Múltbanéző 15. (3)

 

bkml

„ÁLLÍTSUNK ZENEISKOLÁT!”[1]

Adatok a kecskeméti zenei oktatás kezdeteihez
és a 125 éves városi zeneiskola alapításának történetéhez

 

Kecskemét város zeneiskolája 1894 szeptemberében kezdte meg működését. A ma is fennálló jogutód intézmény idén 125 éves évfordulóhoz érkezett, amelyről jelen írás a városi zenetörténeti előzmények felvázolásával, illetve a zeneiskola alapításával kapcsolatos egyes részletek, adatok összegyűjtésével szeretne megemlékezni.

 

A zenei élet a városban, a 19. században. Az első kezdeményezések

 

Kecskeméten a 19. század zenei viszonyai meglehetősen szegényesek voltak, a zeneiskola keletkezésének történetét megörökítő Szent-Gály Gyula leírása alapján. „Zenei élet csak ott fejlődhetik ki, hol elegendő számmal van műértő közönség, s ez hiányzott nálunk” – írja Szent-Gály.[2] Az Alföld legnagyobb városában élő paraszt-polgároknak e korszakban vajmi kevés igényük volt arra, hogy utódaik a hangszerrel való bánás területén jártasságot szerezzenek, az itt élő csekély számú honorácior család is inkább „divatból vagy hiúságból” taníttatta „egy-két nótát jól-rosszul” eljátszani gyermekeit. Igaz, zenetanár tekintetében sem nagyon lehetett válogatni, többnyire „katonazenekarokból kilépett idegen mesterek” vagy a helybeli cigányzenészek nyújtottak valamiféle oktatást a muzsikálni vágyóknak. A század közepén azonban – felismerve a zenetanítás fejlesztő-nevelő hatását – egyre több iskolában tanítottak már éneket és hangszeres zenét a tanulóifjúságnak, így Kecskeméten a kegyesrendiek gimnáziumában, a református főgimnáziumban, majd az állami főreálban.[3] Az 1850–90-es években a zeneoktatásban az említett tanintézmények pedagógusai játszották a vezető szerepet, köztük elsősorban id. Baktay Mihály és Baumgartner János.[4]

Az 1870-es években viszonylag nagyszámú, de képzetlen „zenetanár” működött a városban, ám a helyi közösség igényeinek ez megfelelt. Keveseknek jutott eszébe, hogy másképp, magasabb színvonalon is lehet a zenét művelni, s hogy Kecskemét e tekintetben jelentős lemaradással küzd.[5] 1875-ben azonban ígéretes változások történtek. A megüresedett református kántori állásra a számos pályázó közül az egyházközség képviselői ifj. Sz. Nagy Károlyt választották, Szotyori Nagy Károly debreceni zenepedagógus, zeneiskola-igazgató és komponista „nagyreményű” fiát, aki művészi orgona- és harmóniumjátékával, szép énekhangjával egészen meghódította hallgatóságát a bemutatkozó próbaéneklés során. Sz. Nagy Károly 1876-ban költözött Kecskemétre, a református egyház által a takarékpénztár épületében bérelt lakásba, amely később házi hangversenyek és megannyi zeneóra helyszíne lett. Elvállalta a Kecskeméti Dalárda karvezetői posztját, a református gimnáziumban ének- és zenetanítást folytatott. 1877 tavaszán feleségül vette a jogakadémia igazgatójának, Csilléry Benőnek Gizella nevű lányát, megtelepedett, családot alapított.[6] Szintén 1877-ben történt, hogy a fiatal kántor meglátogatta otthonában a nagy mestert, Liszt Ferencet, aki megdicsérte az ifjú tehetség szerzeményeit.[7]

Az Sz. Nagy Károly által szervezett zenei események rövid ideig felpezsdíteni látszottak a város kulturális életét, a jótékonysági hangversenyek és a növendékek tudásának bemutatására alkalmat adó estek azonban utóbb bántóan alacsony érdeklődés mellett zajlottak.[8] 1876 szeptemberében felállított zenedéjében Sz. Nagy ének-, zongora-, harmónium- és hegedűórákat tartott. Az első tanévre összesen 14 növendék, 4 lány és 10 fiú iratkozott be, amellyel kapcsolatban az egyik helyi lap cikkírója megállapította, hogy „ez bizon kezdetnek sem sok s a zenede ez évi fenntartása nem kevés áldozatába fog kerülni a fiatal zenetanárnak, már a befolyó összeg lakás, fűtés és világításra alig elég, de hiába, minden kezdet nehéz”.[9] A zenede 1877-ben és 1878-ban is megnyitotta kapuit az ifjúság előtt (a beiratkozók létszáma ezekben az években nem ismert), 1879 nyarán azonban a fiatal kántortanár váratlanul a fővárosba költözött, ahol a református teológia és főgimnázium zenetanára lett. A Kecskeméti Lapokban megjelent sajnálkozó közlemény azzal próbálta magyarázni a történteket, hogy „e képzett zenész nem tudott megbarátkozni viszonyainkkal”, holott „Szilárd akarattal új aerat teremthetett volna Kecskemét zenevilágába.[10] Ám az Sz. Nagy Károly művészi-pedagógusi ambícióival szemben megnyilvánuló érdektelenség mellett az anyagi sikertelenség is közrejátszhatott abban, hogy az első zenedealapító végül máshol kereste boldogulását.

bkml

Az Sz. Nagy Károly-féle zenede értesítője
(Forrás: Kecskeméti Lapok, 1877. augusztus 25., melléklet)

Nem sokkal Sz. Nagy Károly távozása után, 1880 márciusában az egyik helyi újság Gresz Antal „szakavatott zenetanárnak” a városban való megtelepedését adta hírül, aki hamarosan tájékoztatta a nagyközönséget magán zenetanoda nyitási szándékáról.[11] A kecskeméti sajtótermékekben megjelent Értesítésében az új zenetanár elsőként fejtette ki ama meggyőződését, hogy a zenei tanulmányokhoz az alapos, fokozatos és szabályszerű tanítási rendszer elkerülhetetlenül szükséges.[12] Tanodájában kezdő és haladó osztályt hirdetett meg 10–12 növendék számára, házakhoz is kijárt, zongorahangolást és hangszer-felújításokat végzett, sőt, a szünidő alatt is vállalt zongora-, hegedű- és énektanítványokat, folyamatos felvétellel.[13]

