Múltbanéző 15. (02)

bkml

CZIGLER GYŐZŐ MŰÉPÍTÉSZ KÚTJA NYOMÁBAN KISKUNFÉLEGYHÁZÁN

 

Bevezetés

 

A Bács-Kiskun Megyei Levéltár Kiskunfélegyházi Fióklevéltárában Czigler Győző építész, műegyetemi tanár aláírásával ellátott tervrajzok találhatók, melyek egy napjainkra elpusztult díszkúthoz készültek.[1] Nem az építész fő művéről van szó, azonban a levéltári iratanyag és a korabeli sajtó áttanulmányozása után megállapítható, hogy a kút egykor igen fontos szerepet töltött be a város életében és Czigler munkásságán belül sem találunk – eddigi tudomásom szerint – sok, hasonló jellegű munkát. Czigler, aki a maga korában az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar építész volt, Kiskunfélegyházán több építkezés kapcsán is megfordult.[2] Készített terveket 1891-ben egy meg nem valósult leányiskolához, valamint ugyanebben az évben szakvéleményt és költségvetést a Szent István-templom javítási munkálataihoz, azonban az eddigi kutatások szerint ez a kút az egyetlen olyan, Czigler által tervezett munka a városban, ami meg is valósult.[3]

 

A kútterv leírása

 

A kút medencéje összetett alaprajzú, melynek alapját egy szabályos háromszög képezi, lemetszett csúcsokkal. Három oldalából félköríves, vályúszerű bővítmények állnak ki. Közepén egy kisebb, a befoglaló háromszöggel párhuzamos oldalú, szintén lemetszett csúcsú háromszög található, ami a kút közepén álló oszlop lábazatát jelöli. A lábazat oldalaiból nyúltak ki a kifolyók, melyeknek vas tartói csigavonalakból és körökből álló mintázatot kaptak. Működését tekintve artézi kút volt, vagyis a víz, a nagy nyomásnak köszönhetően magától folyt ki belőle. Nem lehetett megnyitni, illetve elzárni.[4] A kifolyókból a félkörív alakú, kiálló medencékbe folyt a víz, így a városlakók könnyen hozzáférhettek. Mind a medence, mind az oszloplábazat építészetileg tagozottak volt. A Cziglerre jellemző stílusjegyek közül kiemelhető a lábazat párkánya fölé emelt tárcsás félkörív. Maga az oszlop kannelúrázott törzsű volt, alján kartusban a város címerével, s aránylag egyszerű, dorizáló, de nem klasszikus fejezettel, melynek nyaktagját a tervek szerint szintén tárcsák díszítették. Az oszlopon egy aranyozott gömböt helyeztek el, tetején kinyúló, faragott csúcsdísszel.

 

A kút tervezője, Czigler Győző

 

A kút történetének bemutatása előtt érdemes röviden ismertetni az építész életútját. Bár munkássága már nem ismeretlen a szakirodalomban, teljes életművének feltárása még várat magára. Czigler Győző 1850. július 19-én született Aradon, Czigler Viktor néven.[5] Édesapja, ifjabb Czigler Antal a város és környékének jelentős építésze volt, s már a Gyula városában elismertté vált nagyapa is fontos tervezői munkássággal bírt. Felmenői Svájcból származtak, ahol szépapja szintén az építőiparban tevékenykedett.[6] Czigler Viktor 1869 októberében beiratkozott a bécsi Akademie der Bildenden Künste építész képzésére, ahol Theophil Hansennek, a neoreneszánsz, az úgynevezett Ringstraßenstil[7] bécsi mesterének tanítványa lett. Tanulmányait nagyszerű eredményekkel végezte,[8] s több szakmai elismerést szerzett. 1871-ben elnyerte a Vallás és Közoktatási Minisztérium 600 forintos, művészeti célokra felhasználható támogatását, s egy év múlva, egy Duna-hídhoz készített rajza díjat nyert a Kecskeméti Iparműtárlaton.[9] Édesapja 1872-ben elhunyt, s ekkor fiának kellett átvennie a félbehagyott művek tervezését és építésfelügyeletét. Az aradi román ortodox székesegyház és a színház már az ő idején készült el, illetve a borosjenői Rákóczi-vár restaurálását is ő fejezte be.[10] A következő évek során tanulmányutat tett Ausztriában, Németországban, Belgiumban, Angliában, Franciaországban és Olaszországban, majd eljutott Görögországba, Konstantinápolyba és Kis-Ázsiába is.[11] Az 1870-es évek közepén telepedett le Pesten, ahol a Székesfőváros Mérnöki Hivatalában kapott állást. A magyar építészet egyik legnagyobb kiválósága, Ybl Miklós pártfogásába vette.[12] Ezt követően csak a munkának élt, s nem alapított családot sem.[13] Korai sikerei közé tartozik, hogy az 1878-as párizsi világkiállításon bemutatták néhány rajzát.[14] A hivatali időkből származnak többek között a Bakáts téri neoreneszánsz plébániaépület tervei.[15] 1878-ban katonai szolgálatot teljesített: részt vett a boszniai hadjáratban.[16] Hazatérése után megtervezte az akkori Szegényház téren – ma Rózsák terén – álló, eredetileg ideiglenesnek szánt, neoromán római katolikus templomot, ami 1905 óta görög katolikus templomként szolgál.[17] Az 1880-as években pályafutása erősen felfelé ívelt, s egyre több megbízást kapott. Ekkori épületei a neoreneszánsz stílusjegyeit mutatják. A korszak fő művei közé tartozik a budapesti Kereskedelmi Akadémia Alkotmány utcai épülete, melyben ma a Budapesti Gazdasági Egyetem működik, vele majdnem szemben az Országos Erdészeti Egyesület székháza, özvegy Moosmüller-Steiner Alojzia sarokháza a budai Várnegyedben, illetve az Andrássy úton álló Saxlehner-palota, melyet a Hunyadi János-keserűvíz árusításából meggazdagodott Saxlehner András építtetett. Szintén ebben az időszakban, 1885 és 1891 között tervezett négy nagykörúti lakóépületet, Korányi Frigyes, Kehrer Pálné, Luczenbacher Pál és a Károlyi Nemzetségi Alapítvány számára.[18] 1887-ben kinevezték a Királyi József Műegyetem ókori építészeti tanszékének tanárává, s ekkortól kezdve egyre nagyobb ráhatással volt a kor fiatal építészgenerációira. Népszerű témavezető volt, s amiben csak lehetett, támogatta tanítványait. Jó munkahelyekre ajánlotta be őket, s olyan esetekről is tudunk, amikor a tandíj kifizetésében is segítséget nyújtott.[19] Az 1890-es években kicsit megújult építészeti stílusa, s a neobarokk, illetve a századfordulóhoz közeledve a bécsi szecesszió jegyei bukkannak fel, vagyis tárcsákból és vonalakból komponált motívumok. Utóbbi azért érdekes, mert ő maga egyébként elég konzervatív ízléssel bírt, és mint Perczel Ferenc Czigler-emlékbeszédében is olvasható, „gyűlölte a secessiót”.[20] Az új stílusok megjelenése feltételezhetően az iroda fiatal alkalmazottaihoz köthető, illetve a Czigler elfoglaltságai miatt a munkákban egyre nagyobb szerepet kapó irodavezetőhöz, Dvořák Edéhez. A neobarokk jelleget mutató munkák közül, a teljesség igénye nélkül kiemelhető a Pesti Hazai Első Takarékpénztár palotája az Erzsébet körút 1–3. szám alatt, az Országos Kaszinó és a Tudományegyetemi Alap épülete az Újvilág, ma Semmelweis utcában, illetve a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal. A Gozsdu-udvar, a Hevessy-villa a Stefánia út 26. szám és a Wenckheim-bérház a Kecskeméti utca 2. szám alatt, valamint a Műegyetem új, Lágymányosi telepén a Chemiai és Fizikai pavilonok pedig a kései, néhol szecessziós jegyeket mutató művek közé tartoznak.

