Múltbanéző 13. (6)

bkml

A „NYOMORÚSÁGOS HÁZTÓL” A „SZECESSZIÓ GYÖNGYSZEMÉIG”

A kecskeméti városháza története[1]

 

 

bkml

A kecskeméti főtér a városházával, képeslap.
(MNL BKML XV. 5. a.)

 

A Kecskemét főterén álló városháza épületének alapjait 125 évvel ezelőtt tették le, 1893 májusában. Ehhez az évfordulóhoz kapcsolódott a levéltár 2019. júniusi programja a Múzeumok Éjszakáján. A kiállítás megvalósítása során fellelt források és korábbi tudományos feldolgozások[2] segítségével nemcsak a ma álló épület megvalósításának történetéhez kerültünk közelebb, hanem egy több évszázadon keresztül tartó fejlődéstörténet is kibontakozott a szemünk előtt. E fejlődéstörténet felvázolása jelen írás célja.

A városháza története Kecskeméten három szakaszra bontható. Az egyes időszakokban állt épületek közös jellemzője, hogy ugyanazon a helyen épültek, a város egyik legmagasabb pontján, a ferences templom és a piac szomszédságában. A legkorábbi városházi épület keletkezésére nézve mindössze két forrást tudunk segítségül hívni, Hornyik János várostörténeti munkájából. Az egyik, az 1564-es felekezetek közötti templomhasználati egyezmény, amelynek aláírására a főbíró magánházában gyűltek össze a település vezetői.[3] A másik, egy 1600. körüli pár soros feljegyzés, amely már megemlíti a városházát.[4] A korai várostörténeti dokumentumok elpusztulása miatt ez a két forrás irányadó, amelyek alapján a városháza keletkezése az 1564 és 1600 közötti időszakra valószínűsíthető. A 17. századból fennmaradt forrástöredékekben[5] sok hivatkozást találunk a hivatali épületre nézve, és számos információmorzsát, ami a legkorábbi városháza funkcióját és küllemét illeti. Ezek alapján egy, legalább két bejárattal rendelkező, tornácos, szelemenes tetőszerkezetű, zsindellyel fedett, bekerített épületről beszélhetünk, amely alatt pince volt, körülötte gabonavermek. Ez volt a tanács munkálkodásának, a hivatalos ügyintézésnek és az igazságszolgáltatásnak a helyszíne, illetve gazdasági udvar gyanánt szolgált.[6]

Egy 1673-as dokumentumban a legkorábbi városházát „nyomorúságos háznak” titulálták a hivataluktól búcsúzó bírák.[7] A bizonyára nem különösebben dekoratív, rossz állapotban lévő épület fokozatos átalakítása vagy újjáépítése révén jöhetett létre a 18–19. századi, régi városházaként ismert objektum. Építéstörténete aránylag feltárt[8], külsejét két 19. századi metszet alapján ismerjük, a városháza telkének formája, a rajta elhelyezkedő épületek és a bővítések nyomai a korabeli térképeken jól látszanak. A városháza részeit és az egyes hivatali helyiségek berendezését pedig egy 19. század elején készült leltár tartalmazza.[9]

bkml

A 18–19. századi városháza
(Emlékkönyv Hornyik János halálának félszázados évfordulójára.
Szerk.: Garzó József. Kecskemét, 1935.)

 

bkml

Kecskemét főtere a 19. században,
illetve a kép nagyított, városházát ábrázoló részlete
(MNL BKML XV. 5. a.)

 

bkml

A városházát ábrázoló részlet Kecskemét régi térképén
és a Szilády Lajos-féle 1869-es mappán

(MNL BKML XV. 1. a.)

 

 

bkml

A városháza 19. századi leltára
(MNL BKML IV. 1504. y.)

