Múltbanéző 14. (3)

A CÉGEK VILÁGÁNAK KIALAKULÁSA

Vázlatok Kecskemét gazdaságának hőskorából

A régi feudális, rugalmatlan gazdasági (céhes) rendszert az 1840-es évektől kezdődően egy modernebb gazdasági rendszer, a kapitalizmus kezdte kiszorítani. Az új gazdasági rendszernek legfontosabb alapfeltétele volt a gazdasági jellegű jogszabályok megjelenése, amelyek először határozták meg az alapfogalmakat (gyár, részvénytársaság, csőd).[1] Az 1840-es törvények létrehozták a váltótörvényszéket (a cégbíróság elődjét) és megfogalmazták azt, hogy mi a kereskedő. Ezek szerint kereskedő az lehetett, aki bejegyeztette magát a cégbíróságon és rendes könyvet vezetett a kereskedésről. Közgazdasági értelemben a kereskedő nem termel, hanem közvetít, de a gazdasági jogszabályok szerint a kereskedő lehetett még gyáros, iparos, bankár vagy földbirtokos is. Mi is a „czég” (cég)? A fogalom alatt azt értjük, ahol a kereskedő üzletét folytatta, a kisipar (pl. háziipar) és kiskereskedelem (szatócs, házaló, vásári vagy piaci árus) körét meghaladta, nagyobb forgalommal és bevétellel rendelkezett, lehetett akár gyár, kereskedőház vagy éppen pénzintézet is. Alapíthatta magánszemély, cég, esetleg maga a város is, lakóhely szerint lehetett kecskeméti, 1900-tól külföldi vagy budapesti a befektető. Az 1864. évi udvari rendelet előírta a cégjegyzékvezetést, ahol az egyéni kereskedőket az egyéni cégjegyzékbe, a társas cégeket társas cégjegyzékbe kellett bejegyeztetni. Majd az 1875. évi kereskedelmi törvény (XXXVII. tc.) értelmében minden társas céget (közkereseti társaság, részvénytársaság, szövetkezet, betéti társaság, 1930-tól korlátolt felelősségű társaság) és a kisipar körét meghaladó üzletkörű egyéni céget a vállalat telephelye szerint illetékes cégbíróságnál kellett kötelezően bejegyeztetni.[2]

A kecskeméti cégeket 1872-ig Pesten jegyezték be, majd a helybeli királyi törvényszék létrejötte után, már helyben, a cégjegyzésre felhatalmazott bíró és munkatársai végezték regisztrálásukat. A cégek alapítása nem mindig ment könnyen, például a Kecskeméti Takarékpénztár Egyesület vagy a Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom alapítása négy évig tartott. Ennek több oka is volt, az egyik, hogy túl hosszú ideig tartott a hivatali ügyintézés (Helytartótanács, megyehatóság, minisztériumok, városháza) vagy éppen az alapítók nehezen tudtak bizonyos feltételeket előteremteni, például alaptőkét, vagy működési, építési hiányosságok adódtak. Előfordult olyan is, hogy elindult az alapítási folyamat, de valamilyen ok miatt nem jött létre a cég. A Fruktus Rt. 1918 végén született, de 1919 második felében újból kellett alapítani, mert a kedvezőtlen politikai helyzet nem tette lehetővé az elindulását. Hogy hány cég működött Kecskeméten, erre pontos választ adni igen nehéz a források hiánya miatt. Annyi bizonyos, hogy 1841-ben 2 cég és 1 céges jellegű vállalkozás működött, majd számuk 1872 után lassan növekedni kezdett, és a századfordulóra (1901) 240-re emelkedett.[3] A későbbi időszakban már nem tudunk pontos adatot megadni, annyi biztos, hogy 1945 után 230 különféle cégről maradt meg nyilvántartás.[4]