Az építész Budapesten kívüli munkái közül említésre méltó a nagyradai, verebélyi, mezőkeresztesi és jászszentandrási római katolikus templom, Vaszary Kolos balatonfüredi villája, az Erzsébet-szanatórium Budakeszin, Piufsich Lajos váci kiskastélya, a Szent Benedek Rendi Főgimnázium Győrben, a Pázmáneum épülete Bécsben, a mai Savaria Múzeum Szombathelyen, valamint a törvényszéki épület és fogház Sátoraljaújhelyen és Fiumében.[21]

Az építőművész hatalmas mennyiségű művet hagyott maga után. Egy 1886-ban, a Békés című lapban megjelent cikk, melynek alapját minden bizonnyal egy Cziglerrel folytatott beszélgetés képezte, 54 eddig elkészült műről számolt be, s még csak az építész legtermékenyebb korszakának kezdetén jártunk.[22] Mégis, aránylag rövid élete volt. 1905 januárjától, gerincdaganata miatt fekvőbeteg lett, s végül, március 28-án, mindössze 55 éves korában életét vesztette szívhűdés következtében.[23]

 

Czigler Győző irodájának kisebb volumenű munkái.
Kúttervek, emlékművek, síremlékek, talapzatok

 

Czigler Győző irodája – hasonlóan a kor többi építészműterméhez – nem csak köz- és lakóépületek, de síremlékek, emlékművek, szobortalapzatok, díszkutak és egyéb kisebb volumenű építmények tervezését is vállalta. Sőt, Czigler korai időszakából, az 1870-es évek végéről több bútorterv és iparművészeti munka is fennmaradt, így a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet csengettyűjének, továbbá egy pohárszéknek a terve, melyet Csepreghy János budapesti asztalosmester kivitelezett.[24] 1879-ből két szökőkúttervet is ismerünk tőle, melyeket a Kálvin térre tervezett és a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet 1879-es szökőkútpályázatára nyújtott be. Az egyik jeligéje Neptun, másiké Triton. Utóbbival elnyerte az első díjat, vagyis a 60 darab aranyat.[25] Az Építési Ipar című lap mindkét pályaműről tett közzé leírást. A Neptuné a következő: „Neptun csinosan tagozott alapon, melyet oroszlánfejek élénkítenek, emelkedik a magasba; egy obeliszk az egésznek bizonyos komolyságot kölcsönöz. A magas piedesztál négy sarkán köralakú medencék vannak, melyekbe az obeliszk lábán fekvő tritonok szórják a vizet. Kevésbbé sikerűlt a 4 oldalon alkalmazott vályúszerű medence, ez azonban könnyen módosítható. A vízjáték élénk és szép vonalokban mozog. Az egészben van összhang, az építészeti és figurális formák között.” A Tritont – ami egyébként első helyezést ért el – kevéssé részletesen, a következőképpen mutatják be: „Triton körvonalaiban és arányaiban talán még sikerültebbnek mondható, habár ez már inkább kerti szökőkút jellegével bír, vízjátéka szintén igen szép.[26] A felszínes leírásból arra lehet következtetni, hogy a két kút nagyrészt ugyanazt a formavilágot tükrözte, s főként arányaikban különböztek. Bár pályázatot nyert, a kút végül nem valósult meg. Fontos különbség a későbbi, kiskunfélegyházi munkával szemben, hogy míg ezek kifejezetten díszítő célt szolgáltak volna, utóbbi elsődlegesen ivókút, amire azért volt nagy szükség, mert a városnak nem volt kiépített ivóvízhálózata. Részben ezért, részben kisvárosias jellege miatt jóval egyszerűbb formát mutatott.

Tervezői tevékenységének csúcsán, az 1890-es években is tervezett Czigler irodája kisebb volumenű munkákat. Ilyen volt 1891-ben Stoczek József műegyetemi tanár antik sztélére hasonlító síremléke[27] és a Saxlehner család díszes mauzóleuma a Kerepesi úti temetőben,[28] továbbá a Mayer Ede szobrász által készített Ybl Miklós-szobor talapzata a budapesti Várkert Bazárnál 1896-ból, s ugyanebből az évből Czuczor Gergely emléktáblája a Múzeum körúton.[29] Kései szobortalapzat Trefort Ágoston Kiss József által készített szobráé 1904-ből.[30] Ezt a régi, Múzeum körúti műegyetemi épületek kertjében emelték, amelyek közül az egyikben Czigler tanított. A századelőről, 1903-ból ismert Hollán Ernő Kistima-pusztán található sírja, melynek a mellszobrát Szécsi Antal mintázta, falképeit pedig Lotz Károly kartonjai alapján Kölber Dezső festette.[31] Készített még meg nem valósult terveket 1881-ben dr. Révész Imre egyházjogász debreceni síremlékéhez,[32] illetve az 1900-as évek elején a krasznahorkai Andrássy mauzóleumhoz.[33]

Czigler tervezői munkája mellett sok más feladatot vállalt. Többek között, 1887-ben kinevezték a Műegyetem ókori építészeti tanszékének nyilvános rendkívüli tanárává,[34] s 1888. július 20-án nyilvános rendes tanárrá lépett elő.[35] 1894-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet elnökévé,[36] 1895-ben az Országos Magyar Iparművészeti Társulat alelnökévé választották, 1897-ben pedig megalapította az Anyagvizsgálók Magyar Egyesületét.[37] Irodája ontotta az épületterveket, s ennyi feladat mellett nem tudta a teljes tervezői folyamatot kézben tartani. Czigler irodavezetője, Dvořák Ede, aki főnöke halála után megörökölte az irodát, már Czigler életében is aláírási joggal bírt kisebb munkák esetében, melyeknek a tervezéséért ő felelt. Így az ő neve alatt épült az egykori Vereckei milleniumi határemlékkő 1896-ban, amit napjainkban az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban lehet megtekinteni.[38] Szintén Dvořák tervezte a Keleti pályaudvar előtt álló, Szécsi Antal szobrásztól származó Baross Gábor-szobor talapzatát 1898 körül[39] és az esztergomi Széchenyi téren található, Kiss György szobrászművész által elkészített Szentháromság szobrot 1900-ban.[40] Ő tervezte egyébként Czigler Győző síremlékét is.[41] Dvořákon kívül az iroda számos alkalmazottat foglalkoztatott, nagy részük frissen végzett, pályakezdő építész, illetve egyetemista gyakornok volt. Dolgozott egy ideig az irodában Aggházy Tibor, Bauer Gyula, Báthory István, Benedek Dezső, Czéh István, Czéh Kálmán, Dörner Gyula, Fittler Kamill, Fleischl Róbert, id. Francsek Imre, Fritz Oszkár, Haber Károly, Hack Endre, Jakabffy Zoltán, Kertész K. Róbert, Komor Marcell, Kopeczek György, Medek Tibor, Morbitzer Nándor, Orbán Ferenc, Rainer Károly, Reiss Zoltán, Relle Pál, ifj. Rimanóczy Kálmán, ifj. Rusz János, Steiner József, Sváb Gyula, ifj. Szabó Gyula, Székely László és Tauer János.[42] Mesterük alapvetően konzervatív ízlése és munkáinak historizáló stílusa ellenére többen a szecesszió különféle ágait és a népi ihletésű irányzatokat választották, így Morbitzer Nándor is, akinek egyik legszebb, Vas Józseffel[43] közös munkája a városháza Kiskunfélegyházán.[44]