 

1806-ból fennmaradt egy feljegyzés, amelyben a városházán dolgozó adószedők hivataluk szűk volta miatt panaszkodtak.[10] Az ekkor már száz éve fennálló épületben uralkodó állapotok a további évtizedek során csak romlottak, az újabb hivataloknak nem tudtak szobát adni, a régiek kinőtték a rendelkezésre álló helyiségeket.[11] Egyes hivatalok a későbbiekben a városházán kívülre szorultak.[12]

Az idők folyamán számos bizottság alakult, jelentések készültek, tanácsi határozatok születtek bővítés vagy új épület szükségességét kimondva, ám a város vezetősége – többnyire anyagi okokra hivatkozva – mindannyiszor csak a szükségmegoldásokig, a toldás-foldásig jutott.[13] Pedig ekkor már nemcsak a hivatalok elhelyezése, de az épület régi, dísztelen, rozzant mivolta is kezdett vállalhatatlan lenni a komolyabb babérokra, a szabad királyi városi címre áhítozó város számára. Kecskemétnek a korabeli sajtóban, az országos köztudatban nem volt különösebben jó „imidzse”, infrastrukturális hiányosságai és rendezetlen városképe miatt nagy falunak tartották. 1845-ben, a fővárosi Életképekben „Kecskemét ismertetése” címmel közölt cikkben a településen uralkodó áldatlan állapotok mellett (nincs járda, kövesút, csatorna, jelentősebb középület) az újságíró a következőket is megjegyezte: „A’ város jövedelmeinek forrása előttem ismeretlen; nem tudom sem bevételeit, sem kiadásait: de talán megbirná a’ pénztár egy a’ város nagyságához képest díszesebb épületnek létesítését. Több kisebb nagyobb városban megfordultam már, de mindenütt több csinossággal épitett városházat találtam.” [14]

1846-ban a városrendezés és a középületek építése terén eddig nemigen jeleskedő városatyák elhatározták egy pesti építész felkérését új városháza tervezésére, ám továbbra is a régi épület falainak megtartásával „és amennyire csak lehetséges, használásuk mellett” gondolták el a „díszes és alkalmas” épület kialakítását.[15] A választás Brein Ferencre[16] esett, aki 1847 őszére elkészítette romantikus városházatervét, és a telek szabályozására is javaslatot tett.[17] Ám a választott közönség, mint már korábban annyiszor, ismét elhalasztatta az építkezést, „az építési anyagok szerfeletti drágasága miatt”[18]. Az 1848 utáni terhes politikai viszonyok később sem engedték megvalósítani a szép tervet, amelyet a város levéltárában egy ideig talonban tartottak.[19] Ekkortájt, az 1840-es években hozhattak létre elődeink egy városháza pénzalapot, amelybe az ún. nyomási földek kiosztása során keletkezett jövedelmeket gyűjtötték. E pénzeket azonban időközben támadt egyéb szükségletekre (valószínűleg földek, birtoktestek megvásárlására) mindig elköltötték – s amint azt negyven évvel később a Kecskeméti Lapok cikkírója rosszmájúan megjegyezte: „az alap kasszája csak azért nem kongott az ürességtől, mert vászonból volt.[20]

bkml

1847. április 5-i közgyűlési határozat, amely Brein Ferenc építésznek
a városháza telke szabályozására tett javaslatát tárgyalja
(MNL BKML IV. 1504. b. 1847. ápr. 5.)

 

bkml

bkml

Brein Ferenc városházaterve, főhomlokzat és alaprajz, 1847
(MNL BKML XV. 15. a.)

 

1861-ben a városvezetőség részéről jelentős elmozdulás történt a városrendezés megvalósítását illetően – legalábbis elviekben. Megalakult a Szépészeti Bizottság, megszületett az első építési szabályrendelet Kecskeméten, és Csányi János polgármester kísérletet tett arra is, hogy a holtpontra jutott városháza kérdést felmelegítse. Az egykori Aranysas fogadóba tervezett hivatalokat átköltöztetni, illetve azt az új városháza felépültéig ideiglenes városházává tenni, ennek megvalósításáról azonban egyelőre keveset tudunk.[21]

Az 1870-es évek elején élénk vita bontakozott ki a helyi sajtóban a város haladásáról, amelyet – a cikk írója, Hornyik János városi főjegyző szerint – az illetékesek mindannyiszor buzgó lelkesedéssel elhatároznak, de amely ügy „egyesek érdekei” s a „foganatosításra hivatottak lanyhasága” miatt eddig mindannyiszor meg is bukott.[22] Eme évtized legjelentősebb eseménye – a városháza vonatkozásában – Bagi László polgármestersége alatt történt, ekkor ugyanis a még inkább Punczmann Gyula néven ismert, és a várossal jó kapcsolatot ápoló építész felajánlotta az új városháza tervének és költségvetésének díjmentes elkészítését.[23] Az elkészült terveket 1878 tavaszán az építész pár napra kiállította a városházán a nagyközönség előtt, majd elvitte a párizsi világkiállításra.[24] A világkiállítás anyaga utóbb szétszóródott,[25] s így nem tudjuk, az egykori munkaanyag mennyiben lehetett előképe a későbbi Pártos–Lechner terveknek.

bkml

Pártos (Punczmann) Gyula építész levele Kecskemét polgármesterének
az elkészült városházatervek kiállításával kapcsolatban, 1878. április 9.
(MNL BKML IV. 1908. b. 3721. ápr. 10/1878. kig.).