Kecskemét életében fontos közigazgatási változások is történtek, melyek hozzájárultak a kapitalista gazdaság kifejlődéséhez. A város 1834-re megváltotta magát magánföldesurától, a Sachsen-Coburg-Koháry családtól, majd 1857-től „önálló város” lett. 1850-től 1861-ig itt székelt Pest-Solt megye hatósága, megyefőnöksége, de a legnagyobb változás 1870-ben következett be, amikor Kecskemét törvényhatósági jogú város lett, s ez a rang igen nagy önkormányzati jogokkal ruházta fel a települést.[5] A város az 1890-es évektől kezdve igyekezett kedvezményekkel – ingyenes területátadással, adómentességgel, olcsó elektromosság- és téglavásárlással vagy részvényjegyzéssel –, de feltételek mellett ösztönözni a nagyobb cégek alapítását.[6]

Az 1830-as és 1840-es években történt egy vallási-nemzetiségi csoportokhoz kapcsolódó szerkezeti váltás. A magyarságba beolvadó zsidó kereskedők kiszorították a korábbi korszakban fontos szerepet játszott görög kereskedői kompániákat és a gazdaság fontos vezetői lettek. Ekkortól kezdve Kecskeméten jellemző volt a vallási és nemzetiségi tolerancia, a helyi magyar gazdasági személyiségek mellett – a zsidó vallásúakon kívül – be tudták fogadni a vállalkozó szellemmel rendelkező, nem kecskeméti születésű magyar és német anyanyelvű embereket is.

1841 és 1872 között egy átmeneti korszakról beszélhetünk, ahol a régi, felbomló vagy átalakuló céhes kézműipar és kompániás (társasági) kereskedelem mellett az új, modern, kapitalista szemléletű cégek is működtek. Az első kecskeméti céget Fleischer Bernát (1808–1869) posztókereskedő 1841. március 15-én B. Fleischer néven alapította meg.[7] Egy másik alapítás is történt ebben az évben, július 1-jén megkezdte működését az első kecskeméti nyomda, Szilády Károly (1795–1871) vezetésével. A nyomda kezdetben még hivatalosan nem cégként működött, de céhes kereten túl, manúfaktúra jellegű vállalkozásként.[8] Az 1872-es ipartörvény megszüntette végleg a céheket, de nem tűnt el a kisipar, sőt ugyanúgy meghatározó tényezője volt a helyi gazdaságnak az 1948-as nagy államosításokig, azonban szerepét egyre jobban átvette a céges gazdasági rendszer. A kisiparosok, kiskereskedők és cégek tagjai létrehozták a maguk szakmai érdekvédelmi testületeit és egyesületeit, melyek meghatározó szerepet játszottak városunk gazdaságának irányításában, a tanoncoktatásban, illetve a kultúra körébe tartozó események (pl. kiállítások) szervezésében.

A külterjes nagyállattartás és a tőzsér kereskedelem a 19. század első felében már leáldozóban volt, és helyette a sertéshizlalás, majd annak visszaszorulása után a baromfitartás került előtérbe, viszont a növénytermesztésben nagyobb változás következett be. A szőlőkultúra megléte szintén igen régre nyúlik vissza a város történelmében, de nagyobb jelentőséget csak a 1880-as években kapott, amikor az ország más szőlőterületeit kipusztította a filoxéra, amely a kecskeméti homokban nem tudott megélni. A helyi szőlőbirtokosok – iparosok, kereskedők is voltak köztük – erre rájöttek, sorra telepítették a szőlőt, és ezzel az ország egyik legnagyobb szőlőterülete jött itt létre. A telepítést segítették és ösztönözték a mintatelepek, mezőgazdasági szövetkezetek, melyek egyúttal feldolgozó és kereskedő vállalkozások is voltak egyben. Az első mintatelep 1883-ban[9], az első szövetkezet pedig 1897-ben Katona Zsigmond (1828–1902) gyógyszerész kezdeményezésére jött létre.[10] Megjelentek az új gyümölcs- és zöldségfajták is városunkban. Az 1890-es években a kajszibarack kapott fontosabb szerepet, elkezdték nagyobb mennyiségben termeszteni, és ekkortól lehet a „barack városának” nevezni Kecskemétet. A mezőgazdasági termények feldolgozására jöttek létre az első szeszipari és élelmiszeripari gyárak. Az első konyakgyárat 1880-ban alapították, majd a legnagyobbat 1893-ban a Brachfeld család hozta létre, ebből lett a későbbi likőrgyár.[11] A nagyarányú szőlő- és gyümölcstelepítés, a nagy mennyiségű külföldi export ismertséget szerzett Kecskemétnek Európa-szerte, ennek köszönhetően – Darányi Ignác miniszter ajánlására – 1900-ben dél-tiroli befektetők létrehozták az első konzervgyárat. A gyár termékeit kezdetben külföldi piacra és a hadsereg részére késztették, majd a kereslet bővülése miatt egy szintén dél-tiroli befektető, Platter János (Hans Platter) 1921-ben létrehozta a második konzervgyárat.[12]

