„Legnagyobb gondolkodóink álma, dolgozó népünk évszázados vágya beteljesült”[1]

1970 – fontos esztendő volt Magyarországon, ugyanis ekkor ünnepelték országszerte Magyarország felszabadulásának 25. évfordulóját. A Szovjet Tájékoztatási Iroda közleménye szerint 1945. április 4-én befejeződött Magyarország felszabadítása a német megszállóktól (bár a harcok a nyugati határszélen elhúzódtak április 13-ig).[2] Még ugyanebben az évben az ideiglenes nemzeti kormány április 4-ét a felszabadulás ünnepévé nyilvánította az 1390. M. E. számú rendeletével.[3] Nemzeti ünneppé 1950-ben vált: „Április 4. nemzeti ünnep, Magyarország legnagyobb nemzeti ünnepe, a magyar felszabadulás, a megbonthatatlan szovjet‑magyar barátság napja.”[4]

1939−1945 között zajlott a második világháború, melybe Magyarország 1941. június 27-én lépett be. Az ország jelentős háborús károkat szenvedett el. Pusztítás érte a gyáripari berendezések 54%-át, a sínhálózat 40%-át és a közlekedési infrastruktúra többi részét, illetve az állatállományt. Az emberéletekben kifejezhető veszteség is óriási volt, az ország lakosságának 6,2%-ának halálát a háború okozta.[5] A harcok a mai Jász-Nagykun-Szolnok vármegye területét sem kerülték el, hadműveletek zajlottak többek között Mezőtúron, Kisújszálláson, Törökszentmiklóson. Szolnokot bombatalálatok is érték, például a vasútállomást és környékét, a repülőteret, illetve a Tisza vasúti hídját. Ezeken kívül meg kell említeni a lakosság szenvedését, illetve a nőkön elkövetett nemi erőszakot is – mind a német, mind a szovjet fél által.

Az 1945 után kialakult szocialista rendszerben az elfogadott történelmi narratíva az volt, hogy a Vörös Hadseregre, a Szovjetunióra felszabadítóként kellett tekinteni, akiknek a magyarok hálával tartoztak azért, hogy felszabadították az országot a fasiszta német megszállóktól, és véget vetettek a fasiszták pusztításának, elhozták számunkra a békét. A Szolnok Megyei Néplap a következőként nyilatkozott az évfordulóval kapcsolatban: „1970 a mi számunkra nemcsak egy új évtized kezdete. Ebben az esztendőben ünnepeljük hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulóját, az új Magyarország felépítésének kezdetét. Nagy ünnep ez, hiszen 25 évvel ezelőtt népünk történelmének – hiába elkoptatott a szó, mégis igaz! – új, dicsőséges szakasza kezdődött. Dicsőséges? Igen, az!”[6] Április 4-ét minden évben megünnepelték, melynek egyik ideológiai célja a magyar nép Szovjetunió iránt érzett hűségének megerősítése, míg a másik célja egy új rendszer, jelentős társadalmi és gazdasági fejlődés narratívájának kialakítása volt. Április 4-e – május 1-hez hasonlóan – kitalált hagyománnyá vált.[7]

A 25. évfordulóról többféleképpen is megemlékeztek a települések, az intézmények, illetve a különböző vállalatok is. A tervezés 1969 elején elkezdődött, szeptemberben már zajlottak a jubileum alkalmából rendezett események. A szolnoki Vegyiművekben a brigádok felajánlásokat tettek, ezzel is hozzájárulva „e nagy ünnep méltó megünneplésére.”[8] A karcagi Déryné Művelődési Ház irodalmi színpada Emlékrelief címmel műsort mutatott be az évforduló tiszteletére.[9] A megyében többfordulós vetélkedőt hirdettek, például a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, melynek célja, „hogy a ,munkásemberek minél nagyobb tömege ismerkedjen a felszabadulás eseményeivel, növelje szakmai felkészültségét”.[10] A megyei művelődési ház és a Szolnok Városi Tanács felszabadulással kapcsolatos fotópályázatot hirdetett,[11] de jubileumi dísztorna is terítékre került.[12] A negyedszázados évforduló alkalmából különböző kitüntetéseket is átadtak, például a Munka Érdemrend arany-, ezüst-, valamint bronzfokozatát; a Vörös Csillag Érdemrendet, Kiváló Szolgálatért Érdemrendet. A kitüntetettek a díjaikon kívül Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet is kaptak.[13] Több Szolnok megyei településen szovjet hősi emlékművet, illetve emléktáblát avattak.