 

bkml

Az építész arcképe
(Internet: Wikipédia)

 

1880-ban teljesen új fejezet kezdődött a város életében. A frissen megválasztott polgármester, Lestár Péter szakított az eddigi garasoskodó szemlélettel, és nagy ambícióval látott hozzá Kecskemét átformálásához. A városházépítés kérdése ekkor már tényleg elodázhatatlan volt. A Kecskeméti Lapok egy 1885-ös cikke részletesen bemutatja a város első épületében ez időben uralkodó tarthatatlan állapotokat: „A polgármester hivatalos helyiségének még előszobája sincs, tényleg. Előszobája a polgármesteri jegyző dolgozószobája. … ha felek jönnek a polgármesterhez, ezek itt a jegyző dolgozószobájában kénytelenek magukat elférelni, míg a sor rájuk kerül, s ilyenkor a jegyző vagy nem dolgozhatik, vagy kénytelen a feleket a folyosóra terelni.[26] Ugyancsak a fenti újságban jelent meg pár évvel később egy intézkedést sürgető írás, amely a régi városházát egyenesen „botránykőnek” nevezte: „…az ügymenet kimondhatatlan hátrányára a hivatalosztályok öt épületbe szétszórva vannak beszorítva,…levéltári becses aktáink dohos börtönökben penészednek és rohadnak, …tanácskozási termünk szűk, dísztelen és a nyilvánosság által hozzáférhetetlen…”.[27]

Az évtized első felében a város először mégis – a katonák beszállásolásának megoldására –laktanyaépítésbe fogott, a Rudolf laktanyával kapcsolatos munkálatokat 1887-ben fejezték be. 1886-ban a közgyűlés deklarálta az új városháza „égető szükségességét”, s az építkezés előkészítését 1887-re, megkezdését 1888-ra, befejezését pedig 1890-re tűzték ki.[28] 1887-ben a testület újabb, fontos megállapításokat tett az elkövetkezendő munkálatokkal kapcsolatban, többek között az építkezés helyszínéről, a szükséges kisajátításokról, a gazdasági udvarnak a városházán kívül leendő elhelyezéséről, a pályázat kiírásáról, továbbá az építkezési költségek fedezésére vonatkozóan.[29] Kecskemét város végül 1890 tavaszán meghirdette „a város díszére szolgáló, monumentális, új épület” megtervezését célzó pályázatot, december 31-i beadási határidővel.[30] A pályázati hirdetményre öt jeligés pályamunka érkezett, melyek közül a jeles fővárosi építész szakemberekből álló bíráló bizottság[31] meglátásaira támaszkodva kizárták a „Bánk bán” és a „K” jeligéjű terveket. A műszaki szakvélemény alapján a Mária Terézia-korszakbeli stílust idéző „Saxa loquuntur” és az olasz reneszánsz stílusban tervezett „OO” jeligéjű terveket egyenlő, közepes értékűnek tekintvén, tervezőik között megosztották a második, 1500 Ft értékű pályadíjat.[32] Az első díjat a „Sem magasság, sem mélység nem rettent” jeligéjű terv nyerte, amelyet bizonyos módosításokat követően felépíthetőnek véltek a szakértők.[33]

bkml

A „Bánk bán” jeligét viselő, ismeretlen tervező által készített pályamunka
(MNL BKML XV. 15. a.)

 

bkml

Hauff Lajos építész jeligés borítéka.
A „K” jelzetű pályamunka hiányzik a városháza pályázati tervanyagából
(MNL BKML IV. 1908. b. 37/1893.)

 

bkml

bkml

bkml

Steinhardt Antal és Lang Adolf „Saxa Loquuntur” című pályaműve,
főhomlokzat, oldalsó homlokzat és alaprajz
(MNL BKML XV. 15. a.)