 

Artézi kutak Kiskunfélegyházán 1892-ben – az egyik közülük Czigler műve

 

1892 körül több artézi kutat is fúrtak Kiskunfélegyházán, a meglévő kutakról rendelkezésre álló források azonban gyakran nem jelölik egyértelműen, hogy ezek közül melyikről is lehet szó, s a kutak többségéről nem ismerünk fennmaradt ábrázolást. Sem az egykori Kecskeméti utcai, sem az Egyház, más néven Ótemplom téri kút nem állnak már. A Czigler-féle tervek viszont szerencsére rendelkezésre állnak, így az egykori kút felépítményéről képet kaphatunk.

Dr. Hollós László tanár a kecskeméti Állami Katona József Gimnázium évkönyvében, 1893-ban írta le Kiskunfélegyháza eddig elkészült artézi kútjait, a félegyházi levéltárban fellelhető anyagokra és a gépész jegyzőkönyveire támaszkodva. Három kútról írt, a kapcsolódó építési dátumokat és a munkafázisokat részletesen közölte. Csak a fúrt lyukakra koncentrált, nem tért ki a kutak felépítményére. Írása szerint, az első artézi kút volt az óplébánia előtti, melyet 1892-ben kezdett fúrni Majláth Imre kisteleki vállalkozó a február 3-án kötött szerződés alapján. Ez az Egyház téri, illetve Ótemplom téri, ami Kiskunfélegyháza első artézi kútja volt. Fúrását március 24-én kezdték, azonban az első helyen, 89 méter mélységben megakadtak a csövek az agyagban, ezért április 19-én új fúrást kezdtek az előző lyuktól északra, nagyjából 60 centiméter távolságra. Itt április 23-án újból megakadtak a csövek, azonban már nem húzták őket teljesen vissza, hanem gőzgép segítségét vették igénybe a mélyebbre fúráshoz.[45] Ezt a budapesti Schlick Gépgyártól vásárolták.[46] A kút végül június 18-án készült el, s 250,5 méter mélységet ért el. A Hollós által leírt adatokat ebben az esetben a levéltári iratanyag is igazolja, hiszen fennmaradt a kút fúrásakor készített napló, s ebben a megadott információk egyeznek a Hollós által leírtakkal. Ez a napló a „Bíróféle” ház előtti téren épülő kútról készült,[47] ami valószínűleg az Ótemplom tér lehetett. Hollós írásából ugyanis kiderül, hogy a levéltári anyagokat Kuncz Béla félegyházi gimnáziumi tanár szolgáltatta, s ő bizonyára be tudta azonosítani a korabeli helyszínt.[48]

Hollós írása szerint a második kút a Kecskeméti utca északi részén készült el és szintén Majláth munkája. Ennek fúrásához csak 1892. november 21-én kezdtek hozzá, azonban csövei december 17-én behorpadtak, ezért fel kellett őket húzni. A munkát 1893. március 1-jén kezdték újra, kis távolságra az első lyuktól. Április 6-ig 249,8 méter mélységig jutottak, s a kút 40 liter vizet tudott adni percenként. Azonban, amikor kivették a fúrót, a kút tönkrement, s a csöveket fel kellett szedni. Április 17-én újrakezdték a fúrást, nem messze az előző lyukaktól. Május 7-ig 254 méter mélyre jutottak, azonban a kavicsos réteg miatt nem tudtak mélyebbre fúrni, víz pedig alig folyt. A vállalkozó ezért kénytelen volt beszüntetni a munkát és a folytatást nem tudta vállalni. Kérvényt adott be a városnak a fúrás további finanszírozására. A közgyűlés ezt elfogadta, majd május 17-én újra munkához láttak. Június 3-ig 300,4 méter mélyre jutottak, s a kút másnap már percenként 48 liter vizet adott. Ez a vízmennyiség a fúrók kiszedése után tovább emelkedett.

A harmadik kutat a gőzmalom udvarán készítették ifj. Molnár Imre és Nagy Gyula vállalkozók, az Egyesült Gőzmalom Részvénytársaság részére. Ennek fúrását 1892. október 23-án kezdték, azonban építészeti része nem lehetett olyan díszes kivitelű, mint a másik kettő, sokkal funkcionálisabb jellege lehetett. Hollós ugyanis leírta, hogy a kút a gőzmalom és a mellette álló uszoda technikai céljait szolgálta.[49] Ebből következőleg ez nem lehet azonos a Czigler által tervezett kúttal.

 

Melyik kút Czigler kútja?

 