A szocialista korszakban tehát a háborús nehézségekről, a veszteségekről nem vagy csak a fasisztákat negatívan beállító módon lehetett beszélni. Az újonnan kialakult rendszerhez csak pozitívan lehetett viszonyulni, aki nem a szovjet ideológiának megfelelően nyilvánult meg, azt elhallgattatták. 1970-ben jelent meg Karsai Elek és Somlyai Magda szerkesztésében a Sorsforduló I. Iratok Magyarország felszabadulásának történetéhez 1944. szeptember-1945. április című könyv, amelyet kiadása után hamarosan betiltottak. A szerkesztőpáros a dokumentumválogatásban olyan iratot is közölt, amelyben az olvasható, hogy a kisújszállási városi tanács jegyzőkönyvében fellelhető bejegyzés szerint a helyi tisztiorvos javaslata szerint bordélyházat kellene létesíteni a településen a szovjetek számára, ezáltal biztosítva a nők nyugalmát.[14] Somlyai Magda egy másik könyvének (Történelemformáló hétköznapok Jász‑Nagykun‑Szolnok Vármegyében) megjelenéséhez kért lektori véleményt dr. Ungor Tibortól, a Szolnok Megyei Oktatási Igazgatóság igazgatójától. A lektor megjegyzi többek között, hogy a kisújszállási bordélyház felállításáról szóló „forrásanyagra semmi szükség nincs”. Elmarasztalja a szerzőt amiatt is, hogy nem tudta érzékeltetni a földosztás agrárforradalmi jellegét.[15]

A 25. évfordulóra tekintettel az egyes vállalatok, pártalapszervezetek, brigádok jubileumi taggyűlést is tartottak, amelyeknek a nyoma megmaradt a jegyzőkönyvekben. Ebből mutatunk most egy csokorral, ugyanis ezek némelyike valóságos műalkotás.

A tagok kidíszítették a jegyzőkönyv lapjait vagy a borítót, a legjellemzőbb motívumok a vörös csillag, a vörös csillag babérkoszorúval vagy a Szovjetunió zászlója voltak. Dominált a vörös szín, azzal írták a 25-öt vagy az 1970-et, vagy a külső (akár műanyag) borítónak volt vörös színe. Az általunk bemutatott dokumentumok közül például a Jászárokszállási Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, az MSZMP Mezőtúr Városi Bizottsága Malom és Terményforgalmi Vállalat Pártalapszervezete vagy az MSZMP Szolnok Városi Bizottsága Baromfikeltető Vállalat Pártalapszervezete alkalmazták ezeket a díszítéseket. A lapokat több esetben is vörös vagy nemzeti színű szalaggal fogták össze (például az MSZMP Mezőtúr Városi Bizottsága II‑III. Kerületi Alapszervezete ünnepi taggyűlésének jegyzőkönyvét, vagy az MSZMP Mezőtúr Városi Bizottsága Magyar-Mongol Barátság Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Pártalapszervezetéét, illetve az MSZMP Mezőtúr Városi Bizottsága Szőnyegszövő Háziipari Termelőszövetkezet Pártalapszervezetéét).

