Múltbanéző 13. (3)

bkml

MIRŐL KAPTA NEVÉT A KECSKEMÉTI MALOM KÖZPONT? 

A kecskeméti gazdasági gőzmalom vázlatos története

 

Kecskemét belvárosában áll egy nagy bevásárlóközpont, ami a fiatalok számára fontos találkozási pont és szórakozóhely, s amely a nevét az egykor itt álló gőzmalomról kapta.[1]

Miért épült meg itt a gőzmalom? A népességnövekedés, a sertéshizlalás és a vasúti közlekedés miatt az 1840-es és 1850-es években intenzívebb gabonatermesztés indult be (gabonakonjunktúra) Kecskeméten, aminek következtében már 1839-ben[2] és 1848-ben[3] szeretettek volna egy újabb típusú malmot (műmalmot) felállítani, de a forradalom és szabadságharc miatt ez elmaradt. Végül 1857-ben sikerült felállítani az első gőzmalmot, a József Gőzmalmot, a Trombita utcában.[4] Az új típusú üzem (gyár) nagyobb őrlési teljesítménnyel rendelkezett és jobb lisztminőséget tudott elérni, ezzel nem tudtak versenyezni a száraz-[5] és szélmalmok, s így a gőzmalmok teljesen kiszorították őket. Az itt őrölt lisztmennyiséget a kecskeméti sütőasszonyok, pékek, cukrászok és katonai szállítók használták fel elsősorban, de kisebb mennyiségben exportálásra is jutott. A József Gőzmalom és a régi malmok azonban nem győzték a lakosság lisztigényét ellátni.

1864. november 16-án vállalkozó szellemű kecskeméti emberek új lehetőséget láttak meg, és Horvát Döme (1819–1899), majd Lestár Péter ideiglenes elnökök vezetésével elkezdtek szervezni egy újabb gőzmalmot, amelyet igen hosszú előkészítés után, az 1869. december 26-án tartott alakuló közgyűlésen 406 részvényes hozott létre, részvénytársasági formában. Alaptőkéje 75 ezer forint volt, ami 600 darab részvényből állt, egy részvény 125 forintot ért. Kezdetben egy részvényes maximum 20 darab részvényt írhatott alá, ezt a kritériumot az 1876-os alapszabályból már törölték. A részvények mindig névre szólóak voltak, egy névre állították ki, és a részvénytulajdonosok eladhatták másnak. A cég hivatalosan 1870. január 1-jén kezdte el a működését „Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom Részvénytársulat” néven, ez lett városunk második gőzmalma és egyben második gyára[6]. Az alapítók a cégszabályban a következőképpen határozták meg a célját: „1. §. A kecskeméti több mint 40.000nyi népesség liszt-szükségletének jutányosan előállítása és kebelbeli fogyasztásra minden esetre jótékonyhatású verseny állandó előidézése tekintetéből egy második gőzmalom építése szükségeltetvén, e czélra társulat fog alakulni e czím alatt „kecskeméti gazdasági gőzmalom társulat.-

2. §. Hogy azonban e második gőzmalomnak szilárd jövendője legyen, ’s kebelbeli fogyasztásra jótékony hatását ne csak futólag eszközölje, okvetlen szükséges, hogy az összes részvények 2/3=kétharmad része az őrletési készlet adására is befolyással bíró jó nevű helybeli polgárokból álljon. –

3. §. Igy tehát az alakulandó 2-ik gőzmalomnak mellék czélja az is, hogy a helybeli fogyasztás fedezésén túl a vállalatból folytatható jövedelem is, a helybeli pénzforgalom előnyére szolgáljon és maradjon, ’s továbbá az által, hogy felesleges gyártmányával kereskedést üzend.[7]

A részvénytársaság első elnöke Lestár Péter (1819–1896), a későbbi polgármester lett, aki egyben a Kecskeméti Takarékpénztár Egyesület vezetője is volt. Ez az érdekközösségi kapcsolat hosszú távra sikeredett, ami az 1948-as államosításakor szűnt meg. A malom mindenkori elnöke a pénzintézet embereiből kerül ki. Lestár első tennivalója az volt, hogy igazgatót keresett a cég élére, hirdetéseket tett közzé, melyben 1 ezer forint évi fizetést ígért. A hirdetésre a Klingert Vilmos (1825–1891) vállalkozó[8] jelentkezett, először ideiglenes időre, majd 1871. március 19-től állandósították, melyet a közgyűlés is jóváhagyott. Klingert helyettes igazgatója pedig korábbi világítási üzlettársa, Milhoffer Frigyes lett.[9]

