5. Hídfőharcok Kosztyenkinél (1942. augusztus 8-13.)
A Don mögé visszavonuló és a 2. hadsereg gyengéit hamar kitapasztaló szovjet csapatok augusztusban erőteljes támadásokat indítottak, hogy a folyó nyugati partját ismét birtokukba vehessék, és ott hídfőállásokat foglaljanak el. A 9. könnyű hadosztály arcvonal szakaszán elsősorban Kosztyenki községnél próbálkoztak kisebb hídfőt kialakítani a szovjet csapatok.
Augusztus 8-án zászlóaljnyi erőben, kellő tüzérségi és repülő támogatással indították meg támadásukat a soproni 34/I. zászlóalj védőállása ellen. A partot ért támadók előretörését csak aznap délután, 400–500 méterre a folyótól tudta megállítani a zászlóalj. Másnap már a parti mocsaras terepbe befészkelt s az éjszaka folyamán komoly erősítést kapott szovjet csapatokkal kellett felvenni a harcot a zalai honvédeknek. Az idecsoportosított 17/I. és 17/II. zászlóalj részeinek, valamint a szomszédos 47/I. zászlóaljnak együttes támadása nem vezetett eredményre, sőt a megerősödött szovjet erők erős tüzérségi előkészítés után betörtek a magyar állásokba és elfoglalták Kosztyenki községet is. Augusztus 10-én délután, a már komoly ellenséges betörés megállítását követően azután a 9. könnyű hadosztály az eddig idecsoportosított zászlóaljaival és néhány ezredközvetlen alosztállyal újabb ellenlökést kísérelt meg. Háromórás heves harc után visszafoglalták Kosztyenkit és az eredeti védőállásokat.
A végleges helyzet a szovjet hídfőállás előtt augusztus 13-ára alakult ki. A parthoz szorított, ott akadályokkal és aknákkal biztosított, támpontszerűen védekező szovjet zászlóaljnyi erőt végül is nem sikerült visszavetni a túlsó partra. A 9. könnyű hadosztály alakulatai augusztus 8. és 13. között, a Kosztyenki környékén vívott hídfőcsatában összesen 137 hősi halottat és 683 sebesültet, valamint 50 eltűnt katonát veszítettek.
A 9. könnyű hadosztály arcvonalának északi sávhatárán, a 17/III. zászlóalj védelmi vonalának balszárnyán augusztus 15-én hajnalban indítottak támadást és létesítettek kisebb hídfőt a szovjetek. Az aznap – szinte menetből – bevetett 17/1. menetszázad az augusztus 18-19-ei veszteségeivel együtt 10 hősi halottat, 36 sebesültet és 6 eltüntet vesztett az ellenséges hídfő felszámolásáért vívott harcokban. A 200 fős menetszázad elvesztette századparancsnokát, Varga József tartalékos hadnagyot is. A Gremjacsjétől északra átkelt szovjet kisebb harccsoport a későbbiekben további erősítést kapott, s az ellene megindított – javarészt arcból történő – ellentámadások sorra hatástalanok maradtak. Ezen, a Don és a Voronyezs patak összefolyásánál lévő szigettel átellenben létesített, később drótakadállyal és aknazárral körülvett kisebb hídfőállás végig megmaradt a magyar csapatok ottléte alatt. Az augusztus 15. és 19. közötti harcokban részt vett zalaegerszegi zászlóalj katonái „gennyfoltnak” nevezték el. A legnagyobb veszteségeket a 17/8. puskásszázad szenvedte el, augusztus 17-ére 50 százalékkal csökkent a harcos állománya. A 9. könnyű hadosztály 17. gyalogezredének személyi veszteségei az alábbiak voltak augusztus 15. és 19. között, a Gremjacsjétől északra vívott hídfőcsatában: 31 fő hősi halott, 136 fő sebesült és 8 fő eltűnt.
A Tyim, majd Kosztyenki és Gremjacsje környékén súlyos veszteségeket szenvedett zalai zászlóaljak úgynevezett „harcos”, tehát első vonalban lévő állománya erősen megcsappant. Egy 1942. augusztus 16-ai kimutatásban mindössze 40 tiszt és 1588 főnyi legénység szerepelt a 9. könnyű hadosztály (17. és 47. gyalogezredbeli) zászlóaljainak harcos létszámait illetően.
A 2. hadsereg személyi veszteségeinek pótlását kezdetben úgy oldották meg, hogy egyes alakulatok nem harcos állományával egészítették ki a leharcolt csapatok létszámát. A hadsereg-parancsnokság már július 19-én engedélyt adott a III. hadtestnek, hogy vonatalakulatainak személyi állományát lecsökkentheti, s a felszabaduló létszámot az első vonalban küzdő csapattestei veszteségeinek pótlására használhatja fel. Augusztus 15-én a 9. könnyű hadosztály parancsnoksága 11 tisztet és 645 főnyi legénységet kívánt a hadosztályvonat és hadosztálytörzs állományából a puskáslétszám emelésére a küzdő zászlóaljakhoz vezényelni. Az érzékeny veszteségeket szenvedett 17/I. és 47/I. zászlóaljak állományát azonban már e kiegészítésekkel sem lehetett olyannyira feltölteni, hogy harcképes csapattestek maradjanak. Augusztus végén a 9. könnyű hadosztály parancsnoksága feloszlatta e két zászlóaljat, és 100–200 fős harcos állományukkal, valamint csekély fegyverzetükkel a seregtest többi zászlóaljait és ezredközvetlen alosztályait töltötte fel személyileg és anyagilag.