Gresz Antal személyéről és kecskeméti működéséről egyébként meglehetősen keveset lehet tudni. A 26 éves zenepedagógusi múlttal rendelkező „magány zene és ének tanár”, illetve képesített elemi tanító előző állomáshelye nem ismert, a levéltári iratok szerint Kecskeméten ingatlannal nem bírt, hét tagú családját csekély zenetanári jövedelméből tartotta el.[14] A korabeli sajtóban megjelent hírek alapján óráit bérelt lakásán tartotta, a Héjjas-féle házban, majd a régi sétatéren, utóbb a Rózsa utcán.[15] 1881 tavaszán hároméves zenei tanfolyamot hirdetett meg, melynek kidolgozott tervezete a Kecskemét című lapban jelent meg a város elitjének ajánlásával, júliusban pedig nagy elismerést, ám csekély anyagi sikert arató hangversenyt tartott a városi színházban, tanítványaival.[16] Talán a megfelelő erkölcsi támogatás hiánya és a megélhetés gondjai vezették Gresz Antalt Hódmezővásárhelyre, ahol 1881. augusztus végén nyilvános zeneiskola felállítására kapott engedélyt, továbbá fenntartásához 100 forint városi segélyt.[17] A Kecskeméten megállapodni nem tudó zenetanár 1883-ig, haláláig tanította muzsikálni a hódmezővásárhelyi gyerekeket.[18]

bkml

Gresz Antal írása a Kecskemét 1881. március 6-i számában

 

Szabados Géza magánzenedéje

 

Szabados (eredetileg: Stoll) Géza 1875-ben került Kecskemétre egy színtársulat tagjaként. A Budapesten és Bécsben komolyabb képesítést nyert, városszerte népszerűségnek örvendő zenekari karnagyot a római katolikus főgimnázium hamarosan ének- és zenetanárává választotta, 1877 szeptemberében pedig a polgári leányiskola pedagóguskarának is része lett, zeneoktatóként.[19] A teátrum épületében lévő, Halasi nagy utcai lakásán zongora-, hegedű- és énekórákat adott magántanítványok számára, vállalt zongorahangolást és -javítást, majd 1883-ban – saját vagyonát ráfordítva – zenedét létesített Kecskeméten, a helyi hatóságok és a közoktatási miniszter engedélyével. A Budai nagy utca 165. szám alatti Deák-féle házban, három teremben zongora, harmónium, cimbalom, hegedű, viola, kisbőgő, nagybőgő, fuvola hangszereken, valamint ének, összhangzattan és zenetörténelem témákban folyt képzés. Az alapító kitűnő, új eszközökkel szerelte fel a „conservatoriumot”, köztük egy gyönyörű koncertzongorával, s a nagy érdeklődésre való tekintettel külön tanfolyamot hirdetett meg a kereskedőifjak, illetve zenélni vágyó felnőttek részére.[20]

bkml

Szabados Géza zenedetervezete 1883. szeptember
(Forrás: MNL BKML IV. 1908/b. 11886/1883. számon 11292/1883.)

A „zenede berendezése díszére válik városunknak” – mutatta be az új intézményt a Kecskemét című lap, hozzátéve, hogy „annyi tetemes áldozatok után, amennyit Szabados úr annak fölállítása érdekében hozott, igen méltányos dolog volna, ha annak föntartását [sic!] biztosítandó s azt a kezdet nehézségeiben segítendő, a város is némi anyagi segélyben, subventióban [sic!] részesítené.”.[21] Maga az alapító is kérte a város segítségét már az első tanév kezdetén, s a terembérlet költségeit fedező 600 Ft, illetve annak kifűtésére „megkivántató” 10–12 öl fa esetleges támogatás fejében felajánlotta három szegény sorsú tanuló ingyenes tanítását.[22] A kérelmet véleményező bizottság a zeneiskola ügyében a következőket nyilvánította ki: 1. A város zenei viszonyai olyannyira fejletlenek, hogy a zenetanári működés kevés anyagi sikert biztosíthat. 2. Az ilyen vállalkozástól „kellő minőségű” tanerők is visszarettennek. 3. Ilynemű intézet felállítása csak a városi hatóság kezdeményezésére anyagi és szellemi vezetése mellett valósulhat meg. Szabados Gézával kapcsolatban a bizottság a „zeneakadémia” igazgatásához szükséges „univerzális zenei képzettség” meglétéről sem volt meggyőződve, s végül leszögezte: „…bevárandónak tartjuk, hogy a [] felállított intézet jogos alappal bíró merész kísérlet-e, vagy pedig oly érdemes vállalat, mely a közérdek szempontjából segélyezésre méltandó.”.[23] Az új zeneiskola első tanéve 1884 nyarán szép erkölcsi sikerrel, ám anyagi deficittel (–1145 Ft) zárult.[24] Ekkor a közgyűlés, a szakbizottság javaslatára 500 Ft segélyt szavazott meg az intézmény támogatására, addig is „míg egy városi zenede felállítására intézkedés tétethetik”.[25] Szabados Géza zeneiskolája a városi szubvenciót 10 éven át, 1884 és 1894 között élvezte.

bkml

Szabados Géza zenede-igazgató
(Forrás: Kecskeméti Nagy Képes Naptár, 1891. 115.)

bkml

Az 1884. évi zeneestély műsora
(
Forrás: Kecskemét, 1884. január 27. [3.])

bkml

Szabados Géza zenedéjének pecsétlenyomata
(
MNL BKML IV. 1908/b. 15437/1892.)