Bár a vízi utak messze elkerülték a várost, Kecskemét mindig is fontos csomópontja volt az alföldi kereskedelemnek, közlekedésnek. A fővárost kezdetben postakocsival 10 óra alatt lehetett megközelíteni, majd 1853-tól, a vasút megjelenésével, az utazás 4-5 órára rövidült. 1854-ben Szeged felé lett kész a fővasútvonal (Pest–Szeged–Orsova), majd 1895 és 1905 között helyi érdekű (szárny) vonalakat tudtak forgalomba helyezni. A fővasútvonalat az osztrák–magyar államvasút, majd a MÁV[13] üzemeltette, a helyi érdekű vasútvonalak részvénytársasági formában működtek, magánjellegű vállalkozások voltak.[14] A távolsági közlekedéssel párhuzamosan lassan kialakult a városi közlekedés is, a helyi vállalkozók segítségével. 1858-ban indult el a személyszállítás Kecskeméten, lovaskocsin a vasútállomás és Beretvás Szálloda között, majd az 1890-es években már omnibuszjárat működött. 1927-ban létrejött az első közlekedési cég, mely buszjáratot üzemeltetett a városban.[15]           

A közlekedési feltételek javulásával a kereskedelem hatóköre bővült. Kezdetben Pest, majd Bécs és végül London, illetve Szentpétervár piacaira is el lehetett vinni vasúti kocsikon a kecskeméti terményeket-termékeket (gyümölcs, szőlő, bor, pálinka, baromfi) és jobb áron lehetett értékesíteni. A távolsági kereskedelmet a helyi nagykereskedő családok (Beretvás, Kecskeméti, Feldmeier /Feldmayer/, Aszódi, Bunzlau stb.) vették kézbe és határozták meg az 1850-es évektől kezdődően, kisebb vagy nagyobb vállalkozásaikon keresztül. Kezdetben kisebb céges formában (egyéni cég, közkereseti társaság) próbálkoztak a kereskedéssel, majd más befektetőkkel (város, helyi bankok, helyi elit tagjai) részvénytársaságokat próbáltak létrehozni, amik csak rövid ideig működtek. Az egyik ilyen vállalkozás volt a már említett Fruktus Rt.[16] Ők találták ki a speciális szállítóeszközöket, illetve ők alapították 1893-ban a szikvízgyárat[17], 1897-ben a műjéggyárat, majd 1927-ben és 1936-ban a hűtőházakat.[18]

A tárgyalt korszakban átalakultak a vásári és piaci szokások Kecskeméten. Az egykor nagyhírű országos állatvásárok helyébe a belvárosi piac fontosabb szerepet kapott, itt alakult ki az 1890-es és 1900-as években az úgynevezett hajnali gyümölcspiac.[19]