A gyár telephelye a belvárosban volt, a II. tizedben, az egykori Templom utcában (később Csányi utcában) lévő Balázsfalvi Kiss Károlyné telkén. Miért a belvárosban épült? A központi elhelyezkedésben keresendő, és hogy a közelében volt a hetipiac, ahol a malom képviselői fel tudták vásárolni a beszállított gabonát. A városi tanács engedélyezte a felépítését, annak ellenére, hogy a korábbi tűzesetek gyakran a malmokból indultak ki, nem volt még ekkor ugyanis olyan szabályrendelet, ami szabályozta volna a gyárak felépítését. A korabeli gyakorlatnak megfelelően az ideiglenes (alapító) részvénytársulati választmány versenyeztette a vállalkozókat, akik közül a legkedvezőbb feltételekkel rendelkező nyerte meg az építkezést. 1869. július 12-én a Korona kávéházban (Király-féle ház) tartott „árlejtésen”[10] Zinhofer Pál ajánlata nyerte, aki 25 340 forintért, rövid idő alatt meg is építette a malmot, amely „8 kőre” lett beállítva, 13 öl[11] hosszú malomházzal, ehhez hozzátartozott egy katlan és egy gépház, mellette pedig 16 öl[12] magas kémény is állt.[13]

Felépült a gyár, az őrlés pedig a következő év múlva, 1870. március 17-én indult meg, aznap 309 véka gabonát őrölt meg, egy hétre pedig 3732 vékányit.[14] A malomhoz tartozott egy gőz- és kádfürdő is, melyet 1891-ben építettek, ami fontos tisztássági és szórakozási lehetőséget nyújtott a kecskeméti emberek részére.[15] A fürdő megépítése után, 1900. március 25-től a cég neve „Kecskeméti gazdasági gőzmalom és gőzfürdő részvénytársaság”-ra változott.[16] A város malmai között a Gazdasági Gőzmalom volt a legnagyobb, géperejét, létszámát és teljesítményét tekintve, a 19. század végén és a 20. század elején. A malom tisztviselőivel és a munkáslétszámmal kapcsolatban hiányosan maradtak meg statisztikák. Az 1910-es évek elején 20–30 fő között, az 1914-es mozgósítás és a tűzvész után 4–9 főre csökkent a munkások száma, majd 1915-től kezdően folyamatosan növekedést vehetünk észre, 1926-ban már 82 fő dolgozott a gőzmalomban. 1944-ben és 1945 nyarán újból csökkenés következett be, ekkor 59 fő volt az alkalmazottak száma. A változó létszám összefüggött a háborús és gazdasági helyzettel.[17] Alighogy 1914 nyarán kirobbant a Nagy Háború, a gazdasági gőzmalmot súlyos katasztrófa érte. 1914. augusztus 15-én tűz pusztította el az egész berendezését, súlyos károkat okozott az épületben és a gabonakészletben is. Ekkor majdnem megszűnt a cég, de végül nagy anyagi áldozatokkal 1915 novemberére újjáépítették, és egy vártoronyra emlékeztető épületet, víztornyot is csatoltak hozzá. A háborús években a gabona-, szén- és szakmunkáshiány miatt kénytelen volt a gyár a heti két nap őrlési szünetet tartani.[18]