Ami Czigler munkáját illeti, az általa aláírt terveken 1892. októberi dátum szerepel. Az építőművészen kívül még Danszky Mihály építőmester szignálta a rajzokat.[50] A tervrajzok pontos helyszínre vonatkozó adatokat nem tartalmaznak, így a levéltári és sajtóforrások alapos áttanulmányozása és összevetése alapján találhatjuk csak meg a választ a felmerülő kérdésekre. Vajon az Ótemplom, vagyis Egyház téri kút befoglalásának elkészítése késhetett ennyit a június 18-i befejezés után? Vagy netán a Kecskeméti utcai kút építészeti részét készítették el ennyivel előbb a fúrás november végi elkezdéséhez képest? Az Ótemplom téri, vagyis az első kiskunfélegyházi artézi kút fúrási naplójából kiderül, hogy a munkálatok befejezése után közvetlenül a lakosság már fogyaszthatta a vizet. A befejezés napján, június 18-án ezt írták: „A kút sikerültének híre óriási gyorsasággal terjedt el a városban; boldog és boldogtalan sietett a megcsapolt földből feljövő vízből a maga kóstolóját kivenni. Egész bucsujárás volt a fabódéhoz, mely alatt a munka folyt, s hol a még eddig nem látott vízsugarat megbámulni lehetett. Ajkakról hálálkodást hallhattunk, a szemekből pedig örömet olvashattunk ki.[51] A levéltári források szerint a kút 251, dr. Hollós László írása szerint pedig 250,5 méter mély volt, s percenként 108 liter vizet tudott adni,[52] melynek hőfoka 19,5 Celsius fokos volt.[53] Bár a kút már használható volt, a hivatalos átvétel még váratott magára. Majláth Imre 1892. július 3-án, a polgármesterhez írt kérvényében jelentette, hogy a „Kun Félegyháza városára áldást hozó Artézi kút” fúrását június 18-án déli 12 órakor teljesen befejezte, s kérte mihamarabbi átvételét. Ebből a levélből tudhatjuk meg, hogy 1200 forint előleget kapott a várostól, s ezen felül még 2000 forintban egyeztek meg eredetileg.[54] Ez az összeg a maga korában kedvezőnek bizonyult, hiszen többek között Kölgyessy Károly, egy Somogy megyei uradalom hivatalnoka kérte a félegyházi polgármesteri hivatalt, hogy adja meg neki annak a mérnöknek, vagy kútmesternek a nevét, aki ennyiért vállalta egy ilyen mély kút elkészítését.[55] Csak a viszonyítás kedvéért: Pápán néhány évvel korábban fúrattak egy hasonló artézi kutat, melynek kivitelezése meghaladta a 14 ezer forintot.[56] Majláth korábban említett kérvényében azonban az is olvasható, hogy a munkálatok előre nem látható okokból teljesen felemésztették az előzetesen meghatározott összeget, így kérte a polgármestert, terjessze a képviselőtestület elé tiszteletdíj iránti igényét.[57] Ezt azonban a tanács egyelőre nem szavazta meg, hanem a kút átvételétől és a bizottság véleményétől tették függővé. Ehhez dr. Zámbó Géza polgármester elnökletével jelölték ki az átvételi bizottságot, melynek tagjai Hadzsy Achill városi főmérnök és Ulrich István főjegyző voltak.[58] Ismeretlen okból az átvétel júniusban még mindig nem vált hivatalossá. A polgármester július 26-án arra szólította fel Majláthot, hogy jelenjen meg a következő napok folyamán annak érdekében, hogy a bizottság elfogadó, átvételi döntése hivatalossá válhasson.

Az átadás még nem jelentette azt, hogy a kút a Czigler-féle felépítménnyel együtt működött volna. Molnár László levelében ugyanis részletesen leírja a kulturált felépítmény nélkül működő kút körüli problémákat. Leveléből idézve: „Tekintetes polgármester úr! Miután nem tudom ki ügyeltet fel a városbani folyókákra, ennél fogva mint erélyes polgármester urat, a város fejét nagyon szépen meg kérem, hogy az artézia kútból kifolyó víz mely vásárkor a disznóknak fürdőhelyéül szolgált, és a vize nem lefelé, hanem felfelé folyik; […] belé is folyik a kanálisba, és az ott maradt víz e nagy melegben egész nap a kanálisban szabadon áll és ott büzös pocsolyává válik.[59]

Közben felmerült egy második kútnak az ötlete is, melyet a Kecskeméti utcán akartak fúrni. Majláth ennek a munkáira is vállalkozott és szeptember 14-én kelt árajánlatában leírta, hogy hajlandó egy ugyanolyan kutat 3500 forintért fúrni abban az esetben, ha sikerül megegyezni 1000 forint kötbérben és 800 helyett 1000 forint előlegben, illetve a város állja a bélyegköltségeket és a fúrótorony építését.[60] Az „ugyanolyan” kifejezés itt a fúrt lyukra értendő, hiszen Majláthnak a kút későbbi felépítményéhez nem sok köze volt.

Az Egyetértés című napilap 1892. szeptember 28-án tette közzé a versenytárgyalási hirdetményt a kiskunfélegyházi artézi kút befoglalásának, vagyis építészeti és szobrászati részének munkálataira. A pályázati határidő október 5., s a költségvetési összeg 3016 forint 56 krajcár volt.[61] Két nappal korábban kelt dr. Zámbó Géza levele Czigler Győzőhöz, melyben felkérte, hogy az artézi kút felépítményének rajzait mihamarabb készítse el.[62] Megbízásos munkáról van szó, tehát nem pályázat során jutott az építész a tervezési feladathoz. A polgármester bizalmát valószínűleg a leányiskola tervezésekor nyerte el, ami azonban anyagi okokból végül nem valósult meg. A Pestmegyei Hírlap 1892. október 16-án tudósított arról, hogy a felépítmény munkálatait Danszky Mihály kapta, aki 30 százalékos árengedménnyel vállalta Ujszászy János 29,8 százalékos árengedményével szemben. Mint kiderült, a vállalkozó mihamarabb szerette volna elkezdeni a munkálatokat, hiszen a kút „környéke már oly szánalmas állapotban volt, hogy a sár és víz miatt félős volt megközelíteni a vízhordó közönségnek.[63] Bár a kút helyét ebben az esetben sem határozták meg pontosan, biztosak lehetünk benne, hogy az Ótemplom téri kútról van szó, mivel a Kecskeméti utcait csak novemberben kezdték fúrni. A helyszín megjelölésének hiányából is arra gondolhatunk, hogy a Czigler-féle kút lehetett az első a városban, hiszen nem kellett másik kúttól megkülönböztetni. Ezen a ponton biztosnak tűnik, hogy valóban az Ótemplom téri kút köthető Czigler nevéhez. Állításom tényleges megerősítését pedig egy képeslap adja, ami eddig az egyetlen olyan általam ismert képi forrás, ami a Czigler-féle kutat ábrázolja. A lapot Roykó Biri[64] adta ki és az Egyház teret ábrázolja, más néven Ótemplom teret. A képeslap egy példánya megtalálható a szerencsi Zempléni Múzeum képeslap-gyűjteményében.[65]

 

A kút kivitelezője, Danszky Mihály építőmester

 