Az eleinte virágzó, olcsó tandíjai miatt népszerű zeneiskolába évente 50–60 növendék iratkozott be. A hangszeres órákat Szabados Géza mellett Nemesszeghy István tartotta, aki 1883-ban került Kecskemétre, és az állami főreáliskola zenetanáraként tevékenykedett. Együttműködésük 1890-ig tartott, ekkor Nemesszeghy kilépett és önálló zeneoktatási tevékenységbe kezdett.[26] A Szabados-féle intézmény tanáraként tanított egy ideig Bordeaux Géza[27] és Chiovini Lajos[28] is, illetve Szent-Gály Gyula, a későbbi zeneiskola-alapító. Utóbb azonban Szabados teljesen egyedül végezte a növendékek oktatását, melynek úgy anyagi természetű, mint az emberi kapcsolatokban rejlő okai egyaránt lehettek.

Az intézmény 1884-ben a József gőzmalom I. emeletére költözött, a Halasi nagy utca 19. szám alá. 1893-ban pár évig a Főiskola tér 120. szám, Papp Ferenc háza lett az otthona, a „Collegium átellenében”; majd 1895-ben a Kossuth tér 10. alatti r. k. egyházi bérházban, az új városházával szemben működött, egészen megszűnéséig.[29]

Szabados Gézát tanítási módszere, szervezőkészsége és ügybuzgalma okán szerették a kecskemétiek, a zenede igazgatója pedig igazán igyekezett megőrizni a közönség pártfogását. Az évente rendezett hangversenyek, nyilvános iskolai vizsgák sikerrel zárultak, a zenede reputációja kiváló volt – legalábbis a korabeli médiából így tűnik. 1886-ban a Kecskemét című lap egyik cikkében egy jól sikerült zenei estély kapcsán az is felmerült, hogy „nem lehetne-e a zenedét egészen városivá alakítani”, hiszen „a város pénzügyei ezt [valószínűleg] megengednék.[30] Erre azonban nem került sor, hiszen már a kezdetektől is csak ideiglenesen adták meg a városi támogatást a Szabados-féle zenedének. Az igazgatónak a segély 700 Ft-ra történő felemelését célzó kérelmét a közgyűlés 1886 őszén azzal az indokkal utasította el, hogy „…a bizottság jelentése szerint a zenede az igényeknek meg nem felelő, csak hézagot pótló, miért az eddigi 500 frt még ez évre megadatott, de dij fölemelés nem eszközölhető.[31] Szabadost az 1886. évi húsvét vasárnapi nagy hangverseny után a Kecskeméti Lapok, illetve a Kecskemét hasábjain kemény, személyeskedésbe torkolló támadás érte, melyben kritikusa a zeneiskola-igazgató hozzáértését, rátermettségét egyaránt kétségbe vonta.[32]

1887-ben Szabados Géza az intézmény feletti védnökségre Zichy Géza grófot, az országszerte ismert félkezű zongoraművészt kérte fel. A zeneiskola rangjának, elismertségének emelését célzó aktust az arisztokrata művész Kecskeméten adott koncertje hivatott megerősíteni, amely aztán az intézmény által szervezett események legemlékezetesebbje lett.[33] 1888-ban „a fokozottabb igényeknek megfelelőleg” Szabados a zenedét „megnagyobbította”, s az új tanévet az átalakított, bővített termekben kezdték meg a növendékek.[34]

Az 1890-es években számos, a zeneiskolára nézve kellemetlen esemény történt, kezdve a tantestület oszlopos tagjának, Nemesszeghynek a kilépésén, a városi segély megvonásán át a városi zeneiskola 1894. évi létrehozásáig, melyre Szabados Géza valószínűleg csalódottan, sértetten reagált.[35] Az általa alapított intézmény azonban túlélte ezt a megrázkódtatást és még hosszú éveken keresztül működött Kecskeméten. 1902-ben Szabados ismét megpróbálkozott a város támogatásának elnyerésével, 1000 Ft-os segély iránti kérelmét azonban a közgyűlés elutasította a fennálló városi zeneiskolára fordított költségekre hivatkozva.[36] 1903-ban, hosszú, súlyos betegség következtében Szabados Géza elhunyt, kedves zenedéje pedig – húsz év után – befejezte működését.[37] Szent-Gály Gyula még 1896-ban megjelent írásában elismerte a Szabados-féle tanintézet érdemeit, miszerint „a zenetanulás elterjedését elősegítette, és úttörő intézmény volt a zenének iskolai rendszer szerint való tanításában”.[38]

 

Szent-Gály Gyula és a városi zeneiskola

 

Szent-Gály Gyula Szegeden született 1863-ban, de családja valószínűleg még gyermekévei alatt Kecskemétre települt. Édesapja, Szentgály István, ügyvéd volt, édesanyja, Tomaskó Jozefa, az 1870-es években a város legjobb konyháját üzemeltető Tomaskó vendéglős testvérek közvetlen rokonságához tartozott.[39] A fiatal Szent-Gály a kegyesrendi gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, ahol Szabados Géza – mint helybeli tanerő – minden bizonnyal taníthatta. Bátyja, Béla 1877/78-ban, 17 évesen a kecskeméti jogakadémia hallgatója lett, s a családi hagyományokat követve Gyula is beiratkozott az intézménybe 1882–83-ban, de később a pesti egyetemen hallgatott klasszika-filológiát és jogot rövid ideig.[40] Nőtestvérei közül Ida neve többször is feltűnik a helyi újságokban, aki mint a Szabados-féle zenede tehetséges növendéke számos hangversenyen sikerrel szerepelt.[41] Gizella testvére okleveles óvónőként a városi kisdedóvóban dolgozott.[42]