A Horthy-korszakban visszaállt a régi békés kerékvágásba a gyár működése, illetve modernizálást is képes volt végrehajtani. 1921 és 1922-ben épült meg a 150–170 vagon befogadóképességű vasbetonsiló, ami a korszak legmodernebb gazdasági létesítménye volt, bár ekkor a belvárosi középületek és bérházak képéhez már nem igazán illett. Szintén ekkor készült el a raktárépület, ami 23 méter hosszú és kettő emelet magas volt. A földszintjén irodahelyiségeket, az első emeleten 50 vagon befogadóképességű lisztraktárt, a második emeleten pedig 20 vagon hordképességű korparaktár létesítettek.[19] A folyamatos fejlesztések ellenére gazdasági válság (dekonjunktúra) érte a malomipart, az 1920-as évek közepétől az 1930-as évek végéig a gőzmalom üzleti éveit rendre veszteséggel zárta. A bajt tetőzte, hogy a malom akkori igazgatója a kecskeméti részvényesek tudta nélkül összejátszott egy nagy budapesti malommal, ami meg szeretette volna szerezni – tisztességtelenül – a részvénytársaságban a többségi tulajdont. Ebből végül nem lett semmi, a gazdasági gőzmalom kecskeméti részvényesek tulajdonában maradt. Ekkor a fő részvényes a helybeli Kecskeméti Takarékpénztár Egyesület volt, amely 1944-re már majdnem száz százalékban (97,37%) tulajdonos lett. A gőzmalom a fürdőt 1939-ben eladta a városnak, amely bérbe adta az intézményt. Ezt követően 1940-től 1944-ig egy rövid ideig a malom hivatalosan „Gazdasági Gőzmalom és Kereskedelmi Rt. Kecskemétre” változtatta elnevezését, majd visszavette az 1940 előtti nevét cégbíróságilag, de gyakorlatilag a megszűnésig mindkét elnevezést használta.[20] A második világháború alatt nagyobb szerepet kapott a hadigazdaság, majd 1944 novemberétől 1945. március végéig a malom gabonakészletét kizárólag a szovjet katonaság ellátására kellett fordítani.

1945-től megváltozott a politikai és gazdasági helyzet, egy rövid önállóság után 1948. október 2-án államosították a malmot,[21] vállalatvezetőt rendeltek ki Varga Ferenc (1906–?) személyéban és „Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom Rt.” néven folytatta a tevékenységét. Ekkor a cég már csak látszatra volt kapitalista vállalat. A részvénytársaság szó csak 1950-ben tűnt el, amikor a malom a „Malomipari Egyesülés” tagja lett.[22] Az egyesülésből 1962. január 1-jén hozták létre a „Bács-Kiskun megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatot”, ami a szocialista nagyvállalatok egyik példaképe volt. A rendszerváltás utána a malomipari tevékenység megszűnt, üresen álltak az épületek, s a városi vezetőség a felesleges épületeket lebontásra ítélte. 2003. június 15-én több ezer kecskeméti jelenlétében felrobbantották a betonsilót, ezzel a robbantási szakemberek eltüntették az utolsó belvárosi gyárépületek egyikét.[23] A gőzmalom helyére egy másik „Malom” épült, ami már csak nevében és a belső aulájában elhelyezett őrlőkő révén emlékeztet a régi dicső korszakra.

 

Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom Részvénytársulat választmánya (vezetősége) 1865-ben[24]

Választmányi elnök: Horváth Döme

Választmányi tagok: Horváth Döme, Kiss Miklós, Muraközi József, Milhoffer Frigyes, Horváth Péter, Szappanos István, Klinger Vilmos, Bagi László, Dékány Mihály, Schweiger Fülöp

 

Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom Részvénytársulat vezetősége 1870 és 1871-ben[25]

Igazgatóság:

Elnök: Lestár Péter

Ideiglenes igazgató: Klingert Vilmos

Választmányi tagok: Milhoffer Frigyes, Klingert Vilmos, dr. Kada Endre, Nagy Lajos, S. Kovács László, Szeles Ferenc, Gyenes Sándor, Mády János, Schweiger Fülöp, Milhoffer János, Szappanos István, Sz. Tóth Antal, Daróczy János, Csabai Imre, Schwarcz Dávid, Sz. Tóth László, Szél Ferenc, Kiss József, Hollósy Zsigmond, Koczó Sándor, Papp Mihály, Gyenes Pál, Csillag Antal, Szűcs Imre, Mester Mihály, Horváth Péter

Póttagok: Policzer Bernát, Bagi László, Papp György, Keresztes Benedek, Molnár László, Muraközy János

 

Ideiglenes számvizsgáló bizottság (1871. március 19.): Molnár László, Kiss Ferenc, Keller Lajos, Juhász Sándor, Révai György, Milhoffer Frigyes

Állandó számvizsgáló bizottság (1871. március 19. – ?): Hollósi Zsigmond, Mádi János, Csillag Antal, Keller Lajos

 

Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom vezetősége 1900-ben[26]

Igazgatóság:

Elnök: Szappanos István

Vezérigazgató: Budai Károly

Igazgatósági tagok: Muraközy József, Nagy Lajos, Tóth István, dr. Szeless József, Szappanos Elek, Héjjas József, Molnár Frigyes

