IV. 754. Borsod Vármegye Bizottmányának iratai

Magyar Nemzeti Levéltár

Borsod – Abaúj – Zemplén Megyei Levéltára

IV. 754

Borsod Vármegye Bizottmányának iratai

1861 – 1871 (1874.)

2,73 ifm, 0,65 ifm                                               Elhelyezése:  863-864
*  565-569

A bizottmány az 1860-1860-ben működött Bizottmány (IV. 753) jogutódjaként 1867. április 30-án tartotta első ülését. 1861. november 04-én Máriássy Ádám királyi biztos karhatalommal oszlatta fel a Bizottmány közgyűlését, és kinevezett tisztviselőivel intézte a közigazgatást. 1865. augusztus 06-án a király ismét kinevezte Vay Miklós főispánt a megye élére. A főispán tisztigyűlést hívott egybe az új tisztikar megalakítására, s az ülés eredményeként az 1861-ben hivatalt viselt tisztviselőkből nevezett ki tisztviselőket. A Bizottmány újjáalakítására nem került sor, egyetlen közgyűlést tartottak az 1861-es bizottmányi tagok 1865. október 10-én, ahol az országgyűlési követek választásának lebonyolítását tárgyalták meg. A Bizottmány, mint a visszaállított megyei önkormányzat legfőbb szerve, első ülését 1867. április 30-án tartotta. Az 1861-1867 közötti eseményekről ld. az 1867. évi jegyzőkönyv 12-20. oldalain lejegyzett „Emlékirat…”-ot. Az 1867-ben megalakuló Bizottmány hatásköre és tagjai azonosak voltak az 1860-1861-ben működött Bizottmányéval. A tisztviselői kart a főispán kijelölése mellett a Bizottmány választotta. A Bizottmány törvénykezési jogát is visszakapta, a törvényszék elnöke az alispán volt, ügykezelése a Bizottmányétól elkülönítve történt; iratanyaga nem került elő, a meglévő segédletei alapján tájékozódó kutatás végezhető: IV. 770. A Bizottmány folyamatos működése az 1870. évi 42. tc. rendelkezései alapján szűnt meg. Ez a törvény megváltoztatta a Bizottmány tagjainak összetételét és nevét: létrehozta a Törvényhatósági Bizottságot (IV. 803.). A Bizottmány 1871. december 05-én tartotta utolsó ülését.

Az iratanyag két állagra osztott:

a./ Közgyűlési jegyzőkönyvek

b./ Közgyűlési iratok

A jegyzőkönyvek kötött állapotban, darabszinten rendezettek. A kötetek időrendben tartalmazzák a közgyűlések, kisgyűlések anyagát váltakozva. A határozatok évenként eggyel kezdődő sorszámozással vannak ellátva. Ugyanezen a számon tartották nyilván a mellékletként szereplő iratokat is. Az 1871. évi kötetben folyamatosan vezették tovább a december 14-én megalakuló Törvényhatósági Bizottság jegyzőkönyveit is, 1-es sorszámmal kezdve, a kötet 622-653. oldalain. Ennek a jegyzőkönyvi résznek az iratanyaga a IV. 803/b. állagban található.

Az iratanyag a határozatszámok sorrendjében középszinten rendezve, dobozokban van. Különcsomóként vannak kezelve az 1870. évi 42. tc. alapján történő közigazgatási rendezésre vonatkozó 1508/1871.
számú iratok.

A jegyzőkönyvekhez és az iratokhoz közös egykorú mutatók készültek. Évenként külön kötetben A-Z-ig, ezen belül a határozatszámok növekvő sorrendjében összevont személynév, hely és tárgy címszavak váltakoznak. Az 1871. évi kötetben szerepelnek a Törvényhatósági Bizottság határozatai is „ú” megkülönböztető jelzéssel. Az azonos ügyre vonatkozó határozatszámok egymás mellett vesszővel elválasztva fel vannak sorolva. Az évenkénti mutatók mellett az 1867-1874. évekre egy kötet mutató is készült: személyek A-Z, tárgyak A-Z, helyek A-Z bontásban. Ez a mutató szoros betűrendben tartalmazza a címszavakat, a címszón belül évrend és határozat-számrend követi egymást. Ez a mutatókönyv az évszámra és a határozatszámra utal. Az 1871. évi anyagban szerepel a Törvényhatósági Bizottsági jegyzőkönyvi anyagi is, minden megkülönböztető jelzés nélkül, így használata erre az évre nem ajánlott.

Az iratanyaghoz raktári jegyzék készült.

A jegyzőkönyvek és mutatók kutatótermi jelzete: a fondszám, az állag, a megnevezés, az évszám és a raktári szám (IV. 754/a. jegyzőkönyv 1867.
1. kötet).

Az iratanyag kutatótermi jelzete: a fondszám, az állag, a jegyzőkönyvi határozat száma/évszám (IV. 754/b. 1426/1867./. Az azonos tárgyra vonatkozó iratok együttkezelése esetleges, nem szabályszerű, így a mutatóban szereplő valamennyi számon az iratokat kutatni szükséges.

Kiegészítő kutatásként ajánlott a főispán iratainak átnézése (IV. 752.)