 

bkml

bkml

Kolbenheyer Viktor „OO” jeligés városházaterve, főhomlokzat és alaprajz
(MNL BKML XV. 15. a.)

 

bkml

bkml

bkml

A „Sem magasság, sem mélység nem rettent” jeligét viselő, Pártos Gyula
és Lechner Ödön által tervezett pályamű, főhomlokzat, alaprajz, továbbá a jeligés boríték
(MNL BKML XV. 15. a. és IV. 1908. b. 37/1893.)

 

A nyertes munka készítői, Pártos Gyula és Lecner Ödön a pályázati első díj megnyerése után a tervet jelentősen átdolgozták: pl. az építési telket szabályos négyszög alakban állapították meg, a földszintre tervezett boltok az épületből „kihagyattak”, csak a két gyógyszertári helyiség maradt meg az északi és a keleti oldalon. Időközben, 1892 őszén a város megkezdte a hivatalok kiköltöztetését a régi városházáról, megtartották az utolsó közgyűlést, és az év végén hozzáfogtak az épület lebontásához.[34]

A következő tavasszal beindultak az új székház építési munkálatai. A város a kecskeméti Lichtner Dávid és fia céggel[35] kötött szerződést. Lechner Ödön és Pártos Gyula művezetőként irányították az építkezést, állandó helyettesük, Zaboretzky Ferenc okleveles építész volt, aki ekkortájt telepedett le Kecskeméten. A legfontosabb eseményeket az építési naplóban örökítette meg Kerekes Ferenc törvényhatósági főmérnök, az építkezés ellenőre. Az említett dokumentum első bejegyzése 1893. április 13-án kelt. Ekkor kezdődtek el a földmunkák, hozzáláttak az alap kiásásához. 1893. május 3-án Lestár Péter polgármester elhelyezte az épület alapkövét, az év őszére pedig „a főhomlokzat kivételével az egész épület tető alá vétetett”.[36] 1893. november 11-én került sor a város emlékiratának ünnepélyes elhelyezésére. Az emlékirat mellett számos egyéb kordokumentumot[37] is tartalmazó, légmentesen elzárt, két üveghengert egy üvegfalú bádogszekrénykébe zárták, amelyet a lépcsőház egyik középső pillérjében kihagyott, 46x46x68 cm méretű fülkébe falaztak be, és egy „Alapkő 1893” feliratot viselő táblával jelöltek meg.[38] Az emlékirat elhelyezését követően bokrétaünnepség zajlott, amely során az építtető megjutalmazta az építkezésen dolgozókat. A Kecskemét című lap tudósítása szerint a munkások zeneszó mellett vonultak fel a tetőzet legmagasabb pontjára, ahol beszédet mondtak és ittak Kerekes Ferenc városi mérnök egészségére.[39]

bkml

A városháza közgyűlési terme alatti lépcsőház középső pillérében
1895. november 11-én elhelyezett emlékirat fotómásolata
(
MNL BKML XV. 5. a.)

 

bkml

Az emlékiratot rejtő szekrényke kulcsát a levéltár őrzi
(Fotó: Mudri Andor)

 

1895. január végén váratlan hír rázta meg a kecskeméti közvéleményt. Az építési fővállalkozó, Lichtner Ferenc tragikus módon véget vetett életének. A Pesti Napló január 18-i, szenzációhajhász cikke szerint az öngyilkosságnak köze volt a kecskeméti városháza-építkezéshez, illetve azzal kapcsolatos anyagi nehézségekhez. A lap későbbi számaiban megjelent hírek ezt az értesülést utóbb cáfolták.[40] A munkálatokat Lichtnerék partnercége, a Jiraszek és Krausz folytatta.

1895 májusában beköltöztek az első hivatalok és a levéltár az új épületbe. Augusztus 1-jén megnyitott a Szentlélekhez címzett gyógyszertár a városháza sarkán, s e hónap 19-én sor került az első tanácsülésre is, a polgármester szobájában. Kerekes Ferenc 1895. augusztus 31-i bejegyzésével lezárta az építési naplót, s „a monumentális nagy középület rendeltetésének átadatott”.[41]

bkml

A városháza, korabeli felvétel
(MNL BKML XV. 5. a.)

 

bkml

A piactér helyszínrajza a városházával, 1895 előtt és után
(MNL BKML XV. 15. a.)