 

Felügyelőbizottság:

Elnök: Hollósy Zsigmond

Tagok: Keller Lajos, Kiss Ferenc

 

Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom és Gőzfürdő Részvénytársaság vezetősége 1930-ban[27]

Igazgatóság:

Elnök: dr. Horváth Mihály

Alelnök: Héjjas István

Igazgatósági tagok: Gerber Ferenc, Szappanos Elek, Szappanos Jenő, Gömöry Sándor, Móczár Gábor, Széll János

 

Felügyelőbizottság:

Elnök: Csabay Gyula

Tagok: Horváth István, Nyírády László

Póttag: Winkler István

 

Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom és Gőzfürdő Részvénytársaság vezetősége 1947-ben[28]

Igazgatóság:

Elnök: dr. Szabó József ügyvéd

Alelnök: Sárkány Tibor bankigazgató

Igazgatósági tagok: dr. Révész László ügyvéd, Kuczka János magánzó, Gyenes Bertalan földbirtokos, Tóth László polgármester, Miklós Imre kereskedő (exportőr), Varga Mihály földbirtokos, Major Sándor banktisztviselő

 

Felügyelőbizottság:

Elnök: Kiss László

Tagok: Banó Sándor, Tóth Dezső

Igazgató: Bíró István

 

1. táblázat: A Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom nevei és névváltozatai

 CégnévIdőkör
 1.Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom Részvénytársulat1864. november 16. – 1869
   Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom Társulat1865. május 31.
  Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom1867
  Gazdasági Gőzmalom 
 2.Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom1869. december 26 - 1900. március 25.
 Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom Részvénytársulat 
 Kecskeméti gazdasági gőzmalom 
 Kecskeméti gazdasági gőzmalom társulat 
 Kecskeméti gazdasági gőzmalom részvénytársulat 
 Kecskeméti gazdasági gőzmalom-részvény- társulat 
 3.Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom és Gőzfürdő Részvénytársaság1900. március 25 – 1940. november 29.
 Kecskeméti gazdasági gőzmalom és gőzfürdő részvénytársaság 
 Kecskeméti gazdasági gőzmalom és gőzfürdő részvény-társaság 
 4.Gazdasági Gőzmalom és Kereskedelmi Részvénytársaság Kecskemét1940. november 29 - 1944. február 10.
 Gazdasági Gőzmalom és Kereskedelmi Részvénytársaság 
 5.Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom és Gőzfürdő Részvénytársaság Kecskemét1944. február 10 – 1950 ?
 Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom és Gőzfürdő Részvénytársaság 
 Gazdasági Gőzmalom és Kereskedelmi Részvénytársaság[29] 

 

 

2. táblázat: Tisztviselők és munkások létszáma 1926-ban és 1945-ben[30]

FoglalkozásSzáma
 19261945
malomigazgató-1 fő
ügyvezető igazgató1 fő-
főkönyvelő1 fő-
főmolnár1 fő1 fő
főgépész1 fő1 fő
könyvelő3 fő-
üzletvezető1 fő-
altiszt-2 fő
tisztviselő-8 fő
nyugdíjas tisztviselő-1 fő
pénztárnok1 fő-
fürdőpénztáros1 fő-
lisztraktár pénztáros1 fő-
levelező1 fő-
intéző1 fő-
írnok1 fő-
tolmács-1 fő
hivatalszolga1 fő-
sofőr1 fő-
raktárnok2 fő1 fő
helyettes raktárnok-1 fő
lisztraktár segéd1 fő-
molnár-1 fő
almolnár2 fő2 fő
darázsmolnár1 fő-
helyettes gépész-1 fő
molnár segéd-10 fő
malom munkás-9 fő
raktári munkás7 fő5 fő
fűtő1 fő2 fő
zsákvarrónő-1 fő
kocsis3 fő1 fő
lakatos-2 fő
asztalos1 fő1 fő
mázsáló1 fő2 fő
kimázsáló2 fő-
éjjeliőr-2 fő
portás-éjjeliőr1 fő-
hengerőr2 fő-
koptatós2 fő-
liszt leakasztó4 fő-
szitaőr2 fő-
lisztmérő3 fő-
zsákoló3 fő-
tartalék5 fő-
tanonc2 fő-
gépápoló2 fő2 fő
lakatos2 fő-
széntoló1 fő-
kazántisztító1 fő-
gépházi munkás2 fő-
sylókezelő1 fő-
lisztüzleti munkás1 fő-
mosónő2 fő-
takarítónő2 fő-
fürdős6 fő-
nyugdíjas szolga1 fő-
?-1 fő
Összesen82 fő59 fő