A Czigler-féle terveket szintén aláíró Danszky Mihály építőmesterről meglehetősen kevés információ áll rendelkezésünkre, s építészetileg sem állt Cziglerrel azonos szinten. Ennek ellenére, az ő munkásságára is érdemes kitérni, mivel a kút körüli események kapcsán gyakran elő fog kerülni a neve. Danszkynak – vagy, ahogy a Budapesti Czim- és Lakjegyzékben szerepel, Dánszkynak – ekkoriban Budapesten volt bejelentett lakcíme, a VI. kerületi Csengery utca 56. szám alatt, s a lakcímjegyzékben, mint építész szerepelt. Neve először 1890-ben tűnik fel a budapesti lakosok közt.[66] Bár pályázat útján jutott a kút kivitelezési feladataihoz, érdekes, hogy pont a Cziglerrel való együttműködés idején tartózkodott Budapesten. Az biztos, hogy kicsivel a kút munkálatainak elkezdése előtt, 1892 októberében egy másik félegyházi munkára is megbízást kapott: ő készítette a kisvárosháza, vagyis Görögház előtti bazárokat.[67] 1894 augusztusában megnyerte Félegyházán a gőzmalom társaság gőzfürdőjének építési munkálatait,[68] szeptember 3-án pedig bejegyezte a városban kőművesmesteri vállalkozását, s ebben az évben már nem szerepel a budapesti lakcímjegyzékben.[69] Kiskunfélegyháza másik artézi kútjának kivitelezésén is dolgozott, ez pedig az özvegy Kalmár Józsefné adományából építtetett angyalos kút, melynek öntöttvasból készült felépítményét a Valser budapesti cég kivitelezte.[70] Ez a kút szerencsésebb sorsra jutott, mint az Ótemplom téri, így napjainkban is megtekinthető. Későbbi munkásságát tekintve, Danszky talán legfontosabb munkája, melyet ő maga is tervezett, Jászszentlászló római katolikus temploma. Ez 1902-ben épült.[71] Ugyanennek a településnek 1896-ban épült iskolája szintén az ő munkája.[72] 1897-ben a Félegyházi Hiradó úgy írt róla, hogy „bizonyára szakértelmének hire révén […] a környékben keresett építész.[73] A teljesség igénye nélkül szeretném felsorolni néhány munkáját. Félegyházán dr. Gubody Ottó számára székelyházat épített Margitta-vidéki stílusban,[74] 1897 körül megtervezte a kiskunfélegyházi Népkör épületét,[75] 1897-ben fürdőhelyiségekkel bővítette a kaszárnyát,[76] 1898 körül kibővítette a félegyházi gőzmalmot[77] és az alpári templomot,[78] 1899-ben pedig püspöki szakértőként kérték fel a szanki templom és paplak átvizsgálására.[79] Kiskunfélegyházáról ismert munkája még a Hattyú-ház kertjében álló régi épületek helyén létesített piac kerítése.[80] Magánéletéről annyit lehet tudni, hogy római katolikus volt és feleségét Harmat (vagy Harmath) Zsuzsannának hívták. Danszky 1908-ban hunyt el.[81] 1895-ben született, szintén Mihály nevű fia 1929-ben Dánfyra magyarosította nevét,[82] Julianna nevű lánya pedig Gyulai István újpesti gépkocsivezető felesége lett ugyanebben az évben.[83]

 

Kifogások és pereskedés a kút körül

 

Bár Czigler tervei 1892. októberi keltezésűek, a következő év nyarán, 1893. július 1-jén kelt levelében azt írta a polgármesternek, hogy előző hó 17-én Kiskunfélegyházán járt és megvizsgálta az artézi kút befoglalásának éppen zajló munkálatait. A medence és az oszlop 30 centiméterrel való megemelését látta szükségesnek. Előbbinek emelése már folyamatban volt, s a munkát szakszerűnek látta. Kifogásolta, hogy az oszlopon található díszítés nem gömbfelületű, ezért kérte annak újbóli, terv szerinti előállítását. Az oszlop alján található címer kivitelét annyiban kifogásolta, hogy azt eredetileg az oszloppal egy kőből akarta kifaragtatni, s végül külön kőtömböt használtak hozzá. Ennek újbóli elkészítését azonban nem tartotta feltétlen szükségesnek.[84]

1894 májusában már arról olvashatunk, hogy Danszky átvette a kút helyreállítási tervét, melyen a gömb helyett egy lámpa szerepel. Ekkor felszólították Danszkyt, hogy 24 órán belül kezdje el a munkálatokat és június 13-ig fejezze is be.[85] 1896 márciusában arról olvashatunk a Félegyházi Híradóban, hogy az Ótemplom téri artézi kút vizének levezetésére csatornát kell létesíteni, továbbá Fazekas Kálmán és Borbényi Gyula házától bazaltból készült járdát kell készíteni, ami a kúthoz vezet.[86] Borbényi Gyula fűszer- és vegyeskereskedő háza az Ótemplom tér 209. szám alatti épület, a mai Jókai utca 1.[87]

1896. február 27-én Danszky levelet írt a városi tanácsnak, melyben kéri, hogy értesítsék arról, hogy milyen hiányokat kell pótolnia az artézi kút felépítményénél, hogy a munkálatokat minél előbb, a jó időjárási viszonyok beálltával be tudja fejezni és a benne lévő 627 forintját, a neki járó további 300 forintot és a letett értékpapírjait kézhez tudja kapni. Ezen felül, perrel fenyegette meg a várost arra az esetre, ha az a kérvényét figyelmen kívül hagyja.[88] A város viszont arra hivatkozva, hogy az építőmester nem tartotta magát az eredeti tervekhez, elzárkózott az összeg kifizetésétől.[89] Elindult tehát egy évekig tartó pereskedés. 1897 szeptemberében a Félegyházi Hiradó a következőket írta: „Ugy tartjuk, hogy az ó-templom melletti kut a városé. Azé is. Danszky meg ugy tartja, hogy ahhoz a kuthoz a városon kívül még neki van a legnagyobb jussa; legalább a kut felépitményéhez. Danszky igényt tart még most is a felépitmény épitési ára fejében néhány száz forinthoz már négy év óta, de a várossal sehogy sem bir elszámolni, vagy a város ő vele.” A lapban azt is kifogásolták, hogy az özvegy Kalmár Józsefné által építtetett kút munkálatai is nagyon lassan haladnak.[90] Decemberben Danszky kérte a várost, hogy vegyék át az Egyház téren álló kút felépítményét,[91] a város azonban érdemi döntés helyett megvárta a folyamatban lévő, Danszky által kezdeményezett per kimenetelét.[92] Még ez év december 19-én azt írta a Félegyházi Híradó, hogy „Danszky Mihály aligha vállal a várostól több munkát, az ártézi kut felépitményeért megsanyargatták már ugy, hogy már csak a keresztre feszités következik.[93] 1898 márciusában végre megszületett a bírósági döntés. A kút felépítményét a bíróság a városnak ítélte, azonban kötelezte arra, hogy – mivel az új szakértői vélemények szerint a kút megfelelt a terveknek – kifizesse Danszkynak a tartozást, a perköltséggel megtoldva. Az új szakértői vélemények azért készültek, mert idő közben, 1897 nyarán lezajlott az új polgármester-választás, s ekkor dr. Zámbó Géza helyét dr. Szerelemhegyi Károly vette át, s az évek óta húzódó pert minél gyorsabban meg szerették volna oldani.[94]

 

„Olcsó kutnak szük a leve”

 