A kereskedésnek volt állandó helyszíne is: a bolt vagy üzlet, aminek legegyszerűbb formája a fából barkácsolt bódé már a 18. században létezett, majd megjelentek a hosszabb ideig működő üzlettípusok (bolt, bazár, fiók, lerakat, raktár, bizományos, kereskedőház, áruház). A kereskedések legkisebb forgalmat lebonyolító formája a szatócsbolt, a legnagyobbat lebonyolító pedig az áruház volt. Az utóbbi egyik legelső példája az 1846-ban alapított Gyenes-féle áruház, ahol árjegyzékkel, katalógusokkal és reklámokkal csalogatták a vásárlóközönséget, ahol szinte mindent lehetett kapni.[20] 1852-ben megjelent az első könyvesbolt (Gallia-féle) a városban, amely közel 82 évig működött.[21] A céhes korszak egyik fontos kereskedelmi terméke volt a bőr, melyet kezdetben az óbudai zsidó, majd a letelepülő zsidó kereskedők vittek más vidékre, belföldre és külföldre. Az egyik ilyen család volt a Schiffer (Székely), akik kereskedésüket később átalakították cipőgyárrá. A 20. század elejéig a lábbelikészítés túlnyomó részben kisipari tevékenység volt Kecskeméten. A lakosság létszámának gyarapodásával a szükséglet is növekedett, ezt a helyi cipészipar nem tudta kielégíteni, s ez megfelelő alapot biztosított egy cipőgyár alapításhoz. Ezt a lehetőséget vette észre a Schiffer család 1911-ben, amikor vállalkozásukat átalakították, profiljukat bővítették, és áttértek a cipőkészítésre.[22]

A népességnövekedés, sertéshizlalás és a vasúti közlekedés hatására az 1840-es és 1850-es években intenzívebb gabonatermesztés (gabonakonjunktúra) indult be Kecskeméten. Ehhez kapcsolódóan már 1839-ben, majd 1848-ben Klingert János (1799–1854) szeretett volna gőzmalmot felállítani a városban, ám ez a forradalmi hangulat miatt elmaradt, s csak 1857-ben valósult meg. A belváros közepén egykor állt József Gőzmalom volt az első igazi gyár és az első ipari részvénytársaság (1869-től) Kecskeméten.[23] 1870-től sorra jelentek meg a további nagyobb és kisebb gőzmalmok (Gazdasági, Sertéshizlaló stb.), amelyek nagyobb őrlési teljesítményeikkel és az előállított jobb lisztminőséggel teljesen kiszorították a száraz- és szélmalmokat.[24] A helyi gőzmalmokban őrölt liszt nagyobb részét a kecskeméti sütőasszonyok, pékek, cukrászok és katonai szállítók használták fel, exportálásra azonban ez a mennyiség már nem nagyon volt elegendő. Néha a kenyér ára egekbe emelkedett, így történt 1911-ben is, akkor a város elhatározta, hogy az árakat letöri és ennek elérésére kenyérgyárat alapított.[25]

A gazdaság fellendülésének köszönhetően Kecskeméten megjelentek a modern gépek, eszközök, továbbá a városias képet jelentő épületek és építmények. 1857-ben távíró, majd 1870-től cséplőgép kezdte meg a működését, és ebben az évben használtak először amerikai Singer varrógépet a városban. 1894-ben kiépült a telefonhálózat, melyet Kellermann Bernát (1860–1941), Kecskemét első villanyszerelője épített ki.[26] 1855-ben indult el a város közvilágítása, ekkor még gázvilágítással, majd 1892-ben a József Gőzmalom telephelyén és a Trombita utcában gyulladtak ki az első villámlámpák. A magánkezdeményezések után a város 1897-ben felépítette saját villamosművét, ami igen fontos szerepet játszott a gyárak működtetésében.

A polgárosodó Kecskeméten nagy eseménynek számított a díszes temetkezés, melyet a temetkezési vállalkozók szerveztek és bonyolítottak le. Az első vállalkozást még 1852-ben alapították. Az egyik temetkezési vállalkozás, a Rosenbaum-féle cég az 1880-as évek második felében teljes profilt váltott, építőipari és kereskedelmi tevékenységre helyezve a hangsúlyt, aminek eredményeként városunk legnagyobb építőipari vállalkozása lett, és mint ilyen, részt vett az utcák aszfaltozásában is.[27] A közterek és utcák kövezése, burkolása (téglával, bazalttal, keramittal, aszfalttal) igen későn, az 1870-es években kezdődött el. A gazdasági épületek és építmények építéséhez pedig téglára volt szükség, melyet a városi és magántéglagyárak biztosítottak.[28]