 

A városháza közgyűlési termének kialakítására később került sor. Ennek oka a falakra tervezett történelmi tárgyú festmények tematikájának hosszas megtervezése volt. Székely Bertalan festőművész típustanulmányaihoz Kecskeméten és a környező pásztorvilágban keresett megfelelő magyaros arcokat. A vérszerződést, Ferenc József koronázását és a nagy magyar államférfiakat ábrázoló hat faliképet különleges kazein eljárást alkalmazva készítette el 1897 szeptemberére.[42]

A nagyterem díszítőfestését Götz Adolf végezte. A helyiség bútorait, famunkáit Rainer Károly szegedi asztalosmester készítette el. Az ólomüveg ablakok Kratzmann Ede budapesti műhelyében készültek, a díszes sárgaréz csillárt Árkay Sándor műlakatos vállalata szállította 1897 novemberében.

bkml

bkml

Székely Bertalan faliképei, korabeli fotók
(MNL BKML XV. 5. a.)

 

bkml

Székely típustervei, fotómásolatok (MNL BKML XV. 5. a.)

 

bkml

bkml

A közgyűlési terem díszítőfestését végző Götz Adolf tervei
(MNL BKML XV. 15. a.)

 

bkml

Götz Adolf költségvetése
(MNL BKML IV. 1908. b. 37/1893.)

 

bkml

A közgyűlési terem alaprajza
(MNL BKML XV. 15. a.) 

 

bkml

A közgyűlési terem berendezésének tervei
(MNL BKML XV. 15. a.) 

 

bkml

A bútorokat Rainer Károly szegedi asztalos készítette el.
(
MNL BKML XV. 15. a.)

 

bkml

bkml

Kratzmann Ede üvegfestő ablaktervei (MNL BKML XV. 15. a.).

 

bkml

A Kratzmann-féle üvegfestőműhely reklámanyaga (MNL BKML IV. 1908. b. 37/1893.)

 

bkml

bkml

Árkay Sándor műlakatos csillártervei (MNL BKML XV. 15. a.).

 

bkml

Árkay Sándor levele a nagycsillár szállításáról (MNL BKML IV. 1908. b. 37/1893.).

 

bkml

A közgyűlési terem a csillárral, korabeli fotó (Vasárnapi Újság, 1898. 45. évf. 1. szám. 4.)

 

Mindeközben, 1896. május 31-én, mielőtt a városháza-építés hatalmas munkája befejezést nyert volna, 78 éves korában elhunyt Lestár Péter polgármester. Június 2-án, a temetés előtt, koporsóját a félkész díszteremben ravatalozták fel,[43] e szomorú ceremónia volt tehát az első társadalmi-közösségi esemény, amely ezen a szép helyszínen zajlott. Az épületet így Kada Elek polgármestersége alatt fejezték be, és ő avatta fel az új városházát 1897. december 26-án a nagyközönség és számos vidéki vendég jelenlétében. A ünnepélyt a Beretvásban megrendezett díszebéd és az új városi színházban tartott díszelőadás követte.

A kecskeméti városháza több évszázados fejlődéstörténete tehát sikerrel zárult. A kecskeméti cívisek – meglehetősen hosszú ideig tartó latolgatás után – felépíttették a város hivatali életének működéséhez, a település jelentőségének, gazdaságának kifejezéséhez elengedhetetlenül szükséges városházájukat. Épületük a korszakban még szokatlan megjelenésével országos elismerést aratott, és megnyitotta a szecessziós stílusú középület-építkezések sorát a századforduló vidéki Magyarországán. Ugyanekkor a városon is végigsöpört végre a változás szele, s – különösen a belváros – a felismerhetetlenségig megváltozott az elkövetkező évtizedekben.

bkml

A kecskeméti városháza, képeslap
(MNL BKML XV. 5. a.)

 

 

Irodalom


Brunner Attila: Lechner Ödön és Kiskunfélegyháza. Adatok a Pártos–Lechner-iroda működéséhez. In: Múltbanéző 9. sz. (2015. 03. 09.)

Hornyik János: Kecskemét története oklevéltárral II. Kecskemét, 1861.

Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét a kései feudalizmus korában (1686–1849). In: Kecskemét története 1849-ig. Főszerk.: Bárth János. Kecskemét, 2002.

Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból I–II. Kecskemét, 2008.