Még 1902-ben is probléma volt a környék kövezésével, így a kutak környezete gyakran sáros volt.[95] A problémát átmenetileg szabályozással próbálták megoldani: egy 1902-es cikk szerint tilos volt délelőtt 11 és 12 óra között, illetve délután 4 óra után lajtokkal vizet hordani belőlük, hogy a kézi edényekben vizet hordó cselédek munkáját ne akadályozzák.[96] A források alapján ráadásul kiderül, hogy maga a kút sem működött problémamentesen. Egyre kevesebb vizet adott, s így nem volt képes kielégíteni a nagy forgalmat. A városi közgyűlésen 1903. január 25-én Ring Pál hívta fel a figyelmet a kút állapotára. Javasolta, hogy mosassák ki, hiszen a közelmúltban ugyanez történt a gőzmalmi részvénytársaság egyik kútjával, ami, azóta újra jól működik. Ha pedig a kimosatás nem vezet eredményre, kérte Ring, hogy a közgyűlés intézkedjen egy új kút létesítéséről.[97] Februárban a város egyre kevesebb vizet adó kútjainak kijavításának terveiről tudósított a sajtó, s kiderült, hogy a munkálatok keresztülvitelére Molnár Imrét, a gőzmalom egyesület igazgatóját szólították fel.[98] Móczár Andor márciusban egy kétségbeesett hangvételű cikk hívta fel a lakosság figyelmét a Félegyházi Hiradóban az artézi kutak által adott víz fontosságára, ami közegészségügyileg különös jelentőséggel bírt. Kritikát fogalmazott meg a városvezetéssel szemben: „A nyugat művelt nemzeteinek legkedvezőbb közegészségi állapota és sokkal kisebb halálozási arány száma a vizvezeték és a jó ivóvíz használatában leli magyarázatát. Három-négyezer lakosu városok ott már vizvezetékkel birnak és forrás, vagy szürt vizet élveznek. Elszomorító tudat, hogy 34 ezer lakosu városunk a vízvezeték berendezésére még nem is gondolt, sőt ma-holnap jó ivóvizzel sem tudja ellátni a közönséget.” A legfőbb problémának azt látta, hogy a kutakra a város nem akart elegendő pénzt áldozni, így azok, szerkezetileg csak silány minőségben tudtak megvalósulni. Hiszen, „Olcsó kutnak szük a leve.”[99] Tavasszal elkezdődtek a javítási munkák, azonban áprilisban a vállalkozó fúrója beletörött, így ő nagyjából 600 koronás kárt szenvedett el, s a további munkálatokat nem vállalta.[100] Június elején kiderült, hogy akad egy vállalkozó, aki előleg nélkül vállalja a kút tisztítását, ő pedig Tábith László, a gőzmalom gépésze.[101] Végül neki sem sikerült. Júliusban a tanács már egy új artézi kút fúrásának tervezetét tárgyalta. Elhatározták, hogy versenytárgyalást hirdetnek a Vállalkozók Lapjában, melyben feltételnek szabták, hogy a kútnak két méter magas felszökője legyen. Számítottak Majzik János, az újkécskei[102] kút készítőjének pályázatára. Ő ugyanis a kécskei kutat nyolc nap alatt, 3000 forintért vállalta, s ennek eleget is tett. Ez a kút ráadásul, szerkezetileg praktikusabb is volt kiskunfélegyházi társainál: kifolyói olyanok voltak, mint amelyek a korabeli gőzmozdonyok vízellátását biztosították, s ezért gyorsabban meg lehetett belőle tölteni a lajtokat.[103] Végül Majzik nem pályázott, hanem helyette ifjabb Molnár Imre kapta a munkát, mint egyetlen pályázó. Neki az új kutat a bedugult kút mellé kellett fúrnia 5000 korona vállalati összegért. Ezen kívül két új artézi kutat építtetett még a város.[104] A munkát szeptemberben kellett volna elkezdeni, azonban október közepén még arról tudósítottak, hogy a városvezetés felszólítja a vállalkozót a munka azonnali elkezdésére.[105] Decemberben már azt írták a lapok, hogy a munkálatok szépen haladtak, s kiderült, hogy a vállalkozó azért késlekedett, mert előtte az állami képzőintézet udvarában is készítenie kellett egy kutat.[106] Az új kút fúrásakor nem tüntették el a Czigler-féle kutat, hanem az csak használaton kívül került, s pusztán díszítő funkciót töltött be. A Zempléni Múzeumban fennmaradt képeslap tanúsága szerint ugyanis a kút kifolyóit már leszerelték, így valószínű, hogy itt már a nem működő kutat láthatjuk. Mellette feltűnik egy oszlopos, oromzatos – a képen elég bizarrnak tűnő – forma, ami előtt egy alak vödörrel a kezében, meghajolva áll. Így jelölhették az új kutat, ami elődje kiapadása után biztosította a város vizét. Ennek későbbi formájáról szintén maradt fenn képeslap, s a köznyelv Borbényi kútjaként tartotta számon, mivel Borbényi üzlete előtt állt.[107] Az új kúttal azonban szintén akadtak problémák. 1921-ben Kenéz Tamást kérték fel a kitisztítására, azonban a munka befejezése után még kevesebb vizet adott, mint előtte.[108] A téren még az 1960-as években is két kút állt.[109] 1965-ben megnyílt a város első vízműtelepe, s immár közműves ivóvízhez jutott a lakosság.[110] Ezzel az artézi kutak jelentőségüket vesztették,[111] majd a Czigler-féle kutat el is bontották.

 

Összegzés

 

Kiskunfélegyháza városvezetése az 1890-es évektől többször is Czigler Győző műépítészhez és műegyetemi tanárhoz, a korabeli magyar építészet egyik legjelentékenyebb személyiségéhez fordult a város építkezései kapcsán. Eddigi ismereteink szerint a városban az első megvalósult munkája volt a tanulmányomban tárgyalt artézi kút, ami egy másik tekintetben is elsőnek bizonyult: elsőként látta el jó minőségű vízzel a lakosságot, s innen nézve, közegészségügyi és városfejlődési szempontból, jelentősége korántsem elhanyagolható.

bkml

Czigler kútjának elölnézete és alaprajza
(MNL BKML V. 175. b. II. 2180/1892.)

bkml

Czigler kútjának metszeti képe.
(MNL BKML V. 175. b. II. 2180/1892.)

bkml

Képeslap, Kiskunfélegyháza, Egyház tér. Kiadta: Roykó Biri.
(Zempléni Múzeum, Szerencs. Leltári szám: 0150815.)

 

Jegyzetek


[1] A K. K. Félegyházai artézi kút befoglalásának tervrajza. Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára (MNL BKML) V. 174. b. Kiskunfélegyháza Város Tanácsának iratai. Közigazgatási iratok (a továbbiakban: IV. 174. b.). II/173-1892.

[2] Czigler kiskunfélegyházi munkáiról bővebben: BRUNNER Attila: Budapesti építészek Kiskunfélegyházán 1890-1904. In: Első Század, 2012. ősz. 247–260.

[3] Czigler irodája több mint száz épületet tervezett, s lehetséges, hogy a további kutatások során, Kiskunfélegyházán még fognak előkerülni a tervezőtől munkák, például magán megrendelésű lakóházak.

[4] A Pallas Nagy Lexikona, II. kötet, Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1893., 178.

[5] Czigler Viktor anyakönyve. Arad, római katolikus egyházi anyakönyvek, kereszteltek, 1850. július 20., fsz. 574/1850.

[6] NAGY Virgil: Czigler Győző emlékezete. In. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1911., 45. évf. 19. sz. 250. (A továbbiakban: NAGY Virgil, 1911.)

[7] A bécsi körút építészeti stílusa.

[8] PAPP Gábor György: Gerster Kálmán (1850–1927) munkássága. Doktori disszertáció. Budapest, ELTE, 2007., 125.

[9] Vasárnapi Újság. 1871. aug. 27., melléklet, 445.; A Hon, 1872. okt. 16., 10. évf., 239. sz., 2.

[10] NAGY Virgil, 1911. 250.

[11] Magyar Iparművészet. 1905., 8. évf., 2. sz., 164. Későbbiekben is sokat utazott. Az utazások helyszíneiről fotókat vásárolt, melyek a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményében találhatóak.

[12] NAGY Virgil, 1911. 250.