Szent-Gály az útkeresés évei után (szerzetesi hivatással próbálkozott, színészkedett) Kassán telepedett meg zeneoktatóként, ekkor már zeneszerzéssel is foglalkozott.[43] 1887-ben a Kecskeméti Lapok a Szabados-féle zenede egyik tanáraként említi Szent-Gály Gyulát, aki még 1888 elején is együtt lépett fel a mesterrel.[44] Kapcsolatuk természetét a korabeli források nem fedik fel, ám aligha véletlen, hogy a fiatal zenész 1889-ben már külön utakon járt, saját lakásán adott hegedű- és zongoraleckéket. Még ebben az évben átvette a karnagyi posztról leköszönt Szabados helyét a Kecskeméti Zenekedvelők Egyesületében, majd 1890-ben Budapestre távozott „magasabb zenészeti önképzés végett”.[45] Zeneakadémiai évei érlelhették meg benne azt a gondolatot, hogy Kecskeméten, a zeneoktatás terén mélyreható változásokra van szükség, ezért kidolgozta és 1892-ben megjelentette „Állítsunk zeneiskolát” című memorandumát, amelyet Lestár Péter polgármesternek ajánlott.[46]

bkml

A Lestár Péternek ajánlott zenei memorandum
(Forrás: MNL BKML IV. 1908/b. 1310/1893. számon 10179/1893.)

 

*

A tizenhét oldalas iromány rávilágít a hazai zeneművészet elhanyagolt voltára, az újabb generációk zenei kiművelésének igénytelen, alacsony nívójára. A „zeneoktatást a helyes irányba terelni nem a szakzenészeknek feladata egyedül” – véli Szent-Gály –, „mert ezek bármily hiven, bármily odaadással iparkodnak is munkálkodni […], működésük nem hozza meg a kívánt eredményt, ha nem részesülnek támogatásban…”.[47] Az egyes városoknak kell helyes alapokon szervezett zeneiskolákat felállítaniuk, vagy a meglévőket rendszeresíteni, hogy „valóban műértő közönséget neveljünk, hogy a zene a maga teljességében betöltse kulturalis és paedagogiai missióját…”.[48] A nyilvános zeneiskolának a magániskolával szembeni előnyeit a következőkben foglalta össze a szerző: 1. Alacsony tandíj mellett hozzáférhetőbbé válik a tudás, a zenetanulás többé már nem a tehetősek kiváltsága, nem sikkadnak el a szegény tehetségek. 2. A nyilvános iskola a szerepléshez, versengéshez szoktatja növendékeit. 3. Alaposabb és teljesebb zenei műveltséget nyerhetnek a növendékek, amennyiben zeneelméletet, összhangzattant, zenetörténelmet és -esztétikát, karéneket, kamarazenét, illetve zenekari játékot is tanulhatnak. 4. A közönség kiművelésére is nagyobb gondot lehet fordítani, nagy hangversenyek szervezésével, nagyszabású művek előadásával stb. Szent-Gály elképzelése szerint a zeneiskola a tehetséges, zenei pályára készülő növendékeknek kellő alapozást nyújtana, ugyanakkor egy mélyebb zenei műveltséggel rendelkező dilettáns közönséget is kinevelne, „melyre oly nagy szükség van, hogy a zene a maga szépségében virágozzék és betölthesse magasztos hivatását.[49]

A füzetke második részében kidolgozott tervezet olvasható, amelyben a szerző javaslatot tesz a szervezendő zeneiskola kapcsán a tanári fizetésekre („legyen tisztességes”, hogy ne kényszerüljenek a tanerők magánórák tartására), a tandíjra (évi 50 Ft, a szegények mentességet élvezhessenek), a növendékek életkorára (betöltött 8. év, írás-olvasás, jó hallás és testalkat) és a tanszakokra (zongora és hegedű) vonatkozólag. Pontos leírást ad a tananyagról, részletezi a tanítás módszertanát. Kitér az elhelyezés problémájára (legjobb lenne a zeneiskolát egy tanintézetben, illetve a majdani színházépületben elhelyezni) és a költségvetés egyes kérdéseire (tanerők létszáma, felszerelések, éves kiadások). Szent-Gály az éves kiadást 5040 Ft-ra, míg a tandíjakból adódó bevételeket 3140 Ft-ra taksálja, s úgy reméli, a közművelődési célokra eddig is oly sokat áldozó város nem fog elzárkózni a kifejtett eszméktől és az újabb anyagi ráfordítástól.[50]

*

bkml

Kecskemét város pályázati felhívása zeneiskola felállítására
(Forrás: Kecskeméti Lapok, 1893. május 28. [4.])

A helyi újságok 1892. augusztusi számaikban helyeslőleg méltatták a röpiratot. A Kecskeméti Lapok újságírója némileg szkeptikusan mindössze annyit jegyzett meg, hogy a javasolt tandíj mellett aligha lesz kellő számú növendéke az iskolának, s a városi szubvenció ez esetben tetemes összegre rúghat majd.[51]

A röpirat hatására a városi tanács bizottságot hívott életre a zenetanítás ügyének megtárgyalására 1892 őszén, majd fél évvel később felhívást tett közzé városi segéllyel támogatandó zenede létesítése iránt, miután a bizottsági jelentés is meggyőzte a városatyákat, „hogy ez a mód [ti. a magániskola támogatásával szemben egy városi zenede alapítása] még anyagi tekintetben is legelőnyösebb a városra nézve.[52] Szent-Gály Gyula ekkor, 1893-ban fejezte be tanulmányait a fővárosban, majd hazatelepült saját iskola életre hívásának szándékával. A meghirdetett pályázatra beadott tervezetét – mint egyedülit, illetve mint szakmailag megfelelőt – a bizottság elfogadta, s az 1894. szeptember 1-jével működését megkezdő városi zeneiskola élére az igazgatói pályáztatás mellőzésével őt nevezték ki.[53] Szabados Géza a felhívás hatására egy, a tanács pártfogását kérő, a segély fenntartásáért folyamodó levelet küldött, melyben ismételten hangsúlyozta: „tíz éven át fennálló magánzenedém úgy a belszervezet, valamint tanerő tekintetében a mai kor igényeinek, de különösen a helyi viszonyokhoz mérten teljesen megfelel...”.[54] Bizonyára nem hitte, hogy a zenetanítás rendezését régóta halogató és pénzügyi tekintetben is igen megfontolt városvezetés végül mégis megvalósítja az új intézményt a sokéves múltra visszatekintő, érdemeket szerzett régi zeneiskola ellenében. Személye és az általa képviselt pedagógia azonban valószínűleg akadálya lett a további együttműködésnek, amelyet a zeneiskola ügyével foglalkozó bizottság jelentése finoman így fogalmazott meg: „A magánzenedének [] egész működése egy személytől, ti. a tulajdonostól függ [] [míg] a városnak, mint föntartó testületnek mindig módjában áll saját intézetét a kellő színvonalon megtartani.[55]