 

3. táblázat: A gőzmalom csúcsvezetői

Magántulajdonban lévő gőzmalom
Horváth Ödönideiglenes elnök1864. november 16 – 1869. júliusig
Lestár Péterideiglenes elnök1869. július 25-e után – 1869. december 26.
Lestár Péterelnök1869. december 26. – 1880.
Szappanos Istvánelnök1880 – 1909/1910.
Bóka Péterelnök1909/1910–1911
Gyenes Bertalanelnök1911–1914
Fodor Mihályhelyettes-elnök1914–1915
Nagy Lajoselnök1915–1916
Kovács Sándorelnök1916–1927
Héjjas Istvánalelnök1927
Gerber Ferencelnök1927–1928
dr. Horváth Mihályelnök1928–1935
Héjjas Istvánalelnök1936
dr. Sárközy Jenőelnök1937
Gerber Ferencelnök1938–1944
dr. Szabó Józsefelnök1945–1947
Államosított gőzmalom
Varga Ferencvállalatvezető1948. október 2. – 1949. június 11.
Gál J. Tiborvállalatvezető1949. április 28. – 1950. március 29.
Varga Vendelvállalatvezető1949. június 21. – 1950. március 29.
Badacsonyi Gergelyvállalatvezető1950. március 22. – október 3.
Kara Mihályideiglenes vállalatvezető1950. szeptember 16. – ?

 

bkml

Lestár Péter, a Gazdasági Gőzmalom első elnöke (1890)
(MNL BKML)

 

bkml

Céges levél fejléce 1918-ból
(MNL IV. 1909. a 23/1918.)

 

bkml

Kecskemét 1929-es térképének részlete, rajta a Gazdasági Gőzmalom telke látható bekarikázva (33., 34.)
(MNL BKML XV. 1. a.)

 

bkml

Vasbeton siló homlokzati terv I.
(MNL BKML XV. 15. a. 563.1.)

 

bkml

Vasbeton siló metszet terv részlete II.
(MNL BKML XV. 15. a. 563. 1.)

 

bkml

Vasbeton siló földszinti és homlokzati terv részlete III.
(MNL BKML XV. 15. a. 563. 1.)

 

bkml

A Gazdasági Gőzmalom helyszínrajza 1922-ből IV.
(MNL BKML XV. 15. a. 563. 1.)

 

bkml

bkml

bkml

A Gazdasági Gőzmalom látképe az 1970-es évek elején
(MNL XV. 5. a. 641/3.; 308.; sz.n.)

 

bkml

A malom bontás közben 2003-ban
(Fotó: Mudri Andor)

 

A Gazdasági Gőzmalom felrobbantása 2003. június 15-én
(A videót készítette: Mudri Andor)

 

 

Irodalom


KUCZKA Antal, Dr.: A kecskeméti malmok története 1857–1985. Kecskemét, 1992.

Mihók-féle Magyar Compass (későbbiekben Nagy Magyar Compass).  Budapest, 1874–1944.

VÁLYI Sándor, Dr.: Magyar czégjog. Budapest, 1906.

 

 

Jegyzetek

[1] Részletesen dr. Kuczka Antal dolgozta fel a témát 1992-ben. Tanulmányomban pontosítottam az alapítás és a megszűnés időpontjait, a cégelnevezéseket és a vezetők neveit.

[2] Eörhalmi Antal kért engedélyt gőzmalom felállításra.

[3] 1848-ban Klingert Vilmos édesapja, Klingert János (1799–1854) kalaposmester, vállalkozó próbálkozott „4 kövű gőzmalom” felállításával. Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL BKML) IV. 1504. b. Kecskemét Város Tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek (a továbbiakban: IV. 1504. b.). 1848. 1. kötet 154., 460–462.

[4] MNL BKML IV. 1504. b. 1857. 1. kötet. 256., 281.

[5] 1870-ben 60 szárazmalom volt a városban.

[6] Pesti Napló, 1869. május 4. 102. szám.; Kecskeméti Lapok, 1870. január 1. 1. szám.