[13] Czigler Győző, állami halotti anyakönyv. Budapest IX. ker. állami halotti anyakönyv, halál időpontja: 1905. március 28., fsz. 758/1905.

[14] Az Építési Ipar. 1877. júl. 22., 1. évf., 29. sz., 613.

[15] Paplak, Bakáts tér 13. BFL XV. 17. d. 328. KT. 13/0003031.

[16] Az Építési Ipar. 1878. szept. 01., 2. évf., 87. sz., 302.; Magyar Iparművészet. 1905., 8. évf., 2. sz., 164. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadserege kiűzte a törököket Boszniából és Hercegovinából, s megszállás alá helyezték azt.

[17] Ideiglenes templom. Budapest Főváros Levéltára (BFL) XV. 17. d. 328. KT. T. 20.

[18] A szakirodalom az első körúti épület munkálatait 1878-tól kezdve datálja. KALMÁR Miklós: Czigler Győző élete és munkássága. In.: Műegyetem. A történeti campus. Szerk.: Armuth Miklós, Lőrinczi Zsuzsanna. BME, Budapest, 2013., 229. A tanulmányomban szereplő adatokat levéltári forrásokból, illetve az Építő Ipar lapban szereplő építési engedélykiadási hirdetményekből határoztam meg. Korányi Frigyes bérháza. Bp. VII. ker. Erzsébet krt. 56. (Ép.: 1885-1886.): BFL XV. 37. c - 4824 – 34064.; BFL XV. 17. d. 329 – 34064.; Kehrer Pálné bérháza. Bp. VII. ker. Erzsébet krt. 4. (Ép.: 1887-1888.): BFL XV. 17. d. 329 – 34564.; Építő Ipar, 1895. febr. 6., 19. évf., 944. sz., 61-62.; Luczenbacher Pál bérháza. Bp. VI. ker. Podmaniczky u. 27., Teréz krt. sarka. (Ép.: 1886.): BFL XV. 17. d. 329 – 28829.; Építő Ipar, 1890. okt. 05., 14. évf., 718. sz., 423.; BFL XV. 37. c - 3487 – 28829.; A Károlyi Nemzetségi Alapítvány bérháza, Bp. VI. ker. Teréz krt. 41. (Ép.: 1891.): BFL XV. 37. c - 3482 – 28840.; Építő Ipar, 1891. aug. 05., 15. évf., 761. sz., 283.

[19] NAGY Virgil, 1911. 251.; SÁNDY Gyula: Hogyan lettem és hogyan vagyok én templom-építő, -tervező és művezető építész? Lapis Angularis, Magyar Építészeti Múzeum, Budapest, 2005., 28.

[20] Építő Ipar, 1906. ápr. 08., 30. évf., 14. sz., 139.

[21] A tanulmányban felsorolt művek forrásai: Budapest Főváros Levéltára tervtára, az Építő Ipar lap különféle számai és a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ tervtára.

[22] Békés, 1886. dec. 26., 5. évf., 52. sz., 3.

[23] Magyarország, 1905. márc. 29., 12. évf., 79. sz., 6.; Czigler Győző, állami halotti anyakönyv. Budapest IX. ker. állami halotti anyakönyv, halál időpontja: 1905. március 28., fsz. 758/1905.

[24] Az Építési Ipar, 1879. aug. 10., 3. évf., 136. sz., 226.; 1880. júl. 04., 4. évf., 183. sz., 218.

[25] Az Építési Ipar, 1879. máj. 25., 3. évf., 125. sz., 144.

[26] Az Építési Ipar, 1879. máj. 18., 3. évf., 124. sz., 138.

[27] Építő Ipar, 1891. dec. 09., 15. évf., 779. sz., 420.

[28] Mai nevén Fiumei úti Sírkert. A Saxlehner mauzóleum tervei. BFL XV. 17. d 328 4288.

[29] Vasárnapi Újság, 1896., 43. évf., 41. sz., 686.

[30] Vasárnapi Újság, 1904., 51. évf., 24. sz., 402.

[31] A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Évkönyve. 1934. 15. évf., 25.

[32] Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881. júl. 17., 24. évf., 29. sz., 943.

[33] MIHALIK József: A krasznahorkai mauzóleum. In.: Magyar Iparművészet 16., 1913. 133.

[34] Építő Ipar, 1887. szept. 25., 11. évf., 560. sz., 405.

[35] Budapesti Közlöny, 1888. aug. 03., 22. évf., 180. sz., 1.

[36] Építő Ipar, 1894. jan. 31., 18. évf., 891. sz., 57.

[37] NAGY Virgil, 1911. 250.

[38] Építő Ipar, 1894. jún. 27. 18. évf., 912. sz., 326.

[39] Műszaki Hetilap, 1898. dec. 04., 22. évf., 49. sz., 386.

[40] Vasárnapi Újság, 1901. 48. évf., 9. sz., 140.; A Szentháromság szoborcsoport tervei. Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom megyei Levéltára, XV 3. VI. téka.

[41] Építő Ipar, 1906. nov. 04., 30. évf., 44. sz., 405.

[42] A névsort a Magyar Királyi József-Műegyetem évkönyvei, A magyar feltámadás lexikona, a Magyar Életrajzi Lexikon, a Magyar Képzőművészek Lexikona, a Művészeti Lexikon, az Építő Ipar, a Fővárosi Közlöny számai alapján állítottam össze.

[43] A kiskunfélegyházi városháza kutatója, Brunner Attila szerint, Vas József esetében szintén feltételezhető kapcsolat a Czigler-irodával, erre azonban eddig nem találtunk írásos bizonyítékot.

[44] BRUNNER Attila: A kiskunfélegyházi városháza építésének, stílusának és recepciójának néhány kérdése. In: Első Század, 2013. tavasz, 103.

[45] HOLLÓS László, dr.: A kecskeméti, félegyházai és ó-kécskei fúrólyukak rétegsorozata. In.: A kecskeméti Állami Katona József Gimnázium évkönyve. Kecskemét, 1893. (A továbbiakban: HOLLÓS László, 1893.) 19.

[46] A Schlick Gépgyár számlájának átvételi elismervénye. MNL BKML V. 174. b. II/173-1892.

[47] Napló a „Bíróféle” ház előtti téren készítendő artézi kút fúrásáról. MNL BKML V. 174. b. II/173-1892.

[48] HOLLÓS László, 1893. 19.

[49] HOLLÓS László, 1893. 20–21.

[50] A K. K. Félegyházai artézi kút befoglalásának tervrajza. MNL BKML V. 174. b. II/173-1892.

[51] Napló a „Bíróféle” ház előtti téren készítendő artézi kút fúrásáról. MNL BKML V. 174. b. II/173-1892.

[52] Fővárosi Lapok, 1892. júl. 14., 29. évf., 194. sz., 1432.; Hollós László, dr.: A kecskeméti, félegyházai és ó-kécskei fúrólyukak rétegsorozata. In.: A kecskeméti Állami Katona József Gimnázium évkönyve. Kecskemét, 1893., 20.

[53] Dr. Zámbó Géza polgármester válaszlevele Kölgyessy Károlynak. MNL BKML V. 174. b. II/173-1892.