A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei I–II. Összeáll: Iványosi-Szabó Tibor. Kecskemét, 1996. és 1998.

Komárik Dénes: Brein Ferenc és a pesti Brein család. Építés-Építészettudomány. IV. (1972)

Kubinyi Ferenc–Vahot Imre: Kecskemét és a kecskeméti puszták. Kecskemét, 1980.

Péterné Fehér Mária: A Katona József-korabeli kecskeméti városháza című cikkében. Múltbanéző 1. évf. 2. szám (2011. 01. 18.)

Simon Magdolna: Tervek és épületek. In: Cumania 8. Szerk.: Bánszky Pál–Sztrinkó István. Kecskemét, 1984. 13–56.

Sümegi György: Építkezési törekvések Kecskeméten a századfordulón 1890–1919. In: Bács-Kiskun Megye Múltjából IX. Szerk.: Iványosi-Szabó Tibor. Kecskemét, 1987. 357–422.

Sümegi György: A kecskeméti városháza. Kecskemét, 1996.

Szabó Richárd: Kecskemét ismertetése. Életképek, 1845. 26. szám.

Szunyoghy Farkas: Székely Bertalan falfestményei a kecskeméti városházán. [Budapest], 1935.

 

 

Jegyzetek


[1] A tanulmány a 2019. november 19-én a XIX. Levéltári Napon elhangzott előadás bővített, szerkesztett változata.

[2] A városháza történetének tanulmányozása során a korai időszakra (16–17. sz.) vonatkozóan Iványosi-Szabó Tibor munkáira és forráskiadványaira támaszkodtam. A 18–19. századi városháza történetével Péterné Fehér Mária foglalkozott A Katona József-korabeli kecskeméti városháza című cikkében. L.: Múltbanéző 1. évf. 2. szám. (2011. 01. 18.) (A továbbiakban: Péterné Fehér Mária, 2011.)

[3] A város hivatali ügyeinek intézésére a korai időkben a főbíró házában kerülhetett sor. L.: Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból I. Kecskemét, 2008. (A továbbiakban: Iványosi-Szabó Tibor, 2008.) 43.

[4] A tatár betörés idején keletkezett pár soros feljegyzésben a következő olvasható: „Az Fü Biró Uram engemet kért Város szolgájának egynehány napigh, mikor mind el hatták az Város Deákjai, azért én Szücs Bálint fia mígh it voltam, az Város Házánál, az mely dolgok idémben löttenek, én azokat mind ide ez helyre írtam föl”. Hornyik János: Kecskemét története oklevéltárral II. Kecskemét, 1861. 55–56.

[5] L.: A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei I–II. Összeáll: Iványosi-Szabó Tibor. Kecskemét, 1996. és 1998. Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból I–II. Kecskemét, 2008.

[6] A város udvarában voltak a tömlöcök, ahol az elfogott gonosztevők, törvénysértők raboskodtak, a büntetés-végrehajtás a városháza nagy kapuja előtt zajlott. A dézsmát (bort, gabonát) szintén a város udvarára szállította a lakosság, ahol azt pincékben, életes vermekben tárolták. Ide hozták a gazdátlan és elkóborolt haszonállatokat is. A városházát fogadott fegyveresek őrizték. Városi vendéglő híján a tanács által fenntartott városházi konyhán élelmezték a magisztrátus tagjait, a városba érkező hivatalos személyeket és az átvonuló katonai csapatok vezetőit. L.: Iványosi-Szabó Tibor, 2008.

[7] Iványosi-Szabó Tibor, 2008. 110.

[8] Építéstörténeti adataira nézve l. Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét a kései feudalizmus korában (1686–1849). In: Kecskemét története 1849-ig. Főszerk.: Bárth János. Kecskemét, 2002. 354–355. és 358.; Péterné Fehér Mária, 2011.

[9] Az említett leltárról bővebb ismertetést ad: Péterné Fehér Mária, 2011.

[10] A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei II. Összeállította: Iványosi-Szabó Tibor. Kecskemét, 1998. 404. 1806-ban új épületrész alapjait tették le a városháza mellett, amelyben az ügyészi hivatal, levéltár, kancelláriai helyiségek és tömlöcök kaptak helyet.

[11] MNL BKML IV. 1504. c. VII. fasc. 48/1844. 151.