Az új zeneiskolát koordináló felügyelő bizottság a szervezeti szabályrendeletben az alábbiak szerint határozta meg az intézmény céljait: „A rendszeres zenetanulást a szegényebb sorsúaknak is hozzáférhetővé tenni, s nemcsak alaposabb készültségű dilettáns közönséget nevelni, hanem megkönnyíteni a továbbhaladást azoknak is, kik tehetségüknél fogva hivatva vannak magukat kizárólag a zenei pályára képesíteni. A műzenét, főleg a magyar műzenét fejleszteni, a közönség körében a zene iránt való érdeklődést fönntartani és nevelni.[56] Az iskola számára az Adler-féle házat szerezte meg a fenntartó, itt kezdte meg működését két tanteremben, két (zongora és hegedű) tanszakkal, meglehetősen kevés (14 fő) növendékkel és két fő tanerővel. 1895-ben, miután a tandíjat jelentősen mérsékelték, már biztatóan emelkedett a beiratkozók létszáma, s a tanári kar is kiegészült: Szent-Gály Gyula és Bordeaux Géza mellé Veress Klára okleveles tanítónőt szerződtették.[57] Szent-Gály Gyula a fiatal intézmény első éveit bemutató, 1896-ban megjelent munkájában reménykedőn kívánta: „Adja Isten, hogy [] ez a zsenge intézmény megszilárdulva a zene ügyének hasznos szolgálatokat tehessen.[58]

bkml

bkml

Kimutatás a városi zeneiskola felszereléséről
(
MNL BKML IV. 1908/b. 1310/1893. számon 13012/1893.)

bkml

Szent-Gály Gyula
(
Forrás: Bácstudástár)[59]

 

Epilógus

 

Az évek meghozták az új zeneiskola számára a népszerűséget és a sikereket. Egyre több növendék látogatta Szent-Gály intézetét, sokan pártoltak át magán zenetanároktól és Szabados zenedéjéből is. 1896-ban államsegélyt nyert az intézmény; 1897-ben, hároméves működés és zeneakadémiai minősítés után, pedig véglegesítést, a város részéről.[60] Az igazgató, Szent-Gály Gyula 15 éven keresztül állt a városi zeneiskola élén. Tevékenységének és az intézmény működéstörténetének részletes feltárása a jövő kutatóira vár, annyi mindenesetre nyilvánvaló, hogy az első reménykeltő évtized után visszaesés következett be az iskola életében: a növendéklétszám és a színvonal tekintetében is, finanszírozási gondok miatt. Az 1907/08. tanévről beszámoló értesítőjében a zenedei igazgató a következőkről panaszkodik: „Évről-évre égetőbbé válik az iskola megfelelő elhelyezésének, valamint újabb tanerők alkalmazásának és ezzel kapcsolatban a fizetés s a szolgálati viszonyok rendezésének kérdése. Talán a küszöbön álló általános újjászervezés alkalmával az iskola sem lesz a város közönségének mostoha gyermeke és a viszonyok mielőbbi rendezésével újra megindulhat az iskola a fejlődésnek azon útján, melyen most az előtte álló akadályok miatt tovább nem haladhat.[61] Ám változás aligha történt. 1909 áprilisában „Veszélyben a zeneéletünk” címmel a Kecskemét című lap cikke kondította meg a vészharangot azzal, hogy a kecskeméti városi zeneiskola két vezető tanárának, Szent-Gály Gyulának és Koller Ferencnek távozási szándékáról írt. Az írás szerzője a kecskeméti zenei élet teljes romba dőlésével fenyegető eseményként értelmezte a fentieket, és a zenetanárok díjazásának rendezését sürgette. A két kiváló zenepedagógust ugyanis az anyagi megbecsültség hiánya is ösztönözte az intézményből való távozásra, miközben – jobb körülményeket kínálva – Szent-Gályt Miskolcra hívták zeneiskola-igazgatónak, Kollert Szabadkára a hegedű tanszékre.[62]

A művészetpártolók jajkiáltásainak dacára azonban a város nem sietett megtartani a Kecskemét zenei kultúráját fellendítő jeles személyiségeket, végül 1909 szeptemberében Szent-Gály másfél évtizedes zeneiskola-igazgatói működés után tényleg elhagyta a várost, és az általa alapított intézményt. A Kecskemét című lap búcsúcikke nagyon érzékletesen világítja meg a veszteséget, ezért érdemesnek látjuk az írást hosszabban idézni. „A kecskeméti művészi életet éber figyelemmel kísérő ember értheti meg csupán azt a veszteséget, amely az ő távozásával Kecskemét zenekultúráját sújtani fogja. Távozásának az okát csak sejtjük, de talán helyesen sejtjük. Két évvel ezelőtt a zeneiskola igazgatója és tanári kara fizetésjavítási kérvényt nyújtott be a közgyűlés elé. A tanári kar óriási munkáját és értékét méltányolni nem tudó közgyűlés a fizetésjavítástól eltekintett. Ha tekintetbe vesszük azt a munkát, amit a zeneiskolai igazgató végez, amelynek nyomában, sajnos, az elismerés virága alig alig fakad s hozzávesszük azt az alamizsnaszerű fizetést, amit a város »jóvoltából élvez«, bizony igen szomorú kép tárul elénk s egész tisztán látjuk a távozásra késztető okokat. Hogy mit veszt Kecskemét társadalma egy ilyen országhirü ember távozásával, azt csak majd a közeljövőben fogja mérlegelni tudni, amikor már késő lesz.