[54] Majláth Imre kisteleki lakos kérvénye Dr. Zámbó Géza polgármesterhez. MNL BKML V. 174. b. II/173-1892.

[55] Kölgyessy Károly levele a félegyházi polgármesteri hivatalnak. MNL BKML V. 174. b. II/173-1892.

[56] Pápa polgármesterének levele Kiskunfélegyháza polgármesteréhez. MNL BKML V. 174. b. II/173-1892.

[57] Majláth Imre kisteleki lakos kérvénye Dr. Zámbó Géza polgármesterhez. MNL BKML V. 174. b. II/173-1892.

[58] A városi tanács 3826/1892. számú végzése. MNL BKML V. 174. b. II/173-1892.

[59] Molnár László levele dr. Zámbó Gézához. 1892. aug. 17. MNL BKML V. 174. b. II/173-1892.

[60] Majláth Imre ajánlattétele. MNL BKML V. 174. b. II/173-1892.

[61] Egyetértés, 1892. szept. 28., 26. évf., 268. sz., 8.

[62] Dr. Zámbó Géza polgármester levele Czigler Győzőhöz. 1892. szept. 26. MNL BKML V. 174. b. II/173-1892.

[63] Pestmegyei Hirlap, 1892. okt. 16., 5. évf., 7. sz., 4.

[64] Róla bővebben: MÉSZÁROS Márta: Félegyháza anno… Képeslapok és fényképek a régi Félegyházáról. Kiskunfélegyháza, 2009. (A továbbiakban: MÉSZÁROS Márta, 2009.) 15.

[65] Képeslap, Kiskunfélegyháza, Egyház tér. Kiadta: Roykó Biri. Zempléni Múzeum, Szerencs. Leltári szám: 0150815.

[66] Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1890., 6. évf., 485.; 1891-1892., 7. évf., 481.

[67] Pestmegyei Hirlap, 1892. okt. 09., 5. évf., 4. sz., 3.

[68] Építő Ipar, 1894. aug. 08., 18. évf., 918. sz., 397.

[69] Központi Értesítő, 1894. okt. 11., 19. évf., 82. sz., 1619.; Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 8. évf., 1894., 499.

[70] Félegyházi Hiradó, 1897. okt. 17., 3. évf., 42. sz., 5.

[71] Építészeti Szemle, 1901. júl. 15., 10. évf., 14. sz., 200.; Félegyházi Hiradó, 1902. aug. 03., 8. évf., 31. sz., 6.

[72] Félegyházi Hiradó, 1896. aug. 09., 2. évf., 32. sz., 6.

[73] Félegyházi Hiradó, 1897. júl. 11., 3. évf., 28. sz., 6.

[74] Félegyházi Hiradó, 1896. aug. 02., 2. évf., 31. sz., 7.

[75] Félegyházi Hiradó, 1897. ápr. 25., 3. évf., 17. sz., 4.

[76] Félegyházi Hiradó, 1897. febr. 07., 3. évf., 6. sz., 9.

[77] Félegyházi Hiradó, 1898. okt. 09., 4. évf., 41. sz., 5.

[78] Alpár ma Tiszaalpár része. Félegyházi Hiradó, 1898. máj. 01., 4. évf., 18. sz., 5.

[79] Félegyházi Hiradó, 1899. okt. 08., 5. évf., 41. sz., 4.

[80] BRUNNER Attila: Budapesti építészek Kiskunfélegyházán 1890-1904. In: Első Század, 2012. ősz, 271.

[81] Félegyházi Közlöny, 1908. szept. 13., 7. évf., 37. sz., 3.

[82] Dánszky Mihály, r. kat. születési anyakönyv. Sarlós Boldogasszony plébánia, anyakönyvek, Kiskunfélegyháza. 1895. jún. 3. (születés időpontja: 1892. jún. 2.), fsz. 227/1895.

[83] Gyulai István és Danszky Julianna, állami házassági anyakönyv. Budapest VI. ker. 1929. jún. 20., fsz. 876/1929.

[84] Czigler Győző levele dr. Zámbó Géza polgármesternek. MNL BKML V. 174. b. II/173-1892.

[85] Jegyzőkönyv. MNL BKML V. 174. b. II/173-1892.

[86] Félegyházi Hiradó, 1896. márc. 22., 2. évf., 12. sz., 3.

[87] Félegyházi Hirlap, 1901. márc. 03., 19. évf., 18. sz., 5.

[88] Danszky Mihály kérvénye a városi tanácshoz. MNL BKML V. 174. b. II/173-1892.

[89] 2116/1896. kérvény. MNL BKML V. 174. b. II/173-1892.

[90] Félegyházi Hiradó, 1897. szept. 05., 3. évf., 36. sz., 5.

[91] Félegyházi Hiradó, 1897. dec. 12., 3. évf., 50. sz., 4.

[92] Félegyházi Hiradó, 1898. jan. 30., 4. évf., 5. sz., 3.

[93] Félegyházi Hiradó, 1897. dec. 19., 3. évf., 51. sz., 3.

[94] Félegyházi Hiradó, 1898. márc. 27., 4. évf., 13. sz., 4.; 1897. júl. 18., 3. évf., 29. sz., 5.

[95] Félegyházi Hirlap, 1902. máj. 22., 20. évf., 41. sz., 3.

[96] Félegyházi Hirlap, 1902. nov. 30., 20. évf., 96. sz., 3.

[97] Félegyházi Hiradó, 1903. febr. 15., 9. évf., 7. sz., 8.

[98] Félegyházi Hiradó, 1903. febr. 22., 9. évf., 8. sz., 6.

[99] Félegyházi Hiradó, 1903. márc. 08., 9. évf., 10. sz., 1-2.

[100] Félegyházi Hiradó, 1903. ápr. 26., 9. évf., 17. sz., 4.

[101] Félegyházi Hiradó, 1903. jún. 07., 9. évf., 23. sz., 5.

[102] 1950-ig önálló falu, ma Tiszakécske része.

[103] Félegyházi Hirlap egyesült Félegyházi Hiradó, 1903. júl. 19., 21. évf., 53. sz., 4.

[104] Félegyházi Hirlap egyesült Félegyházi Hiradó, 1903. szept. 27., 21. évf., 63. sz., 7.

[105] Félegyházi Hirlap egyesült Félegyházi Hiradó, 1903. okt. 18., 21. évf., 66. sz., 6.

[106] Félegyházi Hirlap egyesült Félegyházi Hiradó, 1903. dec. 06., 21. évf., 73. sz., 5.

[107] MÉSZÁROS Márta, 2009., 189.

[108] Félegyházi Közlöny, 1921. dec. 04., 20. évf., 50. sz., 2.

[109] IHRIG Dénes: Kiskunfélegyháza városközpontjának kialakulása. In: Településtudományi Közlemények, 1960., 12., 61.

[110] Kiskunfélegyháza város településfejlesztési koncepciójának és integrált településfejlesztési stratégiájának megalapozó vizsgálata. ITS DA Konzorcium, a Belügyminisztérium megbízásából, 2015., 123.

[111] SZITKEY László: Magyarország víz- és csatorna ellátottsága 1960-ban. In: Vízügyi Közlemények, 1962., 44. évf., 4. füzet, 538.