[12] Csányi János polgármestersége alatt merült fel egyes hivataloknak az egykori „Aranysas” vendéglőbe való áttelepítése. MNL BKML IV. 1905. a. 1861.márc. 21. 39. kgy.

[13] Az 1822. évet mint a „tetemes” bővítés időpontját jelölik meg forrásaink. Ekkor vélhetően áristomok készültek. A bővítés nyomai az 1821–22–32-es régi térképek alapján rekonstruált Kecskemét térkép és az 1869-es Szilády Lajos-féle mappa összehasonlítása során is jól kivehetők.

[14] Szabó Richárd: Kecskemét ismertetése. Életképek, 1845. 26. szám. 825.

[15] MNL BKML IV. 1504. b. 68. k. 336. p. 1846. dec. 29.

[16] Brein Ferenc (1817–1879), építész. A pesti Brein építészdinasztia negyedik generációjának képviselője. Édesapjától, Brein Ignáctól tanulta a mesterséget. 1843 és 1956 között Pesten működött, jelentősebb épületeit romantikus, illetve klasszicista stílusban tervezte. Vidéki munkássága kevésbé ismert, Kecskemét városának, illetve az Ürögön birtokkal rendelkező Viczay családnak biztosan dolgozott. 1855 körül csődbe ment, az 1860-as években Székesfehérváron telepedett le. L.: Komárik Dénes: Brein Ferenc és a pesti Brein család. Építés-Építészettudomány. IV. (1972) 165–222.

[17] A telek szabályozására tett javaslatáról l.: MNL BKML IV. 1504. b. 1847. április 5.

[18] MNL BKML IV. 1504. b. 111. p. 1848. jan. 24. Brein a tervezésért 200 Ft-ot kapott.

[19] Kubinyi Ferenc és Vahot Imre 1853-ban megjelent, Kecskemétről szóló írása még várakozással tekintett az építkezés elé: „Kecskemét városháza régi ronda épület lévén, a község egy újnak építését határozta el, s mihelyt pénzbeli viszonyai megengedik, tüstént megkezdi azt. Látván az épületnek Brein József [Ferenc] pesti építész által készített tervét, biztosan állíthatom, hogy ennél jobb ízlésű, díszesebb városházépület nem fog létezni a magyar hazában, s Kecskemétnek legfőbb művészi büszkesége leend az.” Kubinyi Ferenc–Vahot Imre: Kecskemét és a kecskeméti puszták. Kecskemét, 1980. 125. – Csányi János polgármestersége alatt hivatkozás történik egy meglévő városháza tervre, amely minden bizonnyal a Brein-féle terv. MNL BKML IV. 1905. a. 1861. márc. 21. 39. kgy.

[20] „Egy botránykő a város közepén”. Kecskeméti Lapok, 1888. július 15. [1.]

[21] MNL BKML IV. 1905. a. 1861. márc. 21. 39. kgy.

[22] Hornyik János: Építkezésünk III. Kecskeméti Lapok, 1869. április 3. [1.]

[23] MNL BKML IV. 1903. a. 1875. júl. 21–22. 517–519. p.

[24] MNL BKML IV. 1908. b. 3721. ápr. 10/1878. kig.

[25] Brunner Attila: Lechner Ödön és Kiskunfélegyháza. Adatok a Pártos–Lechner-iroda működéséhez. In: Múltbanéző 9. sz. (2015. 03. 09.)

[26] „A rosszul elférelt közigazgatás”. Kecskeméti Lapok, 1885. szeptember 27. [1.]

[27] „Egy botránykő a város közepén”. Kecskeméti Lapok, 1888. július 15. [1.]

[28] MNL BKML IV. 1903. a. 266. kgy./1886. Ezúton köszönöm Szabó Bence kollégámnak az anyaggyűjtésben nyújtott segítségét.

[29] MNL BKML IV. 1903. a. 46. kgy. /1887.

[30] Az új városháza felépítésének történetét – a pályáztatástól kezdődően – viszonylag részletesen tárgyalja: Simon Magdolna: Tervek és épületek. In: Cumania 8. Szerk.: Bánszky Pál–Sztrinkó István. Kecskemét, 1984. 13–56.; továbbá Sümegi György: Építkezési törekvések Kecskeméten a századfordulón 1890–1919. In: Bács-Kiskun Megye Múltjából IX. Szerk.: Iványosi-Szabó Tibor. Kecskemét, 1987. 357–422. és uő: A kecskeméti városháza. Kecskemét, 1996.