Kecskemét gazdasági életét a pénzügyi intézmények irányították és befolyásolták. A korszak első évtizedeiben nem voltak Kecskeméten pénzintézetek, mindenki úgy intézte hiteligényét, kölcsönét, váltó, tőzsdei ügyeit, ahogy tudta. Az 1860-as évekig a helyi kereskedők, egyházak, temetkezési egyletek és pesti pénzintézetek rendelkeztek jobban pénzzel és ők szolgáltattak pénzügyi segítséget. A város először 1840-ben értesült az első pénzintézetek egyikének, a pesti „hazai első Takarékpénztár intézetének”[29] alapításáról, ekkor kapott egy hirdetményt, melyben a pénzintézet működéséről kapott információt, illetve öt részvényt is jegyzett. 1842-ben a város megbízta Veress István szenátort, hogy tárgyaljon a pesti Takarékpénztárral egy 10 ezer pengő forintos kölcsön ügyében.[30]

Az első kecskeméti pénzintézetet a helyi kereskedők, iparosok és értelmiségiek 1867-ben alapították „kecskeméti takarékpénztár” néven.[31] A helyi pénzintézetek alapítása nem állt meg, 1871-ben a Népbank, 1872-ben a Központi Takarékpénztár, majd 1894-ben a Leszámítoló és Pénzváltó Bank jogelődje, 1907-ben pedig a rövid életű Közgazdasági Bank jött létre.[32] 1902-ben és 1906-ban a budapesti pénzintézetek is megjelentek a városban és bankfiókokat nyitottak. A pénzintézetek mindig is fontos szerepet játszottak a helyi cégek, vállalkozások alapításában. Kedvező hitelekkel támogatták az exportáló (gyümölcs, szőlő, baromfi, szeszesital) vállalkozásokat, például 1939-ben a Leszámítóló és Pénzváltó Bank a Városi Szeszfőzdének biztosított barack-felvásárlási hitelt. A legtöbb bank saját székházat, palotát, esetleg fióképületet építtetett, melyek a mai napig a város meghatározó épületeivé váltak.[33]

A város fejődéséhez hozzátartozott az ipari létesítmények tudatos telepítése és szabályozása is. Korábban a belvárosban összevissza, szabálytalanul építettek gyárakat a tulajdonosok, majd a város 1897-től kezdődően kezdte szabályozni és kijelölni a helyüket. Az első ipari negyed, gyárnegyed a város déli részén jött létre, a Sertéshizlaló Gőzmalom mellett, a villamosművek építésével. A közelében épült fel az első konzervgyár, a városi közművek, a gépgyár és a gyufagyár. A város legnagyobb cégét, a gépgyárat (később kádgyár) 1907-ben alapították Mexikóban meggazdagodott magyarok.  A gyár kezdetben mezőgazdasági kisgépeket, alkatrészeket és tüzelőhelyeket készített, majd profilt váltott és 1927-ben zománcozott kádak készítésére tért át. A gyufagyárat pedig 1909-ben alapították helyi pénzintézetek, kereskedők és iparosok, s 1928-ban olvadt be a budapesti Szikra Magyar Gyújtógyárak Rt.-be.[34]

Kecskemét gazdasága a múltban mindig is agrár-ipari jellegű volt, a mezőgazdaság játszotta a legnagyobb szerepet, azon belül is kiemelten a szőlő-, gyümölcstermelés, s a gazdaság többi ágazata erre épült, a helyi birtokosokra. A városban működött cégek részletes elemzése, működésük-megszűnésük leírása, statisztikai adataik bemutatása, topográfiai elhelyezkedésük stb. további kutatások alapját és – várhatóan – további tanulmányok témáját képezik.

Cégek alapítása Kecskeméten:

Illusztrációk

Fleischer Bernát számlája
(MNL BKML XI. 1000. 165.)

Szilády Károly időkori fotója
(MNL BKML XIII. 14.)