Egyes alapszervezetek az adott vállalatra jellemző motívumokat is készítettek: például az MSZMP Kisújszállási Városi Bizottsága MÁV Gazdasági Vasút Pártalapszervezet vonatot, vonatkereket rajzolt; az MSZMP Mezőtúr Városi Bizottsága Agyagipari Háziipari Szövetkezet Pártlapszervezete a mezőtúri fazekasságra jellemző növényi díszítést választott, de igazán jellemző a pártlapszervezetre az MSZMP Szolnok Városi Bizottsága Építő-, Javító- és Szolgáltató Vállalat Pártalapszervezete munkája is.

Több díszítésen előfordult Lenin arcképe rajzként vagy matricaként, mert 1970-ben Lenin születésének 100. évfordulóját is ünnepelték, melyre példa az MSZMP Szolnok Városi Bizottsága Pedagógus V. Pártalapszervezetének vagy az MSZMP Mezőtúr Városi Bizottsága Építőipari Szövetkezet Pártalapszervezetének jegyzőkönyve. A borítók a munkásosztály dicsőségét is hirdették, amelyet az MSZMP Szolnok Városi Bizottsága Tempó Szolgáltató Szövetkezet Pártlapszervezetének rajza jól reprezentál. A Szovjetuniót mint a béke megteremtőjét szimbolizálta a galamb, ami megjelenik a Szolnok Városi Bizottsága Bőripari Termelőszövetkezet Pártalapszervezetének jegyzőkönyvén. Jellemző motívum volt a Kádár-címer is, az egyik jegyzőkönyv borítójára ezt hímezték rá az alapszervezeti tagok (MSZMP Mezőtúr Városi Bizottsága IV. Kerületi Alapszervezete).

A felszabadulás 25. évfordulójának szellemisége nemcsak a rajzokban, díszítésekben, hanem a jegyzőkönyvek szövegében is megjelent. A szövegekben megtalálhatók a korszellem jellemző frázisai: „felszabadító szovjet hadsereg”; „hős szovjet nép”; „testvéri barátság a hős szovjet néppel”; „az elmúlt 25 évben megszűnt a létbizonytalanság, (…) soha nem látott lehetőségek nyíltak meg”. Az MSZMP Szolnok Városi Bizottsága Pedagógus II. Pártalapszervezetének jegyzőkönyve nem csak a felszabadulás és a szovjet nép dicsőségét hirdeti, hanem megjelenik benne Szolnok város tisztelete, szeretete is, mivel a papírlapokat a város stilizált távlati képével dekorálták.

A fentebb említett példák a Szolnok Megyei Néplapból, illetve a jubileumi jegyzőkönyvek mind a felszabadítás dicsőségét hirdetik. Mint azt írtam, a második világháború eseményeiről nem lehetett úgy nyilatkozni, hogy a Vörös Hadsereg tűnjön fel negatív szereplőként, az 1945 utáni újjáépítést is csak egy új, jobb rendszer kialakulásaként és fejlődésként lehetett értelmezni. 1989, a rendszerváltás után megváltozott a történetírás narratívája, napjainkban már lehet beszélni azokról a dolgokról is, amiket akkoriban el kellett hallgatni. Erre szolgál kiváló példával a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára és a vármegyei levéltárak által összeállított, a második világháborús veszteségeket bemutató adatbázis, amely elérhető a következő linkeken: https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/adatbazis/a-masodik-vilaghaboru-vesztesegi-adatbazisa valamint https://aol.mnl.gov.hu/adatbazis/masodik-vilaghaborus-frontatvonulasok-anyagi-vesztesegei-1944-1945.  Az adatok tanulmányozása közben felmerülhet bennünk a kérdés: valóban felszabadító volt a Vörös Hadsereg és megérte minden személyi áldozat azt, ami bekövetkezett?

Összeállította: Kaszás Ivett segédlevéltáros

Az alapszervezeti jegyzőkönyvek válogatásában közreműködött: Szabóné Maslowski Madlen levéltáros