[7] MNL BKML IV. 1609. b. Kecskemét Város Tanácsának iratai. Közigazgatási iratok 1849–1870 (1873). (A továbbiakban: IV. 1609. b) 4482/1865, MNL BKML XI. 18. A Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom és Gőzfürdő Rt. iratai 1870–1949. (A továbbiakban: XI. 18.) 2. Alapszabály, 1872., 1876.

[8] Klingert Vilmos később magyarosította a nevét Patakira (Pataky). Klingert kalaposmesterből igen élelmes vállalkozó lett, aki katonaszállítással, városi közvilágítás- és gőzfürdő-működtetéssel is foglalkozott.

[9] Budapest Közlöny, 1870. január 4. 2. szám, 29., január 5. 3. szám, 48., január 6. 4. szám, 66., 1875. augusztus 18. 188. szám, 5479.; Kecskeméti Lapok, 1870. január 8. 2. szám, 1871. március 25., 12. szám.

[10] Az árlejtés jelentése: árverés. A korabeli gyakorlatnak megfelelően az ideiglenes részvénytársulati választmány versenyeztette a vállalkozókat, akik közül a legkedvezőbb feltételekkel rendelkező nyerte meg az építkezést. 1869. július 12-én a Korona-kávéházban (Király-féle ház) tartott „árlejtésen” Zinhofer Pál nyerte meg.

[11] Több mint 24–25 méter hosszú.

[12] Több mint 30 méter magas.

[13] Pesti Napló, 1869. július 2., 149. szám; A Hon, 1869. július 3., 150. szám.

[14] Kecskeméti Lapok, 1870. március 26., 13. szám.

[15] MNL BKML IV. 1916. Kecskemét Város Ipari, Közegészségügyi, Tűzrendészeti és Segélyügyi Hivatalának (I. fokú Iparhatóság) iratai (1857) 1882–1944 (1990). 192. kötet. E Iparlajstrom (bejelentéshez kötött ipar) 1884–1900., 100.

[16] A Kecskeméti Királyi Törvényszéken 1900. szeptember 6-án jegyezték be a névváltozást. Központi Értesítő, 1900. október 14., 88. szám, 1490.

[17] MNL BKML XI. 18. 11. kötet. Személyzeti fizetési könyv 1911–1921.

[18] MNL BKML XI. 18. 1. kötet, 1914. augusztus 16-i, 18-i, 24-i igazgatósági ülés jegyzőkönyve.

[19] MNL BKML XI. 18. 8. Zárszámadás, 1923.

[20] Központi Értesítő, 1943. május 6., 18. szám, 676, 1944. június 29., 26. szám, 822.

[21] Az államosítást az 1948. március 26-án elfogadott XXV. törvény (egyes iparvállalatok állami tulajdonba vételéről) határozta el és azt később 3500/1948. Kormányrendelet alapján a Földmivelésügyi Miniszter 302.398/1948 III. Főosztály rendeletével hajtották végre. A főrészvényes cég, a Kecskeméti Takarékpénztár Egyesület már korábban, 1948. augusztus 30-án beolvadt a Kecskeméti Kereskedelmi Ipar Hitelintézet és Népbankba, ezzel megszűnt a pénzintézet.

[22] MNL BKML XXV. 30. c. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság (Kecskeméti Törvényszék 1950-ig) iratai. Cégbírósági iratok 1945–1952 (1953). (A továbbiakban: XXV. 30. c.) Cg. 40.012. Dr. Nagy Ferenc megyei bírósági bíró 1954. május 6-i levele, Újraszerkesztett betét 40012.

[23] Petőfi Népe, 2003. június 15., 136. szám, 1.

[24] MNL BKML IV. 1609. b 2724/1865.

[25] Kecskeméti Lapok, 1870. január 8. 2. szám, 1871. március 25., 12. szám.

[26] Mihók-féle Magyar Compass 1900/1. II. Budapest, 1901. 105.

[27] Nagy Magyar Compass 1930–1931. II. Budapest, 410.

[28] MNL BKML XXV. 30. c. Cg. 40.012 1947. június 25-i hites könyvvizsgálói jelentés, 1946-os bejelentés, XI. 18. Igazgatósági ülések jegyzőkönyve, 1946.

[29] 1945 után a cégbírósági forrásokban ezt a nevet használta a cég.

[30] MNL BKML XI. 18. 4. Alkalmazottak nyilvántartása.