Körülbelül másfél évtizede annak, hogy Szent-Gály Gyula közöttünk él s fáradhatatlanul dolgozik Kecskemét zenekultúrájának fellendítésén. Ujjászervezője a Polgári Dalkörnek, amely az ö vezetése alatt oly sok babért aratott. Ő volt a hangversenyek fáradhatatlan rendezője, nála nélkül alig történt meg egy-kettő, ahol azonban az ö szakavatott vezetése volt az irányadó, ott a siker biztos volt. A Nőegylet, a Katholikus Egylet, a Katona-kör, a kegyesrendi főgimnázium stb. hangversenyei, estélyei legnagyobb részben az ő nevéhez fűződnek. Hogy ezen egyesületek s még mások is, mily erőt vesztenek el benne, azt lehetetlen fel nem ismerni. A zeneiskolát pedig, amelynek egyik erője a másik után távozik el, (halljuk, hogy Halmay Irma is Miskolcra pályázik) a tekintetes város becsukhatja, mert oda ugyan azért a fizetésért nem hogy ilyen embereket nem, hanem talán semmilyeneket sem kap. A művészember sem él levegőből, sőt társadalmi állása nagyon is sokat követel tőle.

Fáj nekünk, hogy Szent-Gály csakugyan megválik tőlünk. Szeretnénk, ha ez nem lenne igaz. Nem akarjuk mi azt elhinni, hogy a város annyira rövidlátó, hogy föl ne ismerné a beálló pótolhatatlan hiányt, amelyet távozása fog előidézni. Ha pedig mégis az ellenkezője igaz ennek, akkor kénytelen leszünk proklamálni, hogy a mi városunk tek. vezetősége, közgyűlése csak ökrökkel, Bugaccal törődik, de a város kulturérdekeire alig gondol.[63]

*

A felvázolt történet talán nem szívderítő, mindazonáltal a zeneiskola-alapítás körülményei, a levéltári dokumentumokban, a korabeli sajtóban olvasható több mint száz éves sorok sok tanulsággal szolgálhatnak számunkra a mindenkori kecskeméti városvezetés, a helyi társadalom és a kultúra sajátos viszonyait illetőleg. Szent-Gály és zenésztársai távozása után nem állt meg az élet, a zeneiskola folytatta működését, előbb ideiglenesen Kacsóh Pongrác, majd 1910 februárjától M. Bodon Pál vezetésével.[64] 1950-ben az intézményt államosították, mai helyére, a Bihar utcai épületbe pedig 1994-ben költözött.[65] Az 1894-ben alapított, 1989-től M. Bodon Pál nevét viselő kecskeméti városi zeneiskola Kecskemét egyik legnagyobb múltra visszatekintő tanintézete, amelynek ilyen hosszú időn keresztül való megmaradása – a fenntartó város szándékán túl – minden bizonnyal a zeneiskola falai között egykor és ma is működő, hivatásukat odaadóan gyakorló zenepedagógusoknak köszönhető.

 

 

Jegyzetek


[1] Szent-Gály Gyula 1892-ben megjelent röpiratának címe.

[2] Szent-Gály Gyula: A kecskeméti városi zeneiskola keletkezése 1894-ben és eddigi működése. Kecskemét, 1896. (A továbbiakban: Szent-Gály Gyula, 1896.) 3.

[3] Szent-Gály Gyula, 1896. 3–4.

[4] Id. Baktay Mihály hegedűt, cimbalmot, fuvolát, klarinétot tanított, 54 éven át vezette a református főgimnázium ifjúsági zenekarát, és karmesterkedett más zenekaroknál is. Baumgartner János a kegyesrendi főgimnázium zenetanára volt, hangszereket és éneket tanított 1876-ig, az iskola ének- és zenekarát vezette. L.: Tánczos-Szabó Ágota: Városaink és az 1928. évi zenei kataszter – Kecskemét. Forrásközlés. In: Múltbanéző 2. sz. (2011. 01. 18.) A kataszter városi zeneoktatásra vonatkozó kérdésére adott válaszban az összeállító (vsz. M. Bodon Pál) Zimay László zeneszerző, tanár, Predics László ügyvéd, a m. kir. dalműszínház hegedűse és leánya, Predics Jolán nevét is említi, mint akik hosszabb-rövidebb ideig tanítottak Kecskeméten hegedűt, illetve zongorát.

[5]e művészet munkálását még eddig- nem tűzte ki egyik czéljául [a művelt közönség] […] mig más városok sokkal csekélyebb számú értelmiséggel magokat a zene fejlesztése körül érdemesítették…”. Hoskó József: Kecskemét, 1875. november 4. Kecskemét, 1875. november 7. [1.] – Hoskó a református gimnáziumban tanított éneket, és nagy várakozással tekintett Sz. Nagy Károly kecskeméti jövetele elé. „Sz. Nagy Károly úrban olyan zenészeti erőt nyert városunk, a kinek vezetése alatt talán sikerülend a szunnyadó és mély apathiában szenvedő erőket tevékenységre ébreszteni.” Uo.

[6] Az Sz. Nagy Károly életére és tevékenységére vonatkozó adatokat lásd a Kecskemét és a Kecskeméti Lapok 1875–1879 közötti számaiban az „Újdonságok” és „Különfélék” rovatokban. Pl. Kecskeméti Lapok, 1875. október 17., Kecskemét, 1877. november 25., Kecskeméti Lapok, 1876. május 7. stb.

[7] „Különfélék. Látogatás Liszt Ferencnél”. Kecskeméti Lapok, 1877. december 23. [3.]

