[6] A többi beteget a bajai és a kiskunhalasi kórházba irányították.

Természetesen értékelni kell azt az igyekezetet, amellyel a kommunista vezetés a modernizációs törekvéseket támogatta. Ahogy azonban a bevezetőben is említésre került, ez a modernizációs törekvés teljesen egyoldalú, szakmai hibáktól hemzsegő irracionális viselkedésekben és tervezésekben valósult meg. Szerény véleményem szerint ez az egyik, egyáltalán nem elhanyagolható oka annak, hogy a szocializmus sohasem épült fel, sohasem valósult meg.