Rosenbaum J. síremlék-raktárának számlája 1868-ból
(MNL BKML XI. 1000. 7.)

József Gőzmalom kéménye 1891-ből (kép bal oldalán)
(Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. Magyarország. II. kötet, Budapest, 1891.)

Kubinyi-féle Gőzmalom homlokzati rajza 1896-ból
(MNL BKML XV. 15. a 565/1.)

Kecskeméti Első Műjéggyár Rt. első rendes közgyűlésének meghívója 1899-ből
(MNL BKML XV. 36. 145.)

Első Kecskeméti Konzervgyár épületének tervrajza 1901-ből
(MNL BKML XV.15. a 550/2)

Kecskeméti Gazdasági Gépgyár és Vasöntöde Rt. (Későbbi ZIM) gyárépülete
(MNL BKML XXIX. 38.)

Gyenes S. és Fiai cég 1911-es árjegyzéke
(MNL BKML XV. 36. 172.)

Első Kecskeméti Gyufagyár Rt. számlája 1912-ből
(MNL BKML XI. 104.)

Első Kecskeméti Konzervgyár látképe 1918-ból
(MNL BKML IX. 216.)

Kecskeméti Cementáru- és Műkőgyár Rosenbaum Antal cég 1919-es levele
(MNL BKML IV. 1909. a 2 kisdoboz, 705.)

Népbank címkéje 1921-ből
(MNL BKML XI. 213.)

Kecskeméti Sertéshizlalók Gőzmalmi Részvénytársaságának számlája 1929-ből
(MNL BKML XI. 1000. 121.)

Kecskeméti Takarékpénztár Egyesület zárszámadásának és jelentésének előlapja 1943-ből
(MNL BKML XXV. 30. c cégszám: 40005)

Levéltári források rövidítései:

Cg. – cégszám (1876-1949 között keletkezett cégiratok száma)

Régi Cg. – régi cégszám (1864-1875 között keletkezett cégiratok)

Okm. – okmánytári iratok

Irodalom

BENDE László: A kecskeméti szőlő- és gyümölcstermelés fejlődéstörténete. Kecskemét, 1929.

HLBOCSÁNYI Norbert–PÉTERNÉ FEHÉR Mária: Kada Elek szerepe Kecskemét gazdasági életének 20. század eleji megerősödésében. In: Kecskemét „Aranykora”, Kada Elek a városfejlesztő polgármester. Szerk.: Péterné Fehér Mária. Kecskemét, 2013. 81–122.

HLBOCSÁNYI Norbert: A kecskeméti konzervgyár és a gazdasági elit kapcsolata az 1911-1947 közötti időszakban. In: Bács-Kiskun megye múltjából 26. Szerk.: Gyenesei József. Kecskemét, 2014. 5–65.

HLBOCSÁNYI Norbert: A Schiffer család vállalkozásai, a szatócsüzlettől a cipőgyárig. In: Múltbanéző: A Bács-Kiskun Megyei Levéltár elektronikus folyóirata 12. sz. (2018.02.07), 2018.

HLBOCSÁNYI Norbert: A bécsi krach kecskeméti áldozata, Gallia Fülöp élete. Kecskemét, 2019. (kézirat)

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: Kecskemét a kései feudalizmus korában (1686-1849). In: Kecskemét története 1849-ig. Főszerk.: Bárth János. Kecskemét, 2002.

JUHÁSZ István: Kecskemét város építéstörténete. Kecskeméti füzetek 8. Kecskemét, 1998.

RÁDAYNÉ RÁCZ Katalin: Pest-Pilis-Solt vármegye közigazgatásának szervezeti és területbeosztási változásai 1848-1867 között. In: Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok. Pest megye múltjából. 7., Budapest, 1990. 295–344.

SZALKAY Gergely, NÉMETH János (szerk.). Ipar-czimtár. Törvényhatóságok, tisztviselők, ügyvédek, gyárosok, kereskedők ’s minden műiparosok használatára alkalmas kalendáriommal 1847. közönséges évre. Pest, 1846.

VÁLYI Sándor: Magyar czégjog. Budapest, 1906.