[31] A József Műegyetem tanára, Steindl Imre, a Magyar Mérnök és Építész Egyletet képviselő Schulek Frigyes és a Kereskedelemügyi Minisztériumtól Lukse Fábri Béla osztálytanácsos vettek részt a pályamunkák elbírálásában.

[32] A „Saxa loquuntur”, avagy „A kövek beszélnek” című pályamű alkotói: Steinhartd Antal és Lang Adolf, az egymásba fonódó két körrel megjelölt építészeti tervet Kolbenheyer Viktor készítette.

[33] Érdekesség, hogy a közvélemény, legalábbis ama sajtócikk szerzője, aki a közszemlére kitett pályázatokról a Kecskeméti Lapok 1891. január 11. számában írást közölt, nem a később nyertes pályamű mellett tette le voksát. Sőt, a Pártos–Lechner műről az alábbiakat írta: „…ennek a tervnek alighanem más gyökeresebb hibája is van. Még pedig az, hogy ó német stylben készült, a mi olyan, mint egy madárkalicka, s ennélfogva egy komoly épülethez, melynek közgyűlési termében … oly sok komoly beszédek tartódnak talán még sem illik. …ha ennek a babaruhás városháznak a gyönyörűen komoly stylű nagytemplomot mellé rajzolnák, milyen szemet vetne erre a komoly nagy torony?” „Az új házról”. Kecskeméti Lapok, 1891. január 11.

[34] Ideiglenes városházaként később a sajtó az ezredesi lakot említette („A városháza gyásza”. Kecskemét 1895. március 3. [3.]), illetve a közgyűléseket a Nádor termében tartották („Az új városházába…”. 1895. szeptember 1. [2.])

[35] A cég 1878. január 31-én jött létre, február 20-án jegyezte be a Kecskeméti Törvényszék. Központi Értesítő, 1878. márc. 10. 14. szám. Egy évvel később a Szegedi Törvényszék bejegyezte a cég szegedi fióktelepét. Központi Értesítő, 1879. június 29. 49. szám.

[36] „A városi székház közgyűlési dísztermének felavatása”. Kecskemét, 1898. január 1. Melléklet.

[37] Az „időkapszula” az emlékiraton kívül tartalmazza a bizottsági tagok és tisztviselők névsorát, a város szervezeti szabályait, az előző évi zárszámadást, a következő évi költségvetést, az építési vállalati feltételeket, a város bel- és külterületének térképét, a november 11-i színlapot, egy darab piaci árjegyzéket, 1 darab 20 koronás aranyat, 1 db ezüstforintost, illetve kisebb korona értékű pénzdarabokat, három helyi hírlapot, továbbá a Budapesti Közlöny és a Nemzet és Egyetértés egy-egy példányát. MNL BKML IV. 1908. b. 17 361. nov. 16/893. A polgármester beszámolója az emlékirat elhelyezéséről, 1893. november 15.

[38] Az emlékirat vélhetően ezen a helyen nyugszik napjainkban is, áldást tartalmazó sorai őrzik a vén falakat. A titkos szekrényke kulcsát levéltárunk őrzi.

[39] „A városháza ünnepe”. Kecskemét, 1893. november 19. [1.]

[40] „Öngyilkos vállalkozó”. Pesti Napló, 1895. január 18. A január 20-i cikk szerint Lichtnert nem fenyegette pénzügyi bukás, gyógyíthatatlan szembetegsége miatt lőtte főbe magát. „Öngyilkos vállalkozó”. Pesti Napló, 1895. január 20.

[41] „Az új városháza elfoglalása”. Kecskeméti Lapok, 1895. augusztus 25. [1.]

[42] Szunyoghy Farkas: Székely Bertalan falfestményei a kecskeméti városházán. [Budapest], 1935. – A típustanulmányokat, illetve Székely Bertalannak a városvezetőséghez írt leveleit hajdanán a levéltár őrizte. Az 1935-ben készült tanulmány ekként írja, illetve az 1934. évben tartott első Hírös Hét alkalmából Garzó József által összeállított várostörténeti kiállításon is láthatóak voltak Székely levelei. A nagybecsű dokumentumoknak az azóta eltelt időszakban nyomuk veszett.

[43] „A temetés”. Kecskemét, 1896. június 7. [2.]