[8]Ifj. Sz. Nagy Károly november hó 26-án adott hangversenye igen csekély számú közönséget gyűjtött össze a zenede helyiségében úgyannyira, hogy a jövedelem még a költségeket sem fedezé; pedig a hangverseny annyi élvezetet nyujtott…”. „Különfélék”. Kecskeméti Lapok, 1877. december 2. [4.] A szűk körű érdeklődést több cikk is kiemeli.

[9] „Különfélék”. Kecskeméti Lapok, 1876. szeptember 17. [4.]

[10] „Újdonságok”. Kecskeméti Lapok, 1879. július 6. [3–4.]

[11] „Újdonságok”. Kecskemét, 1880. március 7. [3.]

[12] „Értesítés”. Kecskemét, 1880. március 14. 3.; „Újdonságok (Beküldetett)”. Kecskeméti Lapok 1880. március 14. [3.]

[13] „Újdonságok”. Kecskeméti Lapok, 1880. április 4. [3.]; „Közönség köréből”. Kecskeméti Lapok, 1880. június 6. [3.]; „Újdonságok”. Kecskeméti Lapok, 1881. július 3. [3.]

[14] „Zeneiskola városunkban”. Kecskemét, 1881. március 6. [1.]; Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Bács-Kiskun Megyei Levéltára (BKML) IV. 1908/b. Kecskemét Város Tanácsának iratai. Közigazgatási iratok (a továbbiakban: IV. 1908/b.) 5280/1880. Jegyzőkönyv Gresz Antal vagyontalansága tárgyában.

[15] L. a Kecskeméti Lapok és a Kecskemét 1880–1881. évi számait, az „Újdonságok” rovat híreit.

[16] „Zeneiskola városunkban”. Kecskemét, 1881. március 6. [1.]; „Helyi hírek. Hangverseny”. Kecskemét, 1881. július 23. 3.

[17] Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára Hódmezővásárhely XV. 61. Kéziratok gyűjteménye. Forrás: Internet: https://mandadb.hu/common/file-servlet/document/529390/default/doc_url/Imre_Sndor_gyjtse_108_Zeneiskola.pdf (2019. szeptember 25.)

[18] Uo.

[19] Szabados Géza 1886. május 29-én felvett jegyzőkönyvben igazolja, hogy 1875 szeptemberétől már a főgimnáziumban tanított, a polgári leányiskolában pedig 1877 szeptemberétől alkalmazták. MNL BKML IV. 1908/b. 7167/1886. Jegyzőkönyv Szabados Géza ének- és zenetanár bizonyítvány tárgyában. Vö.: Az 1891-es Kecskeméti Nagy Képes Naptár szerint 1876-tól tanított a kegyesrendieknél, 1878-tól a leányiskolában. Kecskeméti Nagy Képes Naptár 1891. közönséges évre. Szerk.: Nagy Imre. 126.

[20] „Újdonságok”. Kecskemét, 1883. szeptember 9. [2.] és 1883. szeptember 23. [3.]

[21] „Újdonságok”. Kecskemét, 1883. szeptember 16. [3.]

[22] MNL BKML IV. 1908/b. A 11886/1883. számon 11292. 1883. szeptember 12. Szabados Géza kérelme az általa felállítandó conservatorium segélyezése iránt.

[23] MNL BKML IV. 1908/b. A 11886/1883. számon 13076. Hajagos Illés, Dr. Szeless József, Horváth Béla, Baktay Mihály, Pásthy Károly és Győrffy Balázs aláírásával bizottsági jelentés a városi tanácsnak, 1883. október 18-án. Szabados zenei képzettségéről a következőket írták: „Nincs jogunk Szabados Géza úrnak zenetanári képzettségét oklevelével szemben kétségbe vonnunk, de ki kell nyilvánítanunk, hogy helybeli működése alatt, talán kedvező alkalom hiányában, annak olyatén jelét nem adta, mely egy zeneakadémia igazgatójának, szerinte helyesebben mondva egyedüli tanerejének, universalis zenei képzettségét igazolná.

[24] „A zenede zárünnepélye”. Kecskemét, 1884. július 13. 3.

[25] MNL BKML IV. 1903/a. Kecskemét Város Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek (a továbbiakban: IV. 1903/a.) 121/1884. kgy. határozat.

[26] „Újdonságok”. Kecskemét, 1890. november 2. [3.]

[27] Bordeaux Géza 1890-ben került Kecskemétre. Pár hónapig Szabados Géza zenedéjében tanított, majd 1894-től a városi zeneiskola tanára lett, ahol nyugdíjazásáig, 1912-ig működött.

[28] Chiovini Lajos hegedűtanár szintén 1890-ben került a városba Szolnokról, abban az időszakban, amikor Szent-Gály tanulmányai végett Budapestre költözött.

[29] Az adatok a Kecskeméti Lapok és a Kecskemét 1883–1903 közötti cikkeiből valók.

[30] „Színház és zene. Zenedei estély”. Kecskemét, 1886. február 28. [2.]

[31] „Közgyűlés”. Kecskemét, 1886. szeptember 19. [2.] A levéltár iratanyagaiban olyan bizottsági jelentésnek, amely a Szabados-féle zeneiskolával kapcsolatos problémákat tárgyalná, eddig nem sikerül nyomára bukkanni.

[32] A pengeváltás nyomon követhető az alábbi cikkek segítségével: „Különfélék. A »nagy hangverseny«”. Kecskeméti Lapok, 1886. május 2. [2.]; „Közönség köréből”. Kecskemét, 1886. május 9. [2–3.] „A Szabados-féle nagy hangverseny s még valami”. Kecskeméti Lapok, 1886. május 16. [3.]; „Közönség köréből. Szabados Géza hangversenye, s még valami”. Kecskemét, 1886. május 16. [2.]; „Közönség köréből. Válasz Pintér Kálmán úrnak”. Kecskemét, 1886. május 23. [1.] Pintér Kálmán a kegyesrendi gimnázium magyar nyelv és grammatika tanára volt, maga is műkedvelő zenész.

[33] „Különfélék. A zenede hangversenye”. Kecskeméti Lapok, 1888. január 23. [2.]; „Gr. Zichy Géza Kecskeméten”. Kecskeméti Lapok, 1888. január 29. [1.]

[34] „Különfélék. A kecskeméti zenede”. Kecskeméti Lapok, 1888. szeptember 9. [2.]

[35] Szabados támadó, hangulatkeltő cikket írt 1899-ben a városi zeneiskola és Szent-Gály Gyula ellen „Zene és kultúra” címmel, „Egy adófizető polgár” aláírással. Az írásnak nem bukkantunk ugyan nyomára (hiányzik az adott lapszám), a rá érkezett válasz azonban pontról pontra kivesézi a zeneiskolát és igazgatóját ért vádakat. „Városi zeneiskolánk”. Kecskeméti Lapok, 1899. december 3. 3.

[36] MNL BKML IV. 1903/a. 210/1902. kgy. határozat. A határozat utal arra, hogy Szabados 1894-ben, a városi segély beszüntetése idején mint ének-zene tanár méltányosságból 400 korona végkielégítésben részesült.

[37] A Kecskemét 1903. szeptember 13-i száma közölte Szabados Géza halálhírét, az „Újdonságok” rovatban. Korábban minden évben közölték a lapok a Szabados-féle zenede beiratkozási időszakát, ezután nem, feltételezhető, hogy nem működött tovább az intézmény. Vö.: A kecskeméti zenekataszter összeállítója a Szabados-féle iskola megszűnését 1895-re teszi. Tánczos-Szabó Ágota: Városaink és az 1928. évi zenei kataszter – Kecskemét. Forrásközlés. In: Múltbanéző 2. sz. (2011. 01. 18.)

[38] Szent-Gály Gyula, 1896. 8.

[39] A család Szentgályként írta nevét, s Szent-Gály írásmód Gyulánál jelent meg. – Az édesapát, Istvánt mint városi rendőrkapitányt említi a Magyar írók élete és munkái (l. 43. lábjegyzetet!). – A Tomaskó-féle vendéglőről l. a Kecskemét című újság korabeli számait.

[40] MNL BKML VIII. 1. A Kecskeméti Egyetemes Református Jogakadémia iratai 1861–1949. Hallgatói lista. A listán fellelhető Szentgály Béla és Gyula neve is. A pesti egyetemen eltöltött rövid időszakra több lexikoncikk is utal (pl. Magyar írók élete és munkái, Katolikus lexikon).

[41] „A zenedei hangverseny”. Kecskeméti Lapok, 1885. január 25. 2.

[42] „Újdonságok. Helyettesítés”. Kecskeméti Lapok, 1881. május 8. [3.]

[44] „Különfélék. Zenevizsga és -zárünnepély”. Kecskeméti Lapok, 1887. július 3. 3. és. „Különfélék. A zenede hangversenye”. Kecskeméti Lapok, 1888. január 1. 3.

[45] „A Zenekedvelők Egyesülete”. Kecskemét, 1894. december 23. [1.]

[46] Szent-Gálynak a későbbiekben számos cikke jelent meg zenei témában a helyi lapokban, zeneelméleti, módszertani és tankönyveket is írt.

[47] Szent-Gály Gyula: Állítsunk zeneiskolát. Kecskemét, 1892. 5.

[48] Uo.

[49] Szent-Gály Gyula: Állítsunk zeneiskolát. Kecskemét, 1892. 7.

[50] Uo. 19.

[51] „Könyvismertetés”. Kecskemét, 1892. augusztus 21. 2.; „Hirek”. Kecskeméti Lapok, 1892. augusztus 14. 3.

[52] Szent-Gály idézi a bizottsági jelentést. Szent-Gály Gyula, 1896. 9–10., illetve MNL BKML IV. 1908/b. 1310/1893. számon 15515/1893. A bizottság 1893. október 8-i jelentése. – A zenedei segély megpályáztatását eldöntő közgyűlési határozatot l.: MNL BKML IV. 1903/a. 93/1893. kgy. határozat.

[53] Szent-Gály Gyula, 1896. 10.; „Közgyűlés”. Kecskemét, 1893. október 22. [1.]; MNL BKML IV. 1903/a. 314/1893. kgy. határozat. Szent-Gály pályázatát elfogadják.

[54] MNL BKML IV. 1903/a. 1310/1893. számon 10182/1893. Szabados Géza levele.

[55] MNL BKML IV. 1903/a. 1310/1893. számon 15515/1893. A bizottság 1893. október 8-i jelentése.

[56] MNL BKML IV. 1908/b. 1310/1893. számon 13317/1894. A kecskeméti városi zeneiskola szervezeti szabályai.

[57] Szent-Gály Gyula, 1896. 13–16.

[58] Uo. 16.

[59] Internet: http://www.bacstudastar.hu/fr/szent-galy-gyula (Letöltve: 2019. szeptember 2.)

[60] MNL BKML IV. 1903/a. 251/1897. kgy. határozat a zeneiskola véglegesítéséről.

[61] „A városi zeneiskola értesítője”. Kecskemét, 1908. augusztus 16. 3–4.

[62] „Veszélyben a zeneéletünk. Mentsük meg!” Kecskemét, 1909. április 25. 2.

[63] „Szent-Gály Gyula”. (Miskolci) Ellenzék, 1909. szeptember 16. 2. A cikk idézi a Kecskemét című újság szeptember 12-i, Szent-Gálytól búcsúzó cikkét.

[64] Kacsóh Pongrác az állami főreáliskola igazgatója volt 1909-től, majd Szent-Gály távozásakor ideiglenesen a zeneiskola élére is kinevezték. M. Bodon Pál 1910 februárjától 1949-ig, nyugdíjba vonulásáig vezette a zeneiskolát.

[65] A zeneiskola történetével kapcsolatban l.: A kecskeméti zeneiskola jubileumi évkönyve, 1894–1994. [Kecskemét, 1994.], A kecskeméti M. Bodon Pál Zeneiskola. Kecskemét, 2000.